...ami igazából a régi.
El is felejtettem erről bejegyzést írni. Hosszú idő után először (nem tudnám megmondani, hány hónapot értek ez alatt, de sokat) Rékát sikerült fodrászhoz vonszolnom. Illetve ez egyáltalán nem igaz, mert senki nem vonszolta és nem is velem ment, hanem barátosnője (PaffKata) apukájával, olyan két hete kb. Most a részletekre nem térnék ki, hogy ez hogyan és mint történt, túl szövevényes, elgondolkodtató téma rejlik az egész mögött pedagógusokról (mármint ovis), óvodáról, emberekről, gyerekekről és szülőkről (pl. rólam) egyaránt. De egyszer talán még tudok róla írni, azelőtt, hogy elfelejteném, miről is karatyoltam itt???
Szóval Rékám újra felejtőssé tette a hajcsatokat és gumikat, pihi van a hajszálacskáinak. Ez utóbbikkal együtt úgy látom, Rékám is megkönnyebbült egy kicsit. Ha nagyon akarná, csatot tehetne a hajába, ahogy hajgumit is, de hallani sem akar róluk.
Közben, halkan mondom, elkezdett FitKid órákra járni a lány. Vele együtt a csoportja fele szintén felíratkozott ezen különórára, így aztán él a remény, hogy lelkesedése tartós lesz. Már közölte, hogy balettra is szeretne járni, de csak nagycsoporttól. Tiszta szerencse, hogy középsősöknek nem is ajánlották a balettmestert balettet. Egyelőre itt megáll a különórák sora. Én még vinném szívem szerint egy kis néptáncra is, de ilyen különórát - eléggé el nem ítélhető módon - nem szervez az óvodánknak senki és az óvoda sem igyekszik ezen hiányosságát pótolni valahogy....Így hát egyelőre marad a FitKid és a lehetőség, hogy keddenként átjárjunk a Napsugár Játszóházba ovi után egy kis táncra. Majd meglátjuk.
