2017. április 26., szerda

A mi logisztikánk



Múltkor Réka úgy ment iskolába, hogy a vívó cucca véletlenül Tibinél maradt a kocsiban. Ez nem akkora baj, mert általában keddenként úgyis ő viszi el a vívóteremig. Kisakkoztuk, hogy tud edzeni a tornacuccával is, az a suliban van, csak el ne felejtse magával vinni, illetve majd később visszavinni a suliba, hogy tudjon tornázni. Később rámtelefonált Tibi, hogy a szervizbe úgy kapott időpontot, hogy rezeg a léc, nem fogja tudni Rékát ötig kidobni a vívókhoz. Újratervezés. Szóltam sógornőmnek, aki általában csütörtökönként soros, hogy lenne e olyan jó és elvinné Rékát, mert szerviz így meg úgy, csak tartsa már észben, hogy szólni kell Rékának tornacuccilag. Tibivel is beszéltem, egyeztettem. Hazahozni mindig én szoktam Rékust, szóval fél hétre ki is masíroztam a szakosztályhoz (pont 1 km). Meglepetés, öröm és bosszúság egyszerre hullámzott rajtam, amikor a parkolóban nekiütköztem Tibi autójának. Elég jól felismerem így 6 év után.
Kiderült, hogy a szerviz lemondta az időpontot, úgyhogy Tibi simán el tudta vinni Rékát az edzésre. Viszont a suli kapujában találkozott sógornőmmel, akit elfelejtett értesíteni, hogy ne fáradjon, minden oké, boldogul. Továbbá nekem sem szólt, hogy ott marad edzésen, fotózik, nézelődik, szóval én is inkább koncentráljak a lasagne elkészítésére, mint a szélviharban, hidegben a vívóterem felé baktatásra. De nem szólt. 

Hát ilyen minálunk a logisztika. Szépen együtt hazarobogtunk a kocsival.

Jah, és egy Rékamondta. Múltkor egy bútorboltban jártunk, szép nagy volt. Egyszer csak jött egy anyuka a három gyerekével, akik határozottan nem magyarul beszéltek. Az anyuka magyar volt és talán a gyerekek is tudtak magyarul, de valamiért olyan nyelven kommunikáltak, ami leginkább a hollandhoz (flamand) hasonlított. Réka fogta magát és megkérdezte tőlük:
- Spricht ihr deutsch? (Beszéltek németül?) 
Azt hittem leteperem és össze-vissza csókolom. :) Amúgy is hajlamos vagyok ilyesmire....:)