Torockó - varázslatos, csodálatos, rabul ejtő. Ott tudtam volna állni a főtéren napokon át és csak nézem a hegyeket, mint akit megbabonáztak. Mert pontosan ez történt, meg lettünk babonázva. És ez afféle ritka áldás, amit nagyon meg kell becsülni, hogy részesei lehetünk.
Torockó
Torockó
Torockó
Hopp, ez már Kolozsvár. Mátyás király szülőháza. Nem fantasztikus? A kifüggesztett táblára azt írták angol illetve román nyelven, hogy román ember volt eme nagy király....ezen már a szemem sem rebbent. Persze a magyar nyelvű táblára (a bal oldali) más szöveg szerepel.
Vissza Torockóra egy pillanatra, ahol a legfinomabb kürtős kalácsot kapni. Én nem tudom, hány kürtős kalács lecsúszott a torkunkon a négy nap alatt....de ez maga volt a tökély. A parkolóban árulja egy erdélyi magyar ember, ott a kúttól nem messze. Ritkán szoktunk itthon venni, leginkább csak valami rendkívüli alkalomból. A karácsonyi faluban is inkább langallót rágcsálunk, mert sok kalács sütő hajlamos túlcukrozni, ami szerintem elrontja ezt az ínycsiklandó édességet.
Egyébként ma este hazatértünk. Vonakodva és fájó szívvel. Én nem akartam ott hagyni a hegyeket, a "hegyeimet", sosem fűlik ehhez a fogam. Szokás szerint a lelkem még úton van hazafelé. Remélem, mire kedden dolgozom újra, utolér.... Majd persze fogok mesélni is, bőven van mit.
