Réka újságolja reggel, hogy úristen, berepült hozzá egy molylepke. Én is lereagáltam ezt, hogy "úristen", mert Reka igényli a kommentárt, berág, ha nincs. Azt hiszi, ha hallgatok, nem is figyelek. Pedig többnyire igen.
És hát ez a bizonyos molylepke egyszer csak eltűnt, de megtalálta a redőnye zsinórján. Annak is a belső oldalán. Réka szerint aludt szegényke, oda bújt a világ elől... Miből gondolja, kérdeztem, horkolt a molylepke? Nem, a kis drága, így Réka, csak nem moccant semmilyen hessentésre. Milyen hessentésre, kérdeztem gyanakodva, ugye végül lecsaptad? Ha fogát feni a gyapjú cuccokra, az durva lesz és nincs itthon levendula. Réka láthatóan nem tudott mit kezdeni ezzel az információval. Dehogy csapta, kitessékelte az ablakon, HAGY ÉLJEN! - én csak pislogtam pár másodpercig, hogy feldolgozzam, megúszta eme molylepke. Aztán hamar leesett, hogy végülis az én lányom, én sem nyírom ki a pókokat, legyeket, inkább kihajítom a grabancukat.....bár a molylepkét lecsapom, ha sikerül. Nem adom könnyen a szép gyapjú holmikat....
