Rékaságok, Zalánságok

Folytatódik a hőség. Holnap estére vége lesz, azt mondják. Ma ebédre "madártej levest" kanalaztunk az izzó konyhában. Isteni volt, jéghideg. Hogy a madártej az desszert? Ki a frászt érdekel? Utána bevágtak a gyerekek tripla adag krumplis tésztát savanyú uborkával (a fura duótól csak nekem kellett a vécére sietnem ebéd után fél órával....) Nem vagyok képes és hajlandó főzni, hogy holnap mit eszünk, fogalmam sincs. Szerintem lecsót, az kellőképpen gyors. Vagy omlettet. Vagy szendvicset. 

Néhány frissítő RékaMondtaZalánmondta. Csúnya rossz vagyok, mert Zalán mostanában sziporkázik, a jobbnál jobb szövegelése meg csak elúszik mellettünk. Mert persze másnapra totál elfelejtek mindent, amit mondott. Kivéve, ha felírom. Mint ezeket pl.


Úszódöntőket nézünk (Barcelona, VB). Gyurta Dani éppen kimászott a medencéből, amikor Réka megszólal.
- Nagyon szép ez a fiú....ez a Dani......


***

Egyik reggel Réka májkrémet kér reggelire. Nem nagyon szereti, csodálkozom is, hogyhogy megkívánta és miközben előszedem a hűtőből mindazt, ami van is készleten itthon, magyarázok erőteljesen, széles mozdulatokkal, hogy igazából a bolti májkrém az nem egészséges, csak az, amit én készítek a mama által biztosított májból, de az meg nincs...a bolti tele van mindenféle E betűs cuccal....blablabla. Réka figyeli, ahogy cikázom a konyha és kamra között, majd amikor megállapodok az asztal mellet, megszólal.

- De ha egészségtelen....akkor minek kapni?

Jó kérdés.


***

Zalán és a cumija még mindig nagy haverok. Júniusban volt egy teljes hét, amikor nem találtuk, hová tűnt ama kedvenc cumi, és mivel Zalán nem is nagyon hiányolta, az ötödik napon, amikor előkerült a cumó, puderkönnyű lelkifurival a hátomon, eldugtam előle.. Én a galád. A nyolcadik napon, egy reggel azonban elém állt. HOL VAN A CUMIM???? Sunyítottam, helyenként mellé beszéltem. Estére belázasodott, jaj, nagyon, így nem volt szívem megvonni tőle még a cumiját is, gondolkodás nélkül mentem a rejtekhelyre. Azóta tehát megint van cumink. Csakis itthon és csakis alváshoz. Vagy majdnem csakis....

Egyik reggel, mellém kuporodik az ágyba...naná, hogy cumistól együtt.

- Szereted a cumikádat? - súgom neki a nagy meghittségben.

- Ühüm...

- Nagyon szereted, ugye?

- Ühüm...

- Miért?

- Mert nagyon finom.

- Milyen ízű?

- Eper.

....

- Megkóstolhatom?

- Nem. - és vigyorog a huncutja.

Aztán ezt a párbeszédet utána lefolytattuk még párszor. A cumi mindig eper ízű.


***

- Anya, megszagolod a fenekem? - pördül elém Zalán.
- ???
- Pukiztam.


***


Zalán: "Anya, neked van a legnagyobb cicid a családban."
Hát....mivel én vagyok az egyetlen ivarérett nő...


***

Réka és Apa egyik este a foglalkozásokról beszélgettek. Ehhez "tananyagul" egy néhány oldalas könyv szolgált. Másnap Réka így szól:

- Anya, mi az a BÉRBOLY???

- ....... Borbély? - pillantok az ölében pihenő könyvre. - Aki a fiúk haját vágja, borostájukat borotválja.....

Érdekes, hogy ezt a szót, hogy borbély...nem ismerte. Mert oké, azt értem, hogy gelencsér, takács, pintér, kádár új fogalmak a számára, de a borbély nekem még teljesen hétköznapi szó. Vagy az volt, gyerekként....

***


Réka valamit tart a kezében.
- Ide nézzetek, mit találtam! - egy PEZ cukorka fehérlik ujjai között.
- Ki kéri? 
- Én! - rikkantja Zalán. - meglepetésemre Réka neki adja egyetlen szem PEZ cukorkáját. Hirtelen csak pislogok, Zalán meg elégedetten és roppant gyorsan elropogtatja az édességet. Mielőtt nővére meggondolhatná magát.
- Nahát, Réka, ez igazán kedves volt tőled. A testvérednek adtad a cukorkádat....- el vagyok ragadtatva ekkora jószívűség láttán. 
- Áh..., ezer éve nem játszottam azzal a táskával, amiben találtam....- legyint a lányka.


***


Ebédelünk, nagy a csend, amit szeretek, mert általában annak a jele, hogy a banda éhes ÉS finomat főztem. Egyszer csak Zalán felnéz a tányérjából, megakad a szeme rajtam.
- De régen láttalak! 


***


Zalán rosszaságot csinált. Már megint nem fogadta meg, amit kértem tőle. Cikkcakkos ollóval belevágott az egyik könyvébe, pedig a könyvek szent dolgok, nagyon kell rájuk vigyázni. 
- Zalán, ez butaság volt, ilyet nem szabad csinálni. - dorgálom én. 
- Megérdemelted. - veti oda bosszúsan. Mert általában jellemző, hogy ha valamiért letolom, még neki áll feljebb (valakitől örökölte a családban....)
- Tessék? Én megérdemeltem, hogy te rosszaságot csinálj? 
- Igen, megérdemled, hogy rossz legyek....
Lehet.

Úszunk és izzadunk

Fura érzés, hogy újabban csak bevágom magam az autóba (persze, hogy az anyósülésre) és tőlem akár indulhatunk is. Fura hiányérzetem van, amiért nem kell bekötnöm a gyerekeket az autósülésbe. Amióta Zalánnak új ótósfészke van, ezek a kölkök a saját biztiövüket be tudják kötni. Hát nem tök jó? Ezt most nem tudom, miért írtam le, annyira nagyon nem fontos és nélkülözhetetlen eleme a naplónknak....mindenesetre ez jutott eszembe legelőször. 

Ma is voltunk úszni, naná. És ma is szinte elviselhetetlen volt a hőség. Amikor Réka úszás órája után beleereszkedtem a tanmedence vizébe nyakig (nyomban felforrt víz szinte a forró habtestemtől), úgy éreztem, én vagyok a legboldogabb ember a világon. :)) És hogy zárásig el nem hagyom a medencét, na azt meg csak gondoltam....

Ami az úszást illeti. Nagyjából 9-en sorakoztak fel a tanmedencében fél öt körül. Gyuri oktatónk vetett egy futó pillantást a bagázsra, majd 1-2 kivétellel  mindenkit átvezényelt a mély vízbe. Réka nyomban elpityeredett, kimászott a partra, mint az ázott ürge és osont volna hozzám, de az oktatója megállította és a mély víz felé terelte. Leánykám nem tiltakozott. Talán hogy ne kínlódjon sokat a majréval, talán másért, elsőként csobbant a mélységbe. Egyelőre az oktató a vízből, néhány méterről várta a leánykát. Úszott is rendesen, talán egy picit gyorsabban, kapkodóbban, mint illett volna, de úszott. Nem sírt utánam, ügyes volt. Nem mertem közelről figyelni, nehogy rossz hatással legyen rá a közelségem, így igazából nem tudom, milyen volt a kar és láb összhangja, de a többi szülő szerint nagyon jóóóó. 

Ahogy végzett a mély vízzel és a tanmedence visszavárta tárt karokkal, láttam, hogy milyen felszabadult és boldog. Csillogott a szeme, villogtak a fogai a tűző napfényben.....Megcsinálta! Akkor már tudtam, hogy ezúttal nem lesz visszaesés, a tanmedencében is ugyanolyan jól fog úszni, mint a mélyben. És lőn!

Mivel a csoportban már szinte mindenki úszott (így vagy úgy), ezért a mai óra más volt, mint a többi. Először csak át kellett úszni a medencét leállás nélkül, majd jöttek hozzá feladatok. Mellúszásból megállás nélkül a hátukra fordulni, majd vissza és úgy tovább úszni. Vagy átúszni az oktató lábai között a víz alatt. Segítség nélkül ez ment Rékának és nagyon büszke voltam rá, mert meglepte ezzel a képességével az oktatóját. Később a fejes ugrást is gyakorolgatták, egyelőre inkább vízbe toccsanás az, de majd alakul. Volt még bukfenc a víz alatt, majd tovább úszás mellen, vízbe ugrás vicces, szabadon választott módon és tovább úszás mellen....Levegővétel nélkül átúszni a medencét a víz alatt....A gyerekek figyeltek, koncentráltak. Mivel kevesen voltak, idejük sem volt mással foglalatoskodni. 

Zárójelben írom: Közben felfigyeltünk egy kisfiúra a csoporton belül, aki nagyon sírt, óbégatott és az anyukáját szerette volna maga mellett tudni. Érdekes, hogy tegnap is akadt a csoportban egy ilyen kisfiú. Máshol még nem láttam, persze nagyon nem is figyelem más oktató bandáját, bőven leköt engem a sajátunk. Tegnap azt a kis szőke hajú fiút, a sűrűn könnyét hullatót az apukája a partról biztatta egy ideig. Teljesen hasztalanul. Egy idő után Gyuri elküldte valahová...bárhová, csak el a tanmedence mellől.....deja vu-m volt megint, nem először, de az apuka nem tűnt el. Így aztán a kisfiú végigsírta, jajveszékelte az órát. A mai síró kispasit ellenben nem bírta sokáig nézni az anyukája, igaz, a vízben sem volt hajlandó megmaradni. Valamit egyeztettek az oktatóval, gondolom, ebben az esetben is szabad kezet kért volna, amit valószínűleg nem kapott meg, mert kéz a kézben távoztak az óráról, anya és fia. Ez utóbbi rettegéssel nézett vissza a tanmedencére szegényke. Talán jobb is, hogy nem erőltettek semmit.  Elgondolkodtam viszont, hogy annak idején milyen rossz volt nekem is otthagyni az ordító Rékát és vissza sem nézni fél órán át....Nekem is szándékomban állt, hogy kézen fogom és vissza se' nézünk hazáig. De végül is jól sült el a dolog. Azért mindig fura hasonló példát látni és másfajta megoldásokat hasonló vagy ugyanolyan problémára....

Szóval nagyon klassz óra volt, a gyerekek élvezték is maradéktalanul. Bemutattak még pár kör parádés macska űrhajó számot az oktatóval, aztán jött a szabadfoglalkozás, azaz szabad pancsolás. Hétfőn folytatjuk. Nagyon peregnek a hetek az augusztusból is, már kvázi látom a végét....szerintem Rékánál jobban csak én élveztem ezt az úszó tanfolyamot. 

Már egy ideje eldöntöttem/tük, hogy szeretnénk folytatást az úszásból. Óra után szóltam az oktatónak, hogy izé...mi járnánk szeptemberben is és októberben is...és egyáltalán, járnánk tovább, ha lehet. Gyuri bólogatott, hogy nagyon jó, persze, lehet, úgyhogy Rékának nem kell majd sokáig nélkülöznie a tanmedencét, úgy néz ki. Az igaz, hogy a medencék felett télen sátor lesz csupán, hiszen noormális fedett uszodája nincs szegény megyei jogú városunknak egyelőre, de nem baj, majd nosztalgiázom, milyen klassz volt úszni tanulni a főiskolán annó.....eredmény meg semmi..... Az a sárga sátor kísértett engem jó ideig ébren is, nem csak álmomban....Na mindegy! 

Beszéltünk pár mondatot Rékáról is, hogy igazából már úszna, úszhatna, a technika megvan hozzá, csak fejben kell még megerősödnie, elhinnie, hogy képes rá, lerázni a majrét. És alakul is a dolog, mert ma már nem volt "hiszti" (csak könnyek, pár db),. Két hétig még biztos járunk, addig rengeteget képes fejlődni. Mert egyébként meg nehéz dolgokat könnyedén megcsinál (gondolt itt ama bizonyos víz alatti, oktató lába közötti átúszásra önállóan, gondolom) Aztán egy ponton elhallgatott Gyuri és egészen váratlanul azt találta mondani:

- Egyébként meg egy kis tündérbogár a Réka. - őőőő, nem biztos, hogy szóról szóra ezt mondta (a Lányosapa), úgy meglepődtem, hogy nem vagyok képes valósághűen idézni, meg átkozott meleg is volt. A lényeg azért ez volt. 

- Ugye? - kérdeztem vissza finom erős elfogultsággal. Végre hallottam jót is erről a lányról, akinek kétség kívül folyik tündér vér az ereiben. Nem tőlem örökölte, az bizonyos, de OTT VAN.

Hát szóval nagyon benne vagyunk most ebben az úszás dologban. Olyannyira, hogy közben utánanéztem, a hozzánk legközelebb eső iskola (a német speces)  1-2 osztályban heti 3x úszni hozza a tanulóit ebbe a mi tanmedencénkbe (illetve a mélybe, szinttől függően)....Lehet, hogy ebből valami tartósabb sporttevékenység lesz a gyerekek számára? Én szeretném....

A három Manó csoportos ma úszott utoljára együtt ilyen keretek között. Áron (bal szélen) ma befejezte a tanfolyamot. Réka (középen) és Kata még maradnak. Hajrá, csajok!