Na jó, nem kifejezetten, de alliterál a szerdával.....Ez jutott legelőször eszembe, nyilván nem véletlenül...
Újabb rekord meleg közeledik, amit túl kell érni. Amíg délután kiértem a buszmegállóba (1 perc kb., de semmiképp nem több kettőnél), addigra felforrósodott a póló a mellkasomon, mivel szemből sütött a nap....Hazaértem, hűtött dinnye rögtön helyrehozott. Még nem igazán forrósodott fel a lakás, de éjjel már biztos légkondival alszunk....A gyerekek mamánál, program macskanyúzás. Remélem, mamának sikerült olykor hűvös szobába terelni őket.
3 nap egyedüllét után az irodában lassan kezdek "befordulni".... Pedig a telefon az aztán csöngött, bár inkább ne hallgatott volna. Sok örömöm nem volt benne. Még két nap. Igaz, egy hét visszatérés után főni megint szabira megy....No de utána...Utána jövök én! Azaz megyek.
Egyébként semmi különös nincs. Leszámítva, hogy esténként veszekedés van, hogy ki hol aludjon és kivel. Már nagyon unom. Zalán az apjával akar, Réka velem, én meg - eléggé el nem ítélhető módon - Tibivel. (Nem úúúúgy! Legalábbis nem mindig.) Megegyeztünk, hogy hol egyikük, hol másikuk aludhat közöttünk. Ez egy napig működött, amikor nem Zalán volt soros, az lepaktált az apjával, hogy aludjanak kinn a nappaliban a kihúzhatós kanapén, az kényelmes. Ezt Réka támogatta, hiszen amúgy is ő volt soron a hitvesiben...Én emeltem vétót (már ha van nekem olyan), merthogy végül Tibi Zalán ágya mellett a földön aludt (finom lehetett), Réka meg keresztben mellettem. Zalán a helyén. Ki kellene tiltani a kölköket az ágyunkból, de rendszeresen esténként jön rájuk az anyásság és apásság. Nagyjából villanyoltás környékén. Vitához addigra túl fáradt vagyok többnyire, úgyhogy a mese után egyszerűen be szoktam ájulni és örülök, ha arra emlékszem, hogy lekapcsoltam a villanyt.....
