Zalán ezen a héten sem állt meg szókincse bővítésében, amit mi kellő tisztelettel és tátott szájjal figyelünk, hallgatunk.
KIGA (csiga)
Diego (no comment....)
TE (vagyis nem "ÉM")
TE (vagyis nem "ÉM")
PIPI (magas cérnahangon, mintha hívná a tyúkokat)
FA (nem a tusfürdő)
OTT (OTT)
AZS (AZ, AZT)
OTT (OTT)
AZS (AZ, AZT)
MI (cumi, naná, hogy ezt igyekszik mondani, fontos szó)
TÁJ (tej...némi tájszólással)
IEEE (igen )
SÁL (sál)
JÁÁ vagy DÁÁ (igenként, pedig magyar a gyerek mindkét ágon)
és még a szógyűjtő jegyzeteimet nem is találom hirtelen.
SÁL (sál)
JÁÁ vagy DÁÁ (igenként, pedig magyar a gyerek mindkét ágon)
és még a szógyűjtő jegyzeteimet nem is találom hirtelen.
Réka a múlt héten bezsebelt egy óvónői dicséretet Ed. óvónénitől kézügyesség témájában. Érdekes, hogy először fordult elő ilyen, Réka teljes óvodai pályafutását nézve is. Ed. óvónénivel pindurkát összerúgtam a port pár hete, amikor egyoldalúan lemondta a fogadóórát és én ezt szóban is nehezményeztem (mint gyermeke ovis tartózkodásáról szinte semmilyen információval nem rendelkező anyuka...)......Aztán persze elkerülhetetlenül megbántam, hogy kinyitottam a szám. Főleg mert Ed. tök ártatlan volt szegény az egész ügyben. Mindenesetre azóta igyekszem a jobbik oldalamat mutatni neki, már ha van ilyen. És ezzel talán ő is így lehet, mert a héten beszélgettünk egy sort Rékáról. Elmondta, hogy van a csoportban 5-6 jó kézügyességű gyerkőc és Rékám is ezek közé tartozik. Ő úgy látja, hogy az utóbbi időben nagyon sokat fejlődött, hétről hétre szebbek a rajzai, legalábbis a korosztályához képest mindenképpen jól rajzol. Azzal a kezembe nyomott egy friss alkotását Rékának.
Elmondtam volna, hogy Réka 2 éves kora óta rajzol. Ha azt kell meghatároznom, hogy mivel szeret a legjobban játszani, rögtön a ceruzái, zsírkrétái, filcei és festékei jutnak eszembe. Nem tudom, felvirradt e olyan nap az utóbbi 1-2 évben, amikor egy ceruzavonásnyit sem rajzolt. Most éppen a királylányos korszakát éli, folyamatosan Aranyhajat és nemesi származású fehérnépet alkot papíron. Szóval nagy rajzos a csaj és én hónapok óta azt figyelem, mikor fog olyan szinten alkotni az oviban, mint otthon. Mert tán ez a "szintkiegyenlítődés" fogja jelezni, hogy igazán jól érzi magát az oviban és beilleszkedett, szívesen tölti ott a napjait....De csak a legelső mondatig jutottam, mert jöttek mentek a szülők. Búcsúzóul Ed. óvónéni újra kedvesen biztosított róla, hogy Réka rajzai tényleg hétről-hétre jobbak....
Zalánom maradt a cumi nagy barátja. Úgyhogy az utóbbi hetekben az előzőekhez képest nem sok változott. Ha fáradt, keresi a cumikáját és hiába nem találja, hiába rejtem el őket, kisfiam panaszával rögtön hozzám fordul. Hol a cumim? - néz fel rám kérlelőn. Én meg persze odaadom, mert muszáj a szemébe nézni, azokban nem lehet meg nem látni a finom könyörgést, aminek meg nem lehet ellenállni....Ennyi. Szorítom a minimumra a cumi és Zalán szimbiózist a nappali órákban, egyelőre mást nem teszünk. Viszont nem szopja az ujját, ami jó.
Csütörtökön szülői értekezlet is volt az oviban, melyen megismerkedhettünk az óvoda mérési módszereivel, melyekkel a gyerekek fejlődését követik nyomon. Egyelőre nem igen érint bennünket a dolog, a DIFER tesztből még középső csoportban is csak a rövidítettet végzik el a gyerekeken, kiscsoportban nagymozgást, beszédet, szocializációt, egészséges életmódot és érzelmi életet...ilyesmiket teszteltek. A januári eredményekről a fogadóórán kapunk majd információt saját csemeténkről.
Bár lassan véget ér a farsangi szezon, minálunk március első napján lesz az ovis mulatság. Rékát egyelőre nem érdekli, ami érthető, hisz még soha nem volt farsangon, nem igen tudja, mi fán terem. (Tavaly lebetegedett szegénke....) Hogy minek öltözzön, az ügyben is igen sűrűn változtatta álláspontját. Szeretett volna Aranyhaj, cica és nyuszi lenni. Minden nap mást álmodott meg. Legjobb az lett volna, ha Doktornéninek öltözik, mert egy kisebb méretű férfi ingre vörös keresztet eszkábálni még az én kétbalkezemnek sem lett volna kihívás. Orvosi táskánk is van éppenséggel. Csakhogy a lány nem szeretett volna doktornéni lenni egyáltalán. Sajnos.
Egy hét őrlődés, stressz és tanakodás után úgy döntöttem, legegyszerűbben egy cica jelmezt tudnék összeeszkábálni a saját kis kezeimmel. Talántalántalán....Fehér legging + póló, némi fehér farok + hajráfra erősített fülecskék...Ekkor, mikor éppen belemerültem volna az interneten a macskafül anatómiájába és annak tűvel és cérnával történő kivitelezésébe, Réka megvilágosodott, hogy mégiscsak kacsa lesz. Meg kell mondjam, megkönnyebbültem. Hogy miért? Nulla forint kiadással zárom az idei jelmez projektet, hiszen tavalyról kacsajelmezünk van. És még ki sem nőtte Réka. Ó, jeeee....
A hét közepén ugrálóváros szórólapokat mutatott nekem az egyik anyuka az ovi udvarán, kérdezvén, hogy mi nem megyünk é? Igazából még soha nem jártunk ilyen tornatermet, csarnokot megtöltő ugrálóvár rendszerben....pontosan nem tudom megmondani miért. Valahogy kimaradt az életünkből és nagyon nem is hiányzott. Másnap az ovi öltözőjében Réka egyik pajtijának az orra alá dörgölte a szórólapot, hogy "Ide megyünk szombaton, hurrááá". Kicsit csodálkoztam, mert bár egyre sűrűbben előfordul velem, hogy elfelejtek dolgokat, egyáltalán nem emlékszem, hogy megígértem volna Rékának ezt az ugrálóvár látogatást. Összekeverhetett egy másik anyukával. :) Aztán kiderült, hogy PaffKatáék is jönnek, úgyhogy innestől fogva el volt döntve a dolog szinte. Megyünk.
Az első kör ugrabugra 10 óra és fél 1 között bonyolódott le, mi beestünk olyan 11 órára....és maradtunk turnus-zárásig. Réka imádta, ahogy azt sejtettem előre. Érkeztünkkor egy mozdulattal, minden szégyenkezés nélkül ledobta melegítőalsóját, harisnyában és egy Aranyhajas felsőben belevetette magát az ugrálnivalókba. A legelső lecsúszás az óriáscsúszdán ijedt fintorba csavarta az arcocskáját, de a további nagyjából száz menet meg sem kottyant neki. Olykor úgy cikázott a teremben, hogy fogalmam sem volt, hogy merre lehet.
Az utolsó öt percben még egy pillangó is varázsolódott az arcocskájára egy ügyes kezű leányzó ecsetje és pamacsai által. Bár lett volna egy fogadásom rá, hogy a teremből távozván Réka rögtön popsitörlőt ragad és addig súrolja a képét, míg egy árnyalatnyi festék sem marad rajta...leánykám ismét rámcáfolt. 3 boltot (Penny, Interspar és Tesco) jártunk végig büszke Pillangómmal, teljes pompájában. Az esti fürdetés során nem sikerült Apát meggyőznie, hogy ezúttal tekintsenek el az arcmosástól egy az egyben, így amikor illatosan, rózsaszín köntösében újra megjelent a nappaliban, pityeregve fúrta a fejecskéjét a nyakamba: - Anya, már nem vagyok szép, lemostuk a pillangót, brühühü....- ujjai között a kőkorszakban vásárolt Max Factor szemhéjfestékemet szorongatta (kék és bézs) abban a reményben, hogy vissza tudok állítani neki valami pillangófélét....
Édes drága, édes drága kislányom!...
Zalánom maradt a cumi nagy barátja. Úgyhogy az utóbbi hetekben az előzőekhez képest nem sok változott. Ha fáradt, keresi a cumikáját és hiába nem találja, hiába rejtem el őket, kisfiam panaszával rögtön hozzám fordul. Hol a cumim? - néz fel rám kérlelőn. Én meg persze odaadom, mert muszáj a szemébe nézni, azokban nem lehet meg nem látni a finom könyörgést, aminek meg nem lehet ellenállni....Ennyi. Szorítom a minimumra a cumi és Zalán szimbiózist a nappali órákban, egyelőre mást nem teszünk. Viszont nem szopja az ujját, ami jó.
Csütörtökön szülői értekezlet is volt az oviban, melyen megismerkedhettünk az óvoda mérési módszereivel, melyekkel a gyerekek fejlődését követik nyomon. Egyelőre nem igen érint bennünket a dolog, a DIFER tesztből még középső csoportban is csak a rövidítettet végzik el a gyerekeken, kiscsoportban nagymozgást, beszédet, szocializációt, egészséges életmódot és érzelmi életet...ilyesmiket teszteltek. A januári eredményekről a fogadóórán kapunk majd információt saját csemeténkről.
Bár lassan véget ér a farsangi szezon, minálunk március első napján lesz az ovis mulatság. Rékát egyelőre nem érdekli, ami érthető, hisz még soha nem volt farsangon, nem igen tudja, mi fán terem. (Tavaly lebetegedett szegénke....) Hogy minek öltözzön, az ügyben is igen sűrűn változtatta álláspontját. Szeretett volna Aranyhaj, cica és nyuszi lenni. Minden nap mást álmodott meg. Legjobb az lett volna, ha Doktornéninek öltözik, mert egy kisebb méretű férfi ingre vörös keresztet eszkábálni még az én kétbalkezemnek sem lett volna kihívás. Orvosi táskánk is van éppenséggel. Csakhogy a lány nem szeretett volna doktornéni lenni egyáltalán. Sajnos.
Egy hét őrlődés, stressz és tanakodás után úgy döntöttem, legegyszerűbben egy cica jelmezt tudnék összeeszkábálni a saját kis kezeimmel. Talántalántalán....Fehér legging + póló, némi fehér farok + hajráfra erősített fülecskék...Ekkor, mikor éppen belemerültem volna az interneten a macskafül anatómiájába és annak tűvel és cérnával történő kivitelezésébe, Réka megvilágosodott, hogy mégiscsak kacsa lesz. Meg kell mondjam, megkönnyebbültem. Hogy miért? Nulla forint kiadással zárom az idei jelmez projektet, hiszen tavalyról kacsajelmezünk van. És még ki sem nőtte Réka. Ó, jeeee....
A hét közepén ugrálóváros szórólapokat mutatott nekem az egyik anyuka az ovi udvarán, kérdezvén, hogy mi nem megyünk é? Igazából még soha nem jártunk ilyen tornatermet, csarnokot megtöltő ugrálóvár rendszerben....pontosan nem tudom megmondani miért. Valahogy kimaradt az életünkből és nagyon nem is hiányzott. Másnap az ovi öltözőjében Réka egyik pajtijának az orra alá dörgölte a szórólapot, hogy "Ide megyünk szombaton, hurrááá". Kicsit csodálkoztam, mert bár egyre sűrűbben előfordul velem, hogy elfelejtek dolgokat, egyáltalán nem emlékszem, hogy megígértem volna Rékának ezt az ugrálóvár látogatást. Összekeverhetett egy másik anyukával. :) Aztán kiderült, hogy PaffKatáék is jönnek, úgyhogy innestől fogva el volt döntve a dolog szinte. Megyünk.
Az első kör ugrabugra 10 óra és fél 1 között bonyolódott le, mi beestünk olyan 11 órára....és maradtunk turnus-zárásig. Réka imádta, ahogy azt sejtettem előre. Érkeztünkkor egy mozdulattal, minden szégyenkezés nélkül ledobta melegítőalsóját, harisnyában és egy Aranyhajas felsőben belevetette magát az ugrálnivalókba. A legelső lecsúszás az óriáscsúszdán ijedt fintorba csavarta az arcocskáját, de a további nagyjából száz menet meg sem kottyant neki. Olykor úgy cikázott a teremben, hogy fogalmam sem volt, hogy merre lehet.
Az utolsó öt percben még egy pillangó is varázsolódott az arcocskájára egy ügyes kezű leányzó ecsetje és pamacsai által. Bár lett volna egy fogadásom rá, hogy a teremből távozván Réka rögtön popsitörlőt ragad és addig súrolja a képét, míg egy árnyalatnyi festék sem marad rajta...leánykám ismét rámcáfolt. 3 boltot (Penny, Interspar és Tesco) jártunk végig büszke Pillangómmal, teljes pompájában. Az esti fürdetés során nem sikerült Apát meggyőznie, hogy ezúttal tekintsenek el az arcmosástól egy az egyben, így amikor illatosan, rózsaszín köntösében újra megjelent a nappaliban, pityeregve fúrta a fejecskéjét a nyakamba: - Anya, már nem vagyok szép, lemostuk a pillangót, brühühü....- ujjai között a kőkorszakban vásárolt Max Factor szemhéjfestékemet szorongatta (kék és bézs) abban a reményben, hogy vissza tudok állítani neki valami pillangófélét....
Édes drága, édes drága kislányom!...
PaffKata és Réka
