Reggel késéssel indultam dolgozni. Szedtem a lábam az utcán, ahogy tudtam. Kinyitottam az ernyőm, majd rájöttem, hogy igazából nem is esik, max. a fákról csöpög ez vagy az. Szóval összcsuktam az esernyőt, hónom alá vágtam. Kétszer majdnem elnyaltam, mert a bőrtalpú (tesómtól ezer éve kapott) cipőm volt rajtam, tekintettel a ménkű nagy reggeli zivatarra. Ezen cipellőm meg erősen csúszik, mindig elfelejtem. Egy bajuszos pasas gyanakodva figyelt, már akkor, amikor még meg sem előztem a járdán. Végülis tök rendes volt, figyelmeztetett, hogy valami a nadrágomra ragadt. Egy matrica féle volt, rajta végig egy szám 38....ami a méretet jelezte. Ultra gáz! Hálát rebegtem az úrnak, majd rohantam tovább. Eszembe jutott, hogy tesóm mesélte, hogy egyszer a felesége járt majdnem így, még ígyebbül, mert ő be is jutott a kórházba, meglátogatni az anyukáját egy vadonatúj, még felcímkézett nadrágban. A bátyja szólt rá megdöbbenve.
- Hát te meg hogy nézel ki?? - neki is ugyanez a méret megjelölés maradt a nadrágja hátulján. Hát miért teszik oda, kérdem én.
Hát szóval így indult ez a nap, az első munkanap a második mininyaralás után, augusztus 21-én, amikor már csak durván egy hét van hátra a nyárból és a szünidőből. Brühühühühüüüü.....
Annyi, de annyi mesélnivalóm és megörökítenivalóm volna, de sem időm, sem agyam hozzá. Az iskola fenyegető kezdetével extra kavargás van a gondalataim között mindennek a tetejébe, úgyhogy várok, amíg valamelyest "lenyugszom", vagymi..... Addig is egy fotó a nyaralásról. Balatonföldvár 2014. Ó, be' szép is volt! :)
