Mire a kastély pénztárához értünk, teljesen összezavarodtam, hogy a mi családunkból ki mit szeretne és kinek mit érdemes lenne megtekintenie a Festetics-ék kínálatából. Tibi azt hajtogatta nekem, mint egy végtelenített magnószalag, hogy a kastélyba fölösleges jegyet váltani, azt a gyerekek még nem fogják értékelni. Ezt mondjuk, nem egészen értettem, már miért ne értékelnék? Nyilván nem esnek hanyatt a többszázéves bútorok előtt, nem fogják felismerni minden egyes stílusirányzatot valamint a F. család összes tagját a festményeken...de azért eszembe sem jutott, hogy unatkoznának. Ugyanakkor váltsak e jegyet valamennyi helyszínre? Az nem húzós anyagilag? De akkor mit hagyjunk ki? Mindegyikre kíváncsi lettem volna. A kocsimúzeumot? Arra volt Tiborom leginkább kíváncsi.
Közben egy előttem sorban álló asszonyság kishíjján szívrohamot kapott, amikor a pénztáros kiszámolta neki, hogy férjestül együtt 7000 forintot kóstál a belépőjük. Ez is bezavart. Mire jómagam a pénztáros elé járultam, addigra egyszerű lett a képlet, ugyanis elmúlt 17 óra, hat órakor pedig bezárt a bazár, szóval egyedül a kastély megtekintésére váltottunk jegyet, kedvezményeset. Tibi forgatta a szemeit nem gyengén. Végül teljesen jól sült el a dolog. A gyerekek (APG után szabadon) nagyon is képben voltak az Eszterházy (csak viccelek) kastéllyal kapcsolatban. 10 éve még valami posztó papucsban (vagy az nejlon zacsi volt??) slattyogtunk végig a termeken, most a saját kis szandinkban. A gyerekek persze nem illedelmesen sétafikáltak egyik helyszínről a másikra, ó, nem, attól távol voltak. Viszont kárt sem tettek semmiben és meg sem botránkozott rajtuk senki, úgyhogy rendben volt minden az én szememben.
Szerintem a könyvtár tetszett nekik a legjobban. A hatalmas földrajz könyvekkel, titkos ajtókkal. Fotózni nem lehetett, csak külön engedéllyel, olyanunk meg nem volt, hát inkább csak a kertben fotózkodtunk.
Na igen, a második kedvenc a szökőkút volt. Hat bivaly talán távol tudta volna a gyerekeket attól, hogy belenyúljanak. De egy sem volt sehol éppen akkor.
Fura gipszben látni, a jót olyan könnyű megszokni....
Zalán durván belemozdult, de semmi baj! :)
RékaPóni
Egyedi sorozatképek a fiúkról....szerintem nagyon vicces....bruhhhahha.....
Az én szerelmem, Tiborom....Olyan szép ember, hát nem? :)
Este a vacsoránál játszotta a zenekar a "Balatoni nyár" című klasszikus dalt, amin kelllő alappal mindig bőgni tudnék, kivéve télen. Akkor nem tudom eléggé átérezni a dal üzenetét bizonyára. Most sem itattam az egereket, még elsóztam volna sültem, meg hülyének is néztek volna.....csak lógattam egy picit az orrom. Megint csak elmúlt egy nyaralás....a macska rúgná meg!
Este ezer szúnyog hegedült a fülünkbe, míg a teraszon hűs pezsgőt kortyolgattunk ( végre megtaláltam a welcome drink kupont, no). A gyerekek azon tanakodtak, a hasas macska, ami napokon át bejárt a szállodába (kóbor vagy sem, nem tudom) vajon megszült e már. És ha igen, hol lehetnek a kiscicák. A szobánkba visszatérve már nem volt kedvem megkezdeni a csomagolást, pedig menetrend szerint este a nagyja cókmókot el szoktam rámolni. Helyette csak élveztük amit az utolsó este még tartogatott nekünk, egy pici szabad időt együtt, négyesben.
Még átolvasnám, amit klimpíroztam, de Tibi valami Hold fotót akar letölteni a gépre...Jobb lesz, ha befejezem.
