Vasárnap azzal fogadott engem anyósom négyszemközt, hogy elgázolták Zalán macskáját, Kormit és immáron ott szaladgál Johnny és Avar kutya (felmenőket most hagyjuk) és Molly nyomában….az örök egérmezőkön. Egyből elszorult a szívem, nem mintha szoros barátság kötött volna a fekete cicushoz, de jó egerész volt és nyugodt, békés macska, Zalánt pedig nagyon szerette. Neki köszönheti Dió az első csikarást az orrán, ami még mindig haloványan látszik, hiszen a szőr nem szívesen nőtt ott valahogy egy ideig…Nem hibáztatom, macska a szentem. Azaz volt.
A fiúk nyomban focizni kezdtek érkezésünk után, Tibi és Zalán, csak úgy gyöngyözött a kacaja, gondoltam, majd elmondom neki máskor….Aztán ebédhez hívott bennünket mama és Zalán második kört is kért a lebbencs levesből, amikor berobbant a konyhába Réka. Épp a szomszédból jött és hozta a kegyetlen hírt, melyet szűretlenül öntött a nyakunkba, főleg Zalánéba. Az történt, hogy a hét folyamán mind a szomszéd 15 éves macskáját, mind az alig egy éves Kormit elütötte az autó, ahogy az egész forgalmas közeli "réginégyesen" átszaladt. És biztos, hogy ő volt, mert a szomszéd fiú találta meg az úttest mellett és rajta volt a piros nyakörv is. Azt is megtudtuk, hogy mindkét macska elég lapos volt. Leszűrtem gyorsan, miközben látszólag a lebbencsemet tanulmányoztam, hogy Rékát és az empátiát be kell majd mutatni egymásnak...Majd rögtön ezután a gyász öt fázisa jutott eszembe(anger-denial-depression-bargaining-acceptance - vagy valami ilyesmi , amit Zalán egyből a tagadással kezdett némi dühvel vegyítve. Persze így már a második tányér levest nem kérte….facsarodott érte a szívem nagyon, nem is tudtam mit mondani neki érdemben, főleg mert egyelőre nem akarta elhinni, hogy tényleg elpusztult a cica, vagy legalábbis úgy csinált, meg hát most mit mondjak, hogy lesz másik? Vagy hogy szép hosszú élete volt?? Egy évet alig érte meg.
Később eltűnt Zalán és amikor a keresésére indultam , a nagykapuban találtam meg, ahogy az utcát kémleli, várja haza a macskát. Még tovább facsarodott a lelkem..... Kimentem hozzá, simogattam a hátát, mire olyan történt, amilyen még soha, megcsípett egy darázs. Nem is láttam, mikor és hogy marta meg az ujjam, csak amikor már elrepült, akkor villant valami sárga….Szerencsére nem Zalánt csípte meg, amiért hálás vagyok. Itt egy darabig elvoltam a saját nyomorommal, mert lepergett előttem egyfajta forgatókönyv, ami arról szólt, hogy allergiás vagyok a darázscsípésre. Igaz, nem csípett még meg ilyesmi soha, de mégis ott motoszkált a gondolat, hogy mi van, ha allergiás vagyok rá…..A városban mindenhol útépítések és felújítások vannak, biztos kinyiffanok útban a kórház felé, ha mégis elkezdek dagadni. Az ujjam és a szomszédja tényleg frankón püffedni kezdett, maga a csípés környéke kifehéredett.
Mamának eszébe jutott egy házi praktika, ecetet kell önteni a csípésre és az ecetet nem lemosni. Nem nagyon hittem benne, de bevált a dolog, onnastól fogva nem úgy éreztem, hogy lángokban áll a kezem. Lassan el is múlt és egy órával később már hittem benne, hogy megérem az estét. Ekkor újra megkerestem Zalánt, aki a hátsó teraszon, a barackos ládák árnyékában guggolt és lehajtott fejjel sírdogált. Magamhoz öleltem és hagytam, hogy kisírja magát. Talán az első gyász megélése volt ez, túl azon, hogy három éve meghalt a nagypapája. Potyogott a forró könnye, bújt a nyakamba , simiztem a hátát. Aztán lassan megnyugodott, kapott egy nagy jégkrémet, majd a jégkrém hírére feltűnt Réka is és a cimbik, beszélgettünk egy kicsit, majd a gyerekek nekiláttak barackmagot törni….Úgy tűnt, hogy helyrebillent Zalán lelke. Van utánpótlás, két kiscica is van kinn a gyümölcsösben, egy hófehér és egy tarka, de még elvileg szopiznak. Amint erősebbek lesznek, Zalán kaphat egy cicát Tatától. Azt mondja, annak a neve is Kormi lesz, ami elég érdekes, ha a hófehéret választja, de mindegy…
Este pizzát sütöttem, ami majdnem teljesen elfogyott, 50 dkg lisztből négy közepes pizza sült….Növekednek a kapacitások, de erről majd még írok külön. A kutyát nem tudtuk elvinni sétálni, mert 5 körül leszakadt az ég és akkora zivatar ömlött ránk, hogy csak lestünk. A pizza megvigasztalt mindenkit. Este korán lefeküdtem, bár Réka ragaszkodott hozzá, hogy HP-t olvasson fel nekem....Hát persze, hogy belealudtam.
Heti menü:
- csirkenyársak sajtos rizzsel vagy rizibizivel
- lángos - tejfölös sajtos
- a pizza maradékát ma megették
- fasírt golyók borsó illetve krumpli főzelékkel - Zalán nem eszi meg a borsó főzit. Pedig pont megtanultam nagyon finomat főzni...
- holnap reggelire hagyok nekik itthon tejbegrízt, eléggé megszaladt a grízkészletünk. Na nem mintha sok kellene a tejbegrízhez....Hacsak nem szobrászkodni akarok a végeredményel.
- rántott tök vagy cukkíni vagy gomba (vagy mind)
- salátafőzelék főtt tojással - ezt csak én eszem meg...pedig annyira finom
Na ez kb. kitart péntek délutánig. Ha zavarba jövök, még mindig lehet melegszendvicset vagy palacsintát sütni. Egyébként főznék még lasagnét vagy rakott krumplit is, esetleg vadasat (egyszerűsítve)...gombapörköltet nokedlivel (kár hogy a gyerekek utálják a gombát....) Túrógombóc is szóba jöhet, ha veszek még tejfölt...
