Dupla, tripla biztonság a legjobb. Mentjük a fényképezőgépről letöltött képeket kettő darab laptopra, a Picasa-ra, ott is a webalbumba, mobil tárhelyre, a legjobbakat pedig előhívjuk. Mostantól biztosan így lesz (ez persze csak a szép, idilli elmélet), merthogy amióta néhány hete a laptop váratlanul beadta a kulcsot és elhalálozott egyik percről a másikra egy nyomorult "faló" miatt, októberig visszamenőleg szinte minden fotónk megsemmisült. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Kivéve, amit előhívtunk (0 db), blogos képek (pár darab) és a februári- márciusi képek, amiket véletlenül lementettem a picasa webalbumába...
Igazából csak akkor lettem ideges, amikor kiderült, hogy Tiborom állításával ellentétben februárban nem hajtott végre egy teljes mentést a gép adat állományában. Mert addig azt hittem, minden oké és minden a helyén. Picit sírni lett volna jó, de nem jöttek a könnyek sajnos, így csak a szívem vérzett a sok szép fotó után és igyekszem arra gondolni, hogy 10 év múlva senkinek sem fog feltűni az a pár hónap kiesés fotóilag....Remélem, nekem sem.
No de egyáltalán nem erről akartam írni. Csak egy képet hoztam Zalánról és mostanában kedvenc játékáról, a tűzoltóautóról. Névnapi ajándékkénk került hozzánk, Ernie-nek hívják és szerelem volt első látásra. (Szoktam mellé lőni ajándékilag, de most nem ez volt a helyzet.) Ahogy üzembe lett helyezve, többet nem sokat beszélgetett a névnapra összeröffent rokoni banda, mert Ernie olyan hangos, hogy füldugót kell osztogatni mellé. A felnőtteknek. De bánja kánya, beszélgetés közben nehéz is lett volna könnyes szemmel, meghatódva gyönyörködni kicsi fiam örömében...
Ja és neeem, ez nem elemes, még lemerülni sem tud. :))
Ja és neeem, ez nem elemes, még lemerülni sem tud. :))
