A bébik és Dió tojáskeresése. Dió jófej volt, nem segített a gyerekeknek semmit. Hahaha...
A zsákmány - véletlenül vettem 4 alkoholos nyuszit, banánlikőröset....Egészen véletlenül harapott rá egyre Zalán és undorral kiköpte. Kiderült, hogy a másik hármat Réka bevitte a suliba és elosztogatta....(Sajnos.) Hogy aztán ki mit gondolt, hogy nálunk alkoholos nyuszik és tojások vannak, azt nem tudom.
Az egyetlen fotó, amit sikerült lőni a két gyerekkel az erős szélben....De legalább ez elkészült.
Zalánnal
Az idei Húsvét a fáradtság jegyében telt, túl sok emlékezeteset nem tudok róla elmondani, csak ha erőlködöm. Egyből ugye ott lógott felettünk Demoklész kardja a felvételi eredményekkel kapcsolatban- jut eszembe, ma megjött az elutasítás a Széchenyi Gimiből is (3. hely). Szórakoztam is Rékával egy sort, hogy na, csajszi, ide se vettek fel..... - Másrészt nem voltam szabin sem előtte, sem utána. A főnököm elrobogott egy hét Horvátországra, kérdezte ugyan, hogy én akarom-e menni szintén egy pár nap pihire, de gondolkodás nélkül hallottam magam, amint azt mondom, hogy most nem. Ez egy isteni jel bizonyára, hogy később még jól jöhet az a pár szabadnap.
Szóval eleve a péntek és a szombat a vég nélküli főzés - sütés jegyében telt. Én nem tudom, minek és mit akarok bizonyítani, de egyszerűen nem tudtam leállni. Készült először répatorta a fenséges Rachel Allen féle recept szerint, majd Rákóczi túrós és tiramisu. A fagyóból vettem elő a sajtos- sós rudat, a cukrászdából jött a dobostorta, még ha nem is túl nagy....Plusz a kolbászos karaj, a coleslaw, a franciasaláta, a zsidó tojás, a füstölt sonkák sem készültek el maguktól. Akartam kuglófot és áfonyás muffint is sütni, nutellás krémmel, habbal, mittudomén, de közben hétfő lett és én csak üveges szemekkel meredtem magam elé, merev fáradtan, hogy nabakker már megint a munkahelyemen kell kipihennem az ünnepeket.
Talán a legszebb pillanat az volt, amikor a hosszú hétvége kitörésének estéjén, azaz csütörtök este anyósom átküldött egy tál kocsonyát, amit friss kenyérrel, lilahagymával betermeltem (egy adagot, nem az egész tálat persze). Az volt a paradicsom és az élvezetek kicsiny öble...vagy mi.
Szombat este átjöttek Tibi tesójék,vasárnap mentünk anyuhoz, ahová jöttek tesómék is (kaja nélkül, azt csak én vittem plusz anyu főzött húslevest és kocsonyát szintén). Még aznap reggel kisütöttem másfél kiló előzetesen általam bepanírozott pankó morzsás csirkemell filét, amit állandóan túlsütök a frituban, de most egész jó lett, szóval volt mit enni, mit ne monjak, volt mit enni....
A gyerekek ragaszkodtak a tojáskereséshez, ami nekem már egy kicsit fura, túl nagyok ehhez, de hát ha van rá igény,hát én szívesen eldugok 2x24 db csokinyulat és tojást anyu kertjében. Én csak 10-10-et vettem, de anyukám is beszerzett legalább ennyit, szóval akkor már legyen mit keresni a kis porontyaimnak. Persze az utolsó 3-at alig találták meg, már nyafogtak és nyöszörögtek, kamaszos felhangja is volt a dolgoknak ("hol a faszban van még 3 tojás????") de már a szemem sem rebbent. Közös fotó sem készült, Réka nem nagyon engedte, Zalán még villogtatta fogpaszta reklámnak beillő fogacskáit. Vagy inkább művigyorát.
Hétfőn anyósomnál folytattuk a húsvétot, aki idén sem főzött paraszsonkát, igazi, házi füstölésű sonkát...de ez nekem nem jutott el az agyamig, csak húsvét után pár nappal, amikor a mi Pick diósonkánk (kanyarban sincs az igazihoz képest, de ehető) elfogyott. És egyáltalán, az a temérdek kaja, eltűnt a konyhából és a kamrából.
Ennyi volt a húsvét nagyjából. Én festettem tojásokat, szép pirosak lettek, utána három napig piros ujjbegyekkel jártam fel és alá. Rékát nem érdekelte, a matricákat sem ragasztotta rá. Lehet, hogy ha telefonnal lehetne matricákat tojásra biggyeszteni, kész lett volna.
Jövőre rendelek 2 hideg-meleg tálat, főzök 2 sonkát és csak 2 féle sütit sütök. Pihenek és húsvétolok. Nem játszom a konyhai cselédet. Persze ezt mindig elhatározom, aztán visz a vérem és a lelkesedés a hullafáradtságba....
Zalán abszolút locsolkodástagadó, a "zölderdőben jártamon" kívül semmit nem mond a rokoncsajoknak sem, persze pár trágár locsolóverssel szokott bennünket szórakoztatni , elégedetten begyűjti a berzenkedő pillantásaimat, aztán csak nevet. Idén szerintem meg sem locsolt, csak rávetette magát az anyósom által vett Kinder csoki tengerre.....Még volt időm átnézni a vonalkódokat, mielőtt befalta volna a felét.
Réka pedig azzal nyomta fel a vérnyomásom hétfőn és kedden, hogy a szerdai első tanítási napra szünet után, neki, mint hetesnek vinnie kell a 13 szál fiúnak az osztályban 13 közepes méretű csokitojást.....Szerencsére az ofőt megmentette haragomtól az SZK (leánykori nevén SZMK) anyuka, aki biztosította osztálypénzből a fiúknak járó csokitojásokat, különben biztos megkérdeztem volna, hogy honnan pattant ki az a zseniális ötlete, hogy az én lányom lássa el csokitojással az egész osztályt. Illetve, örök vesszőparipámat is előkapnám, vajon az igazgató lánya, az xy sebész apuka lánya megkapta volna-e ugyanezt az instrukciót, mint mi egyszerű polgárok? Mindez puszta elmélet maradt, mert Réka vitte a tojásokat, az SZK-s tojásokat megkapták a fiúk, a Rékás tojásokat pedig megették együtt az osztályban, fiú és lányok vegyesen. Egészségükre!
