2014. szeptember 10., szerda

A nyolcadik napon


Kedvem morgós. Merthogy:

- két napja folyik a leltár és még csak félidőnél tartunk. Kedvencem a csomagolóanyag még hátra van, rögtön holnap reggel belevágunk. 
- Ennél csak az lesz jobb, ha meg kell állapítsam a hiányt, ami csodálkoznék ha nem lenne. Nem az én hibám, de ez sokat nem számít.
- Tegnap este 6 és 7 között házi feladatot írtunk Rékával. Innen egyenes út vezetett a konyhába, majd a kádba, végül az ágyba. De még egyszer mondom, 1 órán át írtuk a házit!!!!! Én ezt nem akaroooom!
- Az előző ponton azért nem akadtam azért túlzottan ki, mert ma viszont fél óra alatt abszolváltuk a másnapi felkészülést, ví hájszt du-val együtt. Mondjuk, ehhez az kellett, hogy matekból nem volt feladat. Vagy legalábbis nem találtam meg....
- Még mindig nagyon fáradt vagyok estére. Sokszor ebéd után is van egy holtpont...Úgy félek, hogy hogy sosem szokom meg ez az "új életünket".....
- Ma reggel hiába jelentettem készre a gyerekeket, távoztom után fél órával mindkettő hangos hisztiben tört ki - tudtam ezt meg estére. Az egyik kifogásolta a ráadott hosszú ujjú blúzt és farmert (bombanőőő!), a másik egyszerűen megtagadta, hogy oviba menjen. Szegény Tibor kapja az ívet rendesen a gyerekektől, sajnos, ha jót akar muszáj lesz a sarkára állnia....
- Délután a szakadó esőben átcaplattam a suliba Rékáért. Rékán egy koszos térdű pónis legginget találtam és egy rövidujjú pólót, amit az első viszontlátás örömét belepő ködben először észre sem vettem. Azt csicseregte, hogy szerinte a farmerje az osztályteremben maradt, ami immár zárva állott, a farmerdzsekije pedig....háttőő...azt hazavitte apa. Nohiszen, még jó, hogy vittem esőkabátot az esernyő mellé, különben bajosan tudtam volna hazahozni a suliból Rékát máshol, mint mondjuk a nyakamban. Itthon leordítottam a haját, na jó, nem egészen, de majdnem...amiért saját kénye-kedve szerint "rongyokban" slattyog oviba, ahelyett, hogy az ídőjárásnak megfelelő csiniben feszítene. Ugyanis szó sem volt suliban felejtett farmerről és dzsekiről, már eleve leggingben és pólóban sétukált suliba. Pulcsit nem volt hajlandó vinni, dzsekit pláne nem. Lásd előző pont, utolsó mondat....
- Hazafelé a sarkon 3 kiskamasz mellett battyogtunk el, akik pont akkorra időzítették prezentálni káromkodásgyűjteményük legcsillogóbb részeit, amely egymás felmenőit, férfi nemi szerveket és különböző aktusokat is magában foglalt. Csodálkoztam, hogy Réka nem kérdezte meg csengő hangon, hogy anya, mi az, hogy a....nális????? (nem maradt ki betű, csak leírni nem mertem.....Úgy kedvem lett volna sarkonfordulni és képen törölni azt a mocskos szájú szánalmas "kisgyereket", de persze én nem az a karakter vagyok, Réka se lásson az utcán verekedni, a kezem is tele volt....
- Még tantónénivel nem beszéltem Rékával kapcsolatban.....pedig olyan jó lenne. Talán korai is, nem azt mondom....Viszont Tibit már megostromolták, hogy mi mindent és mikorra nyomtatna az osztálynak a falra. Érdekes, hogy az oviban vagy háromszor említettem kiscsoportban, sosem kellett semmi...Sem Jázmin hercegnő, sem Manócska, sem semmi....

Holnap csütörtök. Már majdnem péntek....