Zajlik az élet

Na gyorsan, ebédszünet van. Vagyis azt tartok.

A félév utolsó hete. Réka szerdán nem ment iskolába. Pedig még együtt elindultunk. A búcsú puszi után azonban a sarkon nem úgy folytatódott minden, mint szokott, hogy én jobbra, ő balra (Demjén Rózsitól is tudjuk, hogy balra van az iskola…) hanem könnyekkel teltek meg azok a nagy szürke szemek és a világ minden fájdalmával a tekintetében nézett fel rám a lány (még FEL néz)

Meg akart szakadni a szívem (nem.) Először azzal próbálkozott, hogy eljön velem dolgozni. Mert az milyen könnyű már, németekkel, finnekkel levelezgetni ,csacsogni édesen, meg facebookozni (facebook oldal kezeléséről van itt szó, kérem, de neki valószínűleg a kettő ugyanaz) Leszereltem, belenyugodott egy idő után, oké, nem jöhet velem. Viszont még nem engedett el a tekintete (sem). Következő kártyalapja az volt, hogy nem szeret a suliba járni, nem jó ott neki. Nofene. Erre is vétót emeltem, mert másik suliról hallani sem akar (mert imádja ezt a lelke mélyén és sírni fog, ha elballagnak. Meg én is.). Végül jött az ász, a joker, nem tudom, hogy mondjam, nem is tudok kártyázni: FÁJ a hasa. Na, erre hazaengedtem, mert veszélybe került hogy elérem a buszomat és mert úgy emlékeztem, hogy 3 igazolható napból szerintem még neki maradt egy. Nem vennék rá mérget. A napot így hát otthon töltötte, mini videókat készített, mert megjött a kutya havi ellátmánya (száraz táp, nedves táp, rágni való csont, hogy a díszpárnáim túléljék a kutyát és egy vadiúj etető tál, amit a kutya második szülinapjára szántam ajándékba. Biztos meg fogja köszönni, nem kérdés. )Vagány, nem?

Zalán nagyon boldog volt kedden, mert kiderült, hogy szerdán úszóversenyre megy, a diákolimpia első körére (azt hiszem). Így szerdán nem volt tanítás. Ez a legjobb hír neki a világon. Elvileg nem kellett volna szerdán megírnia a szokásos, minden héten aktuális természetismeret dolgozatot. De hétfőn közölte a tanárnő, hogy bocs, gyerekek, tud jobbat, megírjátok akkor kedden….Ilyenek, hogy „kohéziós erő”, halmazállapotok mind, meg már nem is emlékszem mi. Oké, könnyen megtanulta, hogy die Kohesion, de hogy mit jelent, azt még a hétvégén emészteni kell majd.

Szerdán tehát Zalán úszóversenyre ment, mellúszásban indult volna, azaz indult is, ám szabálytalan célba érkezés miatt az első helyről kizárták. Eléggé el volt kenődve, amikor mentem érte délután, nekem meg csak az jutott eszembe, hogy hurrá, nem megy tovább a megyeire, ahol úgyis kiesik, hiszen csak heti 2x jár vízilabdára, plusz még tavaly szó szerint csurom vizesen jött haza, miután a medence mellett eláztak a ruhái, az összes…szóval jó ez így.
Megpendített a fiúcska, hogy mások szülei ott voltak, mi is elmehettünk volna szurkolni, mire rájöttem, hogy nekem ez eszembe sem jutott. Meg azt, hogy annak idején, mikor Réka indult a helyi úszóversenyen, egy szombati napon, arra bezzeg elmentünk. Szerencsére ezt Zalánnak nem rémlett. Könnyelműen megígértem, hogy jövőre ott leszünk. Jujj. Jövőre talán már nem lesz neki kihívás, hogy mellúszásban két kézzel kell medencefalat érinteni. Hol egy mellúszó olimpiai bajnok, írok neki!

Itthon megnéztük a csodálatos, fantasztikus kézilabda válogatott utolsó meccsét az EB-n. Sajnos nem nyertek, ezért kiestek, de annyi örömöt okoztak és úgy megszerettük őket, hogy az fantasztikus. Két év múlva mi rendezzük az EB-t, úgyhogy hajrá fiúk! No, a nagy szurkolás után Zalán elaludta a kanapén, és nem is ébredt fel reggelig….vagyis kb. 12 órát lazán átaludta. Ebből leszűrtem, hogy dáthája elhatalmasodott rajta és a hét további részét itthon tölti. Holnap vihetem orvoshoz én, mert Tibi a munkája miatt már nem tud a rendelőben ücsörögni 2-3 órát még pénteken délután sem. Én tudok, nyilván. Legalább nosztalgiám lesz, kb. 6 éve ő jár a gyerekekkel orvoshoz, amióta dolgozom. Könnyíti a helyzetem, hogy Réka betöltötte a 12-t, így akkor sem maradhatnék itthon vele, ha nagyon szeretnék. Esetleg szabadságon. Vagy ha én is elkapom a nyavalyáját, aztán felváltva ápoljuk egymást.

Pénteken újra fánkot sütök, már nagyon várom. Hupsz, pedig ma kezdtem el egy cukorban szegény, új életmódot, a ffffenébe! Ha elmegyek utána egy másfél órás sétára a kutyával, az segít cukorszintemen? Az egész receptben két kanál cukor van, most mit izgatom magam? És talán tudok majd kérni anyósomtól cukormentes lekvárt….hm…..vagy lekvár nélkül eszem, de az meg milyen élet?
Mindegy, délután megyek dokihoz (most hála Istennek nem a cuki kardiológushoz, hanem a házihoz) és megmutatom neki a leleteimet, amiket kb. november óta gyűjtögetek (nem vagyok egy gyors reagálású). Lehet, megkérdi, hol voltam eddig, de majd megnyugtatom, hogy nem maradt le semmiről.

Na mennem kell, meló van. Igazából inkább Ikeázni lenne kedvem Soroksáron, de mindegy.

Nem is mondtam, a kutya szereti a parmezánt. Most ez onnan jutott eszembe, hogy lenéztem az ebédemre. Meg van őrülve érte. Gondolom, mert szerinte büdös. Mivel baromi drága, mármint a sajt, de a kutya is, az igaz, eléggé sajnálom tőle tegnap este. Nem szokott kapni csak egy leheletnyit a száraz tápja tetejére. Hátha akkor megeszi. De ez okos kutya. Csak lenyalja, az idióta.