Tízórai és uzsonna

 - sajtos pogácsa
- ökörszem (túrós)

- pizzás csavart
- nutellás kenyér

- kakaóscsiga
- korpás kifli, sajt

- meggyes párna, 
- vaníliás rúd

- lekváros bukta
- pudingos krémes

Ez a heti menü. Én nem tudom, nem volt mifelénk valami menza reform? Vagy az kikerült bennünket? Nem érintette csak az ebédet? Ilyen, hogy mindenfélével töltött kifli vagy zsömle? A jó öreg sonkás zsömle almával teljesen jó lenne. Vagy túrókrémes kifli? Esetleg szendvicskrémes?  Sokat nem akarok én. Kaphatók "normális" péksütemények is, mondjuk egy perec, oké az szokott is lenni, vagy "sós négyes", ropogós, friss kifli, briós....Kakaós kalács is jobb, mint a pudingos krémes vagy a lekváros bukta. Ami a korpás izét illeti, csaknem ehetetlen, egy vicc. Még a libazsíros kenyeret is támogatom lilahagymával, ha büdös lesz a suli utána, ha nem. 

Na mindegy. Sajnos a lista utolsó négy tételét olvasva elöntött az émelygés..... 

Réka kérte, hogy csomagoljak neki szendvicset reggelire vagy legalábbis valami "normális" kaját, hát nem csodálom! Hogy mit kért? Téli szalámit, külön dobozban salátát öntettel és friss péksüteményt, ha lehet, ropogósat. A kiflibe vajat és nem margarint! Muszáj lesz megtanulnom kiflit sütni. Az Aldis szalámit meg "eladom" neki télinek. 

Magasugró léc

Ma (hétfő) azt csicseregte vidáman Réka a suliban, amikor rá találtam a tantermükben (valamilyen oknál fogva az ofő volt az ügyeletes napközis tanár), hogy semmilyen házija nincs kész, mert tánc óra után külön matek következett a Zrinyiseknek. Napközi nulla. Ezt már kezdem megszokni, szemem sem rebbent. Itthon  öt körül láttunk neki a tanulásnak. Ezúttal egy harmadikos feladatsor (Zrinyis) volt a házi, cserébe a sima házival nem kellett foglalkoznunk és nem is kell egész héten. Hét óra lett, mire végeztünk, pontosabban pontosan negyed nyolc!! Addigra a nyelvtan házit is bepótolta és a sima magyar házit is megírta, plusz a sima matek házit. És még azt szoktam emlegetni, hogy nem szorgalmas....A sima házikkal negyed óra alatt végeztünk. Fél kilenckor ágyban volt, olvasgatott, kilenckor szóltam, hogy tessék mély álomba merülni. Zalán elmondása szerint 10 óra volt, mire elszenderedett. Na mert ő pont akkor jött elő, hogy nem tud aludni...

A Zrinyis feladatsort nagyon élvezte, játéknak inkább számított, mint tanulásnak. Egyre többre megy ezekkel a logikai típusú felatokkal saját maga is, majd csillog a szeme, örül. A puszta szövegértés vagy egy jó rajz eldönti a feladatok felénél egyébként, hogy lesz e helyes megoldás. A másik feléhez sem kell lángelmének lenni szerintem, bár a gyakorláson nagyon sok múlik. Talán 2 feladat az, ami tényleg nehéz egy 8 évesnek. Ami a döbbenet, mekkora ugrás ez onnan, hogy tavaly év elején tanulták leírni a SZÁMOKAT!

Magyarból ismét írtak egy "tagozatra bontót", pontosabban most osztották csak ki. A múltkori 44/42 után (ami ennél nehezebb volt!!), most kemény 84%-ot szedett össze, mindenféle figyelmetlenség és szarvashiba (ahogy az apja morogta a bajsza alatt a teszt láttán)miatt. Úgyhogy magyarból is ráfér a gyakorlás, ODU, AMEJIK és egyik kérdésnél a részfeladat figyelmen kívül hagyása....Mit tehet az ember, úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Nekem nem könnyű. Valamint elhatározza, hogy többet kell tanulni. Többet? Egy nyavalyát! Ezzel a matekkal is tele van a hócipőm, hogy egész héten ezt "kell" nyomni. Ha Réka nem lenne lelkes, nem csinálnám, mert az ilyesmit úgy sem lehet erőltetni. Így is nagyon erősnek érzem ezt második osztályban. Hiába van ott a tény, hogy matekból ez sokat jelent Rékának. 

Annak mindenképpen örülök, hogy Zalán ősztől nem megy még iskolába, mert egy frissen tagozatos Rékával és egy "kisgólya" iskolással nem tudom, mire mennék. Főleg munka mellett. Persze lehet, hogy az lenne a jó, menne minden a maga útján, csinálná mindenki a maga dolgát a saját sikereivel és bukásaival.....feltételezem kisebb lenne a nyomás, meg minden. Csak az a baj, hogy ha az ember rálépett az útra, látni kell, hogy más nincs visszaút....Max. iskolaváltás elméletben. De csak ott. 

Az is általános, hogy a világ, vagyis az iskolarendszer nem olyan, mint akár 10 éve volt. Hogy a szülő JELEN VAN az iskola életében, az nagyon is elfogadott és ELVÁRT. Talán iskolán is múlik picit, de világosan érzem a nyomást, hogy az a szülő, aki nem nézi át a házit, aki nem gyakorol a gyerekkel, az hovatovább nem számít jó szülőnek. Pedig hát nem kell ahhoz karriert építeni, fényeset, hogy erre ne legyen ideje, idegrendszere a felmenőknek. Minél több gyerkőc figyel a családban, annál inkább. Nem is értem, ez hogy alakult ki. Mondhatnám azt, hogy velem anyám első két osztályban tanult, talán még harmadikban egy kicsit, aztán soha többet. Nem is voltam kitűnő, lettem volna többre is képes, nem is jártam versenyistállóba, szerintem akkoriban nem is voltak ilyenek. A  mi városunkban biztos nem. Megváltozott a rendszer. És ez nekem nagyon nem tetszik. Hogy versenyekre konkrétan nekem kell felkészíteni, az meg külön bosszant. 

Mit tehet ilyenkor a szülő? Az mindenképpen tanácsos, hogy a  100%-okat "el kell engedni". Ne legyen cél, hogy osztályelső vagy top 3 legyen a csemete, mert ha nem is az, attól még ugyanolyan okos marad, mintha ott lenne. Van az az ár, ami túl drága azért, hogy a maximumot kisajtoljuk belőle. Ha kedve van, ha akarja, hagy csinálja, de fontos, hogy a gyerek ne vesszen el ebben az egészben. Jelszó: Csak a Réka boldog legyen! 

Úgyhogy megint jön az egyensúly keresés, az örökös, ahol a magasugró léc egyre magasabbra emelkedik.....