Mielőtt elalszom...

Mindig hülyének érzem magam, ha leírom, mennyit tanulunk Rékával. Én már nem is szoktam senkinek panaszkodni (mármint annak, aki annyira nem áll hozzám közel, vagy egészen másik iskolába jár a gyereke),. Merthogy vagy azt gondolja, hogy hú, ez milyen idióta, hogy így hajtja a gyerekét, mint mókus a taposómalmot.......vagy nem szól semmit, de talán magában nyugtázza, csillogó szemmel, hogy az ő gyereke ezek szerint mennyivel okosabb! Az, aki sosem tanul. Hát szegény Rékácska jól lemaradt, pedig egy időben milyen kis értelmesnek tűnt, hm….Persze van olyan is, aki képben van, miről beszélek

Szóval nekem nagyon elegem van. Most éppen. Majd elmúlik. Ma környezetből írtak dolgozatot, kifejtőset. Nem mondom, hogy nagy dolog, mert nem az, de minden órán írnak. Minden héten. Felmerül bennem a kérdés, hogy akkor mikor van idő tanítani? Számon kérni kétség kívül rengeteg adódik. A hétvégén átvettük az anyagot (a kísérleti tankönyv nagyon gáz. Nem mondom, hogy az egész, de speciel most az egészséggel kapcsolatos fejezet egy katasztrófa. Valakinek volt fél órája, hogy nyomdazárás előtt leadja az anyagot és valamit bevert a gépébe. Másra nem tudok gondolni. ), most csak elolvasta Réka, felmondta, és kész. Mehetünk tovább. 

Német házi. Na hát az két feladatnyi volt, de tele hibával, úgyhogy kiradíroztattam és csinálhattuk előlről. Fél hétre járt az idő, amikor befejeztük. Volt még két lap versenymatek, amihez már semmi kedvem nem volt, de azért átfutottuk, ha már pénteken reggel (reggel!!!) megint matek verseny. Hopp és fél nyolc lett!!! Ma vívni van a csaj, úgyhogy ilyenkor nincs tanulás, vacsora, mese, persze fürdés és irány az ágy. 

Egyébként tegnap délután tűnt fel, hogy tavasz van. Juhhhú! Kesztyűt már egy ideje nem hordok, sapkát is csak a biztonság kedvéért viszem magammal és hamarosan kabátot is lehet cserélni, vékonyabbra, színesebbre (nekem a télikabát mindig fekete vagy sötétbarna....)Rékának vettem egy tavaszi kabátot a múltkor a neten, féláron, hát majdnem kicsit. Visszaküldeni túl nagy macera, de azért ebben a szezonban tudja hordani, jövőre meg majd eladom valamennyiért. Egyébként szép és jó minőségű is. 

Zalán ma nem akart oviba menni, mert kiderült, hogy ma mesét kell ott mondania. Ugye ez az, amire NEKEM kell felkészíteni a gyereket, hogy ne égjen be a többi előtt, ahogy a diplomás óvónéni fogalmazott. Na most Zalánka este 9-kor, a jóéjtpuszi magasságában említette ezt meg nekem. Nem dramatizálta túl (csak reggel), maaaajd mesél valamit fejből és kész, legyintett ő.  Reggel 9-kor hív Tibi, hogy Zalán nem akar menni oviba, mert ma ő a soros mesélő és nem készült. Sír, nyöszörög, minden baja van. Végül Tibi kétszer elmesélte neki a kiscsoportos szintű Graffalót és kész. Azzal el volt intézve. Zalán megnyugodott és egész vidáman ment oviba. Oviba??? Mit a frászt keres ez e gyerek még oviban???   Azt a kis szépséghibát elkövették, hogy a könyv a kocsiban maradt, pedig abból mesélni jóval egyszerűbb, mint fejből...de majd kiderült, hogy oldotta meg.

Múltkor azon gondolkodtam, hogy a reggeleink még mindig ugyanolyan szörnyűek olykor, mint amikor legelőször visszamentem dolgozni. Bár akkor két ovisom volt, szóval nem is az volt a mélypont. Egyszerűen olykor teljesen kikészülök, mire kilépek a kapun. És még akkor indul a nap. Rékácskára rá kell rángatni a ruhát, ha százszor mondom el, akkor sem fésülködik, mosdik. Egyszerűen nulla agytevékenységre hajlandó reggel. Egy dolog a lényeg, hogy az LPS csomagja nehogy itthon maradjon. Majdnem elröhögtem magam, amikor az óvónénik terrorgyanús hangon azt kárálták a szülőin, hogy a suliba majd ám nem lehet vinni játékot!.... Az ovival vége a jóvilágnak. Hahaha....Az év vicce. Igazság szerint, a jó világnak tényleg vége, de játékot simán be lehet vinni. Kivéve az életnagyságú játékmackót, azt talán nem. Szóval Rékácska reggel rögtön kibillent a lelki egyensúlyomból.
- Német lapot betetted?
- Nem.
- Nem???
- Nem.
- És hol van?
- Nem tudom.
- Nem tudod??? És nem kellene megkeresni?
- Majd megkeresem....- azzal alszik tovább. Immár ruhában. Fél nyolckor. A német lap azért fontos, mert azon van a házi. És ha nincs, akkor kis egyes. Három kis egyes meg egy bazi nagy a naplóban. 

Az is engem bosszant, hogy rendszeresen itthon felejti az uzsonnáját vagy a teáját vagy mindkettőt, mert hát ő nem találta. Ezért is én vagyok a hibás. Pedig nem is keresi, nem is érdekli, csak már az iskolában, amikor inna vagy enne. Közben apuka a megtestesült nyugalom, akinek két feladata van 8 órával bezárólag, katonákat készíteni Rékának kolbászból és kenyérből (ezt szereti, na), pici bögre citromos teával, majd az általam összekészített gyerekkel együtt átsétálni a suliba. Szerintem lassan battyoghatna egyedül, simán el tudna menni. Csak két egyirányú utcánál kell szétnézni, hogy keresztben jön e forgalom. Na jó, talán még sem elég nagy még ehhez....Nehogy valami félálomban elüsse! Nem érne annyit a nagy önállóságra szoktatás....

Most olyan jó nyugiban vagyok. Hazajöttem, gyerek sehol, mert Zalán kikunyizta az apjától, hogy ebéd után vigye magával. Réka vívni van. Már tornáztam is ma, nagyon jól esett, mert mostanában annyit fáj a hátam a sok üléstől, hogy kész vagyok. Nagyon jó lesz már a bringa szezon, amikor bringával jöhetek és mehetek. Csak szervizelni kellene a bringám, de szerintem szombaton azt is elintézem, ha minden igaz. 

Hm, el is tudnék aludni....