Zalán tanulmány

Zalán  vidám magabiztossággal tempózott párat a mélyvízben, amikor éppen a rajtköveknél megszólította egy bácsi. Én ismertem őt, annak idején, amikor Réka tanult úszni, beszélgettem vele egyszer, valamikor vízilabdás volt, később gyerekeket tanított úszni. Szimpatikus volt, nyitott és barátságos. Nagyjából hasonlít külsőben és mentalitásban Csapó Gábor pólósra. Zalánnak vadidegen.

Zalán éppen a képzeletbeli célba csapott, amikor az úr (nevezzük M.nek) megjegyezte, hogy túl erőteljes a kartempója, azért dől előre (vagymi), majd utána nyúlt, hogy megmutatja, mire is gondol. Zalán felháborodottan kapálózott, el is sírta magát és minden igyekezetét összeszedte, hogy távozzon a medencéből. Megfogtam a kezét, eképpen feltartóztatva a fiúcskát, hogy hallgassa meg, amit M. mond, majd amikor láttam, hogy erre nincs hajlandósága, elengedtem őt és figyeltem én türelmesen. M. végül elnézést kért, hogy beleszólt a dolgunkba, én pedig megköszöntem a segítségét. 

Zalán ezután egyedül kívánt lenni a tanmedencében. Ha megközelítettem, arrébb úszott.  Láttam rajta, hogy nagyon dühös, magában beszélt és olykor csapott egyet a habokba. Megbeszéltem vele, amikor lehiggadt, hogy a bácsi tanít gyerekeket úszni és csak simán tanácsot szeretett volna neki adni, semmi bántót nem tett. Zalán erre azt sziszegte, hogy nem igaz, hogy ő "szarul" úszik (ezt nem is mondta senki) és negatív jelzőkkel illette M-et. Ez valahol jellemző Zalánra. Egyrészt a kritikát nagyon rosszul viseli, másrészt a hirtelen megjelenése valamely idegennek a kis életébe meglehetősen merev (és akkor finom voltam) fogadtatást kap. Mindkettő igen aggaszt.....és nem tudom, hogy  tudnék segíteni neki. 

Ha teszem azt ugyanez történik Rékával, tőle két reakciót tudok elképzelni. 1) Simán tovább úszik, mintha mi sem történt volna. 2) Végighallgatja M. mondandóját, majd vállat von és tovább tempózik, mintha mi sem történt volna. De egészen biztosan nem izgatja fel egy idegen véleménye, sem nem érti félre annak mondandóját, sem nem tagadja le később, hogy elsírta volna magát. 

A jó része, hogy annak esélye, hogy egy idegen cukros bácsi elcsalja Zalánt, minimális...

Iskolás

Tegnap délután É. tantónéni megállt mellettünk (6 anyuka a MásodikBéből)a folyosón váltani pár szót. Nem tudta még a dolgozatok eredményeit, az összesítést sem készítették el állítólag, így még csak nem hivatalos részeredmény sincs így félidőben. Persze amúgy sem árult volna el semmit. Esetleg majd a fogadóórák magányában egyszer mégis hol állnak a gyerekek. Főleg azok izgulhatnak, akik a középmezőnyben tanyáznak két dolgozat után, de azt hiszem, igazán senki nem lehet nyugodt. Egyébként is, mi az, hogy középmezőny vagy "vége része"??

A bökkenő ott figyel, senki nem hirdette ki, hány fővel fog jövőre indulni a tagozatos osztály. Általában ezek maxra járatottak, azaz 32 fővel rajtolnak, a mostani 3 b - állítólag pontegyenlőség miatt, khm..... - 33 fővel fut. Baromi sok. Azonban a második évfolyam egészen egyedi az évfolyamok sorában. A B osztály (a miénk) 30 fős, 20-10 arányban oszlik meg a jók és a gyengék arány kb. Az "A" osztály 28 fővel indult és mára leapadt 24 körülire, a jó-gyenge arány fordítottja a miénknek, 20-10, ha lennének annyian....14-10. 

Na most tagozatra jelentkezett tőlünk 21 fő, amonnan 15, azaz 36 emberke pályázik a kérdőjeles számú tagozatos helyre. Egy ideje gyanítom, hogy a majdani 3B nem 32 emberkéből fog állni, hanem max. 30-ból, de talán még 28-ból sem....Most pedig hallani olyan véleményeket fenntebbről, hogy nem lehet aránytalan a két osztály létszáma. A gond csak az, hogy amikor a tagozatos helyet nyertek listáját kitűzik a faliújságra, még csak tippelni lehet, mennyien lesznek hajlandóak maradni abban az osztályban, ahol a képzeletbeli 27 fős mezőny fele roma vagy legalábbis hátrányos helyzetű. Elképzelhető, hogy nem sokan, hiszen 4-en már elhagyták az iskolát az A-osztály szinvonalára hivatkozva (úgy beszélik) Akármennyien is nyernek felvételt a tagozatos osztályba, úgy hiszem a kisebb B osztály nem feltétlenül növeli az A osztály népességét, hiszen a csalódottak majdnem bizonyosan mind távoznak majd az iskolából. Ami ugyanúgy aránytalansághoz vezet. Szóval azt tudom csak elképzelni, hogy 25 főben maximalizálják a B létszámát, mondván, hogy ennyien "valók" oda a dolgozatok alapján és a többiek, a csalódott 11 fő + aki meg sem írta a dolgozatokat, mehet az A-ba. Még abban az esetben is benne van a pakliban, hogy borul az A létszáma és még nagyobb létszámban vándorolnak el. Mert azt már tudni lehet, ki az, aki biztosan A-s lesz és elmondhatom, nem szépek a kilátások. 

Persze vannak itt egyéb érdekek is, így alig hiszem, hogy az igazgatóság meg meri lépni azt, hogy 25 fős tagozatot indít. Pedig eljátszottam a gondolattal, hogy egy 12 fős nyelvi csoportban azért jobb, mint a 16-osban....

Ami külön izgalmat csempész ebben az amúgy sem unalmas tagozatosa mizériába az az, hogy azok, akiktől gyenge teljesítmény volt "elvárt" tanulmányi eredményük alapján, hogy majd jól a banda végén fognak végezni sorrendileg, nagyon is jól teljesítenek, így egyelőre képtelenség kitalálni, ki marad le a tagozatról és ki fér be.....Hát ilyet!:)

A jövőre nézve viszont változások lesznek, melyet már tavaly bejelentettek. Ha annak idején Zalánt ide íratjuk, választhatunk a kéttannyelvű és a sakkpalotás osztályok között. Az egyik egyértelmű, ugye német nyelvből lesznek kéttannyelvűek a gyerekek. No nem mindenki, másodiktól itt is kétfelé veszik a bandát, de az óraszáma meg lesz a gyengébbik osztálynak is. Ide szánjuk mi egyelőre Zalánt.....A másik variáció a Sakkpalota, Polgár Judit módszertana helyileg megvalósítva. Az első ilyen osztály indul jövőre (a mi tantónénijeinkkel, brühü....), nekem sok bizodalmam nincs benne, bevallom, de jövőre a Törpsuli során majd meglátjuk, melyik tetszik jobban. Itt magas óraszámban tanulhatnak angolt, akár heti 5-ben is. Az nem egyértelmű, itt is lesz e egy jobbik banda, vagy csak a kéttannyelvűben....Akárhogyis, ősztől kemény feladat lesz Zalán számára megtalálni a megfelelő sulit. Mindenképpen nyitott vagyok a sportiskola irányában is, egyelőre ott valahogy jobban el tudom képzelni Zalánt iskolásként....Tibi, úgy gondolom, a Rákóczi mellett teszi le a voksát. Logisztikailag mindenképpen egy álom. Majd kiforrja magát ez az ügy is. 

Ami még az előbb sem jutott eszembe....

Nem, nem a RékaMondta, az azóta sem....GRRRR....

Gólyákkal kapcsolatban akartam mesélni, hogy valamelyik este arra nyitottam ki a laptopot, hogy üres a fészek. Mondom is az uramnak kétségbeesve:

- Tibi, üres a fészek!!! Hol vannak ezek a madarak sötétedés után? Csak nem történt velük valami?

- Anya, közvilágításról még nem hallottál?? Elvégre a város/falu kellős közepén virít a fészek.....Egyébként meg biztos elvitte az asszonyt vacsorázni. - ez utóbbi úgy tetszett a gyerekeknek, majdnem gurultak nevettükben. Késő este tényleg visszatértek a gólyáink, huhh, valószínű tényleg békázgattak valahol.

Réka mostanában rákapott a Mátyás királyos mesékre. Azt mondja, azokból soha nem elég. Mivel nincs ilyen mese itthon könyv formában, általában a neten vadászok újabb és újabb példányokra. Annak idején gyerekkoromban én is nagyon szerettem őket, bár ahogy Tibi megjegyezte némi túlzással, akkoriban nem is igen volt más mese.....Én a rajzfilm verzióját szerettem Helyey Lászlóval, hejj, azt hallgatni is élményszámba ment. 

Zalán sajnos nem vevő a mesékre, nagyon ritka, hogy mégis, általában az oldal közepén ott hagy és elmegy brümmögni és düzzsölni a millió autóinak az egyikével. Állítólag figyel, de kétlem. Vannak persze kedvenc kötetei, azokat akár minden este meghallgatná, lehet, hogy azokat kellene olvasgatnom neki. Mindegy, csak könyv legyen.

E.-t még nem hívtam fel, most úgy látom, hogy nem is fogom. Mit is mondhatnék neki, amikor Zalán ma is 10 órára ért oviba és úgy érzem, minden tanácsa vagy elképzelése nyomtalanul átfolyt az életünkön. Rajtam nem, a mindennapjainkon annál inkább. Egyébként nem is tudom, hová tettem a telefonszámát. Egy szürke cetlire írta fel, amit az előszoba asztalra tettem, még morfondíroztam is, hogy a tárcámban lenne a helye, mert onnét eltűnik....Majd megkeresem. Nem igazán ezen múlik. 

Összefutottam ma Réka furulya tanárnőjével, kérdeztem, hogy van e látszatja, hogy mostanában még gyakorolunk is....Diplomatikus volt és kedves, csak annyit mondott, hogy minden rendben Rékával. Azt nem, hogy holnap rohanjunk a zeneakadémia különleges tehetségek osztályába felvételire, hehe. Zalán kijelentette, hogy ő mindenképpen zongorázni fog, ezzel kellőképpen kétségbeejtve idösapját. Én nem bánnám, mindig vágytam arra, hogy zongorázzak, egyik olyan álmom, ami nem vált valóra. Talán vennék leckéket Zalántól. 

Jajj, eszembe jutott a RékaMondta!!!!!

Minap az iskolába érve nagyon megfájdult a hasam. Egyenesen görcsölt. Pedig az oviban még kutya bajom sem volt. Kérem Rékát, hogy igyekezzen, szedje össze a holmiját, mielőbb haza szeretnék érni. Naná, hogy lassított felvétel akár az indián neve is lehetne Rékának olykor, jobbra szökken, balra álmodozik, mire én csikorgó fogakkal és gúvadó szemekkel odavinnyogom neki, hogy menjünk már, nagyon otthon kellene már lennem.

- Na de miért, anya?  kérdezi őszinte érdeklődéssel.

- Mert azt hiszem, pisilnem kell. - ez jutott eszembe hirtelen, gondoltam, ezt jobban át tudja érezni, mint azt, hogy görcsöl a hasam, fene sem tudja, miért. Mire ő, kb. 10 méterre szökkenve visszafordul és maximális hangerőn belekiáltva a kiváló akusztikájú folyosó csöndjébe:

- Anya, itt is van ám vécé, ha pisilned vagy kakálnod kell!

- Pszt, pszt!- próbáltam lecsöndesíteni.

- Itt a folyosó végén jobbra van a női mosdó, tudtad????

Kilökdöstem a suliból nagy nehezen, addigra még a görcsök is alább hagytak.... 

Nem is meséltem....

Még húsvét előtt, azt hiszem pénteken, megérkezett  a lány gólyánk!!! Na jó, ebből nem értetek semmit. Az úgy volt, hogy létezik egy bekamerázott fészek a közeli Kocséren (http://www.kocser.hu/golyakamera). Kb. 3 hete vagy még régebben megérkezett a fészekbe a hím gólya és már nagyon vártam, mikor érkezik a tojó. Aggódtam is miatta, mi lesz, ha valami érte, esetleg kinyiffant út közben haza, ki tudja! De pénteken észrevettem, hogy ketten virítanak a fészekben, szóval hurrá és hajrá, együtt a párocska. 

Mindenképpen mesélni szerettem volna egy Rékamondtát, de nem elfelejtettem, mire ide értem???! Na mindegy, hátha bevillan. 

Zalánnak ma névnapja van, ennek alkalmából elkészítettem a kókuszos keksztekercset. Nem fog kitartani szombatig, sőt, szerintem már holnap elfogy, annyira nyami, de mindegy. Zalán csak annyit mondott, hogy "Anya, ez túl finom!". :)

Rékáék ma a kísérleti tankönyvben eljutottak addig a bizonyos Lilis feladatig matematikából, ami már tavaly is megkerülte az internetet legalább kétszer.  A feladat úgy szól, hogy Lilinek van 3 szürke, 3  fehér és 3 fekete macskája, hány éves Lili? Először én is - bevallom - arra gyanakodtam, hogy valami végzetes hiba történt, elvégre akadnak a könyvben kisebb tévedések. Még poénkodtunk is, mi MásodikBés szülők, hogy amilyen okosak ezek a mai gyerekek, ebből simán kiszámolják. Vegyük csak azt, mikor ivarérett egy macska és mennyi idő telik el két tüzelés illetve "szülés" között, volt ott minden....Ellenben a gyerekek máshogy gondolkodnak.  Mi volt Réka megoldása? Hogy a megadott adatokból nem lehet megmondani, hány éves Lili. Pipa. Merthogy némely egyszeri másodikos elkezdte összadni a számokat és kijött, hogy Lili 9 éves. A feladat azt hivatott tesztelni, hogy mielőtt bármilyen műveletet elvégzünk, használjuk az eszünket!...Érdekes, nem? Nem is hülyeség, ha belegondolunk! Ennek ellenére nem vagyok ennek a kísérleti tankönyv hű barátja...

Még mindig nem jut eszembe, mi vicceset mondott Réka legutóbb, úgyhogy megyek mesét olvasni a gyerekeknek. 

Ui: Németből csak két hibátlan dolgozat lett a tagozatra bontóban, ezt ma délután tudtam meg. Magyarból is Rékáé az egyik legjobb. Kár, hogy a matekot így elrontotta, ami meg elvileg (!!) az erőssége....Hát ilyen ez a popszakma! :) Szerintem legközelebb  a németet rontja el, mert olyan még nem volt, az következik. Bár ezt kétlem....

Tagozatra bontós, második kör, eredmények

Hát túl vagyunk a felén!

A jó hír, hogy 

magyar nyelvtan: 20/20 pont

német:                20/20 pont

A rossz hír, hogy a matekot elszúrta: 40/31. Elrontott egy sorozatot, ami abból állt, hogy folytatni kellett volna a számsort mindkét irányban +6/-6 irányban. Nem sikerült. MIND ROSSZ lett! Én nem tudom, hogy csinálja, hogy egy ilyen egyszerű mókát el tud rontani....Mondanám, hogy megszoktam, de nem lenne igaz. Nem is azon múlik, hogy mennyit tanultunk, ez egyáltalán nem ezen áll vagy bukik. 

Ezek után a szövegértést csak futólag néztem át: 20/18, elmegy...állítólag ez rosszul sikerült évfolyam szinten....

Gondolom, ezzel még mindig az élmezőnyben maradt. Részeredményeket nem lehet tudni, most annyit sem osztott meg velem az ig. h., mint múltkor. Mondott olyasmit, hogy jó ez, jó ez....De én persze nem voltam megelégedve azzal a szar matekkal. Hibátlannak kellett volna lennie, ehelyett vesztett jócskán pontot.

De a jó hír, hogy a német és a nyelvtan hibátlan lett. A nyelvtan nem is volt egyszerű, olyasmi is szerepelt benne, ami nem is tananyag. Erre próbálok koncentrálni, a többi meg le van tojva!!!! 

Réka mondta

Pár hete új ülőpárnákat vettem a konyha székeire. Nem annyira azért, mert selejtezésre megértek a szép piros, pöttyös, régi párnák, hanem mert szükségét láttam egy "váltásnyi" szettnek. A gyerekek ugyanis folyamatosan leeszik a párnákat, nem kis bosszúságomra. Valahogy sejtettem, hogy sokat nem kell majd várni arra, hogy az első pecsétek megjelenjenek a friss szerzeményeken is. Réka rögtön másnap lecsöpögtette levessel, majd rá két napra Zalán is valamivel, majd újra és újra, de Rékát sem kell félteni...Szóval némi fásultsággal figyelem, ahogy ez a párna szett is lassan megérik a mosásra....

- .... de egyébként, ha rendesen ülnétek a székeken, AHOGY ANYA, akkor nem lenne ilyen problémátok, mert maximum a ruhátok bánná a foltokat. - prédikáltam egyik este, amikor Zalán újfent leette a széket, ezúttal tojássárgájával....

- De anya, nekünk nincs akkora fenekünk, mint neked! Nem takarjuk le teljesen a párnát! - csattan fel Réka.

Game, Set, Match Rékáé.....

Húsvét után

Szép húsvétunk volt. Rengeteget ettünk. Gyakorlatilag folyamatosan. 

Húsvét hétfő reggelén (nagyjából 11-kor) feljött a szomszéd néni locsolkodni az unokájával. Sajnos mi már nem úgy töltjük a hétfőt, mint annak idején én kislánykoromban. Hogy korán keltünk, szendvicset kentünk, tojást főztünk és csinosba öltöztünk....majd izgatottan vártunk minden látogatót, szomszédot, barátot és ismerőst.....Hol van az már! Így történt, hogy a gyerekek mondjuk épphogy fel voltak öltözve (reggelire sütit faltak, szégyellem, de így volt), jómagam viszont nagyjából térdig jártam a játékhalomban. Pont előtte egy órával találtam ki, hogy rendet teszek a játékos polcon. Intett Tibi, hogy nem jó ötlet, nem hallgattam rá. Egy szál kék kis hálóingecskémben fogadtam a locsolómat, kócosan és erőltetett vigyorral a képemen. Szerintem a néni sokkot kapott, amikor meglátta a helyi állapotokat, nekem pedig majd kisűl a szemem a szégyentől. Hogy az orrfolyós Zalán szanaszét dobálta a taknyos zsebkendőit, azt már nem is részletezem. Vendégeink gyorsan távoztak, a süteményekből nem kértek. 

Na talán ez volt a húsvét mélypontja.....Egyébként sok finom falat és összecsaládi gyülekezések jellemezték az ünnep két napját. Ja és néhány kiló édességre szert tettünk. Kár, hogy ilyenkor egyáltalán nem kívánom a csokoládét. Minél több van, annál kevésbé. Jellemző!

Most viszont túl vagyunk a húsvéton. Korán reggel összeszámoltam Réka piros és zöld pontjainak egy részét, átszámoltam kisötössé és ahol lehetett nagy ötössé. Ugyanezt tettem a zöld csillagokkal. Majd feljegyeztem, hogy mivel mi a teendő, hogy el ne felejtsem. Elveszett Zalán tyúkszem kencéje, a mai napon azt is mindenképpen meg kell találnom. Tojást sem festettünk húsvét alatt, pedig volt festék és sok matrica is (azt ma pótoljuk!!!) Persze, aki olyan idióta, hogy játékot válogat hagyományörzés helyett....no comment. 

Downton Abbey-t sztereóban nyomom, megy a Viasat3-n, meg nem mondom, melyik évad, elvesztettem a fonalat. A mai résznek ott lett vége, hogy hull a hó és egy mini happy end....illetve start....Jó volt! Letöltésileg a negyedik évad legvégén járok. Meg tudnám nézni újra elölről, és talán meg is fogom. Teljesen kész vagyok! :) Ez rosszabb, mint a Mentalista mániám volt, ez sokkal jobb film.

Holnap suli, nem tanultunk semmit. Ez a hét rövid is lesz, úgyhogy a gyerekek talán nem fognak padlót, hogy holnap megint várja őket egy-egy intézmény....Hétvégén névnapot is ünneplünk majd, Zalánét. Holnap minden Zalán ünnepel, így a mi egész családunk is, hétvégén pedig buli. Még nem tudom, mit sütök, szerintem kókusztekercset és kozák sapkát. Éljen a kókusz! Az ajándékok megvannak, de az igazi vágyát meghagytam a születésnapjára. 

Na megyek tyúkszem kencét keresni. Valahol a lakásban van, de két napja színét sem látta senki. A büdös kölök ragacsos kis mancsa lehet a dologban. Mindegy, csak találjam meg!

Ui: Egy pónis dobozban lett meg a kence. Miért nem lepődtem meg??!

Tojáskereső

Mindig terveztünk ilyesmit Húsvéttájt, de valahogy nem jött össze eddig. Eldugni apró ajándékokat és sok-sok tojást, nyuszit a kertben, amit aztán a gyerekek megtalálnak. Mit mondjak, aki eddig nem hódolt ennek, nem tudja, mit hagyott ki. Nem kell hozzá feltétlenül kert, bár tény, hogy dob az élményen. 

Idén valahogy spontán jött a gondolat, egyszerűen fogtam a tojásokat és mire észbe kaptam, már el is voltak dugva. :) Hatalmas izgalomba jöttem, alig vártam, hogy belecsapjanak a gyerkőcök a keresésbe. Közben igyekeztem minél jobban memorizálni egyrészt, hogy mit pontosan hová rejtettem a cuccokat, másrészt, hogy mennyit. Hogy aztán ne legyen kérdőjeles az, hogy befejezhetjük e a kutatást, mert minden a kosarakba került vagy érdemes még tovább vadászni. 

Végül talán a Húsvét fénypontjának bizonyult az a 20 perc (talán annyi sem volt), amíg ezek ketten cikáztak a kertben fel és alá. Jaj, de jóóóó volt! Ilyet csinálunk jövőre is.

És a képek, mert persze szerencsére apa közben sűrűn kattingatott. 

Ufff....

Úgy néz ki, benyeltem Zalán nyavalyáját, elég vacakul érzem magam. A szokásos arcüregfájásos, taknyos kórság, ami ebben az igen szeles időben talán nem is meglepő. Én mégis meghökkentem, mikor vasalás közben az első tünetek rámköszöntöttek. Mindegy, a répatorta nem olyan bonyolult, hogy ne tudnám összedobni akár félholtan is. Mondom én ezt most, hogy egyelőre nem vagyok félholt. Remélem, nem is leszek.

Mozgalmas napunk volt, Reggel kezdtem a zserbó összeütésével illetve főztem ebédet is. Kora délután elrobogtunk Réka osztálytársának szülinapi bulijába, amit egy pizzériába szerveztek egy bevásárlóközpontba....Hát kb. annyi volt ebben a szülinapban, amennyi első hallásra kitűnik belőle. Ettek egy szelet pizzát vagy kettőt, néhány palacsintát, aztán jött volna a buli. Ehelyett az unalom köszöntött Rékámra, merthogy sem fogócskázni, sem cigánykereket hányni nem lehet egy ilyen vendéglátó egységben.Tulajdonképpen bulizni sem, úgyhogy a csajok igencsak unatkoztak. Talán néhány év múlva értékelni fogják az ilyen meghívást, most 8 évesen csak annyi csalódott kommentárt szedtem ki Rékából, hogy "semmi mást nem lehetett csinálni csak enni és inni...." Biztattam, hogy szedje össze magát, mert most irány az uszoda. Átballagtunk a Tiszaligetbe, közben a szokásos helyen vettünk frissen sütött perecet (nyami) és láttunk egy gyönyörű fekete Mustang autót. Méghozzá egy parkolóban, úgyhogy a gyerekek nem voltak restek, közelről megcsodálták a járgányt. Hűűű...hááááá.....a gazdája nem volt látótávolságon belül. Ennek ellenére minden második mondatom az volt, hogy "nenyúljhozzáááá!!!".

Az úszás jól ment Zalánnak, a mélyvízben szerintem beleáll még mindig a para és emiatt elkapkodja a kartempóját, ami miatt viszont rövidebbek a lábtempó-siklás-levegő ciklusok, ami ahhoz vezet hosszabb távon, hogy bugybugybugy lehet vagy legalábbis kiesik a ritmusból....Mivel ilyen gondja nincs a tanmedencében, gondolom, idővel megszokja a több méteres mélységet és magabiztosságra tesz szert ott is. 

Óra után beszéltem Gyurival, nagyon nevetett, hogy nem semmi két fura madaram van....Tudom, hogy annak idején Réka is mély nyomokat hagyott benne, pedig hát milyen fajin, tökös csajszi lett azóta belőle!! Háhááá! A kommunikáció javul közötte és Zalán között, hiszen a nulláról indultunk, most legalább van szemkontaktus (többnyire) és ha kérdez tőle valamit, arra válaszol is, de olyan elő nem fordulhat, hogy magától szól hozzá. Van egy olyan gyanúm, hogy olyan nem is lesz. Nem hogy Gy.-vel, de egyáltalán tanárral vagy óvónővel. Na jó, ne temessük teljesen a témát! Hátha kifog valami angyal és tündér keresztezése tantónénit és be nem áll majd a csőre. Nem illik valami marhára a karakterébe, de soha ne mondd, hogy soha!

Úszás után hazabattyogtunk az isteni szélcsendben....Nekem olybá tűnt, hogy egész héten fújt a szél kisebb vagy nagyobb mértékben. Élmény volt érezni a szél hiányát a langyos kora estében. A gyerekek nem nyavalyogtak egészen hazáig, ami sokat könnyített a helyzetünkön. Pikk-pakk csokit öntöttem a zserbóm tetejére, ami még mindig a tepsiben pihent. Hamar  rájöttem, hogy nem volt annyra jó ötlet beolvasztani az alapítványi bálban nyert orosz csokoládét....ami afféle buborékos csokiból készült (ehető volt, de nem különösebben) A szokásos fényes csokimáz elmaradt, inkább hepehupásnak tűnt, na mindegy, az íz a lényeg, az meg ott van. Nagyjából. Megesszük, na. 

Nem hiszem, hogy Húsvét előtt jönnék még, úgyhogy mindenkinek boldog Húsvétot kívánok! Sok finom falatot, kellemes családi összeröfföket! :)

Tyúkszem

Nem "átvittértelem" a cím, Zalánom szert tett egyre néhány hete. Pontosabban a nagylábujja. Megint tanultam valami újat, sosem hittem volna, hogy tyúkszem "betámadhat" gyerekeket is. De de! Ma jártunk orvosnál, röpke egy órás várakozás után megtudtuk a doktornénitől, amit már amúgy is sejtettünk, hogy egy tyúk szeme néz vissza ránk Zalán ujjáról. Így utólag jobban jártunk volna, ha érdeklődöm a patikába, hogy gyereklábra mit lehet applikálni tyúkszemileg, mindegy, nekem gyakran jönnek ötletek némi időbeni eltolódással. Mintha fizikailag itt, agyilag meg legalább Ausztráliában éldegélnék. Noha soha nem jártam ott.

Szóval tyúkszemes a gyerek, ecsetelő és valami szirup lett felírva, melyből egyiket sem sikerült rögtön elhozni a patikából. Nem volt készleten. A prognózis az, hogy ecsetelés, ecsetelés, ecsetelés, plusz a szirup, aztán majd kiderül, hogy hatásos e a terápia vagy sem. Ha nem, lehet még valami tablettával is kínlódni. Abban az esetben, ha semmi nem hatna, akkor bőrgyógyász éget vagy fagyaszt esetleg nyisszant, arra már nem tértünk ki. Úgyis hatni fog az ecsetelő és punktum. Vagy ha nem, hát majd azt is megoldjuk.

Szerintem az uszodában szedtük össze, bár a doktornéni szerint a cipő is lehet ludas....Hát nem tudom, a téli bakancsát hibáztassam? Elég bunfli szegény, még ha amúgy finom meleg és kényelmes is. 

Tyúkszem. Sosem voltam a csirkék nagy barátja gyerekkoromban. A kacsákat és libákat jobban szívleltem. Valahogy olyan üres a tekintetük, nulla értelem. Nem lehet tudni, hogy a következő pillanatban megcsíp a tyúk vagy elsétál melletted. És most egy tyúk szeme néz vissza rám Zalán tappancsáról...Brrr....

Voltunk ma úszni. Zalán meglátta Gyurit, mire rögtön mellettem termett a padocskámnál lubickolás helyett, hogy kérjem meg Gyurit, ő nem megy a mély vízbe. Rávágtam, hogy 1) mondja meg neki ő 2) Gyurit nem fogja nagyon meghatni, hogy ő mit szeretne 3) azért vagyunk ott, hogy úszni tanuljon. Addigra már tépta a blúzom ujját, csatak víz lettem, ő meg csak kétségbeesetten rángatott. Végül Gy. is fölénk magasodott, elhessentette Zalán minden reményét, hogy a mélyvizet megúszhatja, majd kézenfogta és elvezette szépen. Mentségére legyen mondva, Zalán ment vele. Kicsit még toporzékolt egyet a tanmedence szélénél, majd beletörődött a sorsába. Gy. megjegyezte Réka felé, hogy nem ismerős neki a helyzet valahonnan????? 

Zalán úszott hát a mélyben, harmadik alkalommal. Hurrá! Nem most úszott a legjobban, de megcsinálta, az első lépcsőig eltempózgatott, legyőzte a félelmét vagy nem is tudom mit...picit önmagát is. A tanmedencében minden rendben volt, megeresztett felém jópár édes mosolyt is, háton siklást gyakorolta gyors lábtempóval, mellúszást és gyors kartempót és lábtempót levegővétel nélkül. NÉgy kis tanítvány volt, egyetlen egy kezdő, úgyhogy tényleg klassz és eredményes óra volt a mai. 

Holnap Réka egy villám zsúrba is hivatalos, szülinapi buliba, utána újra úszunk és azzal ki is fog törni az ünnepi hétvége. A süti gyártást holnap kezdem a zserbóval. Én már nagyon várom, imádom! Tanulni egyáltalán nem fogunk, már látom, nem is szabad, túl rövid ez a szünetecske hozzá! 

UI: Downton Abbey-vel most nem haladok amíg szünet van, egyelőre emésztem tovább kedvenc szereplőm elmúlását. Szerintem hiba volt "kinyírni", valahogy vele meghalt az egész egy picit, én úgy érzem......de hát mit tudok én a dramaturgiáról!

Mától szünet

Állítólag könnyű volt a tagozatos dolgozat, mások gyerekei úgy vélekednek, illetve a tanítónénik is. Finom csavarok azért akadtak benne, sorok közé rejtett részfeladatok...de hát na.... Az enyém különösebb kommentárt nem tett, szerinte a német hibátlan lett, a közmondáspótlást is tudta....a matek és szövegértés különösebb említést nem kapott, valami tevés szöveget kellett feldolgozni. Rékából olyan magabiztosság sugárzik, (ami persze nem jelent sokat) , hogy úgy döntöttem, inkább megvárom az eredményhirdetést., mintsem hogy nyaggassam. Ha könnyű volt, akkor bizonyára neki is jól kellett hogy sikerüljön....Nem úgy a Kenguru, az már tény, hogy vacak lett. A hajam égnek állt, amikor a megoldókulcsot összevetettem a feladatlapjával. Felejtsük is el!

Kitört tehát a tavaszi szünet. Igazából már tegnap délután kitört, szerintem a gyerekeknek rögtön ebéd után. Ki is kell használni minden percecskéjét, olyan tragikusan rövid lesz (jövő szerdán már tanítás). Igazán kiadhatták volna az egész jövő hetet. Legközelebbi pihenő a nyári szünet majd valamikor június közepén...Tankönyveket nem tervezünk a kezünkbe venni ebben a pár napban, de úszni eljárunk majd csütörtökön és pénteken, pénteken szülinapi zsúrba is hivatalos Réka...és hát jön a húsvéti jövés-menés, mint mindig. Bicajozni is szeretnék velük, remélem, klassz idő lesz.

Az ünnepekre főzök sonkát és hozzá lesz mindenféle finomság, de egyébként más főétellel nem készülök, úgysem leszünk itthon az ünnep két napján szinte egyáltalán. Viszont desszertekkel bőven lesz tennivalóm. Lesz zserbó (mert ipari méretű dió készletem van a fagyóban) és tiramisu (mert az Tibi kedvence), répatorta (az olyan húsvéti). Rákóczi túrós is kellene és valami cupcake féle....Hát majd meglátjuk. Úgy tervezem, hogy esténként sütök, napközben jó lenne a gyerekekkel foglalkozni. Ha mindent megsütnék, amit szeretnék, 3 napig ki sem mozdulnék a konyhából. Jó kis húsvét lenne....nem mondom!

Ha reggel a suliban a lányok a csokitojásaikkal villogtak egymásnak, a fiúk egymást locsolták a kölnivel....Olyan aranyosak voltak! Zalánnak este locsolóverseket olvasgattam, végül kiválasztottam egyet, pont azt, amit félig megtanultak az oviban. Illetve kis segítséggel teljesen. "Az én kis kertészlegény vagyok...." helyett üdítő lesz másikat mondani húsvétkor. A tavalyit valamennyien elfelejtettük mire locsolkodásra került a sor.

Ráeszméltem, hogy Zalán névnapja is közeledik napról napra. Néhány ajándékot "visszatartottunk" karácsonyról, két doboz legót, két könyvet és egy lovagvárat, úgyhogy az ajándékok java megvan (amit összcsaládilag kap majd). Azért rendeltem még neki egyet és mást. Apróságokat. Illetve szülinapjára azt a világítós autót, amit olyan kitartóan kér december óta. Mindig bajban vagyok Zalán ajándékaival, Rékánál sokkal több ötletem van....

Hú, tényleg, és könyvtárba is terveztem menni a szünet alatt...Moziról már nem is beszélve. Na látom, ez megint úgy el fog repülni, mintha nem is lett volna szünet. 

Hajrá, Réka!

Tegnap végigizgultam a Downton Abbey utolsó részét + a Christmas Specialt (nagyon jó volt!!). Sajnos a végére kinyiffant a kedvenc szereplőm, az egyik, úgyhogy lelkesedésem némileg apadt a sorozat iránt. Ugyanazért, mint annak idején az ER (Vészhelyzet) esetében : több a dráma és a tragédia, mint a való életben, nagy átlagban, pedig az sem piskóta. Downton Abbey-nél minden élve születésre beesik egy haláleset. Remélem, azért belefér némi happyend a hátralevő nemtomhány évadba, a kutyafáját! 

Azóta Rékácska befejezte valamennyi tagozatos dolgozatát, sokat gondoltam rá és küldtem a biztató energiákat. Tegnap délután katasztrófa szinten oldotta meg a házinak feladott feladatsort, úgyhogy mondtam is neki, fejezzük be a házit, aztán fejezzük be az egészet, mert felidegesítem magam, pedig egész hétvégén nyugodt voltam, mint egy Buddha, ráfér a pihenés. Örülnék, ha ismét jól teljesítene, mert ez már a félidő...Ha belegondolok, hogy még két dolgozatra kell átnézni az összes addigi anyagot....illetve még inkább igaz az, hogy folyamatos az ismétlés...akkor leengedek, mint egy lufi.

Zalánt tegnap hat lóval sem lehetett hazavontatni az óvodából, végül otthagytam és a kerítésen kívülről integettem, hogy elmentem haza. Némi tétovázás után elindult utánam. Azt motyogta, amikor utolért, hogy nem akarta elszomorítani a barátját, aki még játszani szeretett volna vele az udvaron. Hogy engem elszomorított, az nyilván nem érdekelte....

Tegnap biciklivel cikáztam a városban jobbra-balra, annyira unom a gyaloglást, hogy arra nincs jó szó. Igazán klassz, hogy az otthonunktól Tibiig szinte végig kerékpárúton lehet tekerni, itt az utca végén fel is lehet menni a kerékpárútra és Tibi irodája előtt lehuppanni róla. Viszont túlzásba vihettem a nagy lelkesedést és a kb. másfél óra intenzív bicózásra válaszul iszonyúan megfájdult estére mindkét térdem. Csillagokat láttam szó szerint és simán tudtam volna sírni. Ennek eredményeképpen este viszonylag korán lefeküdtünk, bennem némi fájdalomcsillapítóval. Mára picit jobb, el tudtam vinni Rékát suliba és normál üzemmódot megközelítően funkcionálok, de kerékpárra nem ülök maholnap. Le is csapott rám Tibi, hogy na látom, pont ez a baj, kellene!

Mindenféle...

Csütörtökön úsztunk utoljára Zalánnal a múlt héten. Vicces volt, mert arra estünk be az uszodába, hogy egyetlen fodor vagy hullám sem zavarja a tanmedence vizét, szinte kihalt a terep. Fél öt után, amikor megérkezett az oktató, na akkor sem volt sok változás, egy felnőtt tanítvány és Zalán lubickolt mindössze a tanmedencében. Rögtön a mélyvízben kezdtek Gyurival, a második lépcsőig tempózott most Zalán. Még mindig nem mertem közelebb menni, na majd legközelebb, de úgy láttam, hogy a tempói felgyorsultak a hideg víz hatására (hehe), azok a hosszú, elnyújtott siklások most sehol sem voltak. Visszafelé szerintem a kartempója is széteshetett, mert kievickélt a medence szélére és további instrukciókat kapva onnan úszta le a táv maradékát. Ügyes volt azért, büszke voltam emelkedő és süllyedő kobakjára. És úgy általában az egész gyerekre. :) Mindössze annyi baja van a mély vízzel, hogy hideg a vize....Ami azt illeti, a tanmedence sem éppen gyógyfürdő hőmérsékletű (talán nem is baj, mert így nem ázik benne senki feleslegesen, van arra a célra másik dagonya), de amíg a sátor fenn lesz (május), addig ez már csak így lesz.

Csütörtök este, lámpaoltás után (mármint a gyerekek szempontjából) átnéztük a Kenguru feladatsort Tibivel. Sajnos Rékában "maradt" legalább 4 feladat, de inkább öt...viszont megoldott két olyan öt pontosat, amit nem vártam tőle. Szerintem nehezebb volt, mint az elmúlt években, ott simán végigment a 3 és 4 pontos szinten. Szóval az összesítést még a végeredmény megszületése előtt meg lehet tenni: fejlődött Réka, tanult is sok mindent, elkezdett feladatot vázolni, rajzolni, úgyhogy összességében elégedett lehetek (lehetnék....) az elértekkel. Azért kíváncsian várom, hogyan teljesített a mi sulinkból a második évfolyam. Úgy látom, minden évben van valaki, aki az élmezőnyben végez megyei szinten, szerintem idén is várható ilyen, bár nem Réka és még csak nem is az ő osztályából. Sajnáltam egy kicsit azt az 5 feladatot, de már elengedtem őket. :)

Pénteken kihagytuk az úszást, a heti kettő megvolt és egyébként is általában aznapra nagyobb létszámú csoport verődik össze, én meg már megszoktam a kb. 5 főset...Réka rajziskolában múlatta az időt, Zalánt pedig hazahoztam az oviból ebéd után. Roppant jól érezte magát, párszor megvert abban a nyuszis társasjátékban, amit úgy szeret, aztán segített nekem túrógombócot főzni. Kevert és kavart, nagyon lelkes volt. Az evésben nem kevésbé, bár tényleg pont jóra sikerültek a kis gombóckák. 

Öt után újabb vevőjelölt érkezett lakás ügyben...Kicsit már unom, hogy szinte folyamatosan haptákban kell állni a lakásnak, mert betéved valami kóbor emberke lakás nézőbe...de hát ez van, nem fogadhatom mosatlannal a mosogatóban, rogyadozó szárítóval a nappaliban (utálom, de majd csak lehet már teregetni a teraszon...) még akkor sem, ha azok úgy sem maradnak költözés után sem. :) 

Zalán egy tündérbogár volt, amíg lementem kaput nyitni, kiszedte a fürdőszoba polcról a vasalt törölközőket és szétdobálta őket a nappaliban (na jó, csak kettőt), majd míg a kliens a szobákat mustrálta, bemászott a kádba és ott vécépapírdarabokat dobált random módon jobbra és balra (kádon belül, még szép). Tisztára, mint aki valami enyhébb vagy közepesen súlyos szellemi sérülésben szenved. Nagyon jól adta ,meg kell hagyni. Értem én, hogy nem akar költözni, ennek érdekében mindent meg is tesz, de én igen. Szoktam tőle érdeklődni, hogy mégis hova tegyük a majdani íróasztalát, ha iskolás lesz, mert annak már végképp nincs helye kis lakunkban, de a kérdés egyáltalán nem foglalkoztatja....

Szombaton tanultunk a tagozatos dogára egy kört. Igyekeztem, hogy ne látszon rajtam, de nem volt kedvem. Igazából nem nagyon találtam fogást Rékán, bár a tagozatos dogának biztos sikerülni fog. Betűrendben és j/ly-ben már nagyon jó...a toldalékok nem olyan nehezek, a "másképp írjuk, másképp ejtjük" szintén frankón beépült az ismeretei közé. Legalábbis szerintem. Ezeket még lehet, ma átnézzük. Mindig azt mondom neki, hogy FIGYELD A SZÓTŐT, figyeld a szótőt, az sokszor segít!Matekból ugyanez a helyzet, bár a maradékos osztást nem vágja olyan huszárosan, mint a "maradéktalant". Sorozatok, mértékegység váltások biztosan lesznek, szöveges feladat, szorzás, osztás. A német szavakat általában még a suliban megtanulják órán (hatalmas a tempó, mondom....) 

Szombat délután családi Ikeázásra is vállalkoztunk, este hatra értünk kb. oda és fél 9-ig maradtunk. Benyomtam este, a megrakott bevásárlókocsi mellett tanyázva 3 hot dog-ot csípős ketchup-pal....sajnos ez a gyengém. A gyerekek is betoltak egy kis tejpor ízű fagyit...nekik ízlett. Ők is imádják az Ikeát és roppantul fel voltak háborodva, hogy a gyerekek Ikeája átmenetileg csak a pénztárnál elérhető. Azért amiért mentünk, beszereztük, polcok és tároló dobozok Zalánnak, evőeszköz készlet, poharak és még néhány apróság. Konyharuha nélkül soha nem fordulok ki az Ikea ajtaján. :)

A gyerekek nyüszítésbe fogtak épp a pénztárnál. Réka meglátott egy ennivaló nyulat (mármint nem konyhakészet, csak tényleg élethű volt a mancsa), amihez ragaszkodott. Erre Zalán is kapcsolt és megragadott egy fehér egeret. Persze mindkettőt megvettük (nem volt drága, mi az az Ikeában?? :))) úgyhogy nagy volt a boldogság. Úgy sem sokáig vehetek már nekik plüsst, jön majd a drágább korszakuk...addig meg hagy élvezzem ezt.

Vasárnap megint tanultunk egy kicsit, talán két órát összesen a három tantárgyra szétdobva. Utána vásároltunk , mert kiszimatoltam, hogy az Interspar nyitva van. Beszereztünk minden süti alapanyagot (talán többet is, mint kellett volna....) és csokit is vettünk bőven....ott hagytunk egy vagyont, egy kisebb félét. Úgy, hogy a sonka már a múlt héten is a hűtőben figyelt, dupla adag.

Délután már nem tanultunk semmit, meglátogattuk mamát és jót játszottak a gyerekek. Este csak 10 körül aludtak el, mint mindig, pipa is voltam rájuk, hogy mit piszmognak annyit a mesével...Persze a táskába én pakoltam be, tornacuccot és úszó szettet én szedtem össze, a ceruzákat is én hegyeztem ki, olyan későn értünk haza. Ma reggel azzal ébresztettem Rékát újból bekövetkezett álmából a kanapén (elalszik simán felöltözés után is), hogy nem találtam az olvasókönyvét, izé...majd keresse már meg, ha nem gond. Erre felpattant, mint akit bolha csípett meg, mert az nagyon kell, hű, az fontos, az mindenképpen alapvető a magyar órához. Meg is találtuk az egyik fiókban.

Hát erre a tagozatos dogára nem tanultuk szét magunkat, remélem, jól fog sikerülni és nem üldöz a bűntudat legalább egy hónapon át a következő felmérőkig....Az biztos, hogy este fél 9 kor villanyoltást rendelek el, aztán a sötétben azt csinálnak, amit akarnak, leginkább abban bízom, hogy aludni fognak....Mélyen és édesen. Mint a kisbabák. Mármint a jól alvók.... 

Furulya

Hétvégén sokat gyakoroltuk a furulyát Rékával, szerintem egész ügyes. Van olyan dal, amit én el sem tudok játszani, olyan fürgén váltogatja hosszú ujjácskáit a likakon....de ő igen. A felső tartományokban mozognak főleg, az alsó 3 hangot még nem tanulták. Nyilván az a legnehezebb, el tudom képzelni, hogy a C-t talán csak jövőre vennék, ha folytatná a furulyát. Ott minden lyukacskát le kell fogni, ami nem egyszerű, sokszor még nekem sem. 

Volt néhány perc, amikor egyedül gyakorolt, amíg én mosogattam. Valahogy rendre fals hangot szólaltatott meg, amitől egyre bosszúsabb lett, míg végül az én nagypárnám bánta, párszor rásózott egy nagyot a furulyájával. Nem tudtam megállni mosolygás nélkül. Kezdem pártolni erősebben ezt a zenetanulást. Áldásos hatásai közé tartozik a türelemre és kitartásra nevelés, mindkettő kétségtelenül nagyon hasznos dolog és Rékám máris aktívan veszi a leckéket ezekből a tantárgyakból is.....Szupi, ráfér! :) 

Megmentettem

Tibi azt morogta, hogy az összes uszodás képet ki fogja törölni a kamera memóriakártyájáról, mert nem sikerültek elég jól. Én - leírtam sokszor - nem elsősorban kiváló élességű képeket keresek, hanem emlékeket gyűjtök (az persze előnyös, ha a kettő találkozik) - úgyhogy ezt nem engedhettem. Mármint hogy a DELETE gomb győzedelmeskedjen, nosza, gyorsan a blogra mentem a képek javát. Sietnem kell, az uram nem sokáig ázik a kádban. 

Március 15-én készültek a sokadik úszás óráján Zalánnak. Réka pancsolt, mi meg ücsörögtünk a padon.

Olyan éééédi!

Réka háton

Zalán háton Gy.-val

Óra utáni értékelés

Macskaűrhajóóóó

Az új labdája

Cépfiúúú

BohócRéka

.... aki a vízen jár

Mai felháborító

Avagy mit tudnak a mi óvodáink? 

Beszélgettem ma egy anyukával, mindegy melyik ovi, melyik város. Kisfia tavaly novemberben betöltötte a hatot, tehát bízvást hitt abban, hogy a következő tanévben iskolába mehet Andris. Januárban az óvónők ezt nem javasolták, amivel sokkolták a szülőket. Szerintük a kisfiú túl szétszórt, nem tud még hosszabb ideig egy dologra koncentrálni....hagy játszon még egy évet, anyuka! Nem árt az senkinek! 

A szülők hitték is, nem is, de inkább nem (átlagos, középfokú végzettségű magyar állampolgárokról van szó) mire az óvónők elirányították őket szakvélemény ügyében a Nevelési Tanácsadóba. Ott kerítettek néhány tesztet, amivel gyorsan kiderült, hogy a kisfiúnak hatalmas lemaradása van finommotorikában (!!!!), akkora, hogy bár februártól szeptemberig sok víz folyik még le a Tiszán, annyi nem, hogy iskolaéretté váljon a csemete. Bocs, a képzavarért. 

A Nevtan széttárta a kezét. Sajnos Andris majdnem 8 éves lesz mire belecsap a lecsóba a suliban (majdnem 20 mire leérettségizik...), mindez azért, mert az oviban semmit nem tettek, hogy a finommotorikája fejlődjön. Nem tettek, hiszen fel sem tűnt nekik, hogy bármilyen probléma lenne. Nem égbekiáltóan felháborító ez? Köszönjük ezt a játékalapú nevelésnek és az önkéntes részvételnek mindenféle fejlesztő feladatban. 

Felmerül a kérdés, hogy miféle felkészülés folyik az iskolára egy olyan intézményben, ahol az óvónőknek fel sem tűnik egy ilyen komoly lemaradás. Ahol a Nevelési Tanácsadó szakvéleményéből jön rá a szülő, hogy gubanc van a finomotorikával, de durva ám! Most azt hagyjuk, hogy a szülő felelőssége mekkora ilyen esetben, szerintem elhanyagolható mértékű. Felmerül a kérdés, hogy hány gyermek kerül iskolába és mennyi marad óvodában téves "szakvélemény" miatt (az óvónőkére gondolok). És vajon mennyire vehető komolyan egy ilyen nevelési intézmény, annak bármilyen véleménye illetve maguk a szakemberek. Felmerül a kérdés, miféle minőségbiztosítási rendszer, miféle kontroll működik ezen intézmények felett. Meddig lesz még az, hogy egy bemutatóórán kell bizonyítania az óvónőnek, milyen kiváló példánya hivatásának. Gratulálunk, felkészült! Újabb öt évig nyugton hagyjuk! Hogy a gyerekekkel mi a helyzet soha senkit nem érdekel. Nincsenek benne a rendszerben. 

A kérdéses oviba hétfőn japán küldöttség érkezik, mint minden évben. Állítólag tetszik nekik a mi rendszerünk, tanulmányozzák. Na azt mondjuk, nem árt....  

Matek dolgozat

Ma végre megírják a Kengurut. Annyira örülök neki. Nem annyira a matematika szépsége miatt, bár tény, sok szép dolgot lehet belőle tanulni, kapcsolódnak ehhez csillogó Réka szemes emlékek, de most a lényeg azon van, hogy TÚL LESZNEK RAJTA. Sajnos hátradőlni majd csak a tavaszi szünetben lehet, mert kedden következik a tagozatos dolgozatok második köre. Reggel, úton a suli felé Réka kifejezte aggodalmát ezzel kapcsolatban, aminek egyáltalán nem örülök. Nem tudom, miért kellett azt mondani a gyerekeknek, hogy minden dolgozat egyre nehezebb és a májusi lesz a legkeményebb....Hagy szorongjon még egy kicsit? 

Tegnap kiosztották a matek dogát, ami ebben a félévben az ELSŐ felmérős jegyük volt. Nem lett ötös. Ilyen sem volt még a föld kerekén. Itthon alaposabban megnéztem a dolgozatot. Azt vettem észre benne, hogy minden hibája figyelmetlenségből adódik. 13-9=6, 15+13=29....Kihagyott néhány számot a maradékos osztásnál, nem tette őket be a táblázatba a megfelelő helyre. A második oldalon egyetlen hibája van a 20 pontból. A legutolsó feladaton megakadt a szemem, kokárdavarrós szöveges feladat. Legalább 5 gyönyörűen kidolgozott, aprólékosan kiszínezett kokárda vigyorgott rám a feladatban. Oké, az legalább hibátlan lett....de egyben jelezte, hogy értékes percek repültek el a semmibe a cicomázással. Ellenőrzés nyilvánvalóan semmilyen formában nem kapott teret. 

Persze nem lehet mindig ötöst írni, még ha titkon vagy kimondottan az is az elvárás. De hogy sorozatban az van, hogy figyelmetlenségből vesznek el pontok a légüres térbe, az azért eléggé elszomorít. Mert nem az a baj, hogy nem 100%, hanem mondjuk 93%, hanem az, hogy már nem is ötös. (Ez gáz, lehet, valaki így véli, de vállalom. Nem nehéz feladatokról van szó, azt megcsinálja.)  Azt sem értem, miért jár pont a tervezésért, ami értelmetlen, mert már számolna, műveleteket írna le Réka, de muszáj bíbelődni az adatrögzítéssel. Ellenőrzés meg nincs. Nem csak a szövegesnél, egyáltalán nem arra vannak szoktatva. Nem fura ez?

Már lelkiismeret furdalásom van, hogy a hétvége megint azzal fog telni, hogy tanulunk a tagozatos dogára. Matekból maradékos osztás, alapműveletek, szöveges feladatok, mértékegységek váltása , sorrendbe állítása....asszem ennyi. Magyarból szótagolás, j/ly, betűrend, "dj"-s szavak....nem is tudom, mi még? Németből is van négy kijelölt témakör. Ja és kedden délután tehetségnap és még gondoskodjam róla, hogy Réka tudja a legokosabb nyulas verset délutánra. Azt hiszem, most a matek fog hangsúlyt kapni, habár eddig is nyúztuk az utóbbi két hónapban rendesen, ha a Zrinyire és a Kengurura gondolok...Szövegértést sosem szoktuk gyakorolni, most sem tervezem. Szerintem rámegyünk matekból az ellenőrzésre és az alapműveletekre, hogy az simán menjen. Magyarból meg átnézzük a kis cetliket, amiket összeírtam az elméletből + könnyedén gyakorlunk. Semmi élve boncolás, inkább az önbizalmát kell erősíteni. 

Habár azt érzem, egyáltalán nem azon múlik, mennyit tanulunk. Inkább azon, éppen aznap, ott és akkor tud e koncentrálni, aludt e eleget, átnézi e...No de ez négy doga egymás után, nem kis feladat egy 8 évesnek...Hát majd megint egyensúlyozunk a hétvégével, pihenjen is, játszon is és azért át is tudjuk nézni az egész eddigi anyagot a három tantárgyból....

Logopédia 3

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy vígan és dalolva hagytuk el ma a Nevtant. Igazából pedig semmi meglepő nem történt. E. már felkészített rá (vagy legalábbis próbálta), hogy Em. néni (a logopédus) nem fogja tudni Zalánt heti rendszerességgel elvállalni, majd csak a következő tanévben. Óra után ennek megfelelően Em. elmondta, hogy nincs szabad helye a heti rendszerességhez,döntsem el, hogy őt kérem, de akkor csak ősszel kezdünk heti sűrűséggel vagy átirányít egy másik kollegához. Az utóbbit kértem. Kért két hetet, hogy kiderítse, van e olyan logopédus, aki el tudná vállalni Zalánt. Igazából nem ragaszkodom Em.-hez annyira, még....úgyhogy bár nem örülök a cserének, talán lesz eredménye még ebben a tanévben a heti óráknak. Attól, hogy nem megy suliba, azért nem ártana, ha a helyükön lennének az S, C betűk és még egy pár, ami nem 1000. Értem én, hogy a kapacitás véges, értem én. 

Hát nem egyszerű, E. otthagyja a nevtant, úgyhogy pszichológus támogatásunk nincs. Az egy dolog, hogy szerinte nincs is rá szüksége Zalánnak, azért ha marad, nyilván konzultáltunk volna, lett volna még mit átbeszélni, azt gondolom. Ezt most is megtehetem a költségterítéses szektorban. Logopédus meg nincs igazából és érdemben csak annak, aki a köv. tanévben iskolás lesz. Havi rendszeresség vajon mit ér? 

Hazafelé belebotlottunk egy iskolából hazafelé tartó középiskolás bandába. Azt is tudtam, hogy nem a város legelitebb iskolájának diákjai. Pont előttünk dobták szét magukat az üléseken. Elég félelmetesen néztek ki, remélem, az ijesztő külső érző szíveket takart. Az egyik lánynak valami fekete orr piercingje volt a két orrnyílása között, áttetsző bőrével és kék szemével valami mély szomorúság áradt belőle. A másik folyamatosan kacsaszájat csücsörített és olyan volt a szemöldöke, mintha szigetelő szalagot ragaszott volna a meglépő szemszőrzete helyére. A harmadiknak fültágító volt a fülében, fehér és olyan zsíros volt a haja, mint aki oliva olajban fürdött. Két megálló között lassított a busz egy helyen, pont ott ,ahol néhány iskolatárs sétált szintén hazafelé irányba. Gondoltam, hogy majd integetnek nekik, esetleg elsütnek pár poént, de nem, csak erőteljesen meglengették a középső ujjukat. Zalán nem szólt semmit, nem kérdezett semmit, szerencsére. Erről eszembe jutott az a bőrnadrágos lány, aki a múltkor hagyott el bennünket a Tiszavirág hídon. Helyesnek tűnt, csinosnak, kedvesnek, egészen addig, amíg az ugyancsak helyes és csinos kerékpáron közelítő fiú ismerősének eképpen viszonozta annak "Helló" köszönését. 

- B....dj meg.....

Gondolom, a pontok helye nem nagy rejtély a többségnek. Olyan rémisztő idulattal köpte ezeket a szavakat a fiú felé, hogy egészen megrendültem. A fiú tekert tovább az uszoda irányába, minta mi sem történt volna, a lány pedig barátnőjével egymást támogatták széles jókedvükben.

Hát remélem, azért nem ilyenek a mai fiatalok, csak rossz volt a mintám! 

Holnap suli, ovi

Délután elgaloppoztunk a szitáló esőben az uszodába, mintegy lezárandó ezt a szép négy napot, amit együtt tölthettünk, családi körben (kiscsaládiban és kicsit kibővítettben egyaránt) Zalán ma a háton siklást gyakorolhatta, túl azon, hogy a mellúszás technikáját is tovább tökéletesíthette. Be is gyűjtött egy TAXIT, ami ugye a fő jutalom Gy.-nél. Úgy vigyorgott sugárzóan Tibi felé, mint tán még soha. Megörökíteni sajnos nem volt lehetőség, mert a vaku nem akarta, de  én még most is látom magam előtt...A mélyvizes úszást lekéstük sajnos, hát majd leközelebb láthatja apa a fiát ott is úszni, ahol nem ér le a lába. Egyikőjüké sem.

Az autóban odafelé Réka kibökte véletlenül , hogy a legokosabb Nyúúúl című Zelk Zoltán verset ... izé....hogy is mondta É. néni??? Szerdára tudni kellene. Mert fellép majd vele a Tehetség napján. Ezt utóbbit tudtam, a szerdát nem, node Réka nem egy felejtős nőszemély, úgyhogy bíztam benne, hogy nem kell a fél iccakát a versnek szentelni. Na nem mintha nulla tudással ez lett volna Réka végzete...Itthon átvettük egyszer és még jövő keddig átvesszük minden nap, annyi elég lesz. 

Este fél 9 körül Réka felsikoltott, hogy a matek házija nincs kész. Jellemző! Minden nap tanultunk egy kicsit délelőttönként, hogy a nap többi része szabad legyen, ez a lap (tagozatra bontós gyakorló) csakis a föld alól bújhatott elő. Mindegy, nekiült rögtön, hat feladat, fél óra alatt kb. készen lett. A tagozatos dogák ilyen terjedelműek amúgy is. 

Furulyát is gyakorolta Réka, mert R. néni (aki a furulyatanár) elejtett valami olyasmi megjegyzést, hogy ha minden nap gyakorol egy picit vagy hetente háromszor valamennyit ,akkor év végén is kitűnő lesz furulyából....Khm....Ami számomra azt jelenti magyar felnőtt nyelven, hogy jelen állás szerint meg nem...de Réka is értett belőle, ha előkapta a zeneszerszámát....hónapok óta érdemben nem fújt bele. Nagy kérdőjel ez a fuvola tanszak, de nekem még mindig egál....

Kengurura is készültünk egy kicsit. Annyit elértünk, hogy az elmúlt évek tesztjeit átrágtuk és a 3-4 pontos feladatok jelentős része könnyedén megy, ami marad, azok az öt pontos feladatok. Nos, ott már van némi elakadás, de nem is igazán foglalkozom még az öt pontosokkal, most a cél, hogy a négyeskékből minél több jól sikerüljön. Azt szeretem a Kengurus feladatokban, hogy utána a sima házi gyermekdednek tűnik. A tagozatra bontó is majdnem. Ez a sikerélmény....- nos, afféle - pedig úgy látom, hajta előre Rékát, még akkor is, ha nem teljesen tudásszomj és lelkesedés hajtja a felkészülésben. Csillog a szeme, ha bonyolultabb dolgora ráébred és számomra is fantasztikus, hogy tavaly még azt tanulták, hogy 1+1 az kettő, most meg.....Pl. rögtön vágja, hogy 2 macska 2 év alatt 4 évet öregszik(vagy hogy is volt az a feladat???) és bár nem önként és dalolva, da hajlandó rajzolni a feladatoknál, mert látja, hogy olykor bennük van a megoldás, ordítják egyenesen. Az némileg aggaszt, hogy a 3-4 osztályos öt pontos feladatok nekem nem mindig mennek. ÁÁÁÁÁ! Tök gáz! Remélem, együtt okosodom majd Rékával.

Amit kihagytunk ebből a hétvégéből, az a mozi, amit kicsit bánok, mert ez a Zootropolis (vagymi) nagyon érdekli a gyerekeket a trailer-e alapján (amelyikben minden ügyintéző lajhár.....)Ha ügyesebb vagyok, a hétfői napunkba valahogy befért volna. Bár akkor Tibinek kergettünk cipőt....névnapoztunk is....Na mindegy, csak adják még egy pár hétig, a tavaszi szünetben tökéletes program lenne. 

Holnap újra ovi és suli. Jól jön majd a tavaszi szünet, akkor túl leszünk a Kengurun és a tagozatos dogán is....De addig még egy hátra van hat kerek tanítási nap.

Hosszú hétvége indul!

Van egy új angol sorozat, amire teljesen rákattantam. Downton Abbey a címe és már a második évadot falom. Rögtön az első rész (pilot) rabul ejtett és csak többet akartam belőle, még ég még....Én mohó! Sok mindent elárul rólunk, hogy Zalán amikor érdeklődve megállt a képernyő előtt, rövid habozás után a következőt kérdezte a film láttán:

- Szerinted melyik a gyilkos??? - nahát ebben sok minden van, de ippen gyilkos nem, vagy legalábbis eddig még nem bukkant elő. Valamelyik magyar csatornán is adják az első évadot, de én persze nem tudom kivárni, muszáj volt letöltenem a második évadot végig. Úgyhogy ma, ebédfőzés közben kivittem a laptopot a konyhába és úgy alkottam ebédet, hogy lement nagyjából két és fél epizód. Szuperjó volt! 

A gyerekekre nem volt sok gondom, a lakóközösség összes csemetéje "tavaszt érzett", összeröffent lenn a kertben és csak a sötétedés terelte volna be őket, ha előbb nem invitáltuk volna őket némi bevásárlásra. Zalán annyira jól érezte magát kis cimborájával, hogy pulykamérgesen az apja felé köpte: - Nem megyek! Nem is szeretlek!! - lehet, hogy "úúútállak" volt, nem emlékszem. Ettől még viszont valahogy becsüccsentek az autóba (lefelé fittyenő ajkakkal)  és elrobogtunk egy kis Auchan- os, elő Húsvéti bevásárlásra. 

Tegnapi esemény még, hogy Zalán mély vízben is úszott immáron. Sikerrel. Gyuri először nem vette észre, Zalán a medence túlsó felén búvárkodott szemüvegben.... és a többi gyerekkel együtt nem vitte át a "hidegvízbe" fiacskámat. Viszont visszatértekor a tanmedencébe rögtön rájött a hibára. Máris pattant és intett: Irány a mééééélyvíííz! Zalán előbb ijedten nézett rám, mondhatni rémülten, majd elpityeredte magát, de ez Gy.-t nem nagyon hatotta meg, csak hívta és hívta Zalánt a másik medencéhez. Persze az nem ment, úgyhogy úgy kellett kihúznia a vízből, kézen fognia, majd nógatni hosszan, hogyan ereszkedjen a vízbe. A többit nem láttam, de Zalán később elmesélte, hogy először le kellett buknia a  víz alá háromszor, majd elúsznia az első lépcsőig. Ami talán 5 méter? Valami olyasmi. 

- És képzeld, anya, nem süllyedtem el!!!  örvendezett már itthon.  Nagyon élvezte a mély vizet és szerintem a továbbiakban nem lesz gond az uszoda ezen tájékával sem. Olyan jó lesz, ha lesz két VÍZBIZTOS gyerkőcöm, akik jól úsznak és nem kell őket különösebben félteni az 1,10-esnél nagyobb mélységekben sem.

Egyébként a két hetes kihagyás nem látszott meg Zalán úszásán egyáltalán, nem vetette vissza, mintha mi sem történt volna! Gy. mondta is, hogy már olyan automatikus, rögzült az egész, hogy belevágunk a hát és gyorsúszás elsajátításába is. Ám legyen! A tegnapi órán volt is némi háton siklás vegyítve a lábtempójával.  

Vidám óra volt ez a mostani, az egyik kisfiú nagyon helyes volt. Zalánnál talán picit fiatalabb. Azt a nagy csodát művelte a tanmedencében, hogy képes volt egyhelyben háton úszni. Jót mulattunk rajta, annyira édes volt. Igyekezett nagyon, mindent beleadott, de valahogy....nem haladt sehová különösebben. Kár, hogy ilyesmiben nincs világverseny, nagy tehetségnek számítana. 

Hazafelé gyalog jöttünk az egyértelműen tavasz illatú koraestében.