Szóval Szenteste reggelén már régen állt a feldíszített karácsonyfa (ha kicsit úgy is, mintha minden pillanatban el akarna dőlni, pedig nem) a szokott helyén, 10 óra magasságában pedig az ablakban pihent a hat rúd bejgli, hogy Tibi lefotózza őket, amíg még hiánytalan állapotban villognak.
Amíg a tévében ment a Muzsika hangja, az utolsó simításokat is elvégeztem/-tük a nappalin rendrakásilag. Illetve felmértem, hogy mire nincs és nem is lehet már idő így szenteste déltájban....ilyen volt a kazalnyi vasalt vagy éppen vasalásra váró ruha elrejtése szem elől (háló)....és még pár dolog, amire nem is akarok emlékezni. Addig a gyerekek elé szórtam egy zacskó szegfűszeget, hogy dekoráljanak vele narancsokat. Zalánnak ez nagyon bejött, szerintem legalább egy órán keresztül döfködte szegény, ártatlan gyümiket.
A nap a tervezett forgatókönyv szerint haladt, vagyis még be sem sötétedett, elkészült a csirke, a köretek, kirántottam egy-két adag halat, megterítettük az ünnepi asztalt a gyerekekkel. A karácsonyi abroszt nem találtam, de gyorsan lapoztam, mielőtt elfutott volna a pulykaméreg.....A nászajándékos ünnepi porcelánt idén sem vettem elő (Hollóházi, bezzeg tesómék a gyerekeik születése óta nyomatják a Zsolnayt MINDEN ünnepen és tudtommal hiánytalan a méregdrága készlet. Élni tudni kell, ugye....) mert Zalánban simán benne van, hogy egy könnyed kézmozdulattal a mélybe küldi a tányérját. Akkor pedig kénytelen lettem volna addig zokogni, amíg el is múlik karácsony. Viszont két kristály borospohár megcsillant az asztalon, a hozzá tartozó gyertyatartóval együtt. Igazán szép lett az asztal.
A vacsora bizonyára nem sikerült rosszul, Réka eltüntetett háááárom kisebb csirkecombot, Zalán is csipegetett és mi felnőttek is kétszer szedtünk mindenből....Miután ilyen ünnepire sikeredett az uzsonna, a gyerekek érdeklődve vették körül a karácsonyfát, szemüket le sem tudták venni az ajándékokról. Ám a következő programpont ilyenkor mindig a FOTÓZÁS, a családi képek elkattintása a fa alatt. Ezt semmiképpen nem előzheti meg az ajándékbontás, mert akkor már reménytelen lenne bármire is kérni a gyerekeket. Amíg viszont minden ajesz a csomagolásában feszít, rikácsolás és fenyegetés nélkül lehet fotózni a bárány szelídségű gyerekekkel.
A legjobban sikerült családi fotó
Ez a tavalyi, szerintem csak szebbek lettünk és fiatalabbak, valamint a gyerekek hatalmasat nőttek. :)
Ahogy befejeztük a kattintgatást (képet hozok még), a gyerekek udvariasan kérték az ajándékaikat, majd szépen lassan mindet kibontották. Réka csalódott volt, mert csak 4 (!) ajándékot kapott.....hát nem hitték el nekünk, hogy viszonylag szerény ajándék eső várható karácsonykor. Megvigasztalódott viszont, amikor eszébe jutott, hogy még 4 forrásból várható ajándék és örült annak, amit kapott. Mire én fellélegeztem, mert Tibi most is, mint mindig nem bírta ki és célzott rá, hogy egy Harry Potter féle Dudley leledzik Rékám lelkében valahol jó mélyen (aki hisztit vert ki a szülinapján, mert csak 36 ajándékot kapott és nem 37-et, mint tavaly...valahogy így volt) , ami persze csakis az én hibám. :)
Később, este, késő este megérkeztek M. mamáék is Tibi tesójával és a gyerekekkel, vagyis újabb néhány ajándék került kibontásra. Éjfélig tartott a sütizős, gyertyafény mellett játszós, közös karácsonyozás.
Jaaa, az lemaradt, pedig igen lényeges, hogy Szenteste, dél körül Réka megjegyezte, hogy valami fáj a szájában, biztosan valami seb. Belekukucskáltam a szájába, ahogy víziló módra kitátotta....de semmilyen sebet nem leltem szerencsére. Viszont megakadt a szemem két félig előbukkant hátsó fogon, egy-egy örlőn alul. Azok lehettek a ludasak. Réka felháborodottan felcsattant, hogy dehogy is, rosszul látom, neki CSAKIS tej fogai vannak, hogy lenne már neki csont foga is???? Többet nem volt hajlandó "megnyílni" előttem, így nem tudhatom, hogy odafenn mi a helyzet, majd kiderül az is előbb vagy utóbb.
