Egy hete sulis csibém

Zalánság

Zalán az idegeimet tépázza a tablet-en található játékokkal kapcsolatban.

- Miért nem játszol a zöldemberkés játékkal?
- Az sem tudtam, van olyan játékom.
- Van hát. Én töltöttem le. Játszol vele?
- Most nem.
- Miért?
- (nyögök-morgok) Mert fáradt vagyok.
- Az olyan, hogy megy az emberke és gyűjteni kell a pénzeket....
- ....
- Milyen játékkal szoktál játszani?
- Tudod, a gyümölcsössel néha-néha. 
- Zöldemberkéssel nem?
- Azzal nem.
- Játsszál már vele!!!!
- Melyik az?
- Ez itt. Melyik a kedvenced?
- Még mindig a gyümölcsös.
- Zöldemberkés?
- Azt nemtom....- és így tovább még hosszú percekig. Végül talán kicsit túlságosan határozottan zárom le a vitát, hogy nem akarok játszani, nem érek rá, semmiképpen, egyáltalán és PUNKTUM. 
Zalán persze megsértődik.
- Jól van. Akkor nem szeretlek!
- Nem baj, én akkor is szeretlek. - vágom rá rutinosan. 
- De én nem szeretlek!
- .....
Talán fél perc drámai csend után Zalán kicsit bosszúsan megszólal.
- Anya, téged nem is zavar, hogy én nem szeretlek????
Lebirkóztam, összecsókoltam. Imádoooom, mert zabbantanivaló......