Szerda van, holnap már csütörtök, repül az idő! :)
Tiborom túl azon, hogy reggel 8-ig szétdobálja a gyerekeket suliba, majd oviba, úszik, fuldoklik a munkában, este 11 előtt nem ér haza. A gyerekek némi spéttel bár, de jeleket is adnak ez ügyben, Zalán második éjszaka nem alszik el fél 9-kor csak valamikor 10 körül, várja haza az apját. Vagyis reggel finom illatos hulla....Réka "csak" a jóéjtpuszit hiányolja Tibitől, nem sokkal fél 9 után valami álommanó tarkón csapja és alszik, mint a bunda reggelig.
Apa már hétvégén is dolgozik, hol vannak már a klassz családi szombat reggeli reggelik! Vagy a vasárnapiak, ami azt illeti! Ha morgok emiatt, Tibi is csak befeszül és átmegy támadóba, úgyhogy mit tehetek, elfogadom azt, amit van. Pedig szombatra bográcsolni megyünk a Ligetbe Réka új osztályával, az első bével, vasárnap pedig Martfűre terveztünk menni egy kicsit úszni. Jó lenne 13 órára oda érni a Ligetbe, nem csak mosogatásra beesni, mint Pilátus a Credoba. Erről jut eszembe, hogy műanyag tányérokat és evőeszközöket kellene még vennem valahonnan....
Tegnap Tibi vitte Rékát a fogorvoshoz is (ezért IS nem panaszkodom, hogy hétvégén dolgozik, hiszen hétközben azért rá hárul mindaz, amit én nem tudok elintézni, mert nincs végtelen számú szabim.) Szerencsére nincs baj, amit én liknak néztem, az valami elszíneződés. Ez a doktornéni is elmondta azt, amit a másik, hogy nagyon vigyázni a maradó fogakra, mert ami miatt jöttünk az tejfog, no para. Nyilván arra is kell vigyázni, de a maradandóra extra pláne. Miután már másodszor jártunk nála rövid időn belül úgy, hogy tennivaló igazából semmi, megjegyezte, hogy nem mondja, mikor kontroll, majd jövünk mi úgy is....Hát inkább árnyékra vetődjek, mint hogy szétrohadjon szegény Réci foga, pláne a maradandó!
Most a következő projektünk a dróteltávolítás, amit erre a hétre terveztünk (a doki még nem tud róla), ám pont az imént kaptam egy e-mail-t, hogy a főnököm nem lesz elérhető csütörtökön és pénteken, szóval ez a hét már biztosan ugrott, Tibi ugye fuldoklik....Hát marad a következő. Egyre tolódik ez a nyavalyás kis műtét, pedig már olyan jó lenne letudni és magunk mögött hagyni az egészet! Réka egyébként a jobb kezével ír, de a ballal eszik olykor, szóval valami csak nem kerek, bár szerinte az.
Suli ügyben nincs sok újság. Kapott tegnap egy "Gyönyörű!" megjegyzést a matek füzetébe a "szigorú" tantónénitől, aminek nagyon örültem. De tényleg olyan volt, mintha én íírtam volna. Nem sok házija van szerencsére, nagy részét megcsinálja a napköziban, otthonra 1-2 rövid feladat szokott jutni, illetve átnézem, amit napköziben mívelt. Ki szoktam radírozni, ami nívón aluli, ami igen hangos nemtetszést szokott kelteni, de sebaj....
Egy kék pont (picit jobb mint a fekete) azért már jár a sulinak, így a harmadik hétben, délutánonként úgy veszem észre, az rabolhatná el a gyermekem a suliból, aki csak szemet vet rá. Én még tantónénivel nem találkoztam az udvaron, ahol játszanak. Ül itt és ott egy-egy tantónéninek látszó egyén, de amikor rákérdezek, hogy ki felügyel rátok, Récike, sarjamnak fogalma sincs. Még érdekesebb a helyzet, ha a folyosón találok rá, a terem előtt, akkor végképp sehol senki. Én meg nem szoktam kutakodni, az is igaz, fogom a táskát és Rékát, aztán hazajövünk. Valahogy pont akkor mehetek érte, amikor a napközis tantónéni MÁR nincs és a gyűjtős tantónéni meg MÉG nem fogja fel, kik is tartoznak hozzá, vagy nem tom.....
