Ezt száraz szemmel kibírni..... nem sikerült. :)
Persze nem is volt feladat. Nagy idő 8 év és ha az ember belegondol, hogy pici elsősből micsoda nagylányok és fess fiatalemberek lettek ezek a srácok, hát döbbenet.
Rékának 9 órára kellett mennie, ahogy Zalánnak is, de ő végül velünk, fél 10-re esett be a suliba, mindegy....Annyi infónk volt, hogy 10-kor kezdődik a ballagás és fél 10ig van lehetőség átadni virágot fenn az osztályban, utána nem mehet be az épületbe senki. Ehhez képest 9:25-kor nem akartak beengedni az épületbe, meg is ijedtem, milyen az már, hogy virág nélkül vonul, még ha nem is látja, csak az iskola videófelvétel és a felső tagozat. végül az egyik nyugdíjas némettanárnő felengedett, hogy futás....Kiderült, hogy igazából fél 10-kor felcsendült a ballagási zene és bizony már akkor elindult a ballagási menet is....Ezen mondjuk csodálkoztam, de mindegy. A vendégek 90%-a 10 órára érkezett, addigra a gyerekek levonultak bőven a suliból és lenn a hűs fák alatt várták a vendégeket illetve a virágokat.
Volt egy negyed órás, 20 perces átmenet, amikor lehetett fotózni, virágo, ajándékot átadni, két puszit lenyomni, stb, de ugye csak annak, aki hamarabb odaért, mint 10 óra, mert pontban 10-kor indultak a tovább a ballagási ünnepség helyére, a focipálya közepére, ahol egyébként tűzött a délelőtti nap. Szerencsére, mire az iskolai zászló mögött vonulva megkeződött a ballagás második szakasza, addigra a mi rokonaink is befutottak, tesóm, Tibi tesója és a csemeték, szóval nem volt gáz.
Na hát ahogy elvonultak előttem, nekem már kicsordult a könnyem, annyira szépek voltak....Pedig nem láttam senki mást bömbölni, de mit csináljak. Szépen lassan vonultak, mellettük kordont álltak a régi tanáraik, a hetedikesek és mindez olyan szép volt a zenei aláfestés alatt, hogy kész.....
Aztán helyet foglaltak, lementek a szokásos beszédek a nyolcadikosok nevében, hetediketesek nevében, igazgató úr nevében és szinte már vége is volt. Utolsó mozzanat fél 11 tájban az volt, amikor a végzősökre virágszirmokat szórtak. Nekem ez is nagyon tetszett, mert a volt tanáraik, tanítóik vették ki ebből a leglelkesebben a részüket, pl. E. néni, akit nagyon szerettünk és azóta már nyugdíjas vagy I. néni, aki törit és a magyart vitte és Réka kedvence volt. Idén a lufieregetés a környezetvédelemre tekintettel elmaradt....hát jó, bár van az a lebomló zsineg és lufi, ami nem nyírja ki feltétlenül a madarakat és a delfineket, az biztos, de néhány okos szülő szerint azok sem bomlanak le elég gyorsan. Az ő lobbijuk nyert, szóval legyen meg az örömük. Lufit a gyereket nem eredettek. Nagyon hiányérzetem egyébként nem volt.
Az osztályfőnök átvezette még őket a gigantikus tölgyfa alá a suli udvarán, aztán valahogy eltűnt, pedig maradhatott volna még fotózkodni. Persze mi is csak Rékát láttuk és azon voltunk, hogy a családi képek elkészüljenek. Mire felkaptuk a fejünket, már sokan elvágtattak haza. Fotózkodtunk még mindenkivel és mindennel, ami eszünkbe és utunkba jutott, aztán valahogy hazasétáltunk a csodás csokrokkal, amiket Réka kapott. Ideje is volt, már már iszonyúan fájt a lábujjam a tűsarkúban, amit amúgy sosem hordok.
Itthon frissítettünk egy kicsit magunkon, aprósüti, ajándékozás, stb, majd délben jött az ebéd, mindenféle sültes tálak, amihez én még készítettem előző nap zöldsalátát, görögsalátát, tzatzikit, uborkasalátát és kukoricasalátát is, ki mit szeret. Plusz volt 3 féle savanyúság és baracbefőtt is. Volt hőkezelt tiramisu és répatorta, linzer, mézeskalács, sajtos rúd. Előző napom, a péntek így elég KO-s volt, pedig nem is én főztem a főételeket.
Aztán volt heje-huja, tesóm állandóan benyomta a Ki ez a lány? Ki ez a lány? - videót, amitől frászt kaptam a céges bulin, de végülis, sokat hallgatva, Rékára applikálva, némi Bailey-s elszopogatva, egész elviselhető volt. Ősztől lesz egy gimisünk, egy kilencedikes.....Még nehéz elhinni, hogy lehúztuk a rolót félig a Rákócziban, Rékának többé már nincs ott dolga.
Köszönet illeti a tanítóit a kezdetekért, hogy bátortalan ovisból aktív, mindenben részt venni akaró, vidám iskolás lett. Köszönet a német nyelvtanítás magas színvonaláért, ami országos szinten is kiemelkedő. Köszönet a családias hangulatért, az odaadó és fáradhatatlan felsős osztályfőnökért. Búcsút intünk az iskolának, ahol Réka gyerekkora felét eltöltötte nagyjából.
Remélem, hogy Réka jó közösségre talál majd a Varga Katalin gimiben is, lesz néhány remek tanára, segítenek neki kibontakozni, megtalálni az újtát, hagyják szárnyalni. Barátokra lel, életreszólóakra, egy olyan közösségre, amiben megnyílhat és virágozhat. Ennél többet nem is kívánhatok neki.
Van az a vers, Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek...Még soha nem olvastam el, idéztem fel bőgés nélkül, most sem fogom, de a címe annyira ide vágó, úgy megnőttél, szinte félek....
