Jut eszembe, nem is írtam, hogy Réka kipottyant foga helyén immáron néhány milliméteres maradandó fogacska díszeleg. Olykor-olykor kérem, hogy mutassa meg és elhűlve bámulom a csipkés kis fogacskát. Hihetetlen, hogy az én csöpp lányom szájában MARADANDÓ fog ül. Na jó, nem hihetetlen, csak furcsa. Na jó, nem is furcsa, hiszen mindjárt hat éves lesz, csak..... hihetetlen!!!
Nem is erről akartam egyébként írni, hanem arról, hogy leánykámban újabban nem várt érdeklődés lobbant fel az írás iránt. Hétfőn elkísértük edzésre Apát. Az úgy volt, hogy elfelejtettem, az edzés nem egy órás, hanem másfél. Mivel nagyjából 20 percet késtünk, gondoltam, mindjárt vége....De 7 órakor nem történt semmi, csak nyomták a fiúk/lányok tovább a gyakorlatokat. Így viszont az utolsó fél órában nem kis kihívás volt lekötni a majdnem hat évest és a majdnem 3,5 évest egy sivár tornateremben. A 10 db egyre jobban izzadó és ziháló karatéka egyre kevésbé érdekelte őket, egy idő után már Zalán is becsukta a száját ámulatában, amikor őket figyelte.
Szerencsére volt nálam toll és ceruza, valamint egy köteg Post-it, úgyhogy lelkesen elkezdtek rajzolni, Réka királynői rucikat tervezni. Réka egyszer csak írogatni kezdett. Csodálkoztam, mert nem szokása. Persze nem teljesen önállóan írta a feljegyzéseket, az elsőben a GY betűnél elakadt, de kisegítettem. A másodiknál elmondta, mit szeretne írni, majd papírra véste. Hogy mikor tegyen szóközt, azt elárultam neki. Küzdött vele azért, főleg a "megyek" szóval, de szerintem nagyon ügyes.
Ez is egy lépcsőfok. Egy újabb.
