Még mndig feszkó van. Nem köztünk Tibivel, külső tényező, de már nagyon unom. Fáradt vagyok , elegem van, leszívja az energiáimat, nem látom az alagút végét. Vagyis látom, csak nem akar közelebb jönni. Pedig olyan gyönyörű ősz van, csodás fények, csodás színes fák...A házunk előtti gesztenyefa ugyan sok gesztenyét nem termett, de annál csinosabb látvány, különösen bizonyos szögből. Nem lehet nem szeretni az ilyen őszt. Hacsak azért nem ,mert már ilyentájt bőven megkezdődött az iskola (még Cambridge-be szakadt keresztlányomnak is, hehe)
Na az van, hogy nagyon elfoglalt hetünk volt a suliban, még szerencse, hogy holnap péntek. Zalán egymás után írta a felmérőket, iszonyú volt, csak az vigasztal, hogy jön az őszi szünet. Pont ezért úgy volt, nem megyek egyik fogadóórára sem hétfőn és kedden. Kivételesen nem ütköztek a fogadóórák. Gondoltam, inkább tanulok Zalánnal, mint sorba ülök órákat….Rékával amúgy is minden oké, nincs kérdésem. Bár még most írják az első nagy tz-ket, termism-ből rögtön kedden....
Aztán hétfőn, a fogadóóra napján találkoztam a sarkon Tibivel, hazafelé menet, ő pont a suliba ment Zalánért. Úgy döntöttem, úgysem vagyunk sokat együtt, elgurulok vele a suliig. Aztán ha már ott voltam, begurultam a bicómmal a suli udvarára, de akkor már megnéztem azt is, hogy hányan várakoznak. Ketten. Ja és pár kedves anyatárs is ott ácsorgott. Na hát annyi erővel már akár beszélhetek a tanítókkal is. Arra úgyis jó régen volt példa. Mondjuk, sok újat nem tudtam meg, viszont kedvesek voltak és biztató volt, hogy a képességeit nem vonták kétségbe. Legalábbis matekból. Órákon nem figyel, ez elég hátrány, a teljesítménye hullámzó. Tudok mindent. Ilyen a mókuska, mit tudok tenni, minthogy elfogadom egyrészt, másrészt próbálom terelni. Az külön pech, hogy ilyen elit osztályba jár tanulmányilag. Ma is kiosztották a matek dogát és 29-ből 28 ötös lett, egy 88%-os négyes....Pedig jobb lenne, ha vegyesebb lenne a banda, mert így túl okosak.
Szünet előtt nem írnak már matek Tz-t , ami jó, viszont környezetet igen, de ez is jó, mert legalább a szünet nem azzal fog elmenni, hogy kergetem Zalánt a lombkoronaszínt, cserjeszint és a többi élőlényeivel auf Deutsch. .. Keddig kell kibírni és akkor felszabadulunk, ugyanis szerda ugye ünnep, csütörtökön a tervek szerint Pestre megyünk, péntek pedig Tökjó nap, nincs suli, úgyhogy egészen meghosszabbítottam az őszi szünetet. Még mindig bízom benne, hogy tudunk egy kicsit szusszanni majd az őszi szünetben. Na, nem én, mert én végigdolgozom, de legalább este nem az lesz, hogy tanulunk orrvérzésig, hanem haladhatok én is a saját dolgaimmal. Nem kell nagy dolgokra gondolni, esetleg egy mozi, süti sütés, filmsorozat nézegetés, ilyesmi, amire hétköznap nincs idő. És ami a legfontosabb egy kis NYUGALOM. Mert ez a pattanásig feszült állapot senkinek sem jó....
Miről akartam még írni? D. keresztlányomról Cambridge-ben - merthogy volt egy hetem, amikor Cambridge lázban égtem, hogy milyen fantasztikus is lehet neki és milyen páratlan lehetőség ez és és és....csoda, de ez egy külön témát érdemel, úgyhogy inkább nem írok róla, csak büszke vagyok rá nagyon.
Vagy a pechszériánkról? Volt kerékpárral két defektem egy héten belül, meghúzták a kocsinkat az Aldi parkolóban és Tibi egyik partnere elvitte tőle a munkát és felvitte Pestre. Ott biztos olcsóbban megcsinálják, de ez nekünk már úgyis mindegy. A lényeg, hogy 20 év után, huss, a partner lelépett. És még annyit sem érdemelt meg, hogy felhívják a változásról, az üzemből hívták fel az emberek, hogy magyarázza el nekik, hogy működik a rendszer....Hát na. Tibi meg nem küldte őket el a fenébe, elvégre nem az ő hibájuk, hanem segített.
Aztán volt Tibinek egy hasmenős nyavalyája, amiről eleinte meg voltam győződve, hogy epegörcs és képzeletben már ott jártam, hogy kórházba kerül és tejóég, mi lesz velünk...de végül 2 nap után kitisztultak a belecskéi és minden rendben ilyen téren. A pechszériának köszönhetően már mindig a legrosszabbra gondolok...
Voltak választások is, de erről sem írok bővebben. Voltak meglepő eredmények, nálunk szerencsére maradt minden a régiben. Továbbra is hajrá Magyarország, hajrá Magyarok!
Ami még ennél is fontosabb, Dió kutya top formában van és imádni valóbb, mint valaha. Múltkor elszaladtunk egy pénteki napon Rékával a kisboltba, mert sütit akartunk sütni, aztán se cukor, se vaj....Dió itthon maradt, mert simán pórázon úgy lehet vele csak sétálni, mintha hat bivaly lenne a póráz végén, csak Tibi tudja kontrollálni. Végig olyan rossz érzésem volt, hogy a kutya mindjárt fut utánunk, csak nehogy elüsse valami, nem egyszer néztem a hátam mögé. Pedig a kisbolt csak a következő utca. Na jöttünk visszafelé, kapu tárva nyitva, a kutya ül az kaputól 3 méterre a fenekén és sunyit az égnek emeli az orrát. "Én jó kutya vagyok, nem én nyitottam ki a kaput, valahogy ... kivágódott, nem tehetek róla" - ilyesmit gondolhatott. Mindenesetre szerencse, hogy volt annyi önfegyelme, hogy ha ki is tudta valahogy nyitni a kaput, fogalmam sincs, hogyan, nem ment világgá....
Holnap péntek. :)
