Annak idején apukám sokat emlegette, hogy járt egyszer a szentesi kórházban. Valami oda nem illő nőtt a fenekére (bocs, apu, hogy ezt nyilvánosságra hozom), ráadásul fájt is neki. Ám hiába fordult orvoshoz, azok nem tudtak mit kezdeni az esetével, hiába dugták össze a fejüket. Tanácstalanul hazabocsátották, majd apukám legnagyobb felháborodására azt írták a zárójelentésre, hogy "bizarr panaszai" így meg úgy. Gyermekkkorom során ha egy tucatszor nem mesélte el a sztorit, akkor egyszer sem.
Most nekem is bizarr panaszaim vannak, vagyis inkább úgy mondanám, hogy meglepő és szokatlan, ugyanis hulla fáradt vagyok, az utóbbi két éjjel alig aludtam. Az ok nagyon prózai. Az uram horkol, mint egy vaddisznó. Tudom, tudom, mások éheznek, mások háborúznak, menekülnek vagy természeti katasztrófa rombolja le az otthonukat, nekem meg csak ennyi a problémám, de ugye köztudott, hogy az alvásmegvonással egész jól lehet embereket kínozni. Lassan elérem a szenvedés szintjét.
Szóval még be sem fejeztem a mátrai sztorit, jövök friss hírekkel, horkol az uram. Nem fantasztikus? Egyébként eddig is horkolt, úgy szolidan, bár ő élénken tagadja, mint egy harci kakas. Pedig a tény az tény. Szóval eddig is horkolt, de egy idő után abbahagyta magától vagy némi biztatásra. Megböktem és abbahagyta. Ez működött egy ideig. Aztán megböktem és az oldalára fordult, abbahagyta. De most csak horkol és horkol vég nélkül, abba sem hagyja. Én pedig képtelen vagyok aludni tőle, úgy kipattan a szemem, mint este a bagolynak vadászat előtt. Szerintem a füldugón keresztül is hallanám.
Tegnap hajnali egykor lementem rendberakni a konyhát és valamikor kettő után másztam vissza az ágyba - minden fiókban katonás a rend. Még akkor is horkolt Tiborom, majdnem el is sírtam magam emiatt, de valahogy végül mégis csönd lett egy idő után és én szerintem rögtön el is ájultam. Reggel persze hat körül képtelen voltam kikelni az ágyból és ma ez fél hétig nem is sikerült. Munkaidő alatt sok folyadékkal és kávéval túlélhető a nap, de sok agyi kapacitásom nincs. Ma is majdnem valami hülyeséget írtam az egyik partnerünknek...
Most is olyan álmos vagyok, el tudnék aludni. Ebédszünetben rágugliztam, mit lehet tenni horkálás ellen. Létezik olyan, hogy horkolás elleni párna. Olyan, mint egy gyógypárna, jó lapos. Nézgettem valami tapaszt is, 15000 a párna, 4000 a tapasz, de egyelőre nem sok bizodalmam van bennük, csak úgy bizalmatlanul - és marha álmosan - bámultam a monitort. Végül nem ruháztam még be semmibe. Valahogy reménykedem, hogy ma éjjel csönd lesz és nyugalom.
Persze megtehetném, hogy átcuccolok valamelyik gyerkőc szobájába, uram bocsá a nappaliba, de sajnos kötődöm a matracunkhoz. Annyira kényelmes és tökéletes, pedig már nem mai gyerek. Sőt, Tibihez is kötődöm és nem szívesen alszom egyedül, másik matracon, másik szobában....Lehet, eljön az a nap, amikor mindegy lesz, csak senki ne horkoljon harsonaszerűen mellettem, de még ott nem tartok.
Majd írok lényegesebb eseményekről is, most nálam ennek van top top prioritása....
