Egy délután arról beszélgettünk Rékával, hogy a családban, baráti körben ki melyik hónapban született. Ez nagyon tetszett neki, hol én kérdeztem, hol ő. Este újra elővette ezt a játékot és nekem szegezte:
- Ki született novemberben?
- Apa, Ildikó néni és Attila bácsi.
- És decemberben?
- Tini néni és te, Réka.
- És ki született marcipánban?
- .............Tessék?
- ......
- Ja, úgy érted márciusban? Hehehehehehe... (nem szép dolog kinevetni egy gyereket, de van hogy nehéz megállni.)
Bútort szerelünk, azaz Apa szerel, Réka besegít (anya dirigál és kritizál. Valakinek azt is kell.)
Az utolsó simításoknál kiderül, hogy két bútorelemet fordítva erősített fel Tibim a leendő gardróbszekrényre. Még mielőtt kinyithatnám a szám...
- Ezt jól megcsináltad, Apa! - vágja ki Réka. Na tessék. Nekem már nem is kell megszólalnom.
A hálószobában szoptatok gondolataimba merülve, amikor egyszer csak Réka beesik a szobába.
- Anya, anya....hol van a hejenyóvó? - kérdezi izgatottam.
- A.....mi????
- A hejenyúúúvó.
- Öööö...- fogalmam sincs, mit szeretne, kattog az agyam, de hiába. Hogy esetleges lehetőségként a "herenyúzó" ugrik be, engem minősít kétség kívül.
Réka még kivár egy-két másodpercet, majd mivel nem jut velem semmire, lemondóan hátat fordít nekem ,az apjához szalad vissza a nappaliba. Én fülelek.
- Hejenyúvó..... hejenyúvó......hejenyúvó, - ismétli rövid kihagyásokkal Réka, mire elvigyorodom. Az apja sem érti, pedig ő nagy kódfejtő. - aztán ,ahogy lenni szokott, a dolgok maguktól megoldódnak.
- Á...megvan. - kiált fel boldogan Réka és szinte látom, ahogy lecsap az eszközre.
Na mit keresett, ki tudja? (Mission Impossible, jelzem)
Este lefekvés előtt a szokásos program része minálunk, hogy Réka bebújik az apja által takaróból emelt "sátorba". Ott eldiskurálnak egy darabig, mint apa és lánya, aztán egy idő után elfogy benn a levegő vagy valamelyikőjük elalszik, magam sem tudom, mi a vége a játéknak. Egy nap azonban este sem kúszik a hőmérséklet 28-29 fok alá, így aztán Tibinek nem sok kedve van a takaró alá bújni, még ha csak annak huzatáról is van szó.
- Sátooooj...-nyöszörög Réka immár hatodszor (az egyszerűség kedvéért ugorjunk oda az időben.)
- Ma nem, Réka, nagyon meleg van.
- Neeem, sátoooort akarok....
- Neked nincs meleged?
- Nincs....nyaf...nyaf...nyaf....sátor.....
- Nem hiszem el, hogy nincs meleged. - kötözködik Apa.
- Nincs melegem, sátrak akarok.
- De, biztosan meleged van, majdnem 30 fok van idebenn.
Réka elveszti a türelmét és elkiáltja magát.
- Mondom, hogy NEM VAGYOK MELEG!- bejelentését néma csend követi a szobában, majd valami ilyesmit mondok.
- Őszintén örülök, hogy ennek már ilyen zsenge korban is tudatában vagy, Rékám.... - Tibi horkan egyet és én sem bírom már nevetés nélkül.
Megint a hálóban szoptatok, késő este van, lefekvéshez készülődünk végre. Én már szinte alszom is. Egyszer csak Réka robban be az ajtón
- Van holdacska, van holdacska az éééégen! -örvendezik, ugrándozik.
- Igen? Süt a holdacska, de jó.... - nyomok el egy ásítást.
- A Hold az nem süt, az csak világít, anya. -világosít fel Réka, mire nem szólok semmit, csak pislogok párat - szerintem - értelmes fejjel. Értem én mire gondol és azt is tudom, kitől hallhatta ezt. Aztán azon jár az eszem, hogy én 2-3 éves koromban vajom meg tudtam egyáltalán különböztetni a Napot a Holdtól??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!