Én: - Látod, látod, hiába kértem, hogy vedd fel a pulcsid tegnap...Meg is fáztál.
Réka: - Anya....rajtad volt pulcsi, mégis beteg lettél...
Kinyitottam a szám, majd becsuktam. Nem jutott eszembe frappáns válasz.
***
Együtt pancsolunk a fürdőkádban, Réka és én.
Egyszer csak fel és alá rugózik a habokban, mire lelkes vigyorral a képemen mondókára gyújtok.
- Gyí, paci paripa....nem messze van Kanizsa.....
- Nem, nem. - csóválja a fejét Réka.
- Nem? Nincsenek pacik? - kérdezem.
- Nem. EZ ITT A FÜRDŐSZOBA. - néz rám okoskodva és nem először érzem azt, hogy szentül hiszi, sokkal okosabb nálam. Ami, jelzem, igaz...
***
Azt játszuk, hogy összegyűjtjük így tavasz tájékán, milyen virágokat ismerünk.
- Jácint! - rikkantja Réka.
- Nagyon jó. - bólintok.
- Orchidea!
- Jóóó!
- Őőőőő...
- No milyen virágokat ismerünk?
- Jácint!
- Az már volt!
- Akkor orchidea.
- Igen...az is volt.
- Akkor jácint.
- ....
- Vagy orchidea.
- Azt már mondtad, Réka.
- Jójó, akkor jácint. - rám néz, villan a szeme, majd kibuggyan belőle az a gurgulázós nevetés, amit még az óvónénik is imádnak az oviban. Amikor a huncutságot osztogatták, Rékán nagyon nagyon sietett sorbanállni.
***
Azt játszuk, hogy összegyűjtjük így tavasz tájékán, milyen virágokat ismerünk.
- Jácint! - rikkantja Réka.
- Nagyon jó. - bólintok.
- Orchidea!
- Jóóó!
- Őőőőő...
- No milyen virágokat ismerünk?
- Jácint!
- Az már volt!
- Akkor orchidea.
- Igen...az is volt.
- Akkor jácint.
- ....
- Vagy orchidea.
- Azt már mondtad, Réka.
- Jójó, akkor jácint. - rám néz, villan a szeme, majd kibuggyan belőle az a gurgulázós nevetés, amit még az óvónénik is imádnak az oviban. Amikor a huncutságot osztogatták, Rékán nagyon nagyon sietett sorbanállni.
***
Réka egy régi igazolványképet forgat a kezében, melyet valamelyik fiók mélyéről bányászott elő.
- Ezen még öreg voltál....- motyogja halkan.
- Tessék?? - ez voltam én.
Vonakodik válaszolni, szégyenlősködik, majd végül a fülembe súgja újra a fenti mondatot.
- Öreg? - kérdezem nevetve.
- Igen. Zalán pocakban volt akkor...
- És már szebb vagyok?
- Igen, sokkal szebb. - derül fel az arca hirtelen és buzgón bólogat. - Szép vagy, anya.
Következtetések:
1) Én csak egyre fiatalodom...legalábbis a lányom szerint.
2) És szépülök is. Évről évre.
***
Zalán hiperszuper sebességre képes, ha mászásról van szó. Ha kergetjük, pláne. Ezt egy alkalommal apja valahogy így kommentálja.
- Nagyon fürge Zalán, csak úgy húzza a kék csíkot. - merthogy kék pizsiben virított aznap este a legény. - Réka vizslatja, nézegeti a járólapot, meresztgeti a szemét, majd visszatér a nappaliba hozzánk.
- Én nem is láttam semmilyen csíkot. Hol van???
****
Egy heves féltékenységi roham lezajlása után elcsendesedik Réka végre.
- Mire jó ez, Réka, miért kell ezt csinálnod? - kérdezem szomorúan. Egy darabig kivár, majd annyit mond halkan.
- Én is emberből vagyok. - azt hittem, rosszul hallok, de nem.
Halovány lila gőzöm sincs, hogy ezt honnan vette, hol hallhatta, eddig nem sikerült rájönnöm.
***
Amíg mosogatok, Rékám mellettem képzeletbeli tortát süt a gyümölcsformában.
- Ez alkoholos süti lesz. - jegyzi meg egyszer csak.
- Alkoholos?? De hiszen akkor abból nem ehetsz sem te, sem Zalán. - felelem.
- De ebben babaalkohol van, azt eheti Zalán is.
Vagy úgy! Az más.
***
Zalánom mostanában olyasmiket produkál, ha BarnaMaciról van szó, hogy azt egy nyuszi is megirigyelné. Egy este beszélgetünk Rékával, ahogy éppen pelenkacseréhez készülődünk Zalánnál és elhagyja a számat a "szorulás" szó (a pontos szövegkörnyezetet nem jegyeztem fel.) Réka szemügyre veszi Zalánt, meghuzigálja a pizsit a válla táján, majd megállapítja nagyokosan.
- Nem, most nincs szorulása.
- ??? - majd kicsit később: - Mert milyen az, ha Zalánnak szorulása van? Mit gondolsz?
- Hát...nem is tudom. - feleli szégyellősen Réka. - Szorítja a ruhája, nem?
