Nem mondanám, hogy fantasztikus hosszú hétvége állna mögöttünk, mert nem vagyok valami jó hangulatban, de mindegy. Csütörtökön hívott anyu szomszédja, Évi, hogy jaj, ő nagyon aggódik, mert anyu nagyon rosszul van. Kiderült, hogy csak nagyon gyenge és erősen izzad, de igazából mindkét dolog akkor még belefért az alapbetegségébe és pár óra múlva jobban lett. Másnap a dolog megismétlődött, csak másik szomszéd támogatta anyámat, aki most is elmulasztott engem felhívni - merthogy szerinte nem is volt ő olyan rosszul. Ennek ellenére mentőt akart hívni a szomszéd, majd végül beérte az ügyelettel. Az ügyelet persze nagyon nehezen jött ki egy egyébként nem a halálán levő nyolcvanéveshez, akinek egy tünete volt, nagyon gyenge volt. Szinte a vécéig nem tudott elmenni és ekkor mintha levegőből sem lett volna neki elég, bár ez másnap derült ki.
Szombaton délelőtt főztem-sütöttem, majd az össze kaját kivittük anyuhoz - akinek még nem volt étvágya, viszont az össze ételt visszaküldte. Azért titkon hagytam egy kis levest a hűtőben, biztos, ami zicher. Megint egy picit jobban érezte magát, úgyhogy nekem támadt egy sátáni gyanúm, hogy covid-os, merthogy annyira minden tünet egybevágott. Bár a covid ugye a tünetmentességtől a tünetek széles választékáig sok mindent le tud fedni....Ekkor már a harmadik napot idegeskedtem végig, hogy mi lesz anyuval, amiben eléggé el is fáradtam.
Vasárnap nem éreztem jól magam valahogy, keveset is ittam, mindenféle kajával tömtem magam, amiket már nem is eszem, édességgel pl....szóval már délután anyósomnál legszívesebben lefeküdtem volna aludni és fel sem kelek másnap reggelig. Főztem napközben egy burgundi marharagut, ami isteni eledel, de a gyerekek meg sem voltak hajlandók kóstolni. Hogy amiatt -e,mert van benne gomba, nem tudom. Zalán este ketchupos tésztát főzött (a szósz ketchup, vaj és rengeteg sajt keveréke), Réka pedig valami sajtszószt kotyvasztott. Hát legalább kísérleteznek a konyhában. Igaz, utána úgy nézett ki a konyha, mint ahol robbantottak....Két adagot simán ment a mosogatógép, ma pedig hármat....
Hétfőn jött a mosás, vasalás, pakolászás végtelen körforgása, melynek végén még mindig nem üres a szennyesláda. Ugyanis egy nagy táska kihízott ruhát levonszoltam ma a padlásra és nagy örökömre a nagy része újra jó rám...viszont ki kell őket mosni, pár éve már ott dekkolnak. Én nem tudom, hány adagot mostam, egy idő után már nem is számoltam. Három szárító tele van, három nagy kosár a vasalt ruha....szóval jaj....
Amikor délután 3 körül végre lehuppantam pihenni, Zalán közölte, hogy palacsintát szeretne enni. 10 percre rá jött Réka, hogy mi ez a palacsinta szag? Hogy nem azt sütök ? (Zalán készített magának omlettet) Jaj, pedig csorog a nyála. Szerencsére Kálci palacsinta receptjét gyorsan összedobtuk hárman Tibivel és Rékával, majd megosztottuk a sütést is, bár amiket ezek ketten sütöttek, elment volna amerikai palacsintának is, az enyémek szép vékonyak voltak, remekül sikerült a tészta. Még a Torockón vásárolt sárgabarack lekvárt ettük hozzá....Én is megettem kettőt, kit érdekel ilyenkor a diéta? :)
Túléltem egy mini agyvérzést is, mert Zalán legutóbbi jegyei katasztrófálisak, egyszerűen rettenetesek. A német nyelvű tantárgyak nagyon cudarul mennek neki, egyszerűen nem értem miért, amikor én mindig kikérdezem. Bár jegyet nem módosít, úgy néz ki, de hát akkor is.....Ráadásul úgy, hogy mindegyik dolgozatra segítettem neki felkészülni.
Ennyi volt a hétvége. Erre mondják, hogy jobban elfáradtam, mint egy munkahéten. Ráadásul holnap jön Hans tárgyalni (nem úgy hívják, de echte német), úgyhogy észnél kellene lennem. Szerdán matek doga és nyelvtan dolgozat, úgyhogy még holnap tanulunk, aztán ezt a hetet elengedjük, meg szerintem az egész tanévet...Nagyon elég volt már. Persze a tananyagot még nyomják, főleg töriből és természetből, de ....ehhh...olyan fáradtak mindannyian. Ja, hogy Rékát ki ne felejtsem, holnap kémia tz-t ír. Légyszi, drukkoljatok neki (is), köszi! :)
