Perlekedős

 Rühellem a tanárokat? Nem feltétlenül, de ahogy telnek az évek, egyre kevesebb kiváló tanárt tudnék felsorolni a megismertek közül. Vagy nem tud tanítani, vagy nem tud, de nem is akar. Vagy nem tud, nem is akar és még inkorrekt is. Ezek persze a legrosszabb forgatókönyvek, ami létezhet, de mindegyikre van példa. Aki remekül tanít, szereti a gyerekeket, képes tudásanyagot átadni, az meglepően kevés.

Néhány hete írtam az ofőnek, hogy Zalán matek dolgozatában pontozási hiba van, legyen szíves egyeztetni a matek tanárral, B. bácsival az ügyben. Én nem gondoltam erről sokat, Zalán odaadja a dolgozatot, megnézi a tanárúr, ad rá pontot vagy nem, aztán kész. Ha nem adja, meg akkor így jártunk. A dolgozatot valóban megnézte, egyik feladatnál elvett egy pontot, a másiknál adott egy másikat, szóval adtunk annak a bizonyosnak egy pofont. Ezzel én le is zártam az ügyet. (ilyesmi volt, hogy levezetett az egész feladatot 5 pontért, de a végeredménnyel valami nem stimmelt, így 3 pontot kapott rá. Szerintem az nem csak 3 pontot ért….)

Nem szoktam egyetérteni a pontozásával egyébként, nagyon szereti nem felismerni Zalán számait, pl. a hármast tényleg ocsmányul írja, de hogy következetesen azokat ötösnek nézi és repülnek a pontok, hát oké. Az eddigi tapasztalatok alapján felületesen pontoz, összességében lehet, hogy jól, nem mai gyerek már, de abban biztos vagyok, hogy kevesebbet ad szinte minden esetben 1-2 ponttal. Még ezzel sem törődtem, néhány dolgozattal ezelőtt ugyanakkor 2 pontot is hiányoltam, ami már javított volna a jegyén, ezért bátorkodtam ezt jelezni.

Az az elvetemült szülő vagyok, aki nem sűrűn jár a Krétában és ha jár is, mindig olyan, mintha nyakon öntenének egy vödör jeges vízzel……Az üzeneteket meg aztán végképp nem olvasom. Ám február végén jött üzenet B. bácsitól. A sorait böngészve rögtön átjött az érzékeny, empatikus lelkemnek, hogy megsértődött. Egyrészt, mert az ofőnek szóltam első körben. Oké, ez az én saram, eszembe sem jutott, hogy a Krétán keresztül is üzenhetnék, nincs ebben gyakorlatom nulla azaz NULLA esetben írtam még tanárnak ilyen úton. Többnyire a jófejekkel ismerős vagyok facebookon és akkor messengeren úgyis lehet egyeztetni. Leírta pontról pontra, hogy hol adott és vont le pontot , majd a dolgozatot megmutatta két másik matek szakosnak, konzultálni, akik jóváhagyták az ő pontozását. Hirtelen végigfutottam gondolatban a matek szakosokon a suliban….Hát jó, legyen. Bár én ilyet nem kértem.

Kifejezte örömét, hogy ilyen szorosan nyomon követem a gyermekem tanulmányait (ha tudná….), egyben jelezte, hogy az októberben írt jeles matek dolgozatnál bezzeg nem voltam ilyen friss, nem jeleztem, hogy az valójában hármas…Egyből tudtam melyik dolgozatra gondolt, az volt az, ami nem jött haza, valahogy elkallódott Zalán elmondása szerint. És bár erősen gyanús volt, hogy egy jeles matek dolgozat képkeretben feszítene a szobája falán, valahogy nem értem rá kötözködni, hogy az biztos nem lehetett ötös, Tibi is rátett egy lapáttal, hogy mit macerálom a gyereket, nem nézek ki belőle egy matek ötöst??? Miután a Krétába bekerült az ötös jegy és onnan hetek, hónapok múltán sem tűnt el, megnyugodtam, hogy a tanárúr már javította volna, ha nem ötös, a gyerek tudta is az oszthatósági szabályokat, frankó minden. Erre eltelik pár hónap és azon kapom magam, hogy a pontatlanul pontozó matek tanár a szememre hányja, hogy akkor bezzeg nem szóltam….Hát kedvem lett volna benyomni egy nagy doboz Lindt csokit mérgemben, de a diétám aligha örült volna.

Anyukám intő szava jutott eszembe, hogy tanárral sose perlekedj, fiam, mert abból jó nem fog származni (tudja, hogy lány vagyok, de a fiam kifejezés használható fiúra, lányra egyaránt, tájegysége válogatja). Nem is mondtam én, hogy perlekedek, pislogtam magam elé jámboran. Maga a tanárúr mondja bátorítja a gyerekeket, hogy ha rosszul számol, nyugodtan szóljanak...…Hát a gyerekek nem szólnak, de talán a szülőnek is szabad. Elvégre a tanár is ember, elnézhet dolgokat, attól még nem gondolok róla semmi olyat, hogy nem tud számolni, pontozni, rosszindulatot sem….Visszaírtam neki, hogy ezer bocs a hibás osztályzatért (annyi jegyük van, hogy nem osztott, nem szorzott), ha tudomásom lett volna róla, hogy tévedés volt az ötöst beírni, mindenképpen szóltam volna. Ha büszke lehetnék valamire, az pont a becsületem, szóval sok minden hibám van, de ezen a téren pont nem köthet belém. Tudnom kellett volna? Lehet… de az más kérdés. Egy kicsit rosszul esett, hogy kinézett belőlem ilyesmit, hármas matek doga ötösre lett osztályozva, én meg, mint aki nem tud semmit, hagyom?? Na neeeem....de végülis, én kezdtem az egészet.

Hálás szívvel gondolok vissza Ági nénire, Laci bácsira általánosból, a sajátomból az őskorból. Oroszt, magyart, törit tanítottak. B.-nére a gimiből, aki törit, oroszt és angolt tanított. Az osztályfőnököm sem volt rossz ember, csak tanítani nem tudott szegény. Ahogy elkezdődött a biológia óra, azon kaptad magad, hogy kikapcsolt az agyad, a hangjától transzba esel és ezen nem is változtatott semmit, csak a kicsengetés….Ötöst írni nála a nyavalyás reláció analízis miatt csak azt tudott, akinek két anyja volt….I.-t is szerettük oroszból. Sokkal többet nem is tudok megnevezni.

Szóval, más szemszögből nézve az orromra koppintott a tanárúr, hogy jól van itt minden pontozva (amúgy nem, mert itt egy ponttal több, amott eggyel kevesebb..), közben meg hogy merek pofázni, amikor akkor csöndben voltam, mint tök a fűben, mikor ő beírta (saját hibájából) az ötöst a hármasra….

Az megint egy külön fejezet, hogy a múltkor, amikor tanulmányoztam a sulinkban sztrájkoló tanárokról készült csoportképet, egyetlen jó tanárt találtam a húszból, a többi közepes vagy még annyi sem.

Szóval szeretem én a tanárokat, igyekszem megbecsülni, akit lehet, de azért szárazon tartom a puskaport….

Írok, írok

 

Ismét akadt kinek szurkolni, volt meccs, válogatott és én akartam is írni, hogy mekkora poén már, hogy mindig bejegyzést írok, ha meccs van, de aztán valahogy annyira lekötött a mérkőzés, főleg az első félidő, hogy eszembe sem jutott. Persze ha csak akkor blogolnék, amikor meccs van, hát most sokáig kellene még várni....

Akkora örömet okozott a győzelem (Bulgáriát vertük 3:0-ra, pont, ahogy megjósoltam a meccs előtti felvezető során) , gondolom, nem csak nekem, hogy azóta nagyon sokszor újra megnéztem a gólokat, helyzeteket. Annyira fantasztikus látni, ahogy formálódik ez a csapat, hogy milyen zseniális a közönség, hogy arra nincsenek szavak. Mondtam is Tibinek, hogy nem kellene-e elmenni egyszer egy válogatott meccsre, biztos lehet még jegyeket szerezni az EB kvalifikáció meccseire (bár fogalmam sincs), mire ő azt mondta, hogy személy szerint sokkal többre értékeli a tv-s közvetítést, főleg, ha Hajdú B. a sportriporter. Ebben igazat kellett neki adnom, de azért az a 60 000-es embertömeg és annak a gólöröme örökre szóló élmény lehet, mert ez még a képernyőről is lejön...Na mindegy, hátha egyszer eljutunk! 

Pont egy hét van a tavaszi szünetig, de Zalánnak a héten Pro Patria napok (Rákóczis suli lévén), vagyis könnyített kiképzésben van részük a héten. Volt fegyverbemutató, tűzharc verseny, történelmi vetélkedő, himnuszéneklő verseny és még amiről nem tudok. Réka nehéz hét elé néz még a tavaszi szünet előtt, ezzel együtt durva, hogy lassan vége a kilencedik osztálynak is...Jó lassan, az igaz....Írnak fizikából, kémiából és még akkor azokról szó sem esett, amiből minden órán felelnek. 

Ma anyut kísértem a szokásos kontrollra a kórházba. Sajnos már sűrűbben hívják, mint 2-3 hónap, az volt a jó világ, mikor csak olyan viszonylag ritkán kellett mennie és stabil volt a helyzet. Most hat hét után visszatapsolták az eredmények alapján. Mivel ilyenkor ötkor kelünk és hétkor már a kórház, ezért szinte félálomban baktattunk volna felfelé a szokásos épületbe, az ambulanciára, amikor egész véletlenül kiszúrtam egy kiragasztott A4-es lapot, amelyre fel volt gépelve, hogy hová költözött az a szakrendelés, ahová mi tartottunk. Két eü dolgozót is megkérdeztem, hogy merre van a C épület, mert még azt sem tudtam, pedig mint kiderült, pont az, ahová Rékát is hordtuk annak idején, amikor eltörte a kezét. Átvágtunk a sürgősségin, elhaladtunk pár infúziós állvány és a sokktalanító rémítő felirata előtt és anyámnak le kellett ülnie, mert szegény máris elfáradt.  Torokszorító tanúja lenni annak, hogy egyre gyengébb és törékenyebb, hogy az élet rendje valahol, az nem nagyon vigasz...

 Aztán a rendelést végül pont ott találtuk, ahol a felirat ígérte, a büfével szemben, az üvegfolyosó (üvegfal volt, de mindegy) mögött. Viszont mire odataláltunk, már legalább hat másik, főleg idős ember várakozott maszkban. Anyu nem tette fel a maszkot és bár tettem rá valami utalást, nem reagált rá, gondoltam, még nem akarja, zavarja, vagy ki tudja. Már vagy 10 perce ücsörögtünk a rendelő előtt, amikor észbe kapott, hogy nincs rajta maszk....Azért ülünk ott 7 órától, hogy mire a dokinak vizitre kell mennie, addigra bekerüljön, aztán labor és már mehet is haza. Ha nem kerül be, akkor 9-kor a dokker lelép és vissza sem tér cirka egy órán keresztül. Akkor pedig ott ülhetünk 3-4 órát is csak úgy. Pont így jártunk, de én már meg se lepődtem, csak le tudtam volna fordulnia székről, olyan álmos voltam, a maszk pedig szokatlan volt és kényelmetlen. Elég lenne 9 órára a kórházba kiérni, nagyjából 8-kor indulnánk itthonról (Szolnokról)....és akkor 10-re végez, labor és 11-re otthon. Anyu azonban 80 éves és szerintem most már maradtunk a reggeli 7 óránál. 

Lenn a központi laborban nagyobb volt a népsűrűség és mindenféle ember. Volt egy bácsi, aki számolt vissza, hányan vannak még hátra és ezt telefonon közvetítette valakinek időnként. 73. vagyok, most ment be 67....szóval még....öten vannak előttem....vagy ...heten...hatan....Aztán volt egy fiatal pár, teltkarcsú nő egy ideges, kövér pasassal, aki a maszk alatt rágógumit pukkasztott folyton. Mellettem egy idősebb hölgy ült szerintem siket felnőtt lányával. Anyunak meg egy néni jutott,  aki odabenn a vérvételes rendelőben megosztotta a nővérekkel - és így kb. mindenkivel, hogy mellrákja van és pajzsmirigy rákja is egyszerre. Mire anyu szerint megfagyott egy picit a levegő, a nővérek összenéztek....A férje a sarokban ült, tőlünk egész távol, de nekem úgy tűnt, ő a legvidámabb a sok békésen várakozó beteg között. Anyukám feltűnő fürgeséggel hagyta el a kórházat, ahogy mindennek végeztünk. A két fotocellás ajtón úgy ment át, hogy szinte futott. Aztán levettük a maszkunkat és vettünk pár friss lélegzetet a napsütésből egy kicsit, míg Tibi be nem gördült az autóval.  

Később, amíg Tibinek valami dolga akadt a városban, immáron anyu nélkül kóboroltam egyet a Lidlben. Vettem szilvás párnát (purpur liszteset), pogácsát és kiflit a gyerekeknek. Narancslevet, ami előtt először elgurultam a kocsival, de aztán mégis megvettem. Túrórudi, kis adag sushi ebédre, friss, gyönyörű brokkoli, sajt és felvágott, tej. Ja és PICK diósonkát húsvétra. (Nutellát is vettem, bár ezt szégyellem, de húsvétra nutellás labdákat fogok sütni, ez lesz a kelt tészta elvileg, ez olyasmi, mint a bukta. FINOM...)

Itthon kitakarítottam a hűtőt, felmostam a konyhát, kitakarítottam a sütőt, mostam 2 adagot, aztán máris hazaért Zalán. Vele matekoztunk egy kicsit, egyenleteket veszik, nyitott mondatok, egyenletrendezés, szöveges feladat egyenlettel...ilyesmi. Délután Réka modulvizsgára ment a nyelviskolába, jövő héten megy minden tovább, 95%-kal végzett, ma volt a szóbeli.

Mai kalóriabevitel: Délelőtt nem ettem és ittam semmit, a kórházban ehhez nem volt kedvem. Az egyik szilvás párnát rögtön a Lidl ajtajában, kifelé betoltam, nehogy elájuljak véletlenül. Tibi késett.  Itthon megettem a szushit, szintén 300 kalória. Majd ittam egy tejeskávét. Számba ugrott egy pici macaron is, a kávés dobozok tetejéről vetette magát a számba, majd még egyet....Vacsorára ovis adag tokány zabnokedlivel, rémes volt a nokedli, de mindegy. Aztán sajnos megettem a másik szilvás párnát is, mert akkor még nem tudtam, hogy ez újabb 300 kalória lesz. Nem baj. Eddig fogyás kg-ban: -8. Ma nem szedtem sem a fogyis tablettából, sem shaket nem ittam. Majd iszom még vizet, jó sokat, éhes nem vagyok szerencsére. Ha mégis az lennék, van lilahagymás kecskesajt a hűtőben, abból lehet csipegetni....

Ha meccs, akkor írok

Hihetetlen, de most is meccs lesz, a HUN /EST, a magyar válogatott ma játszik idén először. Szerencsére, ma nem volt sok tanulnivaló Zalánnak, úgyhogy itt tudunk izgulni a közvetítés előtt. Bár egyelőre még nem kezdődött meg a meccs...Remélem, nyerünk és lesz bőven magyar gólöröm....

A héten kitavaszodott hirtelen, én már másodjára a héten kerékpárral tekertem a melóba, ami alapból is a tavasz csalhatatlan jele. A múltkoriban az egyik szomszéd lenyírta a füvet az előkertjében és pont sétáltam hazafelé, amikor megcsapott az a friss fű illata...sütött a nap, mindenhol virágzik az aranyeső,  ekkor éreztem idén először nagy örömmel, hogy végre, végre, visszavonhatatlanul itt a tavasz! Vele együtt az allergiám is egyébként kopogtat , ez üröm az örömben. Már állandó kísérőm egy csomag papírzsebkendő és egy orrspray is.....Talán pár nap vagy hét és enyhülnek a tünetek, bár nem volt még két év, amikor az allergiám ugyanakkor jelentkezett volna. 

A március egyébként egy keserédes hónap, mert bár itt kerülget bennünket a tavasz rendszerint, de ilyenkor nagyon sokat gondolok apura. Egyrészt mert március 1 a szülinapja és idén lett volna 90 éves.... Másrészt mert március volt az a hónap, amikor elvesztettük őt gyötrelmes hetek és hónapok után és ez minden évben nagyon fáj. Mindig eszembe jut 2014 karácsonya, amikor egy csodaszép gyapjútakarót kapott tőlünk ajándékba. Átadtam neki a  gondosan becsomagolt, szalaggal átkötött csomagot. Segítettem neki kibontani, mert egyedül már nehezen ment volna neki, majd valahogy úgy az ölében maradt a takaró,  ott árválkodott, apu szinte meg is feledkezett róla, mint egy értelmetlen ajándékról. Ezt éreztem akkor karácsony első napján, de nem ilyen letisztultan, inkább amolyan megérzés volt...Valóban, apu soha nem használhatta már azt a takarót.

Rá talán 2 hétre éjszaka rosszul lett, de mentőt nem engedett hívni. Anyu megszokta, hogy apu akarata ellen nem tesz semmit, így csak reggel vitte be a kórházba Tibi, még a lábán támogatta ki a kocsihoz.  Valószínűleg több kisebb stroke is érte. Nem kapott gyors kezelést sajnos, talán a kora miatt is, nem tudom. Azt tapasztaltam, hogy mifelénk a kórházban a stroke gyors kezelése csak a faliújság poszteréig jut.  Mert korábban, amikor még csak kisebb stroke-ok érték, vagy legalábbis gyanakodtak rá az orvosok, stroke gyanúval is hosszú órákat ültek anyu és apu a sürgősségin. Közben az aranyórák peregtek, peregtek és vele apu ideje is...

Nem a halála volt a legfájdalmasabb, hanem az a nagyjából 7 hét odáig. Addig rengeteget sírtam és kínlódtam. Lefogytam diéta nélkül is, valóban fogyaszt a bánat. Elmentem futni olykor, csak hogy levezessem az iszonyú fájdalmat belül. Látogatni sem volt egyszerű aput, nézni, ahogy egyre gyengébb és magatehetetlenebb, árnyéka önmagának. Amikor elment, az egy másfajta bánat és szenvedés volt, de onnantól fogva nekem nem volt könnyem. Csak a maró fájdalom belül, nézni anyám gyászát, a család gyászát, tudni, hogy ezentúl semmi lesz olyan apu nélkül, mint vele. Egy korszaknak vége, egy életszakasznak vége. Azóta eltelt 8 hosszú év, Réka pici elsősből elsős (kilencedikes) gimis lett, Zalán is bőven eltávolodott az ovitól, majdnem olyan magas, mint én.... Azóta másik lakásba költöztünk, amit azóta is (5 éve) újítgatunk, csinosítunk. Ha elmesélhetném neki, elmesélném, hogy jól megy a sorunk, nincs okunk panaszra. Persze én hiszem azt, hogy sok mesélnivalóm nem lenne, mert úgyis tud apu mindent, velünk van valahol ma is....

A Fradi megint játszik...

.... bár már csak kb. 5-10 percig, de addig pötyögök valamit. (Vezet a ZTE)

Diétáról - igazából nem igazán gondoltam, hogy bármilyen diétát követni szeretnék, de valóban olvastam egy pár cikket Katalin hercegnéjéről és megtetszett valahol .Vagy lehet ez nem jó szó, inkább elgondolkodtatott. Aztán ami még fontosabb - nagyon frusztrált, hogy feszül rajtam egy halom ruha, pl a téli kabátom és szuszogok, ha negyed órát nagy sietve gyalogolni kell....elegem lett. Semmiképpen nem akarok nagyobb méretet  venni ruhából, nem az a helyes út. Úgyhogy valamit tenni kellett, mert a nyár közeledik, a kilók lassan olvadnak és már nem vagyok abban a korban, amikor két kg vagy több leolvad hetente...Ráadásul az én túlsúlyom már az a fajta kezdett lenni (az is volt illetve talán még most is az), ami nem egészséges..... Ezzel párhuzamosan beszéltem a szomszédasszonnyal a fogyókúrás nyűgjeimről, mire rávágta, hogy ő most kezdi a Sz. Rómeó félét.  Gondoltam, vele tartok, legalább tartjuk egymásban a lelket. Itt 5 étkezés van, 2 shake és 3 tabletta plusz torna. Na a torna nálam ki van zárva, séta, túra és kerékpározás jöhet csak szóba.  Viszont rendeltem tablettát, gondoltam valamit csak segít és két doboz shaket is. Meglepetésemre nagyon finomak, nekem bejönnek. Igaz, hogy kóstoltam már párat, pl. az Oriflames is egy borzalom és még egy másik márkát is ittam, amitől ment a hasam.....Szóval értékelni tudom, ha egy shake iható, sőt, finom.  Vannak mintaétrendek, de ezeket még nem volt időm böngészni, pláne követni.  Nálam egyszerűbb az ebéd, husi ilyen vagy olyan zöldségekkel, salátával, olykor meg csak saláta joghurttal, de az elég durva. Mert az szinte semmi kalória és a hasam ezt tudja is fél órán belül kaját követel....Uzsonnára, ahogy írtam, a tükörtojás ezerféle zöldségekkel nekem nagyon bejön. Van ch csökkentett tésztám, de még csak egyszer főztem belőle tonhalas tésztát. Reggel pici piritós sok körözöttel és zöldséggel vagy végülis a lényeg az, hogy pici kenyér, a többi lehet igazából bármi, de szolidra szoktam fogni. Inni nem iszom csak szűrt csapvizet vagy sima teát cukor nélkül.  Illetve tejet a kávéhoz leginkább és a kásához. Édességet, cukrot egyáltalán nem eszem,  amire ráfanyalodom, az cukormentes vagy többnyire maltittal ízesített. Ez sem egy főnyeremény édesítő, mert mesterséges, de pár falat időnként belefér. Jobb, mintha magamba tömnék néhány süteményt vagy fánkot. Így is tegnap reggelire nem bírtam magammal és befaltam egy kakaóscsigát - aldisat - egy bögre finom tejjel. 8 hét után kb először....... Gyorskaja egyáltalán nincs, abszolllút tilos, úgyhogy igyekszem most nem is rendelni a többieknek sem, nehogy bűnbe essek. Húsvétig még lesz egy pár hét, amit megnyomok, talán könnyebb lesz úgy, hogy látom az alagút végét, a húsvétot, remélem, addig még lemegy legalább 1-2 kg. Amit majd igyekszem nem magamra szedni a húsvéti zaba során.....Jaj, pedig annyira szeretem a sonkát! :( 

Amíg megy a Fradi meccs....

 

- Tart a diétám kb. 7-8 hete, fogytam is kb. 6 kg-ot, bár most megállt a heti 1 kg átlagos hájolvadás és tartom a súlyom....Remélem, átmeneti a dolog,  lehullik még rólam pár kilócska nyárra. A diéta egyébként Pünkösdig tart a tervek szerint, utána már csak fenntartás lenne. Lenne, merthogy ki tudja még, meddig jutok. Remélem, sokáig. A lényeg, hogy töredékét eszem annak, amit eddig, cukrot egyáltalán nem (kivéve a tejhabos kávémat ebéd után, amely kap egy kockacukrot). Segítségül hívtam a Sz. Rómeó féle shake és tabletta rendszert, bár nem egészen úgy szedem, ahogy az előírások mutatják - hát nem is én lennék. Napi két shake helyett én csak egyet iszom, mégpedig vacsorára, bár ha nagyon éhes vagyok, akkor tízóraira is tudok inni egyet. Előnye, hogy semmilyen mellékhatása nálam nincs és nagyon finom pl. a sacher tortás és a sós karamellás is. Jéghideg tejjel élvezettel elszopogatom. (Idáig jutottam, hogy ráfanyalodom egy fogyis shake-re....)

Igyekszem szénhidrátot sem enni, főleg tehát zöldségek és fehérje az, ami a torkomon lecsúszik, de reggelire eszem egy kis TK sokmagvas kenyeret. A Tesco-ban van olyan, ami a leírás szerint adalékoktól mentesek, de a kis pékségekben is kapni.  Ami kezdetben nehéz volt, az az éhség elviselése, szédültem, remegtem, minden bajom volt, de ez két hét alatt kb. elmúlt teljesen. Azóta igazából tök jól viselem. Ugyanúgy főzök a családra, de azt is meg lehet szokni, hogy nem eszem az ételből.... Majd én jóllakom az illatával.....Vagy nem, és csipegetem belőle, mondjuk a húsból, de csak salátával. 

A legszigorúbb napom a hétfő, amikor reggelire egy kis adag zabkását eszem zabkorpából és tejből, chia maggal vagy pár falat banánnal. Ez ugyan nem diétás, mármint a banán, de finom.  A zabkását is szeretem, ha lesz friss málna vagy eper egyszer, még jobb lesz. Egyelőre mandulát, vagy egyéb magokat nem eszem hozzá. 10 óra után jön a shake, ami két dl tejet tartalmaz. Ha iszom, olyenkor később van ebéd, csak 1 óra tájban. Ha nincs shake, akkor délben ebéd. Ha éhes lennék, ehetek egy almát. Ebéd ch mentes vagy szinte mentes, sült hús vagy sonka és zöldsaláta, saláta, az öntet leginkább túró, cottage cheese, natur joghurt.  Rá egy órával vagy ha nagyon álmosodom,  előbb, megiszom a kis tejeskávémat sok tejhabbal, 1 édesítő (sztivia) és egy kockacukor is dukál. Uzsonnára tükörtojás minimális olajon és zöldsaláta, káposzta, uborka, paradicsom, amit találok, zöldség bármi és minden.  Ha megkívánom, egy kisebb adag tonhalas pennét is kavarok ch csökkentett tésztából.  Uzsonnára itthon vagyok. A vacsi nekem shake valamikor 7 tájban és sok folyadék, de semmi más.....Hát ez nem sok. 

Ami még fontos volt, hogy az esetleges gyorskaját kerüljem minden áron, ami nagyon nehéz, mert imádom sajnos a pizzát is, a McRoyalt és a Burger King több finomságát stb stb, de ezek most tiltólistások egy az egyben. Szóval megrendelem, átveszem, aztán várom, hogy minél előbb tüntessék el a gyerekek, ha már ezt kívánták.  Nagyából kéthetente rendelünk, de igyekszem minél ritkábban és minél kevesebbet. A Burger King még újdonság,

Nem egyszerű, jelentősen háttérbe került a kaja, pedig én szeretek enni és finomakat enni. De hát ki nem? Most hétvégén főztem egy isteni vörösboros, gombás, hagymás ragut anyósomtól kapott tápmentes, mindenmentes húsból....hát hét nyelven beszélt....persze ettem belőle, csak a krumplipürével bántam csínján...Illetve kisebb adagokat is eszem hétvégén, amikor kicsit lazább a szigor. Azért a város szélén, egy többezer m2-es raktárban+irodában, ami tele van illatos faanyagokkal nem nehéz diétát tartani, sehol egy bolt, piac, étterem vagy büfé. Itthon viszont tele a hűtő zöldségekkel.....hát csorog a nyálam olykor illetve a gyerekeknek kell sütni sütit, lángost, tartalmas ételeket. Igaz, idén a fánk szezon kimaradt, mert nem tudtam volna megállni, hogy ne egyek belőle....

Közben lassan vége a Fradi meccsnek, és bár továbbjutott a Leverkusen, ahogy az várható volt, de szép menetelés volt. Drukkolunk, hogy jövőre is átélhessük ugyanezt vagy még jobbat. Ráadásul jön a két válogatott meccse az észtek és a bolgárok ellen. Hajrá, hajrá! A csapatnak gratula, a szurkolók előtt is le a kalappal!!!

Zalán esete a rómaiakkal

 

Van a jelenet a Brian életében, amikor a rómaiak ragozni tanítják Briant, aki felfesti a város falára, hogy "Rómaiak, menjetek haza!", de persze totál hibásan. 

https://youtu.be/iCWau8e_ZDk

Sokszor eszembe jut ez a filmjelenet, amikor Zalánnal tanulunk. 

Egy példa. Magyar mondatokat kell németre fordítani.  Zalán persze teljesen passzív és érdektelen, de másnap dolgozat, úgyhogy muszáj nyomni egy picit.

Bosszankodunk a rossz színházi darab miatt.

Zalán: Wir haben...

Én: Jelen idő....

- Wir ärgern....

- Színházi darab?

- Die....

- Hogy van a színház?

- ..... der Theater

- Majdnem.

- Das Theater

- Darab?

- Stück?

- Rakd össze!

- Die Theaterstück?

- Stück milyen nemű?

- Semleges, gondolom.

- Akkor?

- Das Stück.

- ----

- Das Theaterstück

- Oké.

- Wir ärgert....

- Micsoda?

- Wir ärgern.......an.....

- Khm...

- Wir ärgern .... nem tudom, nem tanultuk a vonzatát.....über?

- Igeeeen...

- Wir ärgern über das Theaterstück 

- Mi hiányzik?

- Szerintem semmi.

- ...

- Wir ärgern .... sich.... uns.....über das Theaterstück

- Rossz?

- Wir ärgern uns über das schlechte Theaterstück.

- Ja, az lemaradt, hogy a könyvtárban...

- Mivan???

- In...im....in der Bibliothek.

- Ez az.  Múlt időben?

- Na neeeee.......

Ui: persze vannak olyan mondatok is, amiket kivág elsőre hibátlanul. Ezt muszáj hozzátenni. :) 

Így jár, aki munkaidőben messergerezik, nem munkaügyben

A sztoriban Kovács Éva lesz a nevem. 

Párbeszéd köztem és közvetlen rokonom között.

(...) 

- Mi a családi neved? Hivatalosan.

- Komolyan? Kovács.

- Viccelsz. Férjnél vagy nem?

- Kovács Éva a nevem.

- Basszus, ne csináld már. Anyu neve Kovácsné Szabó Anna. Dávidné Kovács Éva? Vagy maradtál simán? Az én feleségem K. B. Érted a kérdésem?

- Kovács Éva a nevem. Nem tudom, máshogy mondani.  - itt megjöttek az észtek. Később kiderült, hogy egy észt és két magyar. Amikor az egyik megszólalt magyarul, egyből vágtam, hogy ez nem annyira észt. 

- Befejeztem, szia! 

- Van baj.... - ez voltam én. 

- Nálad. Elég. A kérdésemre egy egyszerű válasz - nem, nem változott a nevem a házasságban is, maradtam Kovács Éva. Ez általában nem így van. Másoknál. De örülök, hogy akkor nálatok így van és ezt akkor hűvös formában ugyan, de közölted. .... Ne írj nekem ilyeneket, hogy baj van. Kérlek ne. Köszönöm!

- Figyu ,itt vannak az észtek. Bocs. 

-  ...

- Gondoltam, pár sorból értesz, nem gondoltam, hogy nem. De bocs. Igen, nem vettem fel Tibi nevét. 

- Oké, tudhattam volna (én gondolatom: hát szerintem is) . Nem tudtam.

Mondanom sem kell, hogy már az elején megbántott, de aztán később még jobban. Bocsánatot sem kért. Mindegy. 

- 

..

Szerelem első vérig a játszma neve

 

Hétvégén adta az egyik csatorna kamaszkorom egyik kedvencét a Szerelem első vérig című filmet. Még a rendszerváltás előtt játszódik, általános iskolások voltunk, amikor mély áhitatban csodáltuk Ágotát és Fügét...mindenki olyan pasit szeretett volna,mint a Füge és olyan szeretett volna lenni, mint az Ágota....Bár nem az elejétől kaptam el a filmet, nekem akkora időutazás volt, hogy nem egyszer megkönnyeztem, megsirattam nem csak a filmet, de a saját kamasz koromat, ifjúságomat is. 

Aki csak néhány évvel fiatalabb, nem is biztos, hogy átérzi, érti, milyen volt akkoriban fiatalnak, diáknak lenni. Mert ez még az a generáció volt, aki hordott iskolaköpenyt, volt kisdobos, úttörő (nem nosztalgiából mondom, mert nem szerettem egyiket sem. Annak ellenére, hogy ötödikes koromban saját örsöm is volt az elsősök között, a Vuk örs. Nagyon szerettem a kis csapatomat.) A filmben szereplőket már felnőttként érte a rendszerváltoztatás, mi még csak első gimisek voltunk (és nem kilencedikesek). 

Szóval nagyon fura volt nézni így bő 30 évvel később. Fügét most is ugyanúgy egy tehetséges fiúnak láttam egyébként, egy érzékeny, finom lelkű, sokat átélt fiúnak, aki annyira megérdemli a boldogságot. 

Ezzel párhuzamban egy másik filmélményem is volt, ment a Netflixen (azaz megy most is) a Játszma című magyar film. Egyszer egy társaságban benyögte egy volt kollegám, egy szerény képességű egyébként, hogy ő utálja a magyar filmeket. Ezen annyira meglepődtem, hogy el sem akartam hinni. Hogy lehet nem szeretni a magyar filmeket? Nyilván van köztük rengeteg gagyi rossz és még rosszabb, de kijelenteni kategórikusan, hogy valaki nem szereti őket az szerintem elég vad dolog.  Ha nem is kedveli valaki a komoly művészfilmeket, de a Csapd le csacsi, A Tanú, Liza, a rókatündér, Macskafogó, Ötödik pecsét, István a király (abszolút kedvenc, főleg Vikidál), Indul a bakterház stb stb azért elég klassz filmek. 

A Játszmától egyébként nem vártam sokat, viszont Köbli Norbert írta, aki, ha forgatókönyvről van szó, megbízható, hogy valami izgalmasat fog összerakni. Hogy szerepelt benne Hámori Gabriella és Kulka János, az is felkeltette az érdeklődésemet. Hallottam, hogy a sztoriba beleírták Kulka sztrókját, ami fantasztikus dolog, hiszen máig csak rövid mondatokat tud mondani, összefüggőket nem és mégis helye van a filmben, mégpedig kiemelkedő. Tibi nem szereti különösképpen, így őt nem is tudtam rávenni, hogy kellő nyitottsággal végignézze a filmet. Nagyon tetszett az operatőri munka, az alakítások is, főleg Hámori G. jelenete ott, amikor rájönnek a férjével, hogy átverés van a levegőben, na az nagyon tetszett. Piszok jól megcsinálták. Csavar, csavar hátán és még abban is van egy csavar.  Helyén van a zene is, eléggé oda van az is rakva. Teljesen belelkesültem a végére, hogy ez milyen remek lett és még a moziba is elmehettünk volna rá, ha a nyáron jobban odafigyelünk.