A mozilátogatás Rékával olyan téma minálunk, ami már többször felbukkant, szóba jött, aztán valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy rendre úgy határoztam, ezzel még ráérünk. Elsősorban azért, mert a multiplex még nekem is túl hangos, hát még egy "elsőbálozó" mozizónak. Másodsorban mert nem nagyon találtam olyan filmet, amire jószívvel el is vittem volna. Talán a Merida, a bátor volt az első, amire azt mondtam volna, hogy oké, ez tetszett volna nagyon Rékának. Az Aranyhaj után rögtön....Persze nem vagyok naprakész moziműsorban, szóval bőven elszáguldhatott mellettünk néhány korhatár nélküli film. Harmadsorban meg tényleg azt gondoltam, hogy a mozi olyas valami, amivel ráérünk. Semmiről nem marad le Rékám, ha akár 6-7-8 évesen jár először moziban.
Egészen véletlenül tegnap kaptunk egy invitálást M.-től (a leánykáink együtt úsztak Gyurinál), nem lenne e kedvünk ma moziba menni? Mégpedig a TiszapArt Moziba . Dehogynem, miért ne? Egyáltalán nem bántam meg, sőt, örülök, hogy nem a bevásárlóközpontos multiplexbe mentünk elsőként.
Maga a mozi hangulatos és barátságos hely, nekem nagyon tetszett. Olyan az egész, mintha inkább vendéglátó egység lenne és csak mellékesen mozi. Hirtelen zavaromban nehezen találtam meg, hogy hol is árulják a jegyeket. Nos, nem messze a pattogatott kukoricától és az italoktól. Amíg nem kezdődik a film, lecsüccsentünk a nagy doboznyi kukoricával (Mozi nincs kukorica nélkül, ezt még Réka is tudta ösztönösen, pedig életében akkor járt először moziban.) a hozzám stílusban nagyon közel álló asztalokhoz és vártuk a film kezdetét. Jól éreztem magam, jó volt ott lenni, megyünk máskor is!
Ahogy megkaptuk a 3D-s szemüvegeket és elfoglaltuk a helyünket a hátsó sorok egyikében, még meg sem melegedett a fenekem alatt a szék, Réka tökéletes időzítéssel előállt a klasszikus mondattal: "Anya, pisilni kell!" Szerencsére még nem kezdődött a film, így hát sprinteltünk egyet a mosdóba és vissza.
A film 93 perces, Réka túl az egy órán picit fészkelődött, megkérdezte, soká lesz e még vége, de figyelme nem lankadt. Gyöngyöző babakacaja nem egyszer betöltötte a mozitermet az én nem kis gyönyörűségemre. Élvezet volt hallgatni, ahogy a pattogatott kukoricán nyammog, számomra a legszebb aláfestő zene volt, ami létezik. A bekészített gyümölcsteát (anyakészítette) az utolsó cseppig megitta. Akadt néhány félelmetesebb filmrészlet, amikor a mélytenger lakói úgymond előmerészkednek a sötétből és nem éppen jószándékkal....de vér nem folyt, senki nem halt meg....Illetve...egyszer valami ragadozó hal eltüntetett egy rákocskát, aki gyöngécskén sipítozott az életéért, mindhiába. Na ott Réka megeresztett egy részvétteljes, együttérző "jaaaaajjj....-t", majd ment a film tovább a maga útján...
Mozi után hazasétáltunk kéz a kézben. 25 perc volt gyalog és jól esett. Csak már mezítláb, nyári papucsban és farmerszoknyában majdnem fáztam. Amíg baktattunk, Réka azt tervezgette, milyen filmeket fogunk megnézni a jövőben. Repcsik...Hupikék törpikék (jáááájjjj....) és valami Hó...izé....Na, azért nem fogjuk túlzásba vinni!
Kívülről.
És belülről
