Nem vesztem ám el végképp....még nem!

 Be akartam arról számolni, hogy nem volt alkalmam befejezni a nyaralós bejegyzés sorozatomat, merthogy rögtön nyaralás után, hétvégére lebetegedett a kutya. Kennelköhögés. Már másodszor a 2,5 éves fennállása alatt. Gondolom, hogy a nyaraláson nyalta fel, vagy valamelyik kutya strandon vagy a séták során, nem tudom. Ennek tünete, hogy köhög a kutya, nálunk más nem volt, de ez is pont elég. A doki szerint ugyan száraz a köhögése, mi két éjjel fenn asszisztáltunk, ahogy a kutya…hogy is mondjam…megszabaduljon a nyáktól, ami a SZÁRAZ köhögéssel jár. Mivel ugye a kutya nem tud köpni, hát jobb híján szerencsétlen kihányta, felöklendezte a nyákot. Bocs, bocs, bocs a részletekért. Kapott szurikat és egy hétre való gyógyszert, tegnap el is fogyott az utolsó adag és bár el – el köhinti magát a kutya, úgy tűnik meggyógyult. Ennek örömére tegnap este labdázás közben kitörte az a körmét, ami Tibi farkaskörömnek hív, de nem az egyébként…. Na, telefon, újabb egy órás várakozás a dokinál, nyissz, kutya üvölt, vérzéscsillapít, kap fájdalomcsillapítót meg egy papucsot, kötözni kell minden este. Kíváncsi leszek, jövő hétre mit talál ki a kutya, hogy a figyelem középpontjában legyen….Nehéz dolga lesz, mert már beindul a tanítás.

Na témánál is vagyunk - kezdődik hamarosan az iskola, ezzel gondolom, nem mondok sok újat….hát ez van, száguld az idő, mint az állat. Még augusztus elején belefogtunk a tanszerek beszerzésébe, azóta hetente mindig adódik a csomaghoz valami. Persze megint sokkal több füzetet vettünk (vettem) , mint kellett volna, javíthatatlan vagyok, egy igazi füzethalmozó. Pontosan nem tudom, hány db került a birtokunkba, de … sok. Szerencsére pár évig még iskolások a gyerekek. Egyéb tanszerrel nem volt sok bajunk, idén már nem vettem 30 Faber-Castell szürke ceruzát, bár azért 10 db-ot igen…..inkább rotringokat vettem és vékonyan fogó tollakat, mert ez utóbbiból ilyet kértek a negyedikeseknek. Radírból soha nem lehet elég és jó minőségű hegyezőből sem. A füzetborítókkal meg fog gyűlni a bajom, mert azok nem feltétlenül mennek rá minden fajta füzetre, úgyhogy idén olyan ragasztós szélűt vettem és majd szabnom-varrnom kell…

Ami még megdobta a költségeket az az ötven lapos mappa, amiben a fénymásolt lapokat tartják különböző tantárgyakból, kiegészítendő a tananyagot (hála Istennek, nehogy már csak a tananyagot tanulják, hová vezetne az???) Ennek kb. 1000 Ft az ára, és elég sok kell belőle, indításként is 5 db a 2 db gyereknek. Viszont kb örökké kitart. Ennyi pénzért mondjuk nem csoda.

Az iskolatáska marad a régi. Most magam is megleptem azzal, hogy Zalán még az első táskáját nyúzza ebben az életében, vagyis negyedik éve és még eszébe sem jutott új. Az igaz, hogy az a skorpiós táska …va drága volt 3 éve….Látott már banánt poshadni az egyik zsebe, ázott ivójoghurtban és rúgdalták ki a teremből szimpatikus gyerekek és mégis szinte hibátlan. Réka 6 év alatt a második táskáját nyúzza, már nem tudom, mikor kapta a mostani lila Budmilt, harmadikban avagy negyedikben, de nem most volt. Nagyjából ugyanazt kibírta ez is, mint a Zaláné. Ha van egy kis mákom, gimiig nem is kér új táskát, bár szerintem naív vagyok...

Én úgy működöm, hogy a legelső között elkezdem megvenni az új tanév tanszereit, majd valahogy megnyugszom, túlságosan is, és az utolsó héten, a vakáció utolsó napján is akad valami, ami NINCS. Ilyen most a tornacipő kérdése, ami egy kérdőjel. Elvileg akartunk venni újat , kifejezetten erre a célra szolgálót a Decathlonban, valami olcsóbbat, de ez eddig elmaradt, most a hétvégén pedig nem akartuk belevetni magunkat a nagy tömegbe, gondoltam, most mindenki sportszert és tanszert vásárol…Egyébként mindkettőjüknek van több csukája is, úgyhogy nem maradnak mezítláb, de az az igazi, ha van egy TORNACIPŐ is…..

Zalán ofőja pofás kis összefoglalót küldött, hogy mit kér az első hétre, meg voltam vele elégedve, hogy nem kell könyörögni, mit várnak el vagy ami még rosszabb , kitalálni a gondolataikat. Réka ofője csak nagyon …. nem is tudom milyen tanévet kívánt a kedves szülőknek…..Hát jó kis tanév lesz, az tuti, akárhogy is lesz.

Idén először nem dilemma, hogy mi legyen az évnyitóval, menjek vagy ne menjek, merthogy csak az elsősök szüleit engedik be a szabadtéri évnyitóra. Nekem vannak kétségeim, hogy egyáltalán lesz-e évnyitó, mert keddre rossz időd mond, de mindegy is.

A gyerekek megkapják a könyveiket, ami Zalán esetében nem egészen ingyenes, mert a matek és a magyar tankönyveket is meg kell venni, hogy írhassanak bele. Ez kb. 4500 Ft plusz költség. Aztán Zalán ebédel, és máris roboghat haza.

Újdonság, hogy Zalán ősztől egyedül jár haza - elvileg – napközi után fogja magát és haza battyog. Illetve optimális esetben hozza az összes holmiját magával. Szerintem már benne van a korban, hogy ilyesmire az adott körülmények között (úttesten nem kell átmennie, 5 perc séta) alkalmas legyen. Szerintem jobb, ha már 4 óra előtt otthon van, mint ha Tibi fél öt-öt között beesik érte a suliba. Hogy aztán majd mi marad a suliban, padban, fogason, abba egyelőre nem merek belegondolni…..

Fuvola témában van fejlemény. Azt már a tanév végén tudtuk, hogy a tanárnő iskolát vált, zeneiskolát, így aztán előttünk volt a kérdés, hogy váltunk, megyünk vagy nem váltunk, maradunk. A tanárnő egy messanger videót tett közzé június elején és mivel nagyon hosszú, nagyon szeret beszélni, én meg akkor már nagyon fáradt voltam, bevallom, itt-ott beletekertem még akkor júniusban. Így lemaradtam egy alapvetően fontos részletről. Babavállalás előtt van, nem titkolja. Valahogy most újra meghallgattam a videót, immár több türelemmel és elkerekedett a szemem az új tartalomtól. Így egészen más a leányzó fekvése, 90%- biztonsággal sulit váltókból 90% maradókká váltunk, főleg, amikor felhívott az iskolából az egyik igazgatóhelyettes, hogy lesz továbbra is kihelyezett tagozat a sulinkban és új tanár is lesz, egy fiatal pasas képében. Réka persze egyből itatta az egereket, amikor finoman éreztettem vele, hogy maradni kell a suliban és elengedni a fuvola tanárnőt….Abban maradtunk, hogy B. bácsit is kipróbálja, ha nem jön be neki, még mindig válthat. Egyébként talán egyszer hallottam a fuvolát énekelni a nyári szünetben, szóval karácsonyra talán eljutunk oda, ahol Réka májusban tartott…..

Szóval nem fogom hallani, amikor az igazgató bácsi holnap kiejti a rettegett mondatot, a 2020/2021-es tanévet megnyitom! Ezt a nyári szünetet ideje elengedni és tervezni sok klassz programot az őszi hétvégékre. Állatkert, kirándulás, magolás, tanulás, tanulás, ismétlés és tanulás…… süti sütés, meg ilyenek. Aztán szünet lesz őszi, téli ,tavaszi és jövőre nyári megint.

Egyébként ilyenkor felmerül bennem, hogy a jóbánatot műveltem én egész nyáron, mert igazából semmit nem tudok felmutatni, nem én gyúrtam és dagasztottam, sütöttem a kenyeret, nem volt minden másnap friss péksütni, nem volt rendkívüli pedantériát feltételező rend itthon....nem alkottam semmilyen maradandót , még a fű is kiégett a kertben, illetve Tibi lataposta az egyik hagymás növényemet a kapunál kerítésfestés közben. Azt hitte, dudva. Szóval kicsúszott az idő a kezeim közül, én meg csak lustálkodtam akkor, amikor iskola időben általában a gyerekeket próbálom tanulásra bírni. Hát Istenem, kell ilyen is, nem?

A nyarat egyébként tegnap úgymond elbúcsúztattuk, illetve a hétvégén. Egyrészt Zalán szülinapra volt hivatalos, ahol 4 osztálytársának volt szülinapja. 9 vagy 10. A Nefag-on rendezték, a játszótéren, a 40 fokban (így én kihagytam, nem akartam ott szédelegni a melegben) Otthon vártam, hogy gyorsan hazajönnenek az illetékesek (mindenki más, kivéve a kutya) és indulhassunk egy másik buliba. Este hétig haza sem tolták a biciklit, úgyhogy addig nézhettem a Crown című sorozatot, miután a SUITS-ot már kivégeztem (bár a kettő nem ugyanaz). Volt vízibomba és vízipisztoly minden mennyiségben, úgyhogy megalapozták az új tanévet a leendő negyedikások......

Zalán egyébként mostanában nagyon antiszoc, minden buliba hat lóval kell elvontatni. Neki nincs kedve, ő nem akar menni….aztán szuperjól érzi magát utólag. Ugyanez volt ezzel a bulival is. Szóval ha tiszteletben tartjuk az emberi jogait , a véleményéhez, szabad akaratához való jogot, akkor itthon ülne 24 órában és lesné a falat. Vagy inkább a monitort, kijelzőt, bármilyen kütyüről is legyen szó. Persze nem hagyjuk, ebben nincs demokrácia, csak kicsit fura, amikor üvölt a gyerek, hogy ő nem akar menni , értsem meg és kergetnem kell a rövidnadrággal, amit fel kellene vennie az alsónadrág fölé és közben azt köpöm felé. Mész és kész! A szomszédok biztos gondolják, hogy de jó nálunk gyereknek lenni…..ja nem!

Nem írtam Réka matek táborjáról sem….na ennek pedig hosszabb a története, úgyhogy ebbe már nem kezdek bele, majd leközelebb! Ja. Mert a Keszthelyi Kutyastrandról is jó sokat írtam. Már két témám is van, nézzétek a jó oldalát!

Egészségben gazdag tanévet kívánok mindenkinek!

Hurrá, nyaralunk! - további napok

 

A kutya fogadtatása nyaralásszerte nagyon változatos volt. A szállodában sokszor haladtunk el a recepció előtt, ahol éppen diskurált egy-egy vagy több vendég. Nekem személy szerint - mert érzékeny a kis lelkem - kimondottan rosszul esett, ahogy egyesek néztek a kutyára. A tekintetükben volt minden, irtózat, iszonyat, döbbenet vagy csak szimplán meglepetés, hogy a szállodába kutyákat is szívesen látnak. Mintha egy puffogó viperával masíroztunk volna pórázon. Vagy egy vértől csöpögő pofájú harci kutyával. De nem, ő csak egy ápolt, gondozott, csillogó szőrű, kutyatekintető, bőrnyakörves, pórázon vezetett magyar vizsla. Oltva, féregtelenítve.  Megjegyzem, nem is ingyen kapott engedélyt a maradásra, 5000 ft / éjszaka és ezért nem biztosítanak sem kutyaplédet, sem itatótálat, sem nasi nem jár. Nem mintha elvárnám, csak az igazi kutyabarát helyeken ilyesmi elérhető. Van tehát különbség kutyabarát és kutyabarát között.

Volt egy olyan érzésem, hogy nem a legszebb szobát kaptuk. Legalábbis a honlapon elérhető fotók eléggé túlszárnyalták a mi lakosztályunkat, ami állt egy nappaliból és egy kisebb hálóból + fürdőszoba + terasz nyugágyakkal és kilátással a szomszéd szálloda tejüvegeire. Jó esetben. Sehol semmi díszpárna vagy ágytakaró, réginek tűnő lámpák és szekrények, lefestett fűrészporos tapéta, mely a mi felújítás előtti falburkolatunkat idézte. Nem panasz, mert teljesen megfelelt az igényeknek, volt szerkény, kényelmes ágy, tiszta szoba és minden helyiségben tévé. Szálltunk már meg szebb szobában is, no.

A gyerekek mindenhol imádták a kutyát, főleg a kisebbek, néha a szüleik számára is meglepő hirtelenséggel rástartoltak a kutyánkra, aki általában puszival jutalmazta az érdeklődést. Szerencsére már kevésbé ugrál idegenekre, illetve nem is szokása, így sokkal kevésbé ijesztő. 

A legnagyobb népszerűséget Dió Szigligeten aratta, fenn a várban. Már a pénztárnál többen megszólítottak, hogy milyen gyönyörű ez a kutya, mások csak a gyerekeik figyelmét hívta fel, hogy ott egy vizsla, megint mások megkérdezték, hogy hány éves, és hogy miért áll úgy a hátsó lába. Mondtam nekik,hogy kitámaszt a meredek lejtőn...mire megnyugodtak. 

Mondjuk a vár legtetején nem volt szerencsénk, mert meglátott az eb két csodaszép pillangót, ami a gyengéje és teljen megkergült, minden áron el akarta kapni őket, úgyhogy csak rövid pórázon maradhatott. Itt volt az is, hogy a kutya felugrott a két hátsó lábára és gyönyörködött a panorámában. Ott történt, hogy a turisták egy része fotózta a kutyát is. 

De miket is beszélek, ez az ötödik nap eseményei közé tartozik. 

Általában elég sok időt töltöttünk változatos strandokon, ha más nem volt, akkor a badacsonytomajin. Arról nem tudok beszámolni, mert ha a gyerekek Tibivel strandra mentek, én a kutyával a szobában maradtam. Általában napoztam a teraszon és olvastam, isteni volt. Ha túlhevültem, lezuhanyoztam és folytattam tovább. A kutya hol mellém feküdt, hol nézelődött, hol bennt hűsölt a szobákban. 

Én írtózom a strandoktól és az élő vizeket csak egy fokkal szeretem ennél jobban. Elsősorban a tömeg taszít, hogy minden zsebkendőnyi területen törölköző , sátor és pléd hever. Ahol tömeg van, engem biztos nem találtok meg. Márpedig hétvégén nagyon sokan voltak mindenfelé. Persze csodás úszkálni a Balatonban, ha 30 fok felett van, a legjobb időtöltés, de valahogy neeeem bííííírom.....Biztos hozzájárul az is az igazsághoz, hogy a tökéletes beach body nem az enyém ezen a nyáron. Utálom a hurkáimat a hasamon és a kis hájamat mindenütt. 

Egyébként is az én ideális nyaralásom úgy néz ki, hogy kastély, templom , vár és kirándulás minden mennyiségben. Nyilván 30 fok felett ez nem igazán ideális, tehát érdemes keverni a tevékenységeket. Annak idején, amikor Réka másfél éves volt, eltöltöttünk majdnem egy hetet Balatonföldváron a majdnem 40 fokban rengeteget strandoltunk. Node ott nem volt tömegnyomor, csak a szálloda vendégei és hát tényleg iszonyú meleg volt....no meg akkoriban könnyebb voltam khm...pár kilóval. Ja és fiatalabb, hehehe.....Múltkor mondta anyukám, hogy neki már rémálom egy nyaralás, nem jutalom, talán én is ilyen leszek 40 év múlva, ha megérem....

Ami durván jó volt, az a kaja a szállodában. Reggelinél ugyan soha nem volt bacon és tükörtojás, ami nálunk a hétvégi reggeli alapja, de ezerféle felvágott, több fajta kenyér és péksüti igen. 4 fajta tej, palacsinta juharsziruppal, zöldségek, sajtok, minden földi jó. A kedvencem egy pekándiós almás párna volt, de általában rántottát ettem zöldségekkel és mini virslikkel. A mustárt csak az utolsó nap találtam meg. Mire mi fél 10-kor levonszoltuk a gyerekeket reggelizni, elfogyott a gépből az almalé és a baracklé. Nem mindig, de előfordult. Ilyenkor maradt a tea, kakaó, tejeskávé. Ja és narancslé sem volt, amit elvárok egy 4csillagtól, de mindegy. Ezzel szemben a svédasztalos vacsora isteni finom volt és mindig nagyokat zabáltunk. Figyeltek, hogy ne legyen zsúfolt az étterem, megnyitották a szomszédos két konfi termet és a teraszt is, bár a szedő kanalakat úgyis mindenki összefogdosta....de mindegy.  Tibi kóstolt kagylót és tengeri herkentyűt is, én kihagytam a hideg előételt. Már csak a kaja miatt is érdemes visszatérnünk ide (Hotel BonVino)

Utolsó nyaralós beszámolómban írok majd a Keszthelyi Kutyastrandról, aztán ennyi! 

Hurrá nyaralunk! - első nap

 

Ne izguljatok, nem fogok mind az öt napról novellát írni. 

Szóval kiindulásunk napján, szombaton kettő óra körül érkeztünk Fonyódra, ahol rögtön a kutyás strandot vettük célba, merthogy volt nálunk egy kutya is. Éppen egy nagy turista hajó mondott búcsút Fonyód partjainak és indult meg Badacsony felé, még láttuk az integető nyaralók láncát a fedélzeten. Ja, hogy nincs parkolóhely? Hátistenem. Majd gyaloglunk egy kicsit a kerítés mentén, a bejáratig. Valami építkezés mellett, a csalitosban volt csak hely, úgy, hogy parkolás után az autó félig eltűnt a dudvában. Mondjuk legalább ideális hely lett volna átöltözni fürdőruhára, mert azt otthon nem akartam magamra rángatni.

Itt a strand fizetős, amit támogatok, mert egyébként nagyon szép kis strand, talán 500 Ft volt per koponya, nem egy ökör ára. A kutyának nem tudom, kellett-e fizetni. Már a pénztárnál meglátott egy csinos vizsla lányt, úgyhogy kb. hat ökörrel tudtam csak visszafogni, ha már ökröket emlegettem fentebb. Szerintem itt már felhívta magára egy kicsit a figyelmet. Addig olyan idilli és eseménytelen volt a kutyások élete a vízparton.

Egy zsebkendőnyi hely nem volt sehol árnyékban, de végül mégis találtunk közvetlenül a parton, két fa tövében. Én azt gondoltam, hogy kutyaszar szag van, de a gyerekek rávilágítottak, hogy csak döglött kagylók halmának a szagát érzem. Na mindegy, legalább nem leszek éhes gyorsan.

A gyerekek zsupsz belevetették magukat a habokba, mielőtt annyit tudtam volna mondani, hogy „naptej”. Nem kenték be magukat, de ez később nem lesz fontos. Mármint nem égtek le aznap. Tibit viszont vastagon lekentem, mert az ő tejfehér bőre nem igen barnul, max. pirosodik vagy leég.

Én felfújtam az egyik matracot, Tibi a másikat. Az uram azt állította, hogy a végére már szédült, de szerintem csak az éhségtől. A mi kutyánk igen barátkozó lélek, így rögtön szertelen és roppant barátságos felmérésbe kezdett, hogy ki lépett az ő territóriumára….mert minden területről azt gondolja, hogy az övé, míg valaki vagy valami meg nem cáfolja ezt a feltevését. Ahová szuka pisilt, oda jelölt ő is, ahová kan, oda pláne, szóval egész elfoglalt volt. Nagy terjedelmű plédeket nem érdemes ott hagyni, amikor vízbe megy az ember egy kutyás strandon, ezt fogadjátok meg tőlem. Mire visszaértek, tele lesz sáros mancslenyomattal.

Én is merültem és csobbantam, miután magamra erőltettem életem első tankinijét. A víz hideg volt aznap, de ha egyszer nyakig merült benne az ember, élvezhette a boldogsághormonok áramlását kedvére, mert nem volt többé melege, ott volt szemben Badacsony, ami egyébként egyik végállomásunk volt, a csodaszép magyartenger, hófehér vitorlások a vízen és egyáltalán. Számomra a Balaton puszta látványa olyan nagy öröm, mintha szerelmes lennék 

belé. Aki arrafelé lakik, remélem, tudja, milyen mázlista. (Ide zárójelben - ma pont hívott egy partnerünk a munkahelyemen, xyz Kft, Csopak. Majdnem mondtam neki, hogy óóóóóóó, de szeretnék ott lenni, ahol most Ön van.....de persze nem mélyedtem ilyen bizalmaskodásba...)

Rögtön a szomszéd pléden egy zsemle színű tacskó tanyázott, egy nagyon kedves családdal, akik rögtön imádták Diót, hogy milyen szép és milyen gyönyörű, de aszta milyen széééép! Persze a tacskó szuka volt, így Dió oda-és vissza is volt érte. Néhány kör eszkimópuszival később váratlanul ránk szólt a szomszéd csivavás, hogy fékezzük már a kutyánkat…de hogy miért szólalt meg, amikor a tacskóst nem zavarta Dió, nem értettük. Hamarosan a tacskósok haza indultak és maradt nekünk szomszédnak egy kopasz kutyás család és a csivavás. Hát nyilván volt konfliktus, hát persze, különben minek is mesélném? 

Ez a két kutya, amolyan teddkihagyhűljön módra órákon keresztül csak feküdt a pléden és mint két tök ücsörögtek a saját területükön. Dió egyszer sem ült le 4 óra alatt, amíg ott tartózkodtunk. Egészen másfajta temperamentummal bíró kutya volt a miénk….mint a többi kutya 99%-a. A jelenlevő kutyák jelentős része elfért volna a bordó kézitáskámban.

Nem fogtuk szigorúan Diót, ezt  rosszul tettük. Később  nem is fordult elő ilyen a nyaralás során, mindig pórázon maradt. Most azonban az ebünk fogta magát és lepisilte a kopasz kutyás plédjét – ez volt az égbe kiáltó vád, Zalán szerint csak jelölt és egy 50 forintos nagyságú foltot hagyott. Na most én értem, hogy ez is kellemetlen, főleg, hogy egy percen belül ugyanúgy megjelölte a kopasz kutya gazdasszonyát is…..a mi vétkünk, igen nagy vétkünk. Az már picit vicces volt, amikor felcsattant a kopasz kutya gazdájának a férje, hogy mi a baja ennek a kutyának???? – mármint a miénknek. Csak annyi , hogy szegénykém kan és kirobbanó formában van. Elnézést kértünk persze, pórázra fogtuk a kutyát vagy legalábbis Tibi le sem vette róla a szemét. 

Összességében nagyon jó véleményem van a fonyódi kutyás strandról, klassz füves, 1000m2,  4 óra után nagyon sok árnyék van, mosdó tiszta, öltözőt nem találtunk, de ettől még lehet , hogy van. A büfé nem megfizethetetlen, semmi különös, van hamburger és hot dog. Meglehetősen széles partszakasz rendelkezésre áll, pár 100 méter biztosan van. Most hogy a kutya bemutatta az Embarrassment of the day/week/month- ját a túl lelkes viselkedésével, arról a strand nem tehet, még ha a mi emlékeinket be is felhőzte. Dió lelkesen és szívesen úszott a Balatonban, ahonnan egyébként származik (Siófok), ám még ennél is jobban érdekelte a többi kutya. Így pl. próbáltunk vele labdázni, de az is csak addig érdekelte, míg másik kutya nem járt arra. Na mondjuk, amikor az a roti megérkezett, hirtelen nagyon kisfiú lett és nem döngette négy manccsal a saját kanos mellét….hm….

A gyerekek – hogy róluk is szót említsek – remekül érezték magukat, de kb. 4 órával később, ahogy az lenni szokott, elunták a banánt, hát útra keltünk, mert hát igazából Badacsonytomajon volt a szállásunk. Itt találtam egyedül kutyabarát szállást, ami nekünk is megfelelt, embereknek.

Nyaralás után

 

Hurrá, nyaralunk! - írnám, de valahogy idén nem övezte nagy lelkesedés a nyaralás témakörét. Mármint részemről. A gyerekek - egyem is meg őket - a szerdai kilövéshez képest már hétfőn becsomagoltak. El is facsarodott a szívem, hogy szegény szerencsétlen gyerekek, nem nyaraltak az utóbbi két évben....mindjárt dörömböl a gyámügy.

 A srácok szerdára virradó éjjel tovább léptek egy fokozatot, mert az izgalomtól alig tudtak aludni. Illetve nem is nagyon sikerült nekik. Zalán lenn szunyált a nappaliban. Nem annyira azért, nehogy otthon felejtsük, mint szegény Kevint, hanem mert a gyerekszobák mostanában elég melegek, egyszerűbb az immáron hűs nappaliban bevackolni éjszakára. Szóval annyira izgatottak voltak, mintha legalább egy ausztrál-japán körútra indulnánk, ami egyébként nekünk, felnőtteknek nagy álmunk. Ahogy kikanyarodtunk az utcánkból, megjegyeztem, hogy én alig várom, hogy hazaérjünk. Mire Tibi rám nézett meghökkenve, hogy én nem vagyok normális...

Nade mi állt addigra már mögöttünk? Először is, mire beszálltunk volna az autóba, hogy induljunk, rólam úgy szakadt a víz, hogy pólót kellett cserélnem. Tibi nem találta a garázskulcsot, így viszont nem akarta itthon hagyni az autót. Mármint a másikat, mert múlt hét elején vettünk egy - nekünk - új autót, de erről majd máskor. 

Este ugyan minden holmit becsomagoltam nagy szenvedés árán (mosás, vasalás, szortírozás), ám az éjjel álmatlan gyerekeim szétpakoltak reggelre, így a nappaliba érve mintha bomba robbant volna....Ettől nyomban eléggé felment a vérnyomásom. Zalán megtagadta, hogy felébred, meg sem moccant. 

A reggeli során odaégettem a piritóst, de úgy, hogy konkrétan egy szén darab került elő a gépből....Elmorzsoltam pár káromkodást, mire jött Tibi, hogy mi van, ég a ház? Még nem. A gyerekek amúgy sem voltak hajlandóak reggelizni, úgyhogy kár volt a gőzért. Tibi nem szokott enni az utazás reggelén. 

A kutyának el kellett magyarázni, hogy ezen túl nem a jobb egyes ülés előtt utazik, mint megszokta 2 éven át, hanem a csomagtartóban (kombi fajta az ótó). Elég nehezen fogta fel, de nem volt választása, miután minden csomagot bepréseltünk mellé, egy kis kuckót alakítottunk ki a számára, majd könyörtelenül rácsuktuk a hátsó ajtót. Ekkor észrevettem, hogy 6 üveg víz és almalé nem került bepakolásra a kocsiba. Tibi azzal indokolt, hogy NINCS HELY. Később, amikor elfogyott a lónyál a szobánkban a szállodában jött az a változat, hogy én jöttem le utoljára a lakásból, én is zártam be. Na mindegy, ezt gyorsan elengedtem. 

Szóval nem fért be elég innivaló, Zalán rendkívül nyűgös és kialvatlan volt, ráadásul nem is volt hajlandó reggelizni, továbbra sem volt meg a garázskulcs, izzadtam mint a ló...de végül 11 óra körül célba vettünk a Balatont, vagyis Fonyódot, ott is a kutyás strandot. Elvégre a lényeg, hogy a kutya jól érezze magát, majd lesz valahogy....

Aztán a második kanyarban kiderült, hogy a kutyának nem pakoltam vizet (mert a bubisat nem issza, ami volt nálunk, nyilván), úgyhogy első utunk a Tisza partra vezetett, ahol megpisiltettük, megkakiltattuk, de megitatni nem tudtuk és reméltük, hogy 3 órán belül nem szárad ki szegény kutya. ...