Hétfőn reggel korán kinéztem a konyha ablakán és pont láttam, amint a szemközti házban lakó nénihez megérkezik a fia. Még gondoltam is, hogy ilyen korán? Nem gondoltam akkor tovább, hogy talán viszi valahová az anyukáját, aki kb annyi idős, mint az én anyukám, vagy esetleg hozott neki valamit. Egy pillanat volt az egész. Csak hogy már kiszállt az autóból, de még nem lépett el tőle.
Délután jött a hír, hogy a néni meghalt. Volt itt rendőrség, mentő, helyszínelők, mint egy új magyar krimiben. Jött a meny, akit még soha nem láttunk itt, a majdnem 3 év alatt, és az unoka, aki a sokktól a gesztenyefa alá hányt. Én nem hittem el, hogy meghalt a néni, bár Tibi állította, hogy pont ebédszünetet tartott, amikor a hullaszállító is kiszállt. Egész este vártam, hogy a néni felkapcsolja a villanyt a nappaliban. Vagy ahogy késő este szoktuk látni, a hálószobában égjen a lámpa, valamilyen éjjeli vagy asztali, mert a redőnyt nem húzta teljesen le soha, egy pici rést hagyott. Egyre-másra reménykedtem, hogy majd reggelre eltűnik a redőny, és kiderül, hogy csak rosszul lett. Valahogy nem stimmelt az egész, persze ezt utólag könnyű mondani. Egyre több levél gyűlt közben azon az autón, amit a néni fia hagyott a ház előtt. Illetve én nem is voltam benne biztos, hogy hétfő reggel óta az autó sehová sem moccant. A szélvédőn valószínűtlenül világítottak a pitypangszínű levelek.
Szerdán délután derült ki, hogy néni életben van, mondtam én, éreztem én, hurrá! Hétfő reggel jött a fia látogatni, aztán valahogy, valamiért, senki sem tudja, hogy miért, felakasztotta magát. Ennél kevés borzalmasabbat tudok kitalálni. De sajnos, ez megtörtént. Ha valaha ki akarnám nyiffantani magam, biztos nem anyukám házában csinálnám, találnék rá más helyszínt. Az is kiderült, hogy a néninek nem egy fia volt, aki vagy a Peugeot-val, hol a nagy Audival jött, hanem kettő, egy Peugeotos és egy Audis. A Peugeot-os lakott helyben, ő volt a fiatalabb, neki lett elege ebből a földi világból....
Más téma, bár ezek után elég nehéz folytatni....
A héten két napot kivettem szabinak, szerdát és csütörtököt, hogy egy kicsit együtt legyünk a gyerekekkel. Még hétfő este a gyerekektől elvettem minden kütyüt, mert úgy tűnt, Réka keze a telefonjához nőtt és lassan műtétileg kell leválasztani. Zalánból pedig csúnya szavak áradata ömlik szennyvízként a nyakunkba, ha nincs komolyabb korlátozás. Ma kapott Réka telefont kettő órára, mert végre befejezte a Szent Johanna Gimis olvasónaplót.
Mit mondjak, jó volt itthon. Sütöttem isteni, tökéletes kuglófot, pehelykönnyű, mennyei volt. MaiMóni 10 perces receptje, nagyon ajánlom, mert gyors és tényleg fenomenális. Szegénykének nálunk nem volt alkalma kihűlni sem szinte, egyetlen szeletnek jutott ez a megtiszteltetés.
Rékát elkísértem lovagolni...nahát az is egy mesés hely. Már a parkolóban megcsapott az a finom LÓSZAG, amit úgy szeretek, bár közelebb érve inkább vizeletre hasonlított. A lovak nagyon helyesek, már meg mertem simogatni az orrukat, ami tőlem nagy dolog. Réka lovának (a kezdők lova) kiscsikója van, aki olykor türelmetlenül felnyerít az óra közben (ő a közös boxukban marad) és nagy örömmel üdvözli az anyját, ha az visszatér. Folyton kommunikálnak az óra alatt és amint alkalma nyílik rá, a kiscsikó szopik is. Réka egyelőre üget a lovon, már kiül ütemre a nyeregből, vagy hogy mondják. Bár a paci, Csalogány nem nagyon szeret nagyobb sebességgel ügetni, futni, talán nem is baj, kezdőkkel óvatosan kell bánni. Szóval valóra vált a csaj egy újabb álma....Hogy aztán fog e ugratni, nem tudom, láttam, hátul, a legelők mellett van egy pálya....a lehetőség megvan.
Mi volt még? Vég nélkül mostam és vasaltam, elvégre így kell eltölteni a szabit....Viszont ma meló volt és itt máris hétvége. A gyerekek szomorkásak, mert hétfőn suli, de olyan közel van a téli szünet, nagyon gyorsan el fog telni. Szegény Zalánt úgy megsajnáltam, azt hitte, két hét az őszi szünet, kötelességemnek éreztem felvilágosítani, hogy csütörtök- péntek- szombat -vasárnap, majd ....izé...suli.
Hétvégén megismételjük kuglófot, pihenünk és próbálunk tanulni egy kicsit.
Klassz hétvégét mindenkinek!
