Megkért, hogy amíg majd ő benn ebédel, én várjam kinn az öltözőben, pont ahol éppen ültem, pont, mint tegnap. És ő majd kijön hozzám ebéd után. Azzal gyors puszit nyomott a képemre, az ajtóhoz rohant és eltűnt mögötte. Még visszakukucskált:
- Holnap találkozunk! - integetett vidáman.
Utána botorkáltam kissé kételkedve, nem viccel e, nem játszik e, és tényleg, visszaszaladt hozzám nyomban. Hogy a másik arcfelemre is puszit adhasson. De többet nem figyelt rám, túl pörgős volt az élet odabenn a Napraforgó csoportban. Vettem a kabátom, lassan összeszedelőzködtem és hazajöttem. Mobilomra figyelek, ebéd után megyek érte.
Jó lesz ez!
Csak a fenekét tudná már kitörölni!....
UI: Közben azon kapom magam, hogy óvatosan járok-kelek itthon, lábujjhegyen, alig zajt csapva, mintha Zalán csak aludna, itthon lenne velem.
UI: Közben azon kapom magam, hogy óvatosan járok-kelek itthon, lábujjhegyen, alig zajt csapva, mintha Zalán csak aludna, itthon lenne velem.
