Hazaérkezünk a suli-ovi körutunkból, éppen megállunk a kapu előtt és a gyerekek azon kezdenek vitatkozni, melyikőjük nyissa ki a kaput a kulcsommal. Ám akkor mindent elhalványít és beárnyékol a szomszéd fiú, aki éppen hazagördül Yaris típusú, nem túl régi személygépkocsijával. A fiúval nem állunk köszönő viszonyban, nem ismerném meg akkor sem ha szembe jönne velem az utcán a járdán .Persze velem ellentétbe nem jár gyalog, úgyhogy ezt nem fogom tudni tesztelni. Viszont ha szürke autójában vagy annak közelében fordul elő, tudom, hogy ő a srác a szomszédból. Hogy hány éves lehet, nem tudom, valahol 19 és 24 között? Valamelyik évben érettségi időszakban öltönyben szaladgált, úgyhogy vagy érettségizett vagy vizsgázott valahol.
Annyit tudunk még róla, hogy abba a lakásba költöztek be (fogalmunk sincs, mikor, nem vettük észre, de nem tavaly és nem idén) amelyiket olyan gyönyörűen felújítottak az előző lakók, a professzorék, akik nem sokkal a munkálatok befejezése után elköltöztek Szegedre a alternatív suliba járó kisfiukkal együtt. A Yaris-os fiú anyukája orvos a kórházban (azt is tudom, milyen "szakos", de még ráismer valaki, úgyhogy inkább nem) az apukája pedig Szolnokon ismert arc. Hármójuk közül egyébként az apuka az egyetlen, aki köszön. A doktornő úgy jár és kel autótól kapuig, kaputól autóig, mintha nem lakna senki rajta kívül legalább 1 km-es körzetben. Ebben nincs sok különös, errefelé sokan gondolják így.
Szóval a Yaris lelassul és megtorpan az út túloldalán, lehúzott ablakai mögül ordít a zene. Gondolom, megy a klíma, különben a fiú megsülne odabenn. A gyerekek, az enyémek (ki másé?) tátott szájjal hallgatják a zenét, amely a mi kapunk elől is jól hallható. A kis ártatlan angyalkáim állnak, meg sem mozdulnak. Egy picit fülelek, szó van valami fűillatú kocsiról (és nem a harmatos fű) bűnről, szennyről és talán örömlányokról is, abban már nem vagyok biztos. Elég borzasztó. Nem tudom, milyen hangulatba kellene lovallnom magam, hogy rákapjak. A gyerekek még mindig meredten állnak, éppen gyökeret eresztenek. Muszáj megmosolyognom őket. Megcsörgetem a kulcsot, a fiú pedig leállítja a zenét a kocsiban, úgyhogy ennyi, megszakad a bűvölet és bemasírozunk a kapun túlra.
