Kedden reggel arra ébredtem édes, ártatlan bébi álmomból Kréta szigetén, hogy Tibi finoman noszogat, a karomat simogatja, paskolja, hogy itt van a pasi. Milyen pasi? Milyen pasi?? Úristen, milyen pasi??? - próbáltam uralkodni az agyamat uraló hómezőn. Kiderült, hogy nincs szó házasságtörésről, az autókölcsönzős hozta meg az autót és át kellene venni a kulcsot, aláírni a szerződést....Végül Tibi unokahúga valószínűleg kipattanhatott a zuhany alól vagy a vécéről ( ő volt a bandában a másik angolos), így nem kellett rekord idő alatt emberi ábrázatot pofozni magamra, szundikálhattam még egy picit tovább.
10-11 között megreggeliztek a gyerekek (most ugrottam az időben bő két órát....) összeszedtük kis motyónkat és elfoglaltuk a kölcsönzős egyetlen hét személyes járgányát, egy fehér Fiat-ot. Autósülés, mármint gyerekeknek való, nem volt benne, amin picit bosszankodtam, mert direkt megadtuk a gyerekek korát, erre kaptunk ülésmagasítót..... Na mindegy, gondoltam, csak túléljük ámokfutó nélkül a mai napot is.....
Még annak idején a buszon a transzfernél megkaptuk az irodától a választható programok listáját egy A4 lapon. Az árak láttán én igazából végig sem olvastam a kínálatot, 50-80 EUR között mozgott mindegyik per fő, plusz vagy volt kedvezmény a gyerekekre vagy nem....hát ennyit nem ért kirándulás vagy túra semmiképpen, gondoltam én. Az is kétséges, hogy a gyerekek élveznék e. Inkább béreljünk autót és azzal járjuk be Heraklion környékét! Ebben maradtunk és ennek megfelelően kaptuk meg kedden a bérelt autót este 9 óráig.
Aznap is tombolt a nyár a szigeten, bár nem elviselhetetlenül. A kedvünk virágos volt és tankolást követően célba vettük a Knosszoszi palotát. Nem feküdt tőlünk messze, talán fél órányira autóval, kihagyhatatlan célállomása volt a napunknak. Odatalálni igen egyszerű, ezer jelzés mutatja az irányt, azonban végül elsuhantunk előtte, mivel nem tudtuk pontosan, melyik parkolóba is hagyjuk az autót. Ahogy ott suhangattunk és suhangattunk, nem tudtam nem észrevenni, hogy legalább 30 méteres sor állt a pénztárnál....Bakker! Rémálom.
- Na én megvárlak benneteket a parkolóban! - szakadt ki belőlem, de persze egyáltalán nem gondoltam komolyan. Azt még akkor nem is tudtam, hogy mire ténylegesen leparkoltunk, érkezhetett még néhány turista busz, a sor nagyjából a duplájára nyúlt. A nap tűzött, meleg volt, mint a pokolban és nagyon bíztam benne, hogy hamar sorra kerülünk majd.....Így is lett egyébként, három pénztárban nyomták az ipart, a buszos csoportoknak megvették a jegyet az idegenvezetők...illetve az utolsó nagyjából 30 méteren egy fedett, nyitott kis folyosócska vezetett befelé, aminek a plafonjáról szőlőfürtök lógtak (kifejezetten hangulatos volt) és nem utolsó sorban árnyékot adott, áldott árnyékot.
Egyik drága családtagom - enyhe pánikomra - sorban állás közben megkínálta a gyerekeket barackkal. Ettől picit emelkedett lett a vérnyomásom, mert lelki szemeim előtt máris láttam, hogy mindkét gyerek könyékig baracklében úszik, a ruhájuk kimoshatatlan foltokat szenved, ragad és tapad minden....folyóvíz sehol....mindössze 10 perccel azután, hogy belecsaptunk a lecsóba Knosszosz-nál....Erről álmodik minden anya, hát persze. Szerintem a barack együtt érzett velem, nem volt talán annyira lédús, mint magyar barátai, a gyerekek is elmúltak 2 évesek, így folt mentesen, kezüket megmosva, barackot gyomorba küldve érkeztünk a pénztárhoz. Anyuka, azaz én, kisimítgathatta borzolt idegei....
A pénztár ablakai furán lenn helyezkednek el, a kommunikációhoz kissé le kell hajolni. Lányoknak, bővebb nyakú blúzban, melltartó nélkül tuti a beégés......., erre csak utólag jöttem egyébként rá....abból, hogy eszembe jutott, hogyan nézett rám a pénztáros pasas. Nem vagyok egy bombanő, de a szemkontaktust nem találtam meg vele rögtön. Pedig volt egy kérdésem, mennyibe kerül a jegy a gyerekeknek, semmmibe, úgyhogy vettem 12 EUR-ért összesen két felnőtt jegyet magunknak. Na nem kell izgulni, volt rajtam melltartó. Egyébként is milyen idióta jár bő nyakú blúzban és melltartó nélkül manapság? Knosszoszban?
Knosszoszról érdemes sok mindent tudni, csodálatos egy hely, nem hiába a világörökség része. Knosszos volt a központja vallási és politikai szempontból is annak a minószi civilizációnak, mely Európában a legrégebbinek számít. A bronzkorban alakult ki, ie. 27-15. század között virágzott. A palotát Sir John Arthur Evans, a brit régészet egyik nagy alakja tárta fel és restaurálta 30 éven át illetve újjáépítésbe is fogott, ennek egy részét , a rekonstrukciókat egyesek - gondolom ők leginkább görögök - önkényesnek tartják.
Az épületegyüttes története i.e. 2000 körül kezdődött, ekkor emelték az első, kőtömbökből álló épületet, melyet aztán egy földrengés romba döntött. Ennek a helyére húzták i.e. 1700 körül egy nagyobb épületet, azt is sújtotta földrengés és tűzvész. A harmadik újjáépítés során nyerte el azt a formáját, amit aztán Evans restaurált.
A római korban alakult ki a palota labirintusa (legalábbis mitikus szempontból). A mitológia szerint (ugye ezt tanultuk töriből annak idején, csak a nevek mosódtak el az időben), Pasziphaé, Minósz, Kréta királyának felesége nem akart feláldozni egy szép bikát, amelyet Poszeidóntól kapott ajándékba. Az emiatt haragra gerjedt tengeristen rávette a szép királynét, hogy egyesüljön a bikával (hogy hogy és mivel, azt nem tudni....de bizonyára nagy dolgok foroghattak kockán) Nászukból született az embertestű, de bikafejű szegény Minotaurusz. A király építtetett egy labirintust szobákból és folyosókból és ebben rejtette el Minotauruszt a világ szeme elől. A szörnyet végül Thészeusz, athéni herceg győzte le. Sajnos (vagy nem) a labirintus valódi létezéséről semmilyen bizonyítékot nem találtak a kutatók. Van egy rész a palota romjainál, ami olyan labirintusszerű.....ott ki is rázott a hideg, mitológia ide vagy oda, de hivatalosan az persze nem labirintus.
A palota jellegzetességi a ciprustörzsekből készült, vörösre festett oszlopok. Ezek megjelennek a hosszú, árkádos teraszokon az előcsarnokban, a díszesebb helységekben, valamint az úgynevezett világítóaknákban is. A palota legjelentősebb helyiségeinek vakolt falait falfestmények és színezett domborművek díszítették, a festmények liliomokat, nárciszokat, madarakat, delfineket ábrázoltak felvonulási menetekkel, versenyekkel és játékokkal. Mindezt már az internetről szedtem össze. A festmények arról is árulkodnak, hogy a társadalom tagjai felszabadult, vidám, az életet élvező emberek voltak. Nem mondom, hogy irigyeltem őket egy az egyben, de ebben azért mégis.
A leglátványosabb freskó a híres "bikaugratási jelenet", mely ma a Heraklion Múzeumban található. Majd mutatok róla képet. Egy ifjú, szarvánál fogva megállította a rohanó bikát, akrobatikus mutatványt mutat be (vagy csak repül??) és készül leugrani. A bika mögött ott áll egy fiatal lány, aki készül elkapni, a bika fejénél pedig egy másik lány, aki készül a veszélyes gyakorlatra.
A palota alaprajza és a freskók arra utalnak, hogy a minószi kultúrában a sport a vallás része volt, ami mindenképpen nagyon érdekes. Sokat kutattuk és kerestük a királynő szobáját, melyben faülőkés, folyóvizes és csatornás árnyékszék található. Égetett agyag fürdőkádak, vízvezeték, szennycsatorna....mindez nagyjából 4000 évvel ezelőtt...Nem bámulatos? A királynő szobájában találhatóak a híres delfines freskók, melyet eredete azonban, hogy is mondjam, vitatott....
A trónteremhez külön sor állott annak bejáratánál, du. egy tájban, legalább 60 méter hosszú. Tényleg piszok meleg volt, vakítóan sütött a nap, megsajnáltam a gyerekeket...hát úgy döntöttemtünk, hogy ezt kihagyjuk a maga élő valójában, majd utána nézünk a szakirodalomban. Itt áll egyébként az alabástrom trónus, maguk a falak vörösek és a liliomos mezőben griffek virítanak rajta. Itt kapott helyet az uralkodói kihallgatás annak idején többek között. Érdekes, hogy a kutatók véleménye megoszlik, az uralkodó a pap-király vagy a papnő volt é. Van aki feltételezi a feltárt edények és szobrok alapján, hogy inkább az utóbbi....
Ahogy körbejártuk és megnéztük, ami meglehetett, távoztunk ugyanazon a kapun, amin beléptünk. Egy lélek sem állt sorban, nagyjából 2-3 óra lehetett, szóval aki Knosszoszban jár NE is közelítse meg azt dél előtt, ha nem szeretne sorban állni. Én és a történelemimádó lényem még maradt volna akár estig is, ám az unalomig muszáj hangsúlyoznom, hogy piszok meleg volt, különösebb árnyék nélkül, hiszen szegény palota 4000 év alatt örült, ha az alapjait megőrizte. A gyerekek totálisan kipurcantak Knosszosznál, tud valamit ez a hely, és ezt csak később derült ki, mennyire.
