Zalán se maradjon le!

Réka verse

Nem lett túlságosan jó felvétel, mintha nem tudta volna eldönteni, hogyan is mondja. De édes cukorfalat. :)

Huh, beestem....

Beestem ide és már megint nem volt időm írni kedd óta. Hogy az év végét járjuk mutatja, hogy este már semmire nem vagyok jó. Pedig tegnap már nem is főztem, szalámis szendvics volt a vacsi mandarinnal. Mondjuk, a gyerekek nem bánták, betermeltek legalább 30 db gyümölcsöt. Nagyon fáradt vagyok és igazából nem tudom, hogy mitől, csak úgy pusztán a hétköznapok megviselnek. Hogy minden napra jut valami gázos helyzet, valami, ami nem sikerül vagy nem úgy sikerül, én meg nem tudok legyinteni a dolgokra vagy legalábbis csak némi emésztési idő után. Addigra meg kinyuvasztom magam....

 

Kedden megjöttek az eredmények az úszóversenyről, ahol várakozáson alul teljesített Réka. 14 lett, pedig 8-ba vártuk, valahol még dobogóra is. Igazából hülye vagyok és idióta és elmebeteg, hogy ez kvázi felzaklatott,- hiszen nem tervezem, hogy úszó fenomént faragok a lányomból. Szemben néhány szakosztályos szülővel. 3 hónapja úszik a "szakosztályban", de ahogy hallottam kisebb a terhelés az iskola keretén belül úszó szakosztályosoknak, mint a szakosztályos szakosztályosoknak. Nekik délután van az edzés és nem hat hosszt úsznak az 50 méteresben egyhuzamban, hanem legalább 8-10-et. Aztán kiderült, hogy a 2007-esek között versenyzett, mivel 2007-es születésű, szinte biztos, hogy ő volt a legfiatalabb a mezőnyben. Plusz nyáron kimaradt 3 hónap a kartörés miatt, plusz rövid ideje úszik még "terhelés alatt", ahogy írtam, plusz egyáltalán miért kell ilyesmin is akár csak meghökkenni??? Ezt emésztettem a kis görény lelkemben két napig.

Szerdán diákolimpia 50 m mellúszásban nevezték Rékát, engem nem is kérdeztek, hogy mehet e, gondolom, megy az egész banda.

 

Szerdán kiderült az is, hogy úgy néz ki, nem Rékát viszi magával a tantónéni szavalóversenyre. Ezen nem én buktam ki, ez az ingerküszöböm alatt volt,  hanem Réka. Merthogy annak idején úgy volt, hogy viszi őt és kész, nem volt kérdés. Maga a tantónéni mondta neki és nekem. Erre végül válogatást tartott, ahol a gyerekek szavaztak és onnan nem Réka került ki győztesen, hanem az igazgató bácsi lánya - minő meglepetés. Csak ne kellett volna látnom Réka szomorú szemeit, ahogy mesélte, hogy vele akkor most mi lesz, ő annyira szeretett volna elmenni arra a szavaló versenyre. Össze és vissza facsarodott a szívem. Aztán gyorsan túltette magát az egészen, Éva néni meg gondolom, legközelebb nem tesz meggondolatlan kijelentéseket.

 

Azon is sokat merengtem a héten, megint, hogy én ezt a terhelést nem fogom bírni hosszú távon. Nekem ez sok. Lehet, másnak csak a sima, hétköznapi taposómalom, de nekem ez SOK. Persze nem lehet mit tenni, a karaván halad, a vonat szágult, a hónapok, évek peregnek.....De ha van egy kis lélegzetnyi időm, mindig erre gondolok, hogy vajon mindez majd hova vezet és meddig lehet ezt csinálni. Persze Tiboromat nem láttam a héten sokat, max. reggel fél órára. Ez is közrejátszhat a sötét gondolatokhoz, mint mindig. Szombaton délelőtt is dolgozik, pedig akkor ébrednek majd a gyerekek Mikulásra és le fog róla maradtni....Annyi mindenről lemarad és úgy félek, hogy egyszer majd ráébred, hogy ez is megvan, azt is megvettük és amoda is pipa, de hol vannak a gyerekek? Kirepültek, drágám, gimnazisták, egyetemisták, már el is költöztek....

 

A héten mondott csődöt a "ráhagyós" módszerem is a tanulást illetően. Rékámnak soha nincs házija, a szorgalmi pedig nem kötelező és csak annyit tanul, amit feltétlenül szükségesnek lát. Azon elmélkedtem, hogy mi van, ha ezt így hagyom, nem így járunk e jobban. Nem lesznek 100%-os tesztjei, nem lesz ott a top nemtomhányban, viszont talán él a remény, hogy szeretni fogja az iskolát. És én szeptemberben úgy kezdtem, hogy az a legfontosabb, szeresse az iskolát, MEGTANULJON TANULNI alsó tagozat végére max. Nohát nem bírok a véremmel és amikor hazajött kedden egy 12/8-as tollbamondással (ÚTT, ALMÓ...kiradírozott szó, amit senki nem írt újra.....megint ÁlomOrszágban írogatott a leányka, az esze máshol járt ), úgy döntöttem, azért kell némi rásegítés. Akár játékos formában, Réka imád velem játszani, MINDENT SZERET, amit velem lehet mívelni. Így aztán áttekintettük a dolgokat, tegnap már egy hibátlant írt állítolag, én még nem láttam. Így már jobb. Egyensúlyozunk, egyensúlyozunk, keressük a megoldást, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.

 

Ma érkezik a Mikulás, délelőtt Zalánékhoz (500 Ft beadva), délután Rékáékhoz (1200 Ft beadva). A kemény mag (szülőileg) Rékáéknál még azt is tervezi, hogy délután kimennek a Kossuth térre a Mikulás vonatkoz (egy kis vonat jár körbe a városban), meglátjuk, ebből mi lesz.

 

És most beestek a kollegák is....vége a jóvilágnak. :)