Nincsenek izgalmas híreim, úgymond uborka szezon van. A festő fiúk hallgatnak, mint a sült hal, de most ez nem izgat még. A cserépkályha is a helyén van, kár izgulni. Olykor arról álmodozom, hogy az ölembe esik egy bizonyos összeg az égből és akkor végre be tudom bútorozni a kéglit, ahogy szeretném. Nem mintha már csak ilyen hiányosságaink lennének, de ez a következő lépés és mindig csak addig nézek.
Hétvégén nagyon viszketett a fenekem, robogtam volna Ikeáékhoz az új étkezőasztalért és két székért (hogy hat legyen négy helyett) , végül ez elmaradt, de már nagyon érik a látogatás.
Hétvégén megint ugrottunk egyet előre a felújítás világában, mert újra van világítás az étkezőben. Amikor elújságoltam ezt örömmel anyukámnak, döbbent csönd volt a vonal túlsó felén, majd megszólalt óvatosan: - Miért, eddig nem volt??? - Nos nem, döbbenet, de nem volt. Merthogy az étkező és a nappali tulajdonképpen egy helyiséget alkot nálunk, a kettő egy ménkű nagy boltívvel összekötve, így csorgott oda némi fény eddig is, illetve ugye…létezik olvasólámba, állólámpa is a világon. De már ez sem gond, mert Tibi, az Ezermester, megoldotta hogy a csillártól (az volt eddig is, csak passzív állapotban) a kapcsolóig valahogy eljusson az áram.
Ide egy kis kitérő. Bementünk a barkácsáruházba, Tibi magabiztosan nyúlt a kék és piros vezeték tekercsek után és ezzel le volt tudva számára a dolog. Kérdeztem, hogy miért kék és miért nem fekete? Miért nem két piros? És egyáltalán? Mire nevetett, hogy fekete nem volt. Hol tanítják ezt a pasiknak, hogy ilyenhez értenek, én nem tudom. Na persze nem mind ért hozzá, meg kell hagyni, de az ilyet mindig csodálom az uramban, az ilyen mindenhezhozzáértést. Azt mondjuk nem tudja megmondani, hogy olykor a firelét mi csapja le és ilyenkor miért megy el az áram a fél házban, vajon hol van zárlat, ha van, de ne legyünk telhetetlenek!
Vettünk továbbá kispolcot a zuhanykabin mellé, így már nem a földön sodródnak a samponok, szivacsok és tusfürdők, újabb fejlődés! Sokat vergődünk a leendő festés színein is, most ott tartunk, hogy Tibi belement, hogy a gyerekszobák színesek legyenek, ha az a festék lemosható felületet eredményez. Utánaolvastam, a Héra nem olyan jól tisztítható, mint ahogy állítják, de a DULUX easynemtommi igen. Viszont azt nehezebb felvinni. Mindegy, a festő fest, nem mi. Majd elgaloppozunk a festékboltba és jól kifaggatjuk ott a nénit ,az csak tudja, milyen festék illik a falfogdosó gyerekeinkhez. Zalán szobája kékes lesz, Réka meg majd választ valamit, ha már tudjuk hogy Héra vagy Dulux a befutó. A „lépcsőház”, a fenti folyosó, ami háló szekciónk mind fehér lesz. Jövőre fenn 3 ajtót kicserélünk, így másra nem érdemes festeni ott a falakat. A lépcsőházban két kisebb ablakot fogunk lecserélni és azzal majd megvalósul az az álom, hogy minden ablak a házon ki lesz cserélve, ami a miénk…..Hurrá….! De ez nem most lesz. Tovább most ne nézzünk, bár még lenne mit sorolnom. Szerintem nyugdíjba megyek, mire minden kész lesz és azzal a lendülettel rendelhetem is az új konyhabútort (annak idején az volt az első projekt kb.)
De félre uncsi lakásfelújítás biznisz! A gyerekek jól vannak, megvannak, Réka nyomja az atlétika tábort, amit a suli szervez, egy négy csillagos szállodában ebédelnek, főfogás és desszert plusz limcsi, majd a strandon végződik a buli. Nagyon nem volt túl lelkes tegnap fél ötkor, amikor találkoztunk, fájlalta a fejét, a fülébe ment a víz, az új papucs feltört a lábujja közét (mert másmilyen papucs egyszerűen nem volt jó), úgyhogy minden baja volt.
Jövő héten is megy táborba pedig, kreatívba és jó drágába, de mivel nyaralni nem megyünk így nem sajnáltam rá a pénzt annyira. Mindenféle technikákat fognak tanulni, amiről nem nagyon tudom, hogy mik, de bízom benne, hogy szép holmikat hoz majd haza (nagy fadoboz, vintage napló stb)
Írtam róla már korábban, hogy a keresztlányom, D. , még a tavasszal felvételt nyert a Cambridge-i Egyetemre, a Homerton College-ba. Az érettségi volt az utolsó állomás, ahol az egyetem feltételeket szabott, de ott is mindig úgy sikerült, ahogy azt Cambridge-ben elvárják, szóval van egy Cambridge-i egyetemista a családban. Elég durván hangzik. De tényleg durva is. Nekem vannak Cambridge-is nyelvvizsgáim angolból, az összes meg van, amit le lehet tenni a First Certificate felett, de nem gondoltam volna, hogy lesz egyszer egy igazi egyetemista is a családban. Na, mondjuk ezt kinéztem D-ből, az az igazság, már 2 évesen is látszott rajta, hogy sokra hivatott.
Az egyetemnek sok érdekessége van, ezek egy részét tudtam, mások az újdonság erejével hatottak. Trimeszterek vannak, nem félévek, ezek kb. 2 hónaposak, köztük van egy hónap vagy még több szünet, amikor pihenni lehet vagy éppen a hosszabb beadandókat megírni. Szombaton is van tanítás, ami nem tudom mennyire rossz hír. Kevesebb tárgy van, mint itthon és ha minden igaz, talán 2-3 előadás van egy nap átlagban. Viszont a tantárgyak fixebbek, mint az itthoni egyetemeken, nagyon nem lehet variálni, mit vesz fel az ember. Dolgozni az egyetem mellett tilos. Elég borsos tandíja van, khm….Ami elsőnek ijesztően hangzik, az az, hogy nincs pótvizsga, az év végi vizsgán, amely az egész év anyagát tartalmazza nem illik elbukni. Viszont nagy lemorzsolódás nincs az egyetemen, talán pár %. Hogy milyen tantárgyakat vesz majd fel D és egyáltalán milyen ott az élet, még fogalmam sincs, a tanév majd októberben kezdődik. Biztosan őrült izgalmas lehet egy ilyen egyetemre járni…hűűűű és haaaaa…..
Este fél nyolckor új süti alkotásába fogtam, azt a meggyes - diós sütit néztem ki magamnak, amit valamikor a szomszéd néni alkotott húsvét tájt vagy karácsonykor, macskaszem/pávaszem. Finom lett. Meglepően könnyű a tésztája, anyu meggye isteni benne és a dió is ízletes. Fogok még ilyet sütni, mert ráadásul meglepően gyorsan készen lett. A legtöbb időt az igényelte, hogy fél órát keljen a tészta.
Még valamit akartam mesélni, de már mindegy, mert mindjárt éjfél és jobb lenne aludni már...
