2022. december 31., szombat

Ilyen volt a 2022-es évünk 3.

Október  

Bár idén elmaradt az őszi szünet, mégis olyan, mintha lett volna. Még valamikor a nyáron foglaltunk szállást Mátraszentimrére a tavalyi év élményein felbuzdulva (Sikondán). Csak egy napra kellett kikérni a suliból a gyerekeket, ráadásul az ünnepek után az egész iskola Egerbe kirándult utána, szóval egyetlen napot voltak iskolában a gyerekek (Réka kettőt, oké) az őszi szünet elvi helyén.

Mátraszentimre nagy élmény volt, mindenképpen visszatérünk még. Az étterme is egész jó, finomakat ettünk. Picit olyan, mintha nem lenne szakképzett személyzet az étteremben, leszámítva néhány szakácsot, de minket nem zavart kifejezetten. Sokat kirándultunk, a kutya imádta minden percét, mert naponta ötször sétált, összesen a fél napot és remek kikapcsolódás volt a wellness is. 

Októberben még kerékpárral tekertem a munkahelyemre, most nagyon hiányzik, hogy márciusig-áprilisig buszozni vagyok kénytelen, de az idő amúgy is repül....

November 

Nem emlékszem, mi történt novemberben, hacsak az nem, hogy Réka névnapját és Tibi szülinapját megünnepeltük. Rékáéknál lezajlott a Kati nap - bár lehet, hogy az októberben volt? Összemosódik. Igen, sőt, szinte biztos, hogy októberben volt, mindegy. Műsorral készültek, pontverseny volt, ez amolyan beavatásféle volt a kilencedikeseknek, gondolom. Réka jegyei nem közelítik meg a nyolcadikost, bár tantárgya válogatja. Azért remélem, hogy fog tudni javítani. Ahogy Zalán is, aki abszolút immunis a tanulásra vagy ellenáll a tanuásnak, nem is tudom, hogy mondjam. Jelenleg ritka gyenge jegyei vannak. 

December - Advent 

A december az egyik kedvenc hónapom az évben, várakozással telik és persze a fele már szabadságon nagyjából....Megünnepeltük Réka 15. szülinapját...Összegezhetünk, milyen év volt is ez, leszámítva a háborús helyzetet és a számos feszültséget a világpolitikában, a nagyvilág baljós folyamatait, nekünk nem volt rossz év, csak rosszabb ne legyen jövőre! Legyünk mindannyian egészségesek az egész családban és ismeretségi körben, legyen béke itthon és persze az sem ártana, ha a nagyvilágban az lenne, kiránduljunk, túrázzunk sokat és töltsünk minél több időt négyesben plusz kutya! Ennyi kívánok, ennyi bőven elég lenne!

Boldog új évet kívánok mindenkinek egészségben és egyetértésben!


2022. december 30., péntek

Ilyen volt a 2022-es évünk 2.

 Befutott a gázszámla, amit némi rettegéssel vártunk (csak úgy finoman), mert a november közepe-december közepe közötti időszakban már fűtöttünk normál menetben. Szerencsére kemény tél még nem volt, félig-meddig remélem, hogy nem is lesz, így nem lett magas, kb. a fele, mint amire számítottam. Viszont a villanyszámla dobott egy duplást a tavalyihoz képest. Ez nem tudom, mitől lehet, mert egyik kollegám is ugyanerről panaszkodott. Pedig ők nem fűtenek légkondival, inkább vegyestüzelésű kazánnal vagy kályhával.

Közben Dió minden áron az ölembe akar feküdni, nem elég neki, ha elterpeszkedhet a kanapén, neeeem. Mivel a laptopon pötyögök, ami az ölemben van, hát nem lenne ideális. Most betakartam a mancsmintás takarójával, remélem, így is jó lesz neki és abbahagyja a nyüszítést. Ja, nem. Tisztességesen körbetekertem a pléddel, úgyhogy most nyugi van, el fog aludni. 

Fantasztikus egyébként, hogy 24 órában kb. együtt lehetünk most a kutyával, de olykor egy kicsit sok belőle. Folyamatosan olyan, mint egy szeparációs szorongásos kétéves, állandóan a nyomomban, de véletlenül lemarad, nyüszít, vonyít, és hogy az ölembe akar ülni, meg akar ölelni, rám akar mászni az teljesen hétköznapi. Azért a nap túlnyomó részében alszik, de hiába szoktuk elvinni sétálni most napközben, mert ráérünk napvilágnál is, az esti, vagy későesti sétájára továbbra is igényt tart. Szóval az utóbbi 2 napban este 11-kor róttuk a környező utcákat, ami amúgy klassz abból a szempontból, hogy kihalt minden, így egy pórázról eleresztett vizsla semmi vizet nem zavar (meg amúgy sem).

Szóval visszatekintünk. Idén ritka kevés bejegyzés született a blogban, látszik, hogy idő az aztán nincs erre sem. 

Május- Májusra Réka teljesen elengedte a sulit és vele én is. Ilyenkorra alapból is elfáradnak a gyerekek, most viszont már tétje sem volt az egésznek, hát repült a gyeplő a lovak közé. Ekkor utaztak a nyolcadikosok (is) Erdélybe, a Határtalanul kirándulásra, 3 napra, ahonnan sok szép élménnyel tért haza Réka és egy méretes csalódással. Amikorra ugyanis kiértek a Tordai hasadékhoz, pont eleredt az eső....Mivel az út keresztül a hasadékon egyre nehezebb, egyre keskenyebb és csúszós is lehet az út, az egész kirándulást itt lefújták. Megvigasztaltam, hogy nyáron bepótoljuk. Szavamon fogott....

Májusban turbó fokozatra kapcsolt a céges importunk az oroszoktól, hiszen júniustól a szankciók megtiltották a faanyagok behozatalát is....Hát nem örültünk, mert éveken át ezen dolgoztunk, hogy szibériai alapanyagunk is legyen, erre tessék. Szerencsére a japánok jóval kevesebben importálnak a finnektől, így a finneknél mindig van fűrészáru, ha nem is pont olyan, mint az orosz volt....

Májusban volt Zalán szülinapja, a 12....., azóta is tartozunk neki egy cukrászdás fagyikehellyel, durva, hogy így elfelejtődött....

Beszereztük a fürdőszoba felújításhoz szükséges alapanyagokat. Nagyon örültem, mert végre találtunk egy megbízhatónak tűnő víz/gáz szerelőt és burkolót is. Hogy nem egy team-ből valók voltak, az nem tűnt problémának. Kínlódtunk sokat a megfelelő csempe kiválasztásával, valahogy ami most a piacon kapható, nem a mi stílusunk. Végül persze sikerült, nagyjából dupla áron, mint 5 -6 éve, amikor a lenti fürdőszoba lett megszabadítva a szénfekete csempétől kirittyentve.

Májusban intettünk búcsút a Toyónak, az ezüstszürkének, amit akkor vettünk, amikor Zalán még pocakban volt. Szerettünk, Tibi egyenesen imádta, de elszállt felette az idő és aggódtunk a milliós szervizszámlák miatt....így is beleszaladtunk az utolsó közös évünkben egybe.

Ebben a hónapban nyelvvizsgázott Réka németből. Én még nem láttam sikeres nyelvvizsgát tenni egyetlen kidolgozott szóbeli nyelvvizsga tétel nélkül senkit, de nyilván az iskolai német ilyen erős volt, le a kalappal előttük, hogy tanulás nélkül is simán megcsinálta. Tényleg marha rossz az oktatás....Mivel szóbeli volt, csaknem rögtön kiderült, hogy sikerült neki. Úgy rémlik.... 

Június-

Júnis elején írta az írásbeli nyelvvizsgát németből Réka, volt olyan elem, amiről azt mesélte, hogy nagyon nehéz volt, nehezebb, mint a próbatesztek, de azért bíztunk benne, hogy a szóbeli felhúzza majd neki kellőképpen. A nyolcadikos ballagás amilyen rövid volt, annyira nagyon szép és emlékezeten.  Annyira nagyon szépek voltak úgy mindennyian a sok virággal, hogy a puszta látványuktól bőgni volt kedvem. Amikor pedig átvezette az iskolán őket az ofő, szólt a ballagási zene, hát végem volt.  11-re otthon voltunk, érkezett a kaja, amit most rendeltünk, főzni-sütni nem volt idő és estig tartott a buli. Ünnepeltük, hogy végre a tanévnek is vége volt, szerintem Zalán volt a legboldogabb....

Július - nyár volt, nyáááár....és ha nyár, akkor Réka sűrűbb ütemben járt lovagolni, fittyet hányva akár a  35 fok feletti hőmérsékletre is. Elvégre a kobaknak hála, nem tudott napszúrást kapni. Júliusban aztán átesett a tűzkeresztségen, bő 1,5 év után leesett a lóról. Szerencsére nem lett semmi baja, inkább csúszott, mint fúródott a homokba, de akkor is egy mérföldkő volt. A ló visszaügetett az istállóba, de Réka utána és elszántan visszaült....

Július elején diplmázott tesóm lánya Cambridge-ben és Tibi unokaöccse Gödöllőn, mindkét diplomaosztó megható volt, bár az előbbit csak fotók formájában láttuk illetvek készült pár videjó is. 

Váratlanul visszalépett a víz/gáz mester a felújítástól, mondván, hogy 2 hetet csúszott a burkoló, neki ez már nem fér bele.....Hát nem örültünk. Az új mesterpáros persze jóval drágábban vállalta azt a két napi munkát kb., aminek meg kellett történnie a burkolás előtt....De bántuk is már, csak haladjanak a dolgok, a garázs tele volt fürdőszoba felszereléssel. Több, mint két hétig melegítettük a vizet és aztán abban fürödtünk a lenti zuhanykabinban....de túléltük. Végül gyönyörű lett!! Öt év után kész lett a kégli belülről, lényegét tekintve. 

Augusztus - ha augusztus, az általában nekem szabi, kb. 8-10 munkanapnyi. Mi fellélegzünk egy picit, szusszanunk, Tibi is többet pihen, a gyerekek viszont már sóhajtoznak és panaszkodnak, hogy 4 hét és iskola....3, 2, 1... vége. 

Idén Sikondán nyaraltunk, ahol már korábban, az őszi szünet során jártunk és tökéletes néhány napot töltöttünk ott. Nyáron kevésbé lehet túrázni, mert túl meleg van, még a Mecsekben is, úgyhogy a fő helyszín most a wellness részleg volt és a kinti medencék. Nagyon jól éreztük magunkat. Most először két szobát kellett foglalni, szóval a gyerekek a szomszéd szobában tomboltak. Nagyon nem voltunk szomorúak, amikor hazatértünk 5 nap után, mert várt még ránk egy erdélyi út augusztus 20 környékén. 

Idén Torockó volt a célpont, mert annyira lélegzetelállító ez a kis falu, hogy bár már többször jártunk itt, mindig visszahívott. Igen ám, de szállás az nem nagyon volt, mire összehangoltuk a családdal, hogy kinek mikor jó utazni pontosan. Végül egészen véletlenül, a facebookon találtunk erre a 2-3 éjszakára egy kulcsos házat fenn a falu felett. Egészen remek kis ház volt, maradtunk volna akár egy hétig is. Az ember csak nézi a Székenykőt és nem tudja levenni róla a szemét..... Meghódítani most sem sikerült, túl nagy volt a meleg, úgyhogy mehetünk vissza máskor is....

Szeptember  - Az új tanév rendkívüli izgalmakkal kezdődött a gimi miatt, szerencsére Rékának jól sikerült a beilleszkedés, néhány héten belül olyan volt számára a gimi, mintha mindig is oda járt volna....Reggelente ragaszkodik hozzá, hogy busszal közlekedjen, az autós fuvarra soha rá nem fanyalodott eddig és nem is volt késésben. Barátai vannak, baráti köre alakul ki, amik remélem, hogy erősek és szorosakká válnak majd. 

Zalán, 3 hónap itthoni gamerkedés után szintén besomfordált a suliba, mint akit lökdösnek....tök hihetetlen, de a hatodikat tapossa. Persze a reményem, hogy ötödik után könnyebb a hatodik, nem jött be, mert marhára nem könnyebb. Ez csak egyre nehezebb lesz. 

Zalán idén sem választott sem új sportágat, sem új hobbit, Réka maradt a zeneiskolában, bár nem tudom, minek, mert szinte nem is gyakorol. A lovagláshoz is ragaszkodik heti 1-2 alkalommal. 

A gimis ofő elég érdekes nő, megvolt az első szülői értekezlet is a gimiben.... Nem zártam a szívembe, mint a pedagógusok gyöngyét, jóval passzívabb, mint amihez az általánosban hozzá voltunk szokva, de sebaj. Addig nincs baj, amíg nem árt...ennyivel beérem.

Szeptemberben volt néhány csodás focimeccs, ami máig emlékezetes marad és a gólokat nem lehet elégszer visszanézni. Tavasszal bízunk a remek folytatásban, nagyon kellenek az ilyen élmények. Hajrá, magyar válogatott!! Hajrá minden magyar élsportólónak!







2022. december 29., csütörtök

Ilyen volt a 2022-es évünk 1.

 

Január - a tavalyi évben a január mindenképpen a nyolcadikos felvételiről szólt. A felvételi hetében még szabadságot is vettem ki, hogy a próbafelvételi tesztekben segítsek illetve hogy egyáltalán segíteni tudjak bárhogy Rékának. Borzasztó hetek voltak akkor, túlspiláztuk ezt az egész ügyet....de persze valószínűleg ugyanígytúl fogom pörgetni Zalánnál is. Az volt a terv, hogy valahol 70-80 pont között tud majd teljesíteni, az elvileg elég bárhová. Varga, Verseghy - spanyol vagy humán szak. Ez volt az iskolák ideiglenes sorrendje. Én bevallom, amikor kiderült, hogy mennyi pontot írt, pityeregtem vagy 20 percet a munkahelyem női szakaszában (a vécében). Ami persze hülyeség volt, nem csak azért, mert eső után köpönyeg....hanem mert igazából nem voltak azok olyan nagyon rossz pontok, főleg, hogy a vitt pontszáma magas volt. Akárhogyis volt, hatalmas megkönnyebbülés volt túlesni a vizsgákon, el nem tudom mondani. 

Február: A február mindig olyan hónap, amikor nem történik semmi. Vagyis hát utólag nem jut róla eszembe semmi. Agyaltunk a gimik sorrendjén a pontok tudatában, de akárhogy sakkoztunk, jobbat nem tudtunk kiokosodni, mint ami az ideiglenes volt. Réka mindenképpen a Vargába vágyott valamiért, de persze a Verseghyt sem bánta volna, főleg, hogy a gimik országos ranglistáján előrébb áll a Verseghy (bár arra RÉka tojt nagyívben, nagyon helyesen). Osztályfőnöke elég csúnyán bánt vele a suliban, kerek-perec közölte vele, hogy egyik gimibe sem lesz elég a pontszáma, amin nagyon felháborodtam, mert ezt egyelőre senki sem tudhatta. Rosszul esett neki, az osztályban sem állt fényesen a közösség, nagyon vágyott már el ebből az iskolából...

Március - Március elején kirobbant az orosz-ukrán háború. Soha nem felejtem, milyen iszonyat volt arra kelni egy reggel, hogy az oroszok bombázzák Ukrajnát. Minden előzetes elemzés azt bizonygatta, hogy nem lesz háború és tessék. Az oroszok bizonyára nem olvasták ezeket az elemzéseket.....Hogy máig nincs béke, az már nem akkora meglepetés...

Márciusban egyik gimi a másik után kirakta az ideiglenes felvételi listáját. Ekkoriban számos listát készítettem, vajon melyik szakról hány visszalépő lesz vagy lehet. Ilyen alapon arra a zseniális következtetésre jutottam, hogy vagy felveszik Rékát a Vargába vagy nem.....Ügyes, nem? Mindenesetre legalább nem arra jutottam, hogy esélytelen, mert a 150. helyen áll és 15 nyolcadikos lehet befutó csak. Esténként azt elemeztem, hogy vajon 10-20-30 emberke kidől-e Réka elől vagy mi lesz?

Áprilisban aztán kiderült minden. Míg ahhoz szoktattuk magunkat, hogy Verseghys lesz a csaj, spanyolos méghozzá, vagy humános, esetleg bioszos a Széchenyi gimiben, lassan elkezdődött a felvételi határozatok postázása. Legelőször a Széchenyi Gimi tette ki a végleges listáját és hát Réka nem volt rajta.....pedig a pontszáma alapján ott lett volna bőven a helye a bioszos osztályban. (Most nagyon szereti Réka a bioszt, úgyhogy elgondolkodtam, mi lett volna, ha ide kerül....) Legalább 10x átnéztem az összes kódot, a felvettek kódját, de Réka nem volt köztük, tehát biztos volt, hogy befutó lett a Varga vagy a Verseghy. Másnap vagy valahogy úgy, email jött a Verseghyből, hogy nem vették fel, ami alapból egy szomorú hír, de mi nagyon örültünk neki, mert így várhattuk a vastag borítékot, a pozitív határozattal a Vargából. Na azt a napot sem felejtem el, amikor ez megérkezett. Nagy volt az öröm....Aznap este étteremben vacsoráztunk. 




2022. december 27., kedd

Karácsonyi képek




















 

Karácsonyról 2

 Vacsora után az a hagyomány, hogy némi közjáték után (magyarán emésztünk, mint a jóllakott napközis), ajándékozunk. Ez általában a nap legvidámabb része, mert a gyerekek tök jófejek és minden ajándéknak örülnek. Vagy ha nem annyira, abból viccet csinálnak. Zalán reklamált a puha ajándékok nagy száma miatt, ami rendre vagy pulcsit vagy pólót rejtett, de azért nem hajította őket a háta mögé. Kapott egy különleges labdát is, amit kétkedéssel forgatott a kezében, majd megkérdezte, hogy ez nem DIÓ ajándéka??? Diónak persze nagyon tetszik a labda, neki is.....Volt olyan ajándék is, egy H&Mes nyújtózkodó macska formájú párna, amit külön adtam oda Rékának, négyszemközt, mert Dió annyira rá volt kattanva erre a macskára, kő köven nem marad, ha szenteste a karácsonyfa alatt próbálta volna kibontani....Az a macska akkor Dió ajándéka lett volna. 

Este még megterítettem a másnapi ebédhez 6 főre az étkezőben, ami jó ötlet volt, mert egy csomó időt megspóroltam vele másnap. Reggel csak be kellett tolni a sütőbe a sülteket (nem kellett volna 3 féle, egy elég, csak ugye nehéz kitalálni, mi az, amit mindenki szeret és még laktózmentes is) és elkészíteni a köreteket. Plusz a szezámmagos rántott csirkemelleket panírozni. Közben találtam a hűtőben gombát és mivel elég elhagyatottnak tűnt, gyorsan bepaníroztam azokat is. Áh, szóval nem jó ez, mert túl sok kaja gyűlik össze és tesómék nem egy tized, század vagy egy egész hadsereg, hanem 3, azaz három fő, még ha felnőttek is, nem fognak mindent felfalni. Mi pedig a Szentestés vacsora után fél nappal szinten nem fogunk két pofára zabálni. 

Anyukám ragaszkodott hozzá, hogy ő szállítsa a levest és a töltöttkáposztát az éhező gyerekeinek, vagyis nekünk, aminek meglett az a kellemetlen következménye, hogy nagyon elfáradt, mire eljött a karácsony.....Általában szét szokott nálunk nézni, hogy mi fejlődött, mióta legutoljára nálunk járt, most azonban csak leült az első kényelmes fotelbe, ami a legközelebb volt az étkezőasztalhoz és onnan nem sokat állt fel, kímélte fájós lábait. 

Karácsony második napján a hagyomány szerint Tibi tesójáékhoz megyünk ebédre. Itt gyűlik össze a család azon oldala. És ha azt mondtam, hogy anyunak nagy nehézséget okozott résztvenni ezen az idei karácsonyon nálunk, hát M. mama ma el sem jött a karácsonyi közös ebédre, szintén annyira elfáradt így túl a nyolcvanon pár évecskével. Szóval ilyen szempontból újdonság volt, hogy sajnos mama nem jött el, de remélem, hogy jövőre együtt lehetünk még és minél tovább.

Nagyon szeretem ezt az ebédet, mert végre nem nekem kell prezentálni (főzni, sütni, teríteni) én csak leülök a megterített asztalhoz, falatozom, utána van desszert és finom borokat kóstolgatunk, társasjátékozunk és lazulunk. Egy probléma van, hogy Dió oda nem mehet, ezért a jelenlétünk olyan 6-7 órában maximált. Node ez azért gombócból is sok olykor, úgyhogy nem panaszkodom. Diót előtte levittük a Tiszapartra, ahol csodálatos idő volt. Délelőtt rám is írt a szomszédunk, az egyik, hogy nem megyünk bringázni? De az ebéd miatt erre nem volt most idő, viszont Diócskát megsétáltattuk a csodás napfényben és szélcsendben. Aztán összekapdostuk az ajándékokat és átgurultunk autóval hozzájuk.

 Az este pont úgy telt, ahogy feltebb leírtam, nagyon finom volt a vacsora, liba, kacsamell, chutney, póréhagymaleves és jobbnál jobb borok. Tibi unokaöccse hozott haza az olasz útjáról egy igazi panettonet, ami csodafinom, de sajnos egyetlen dolgot nem eszem meg és az a mazsola, ebben pedig jócskán akadt pár. Vagyis sok. Rengeteg. Úgyhogy mivel muszáj volt ennem belőle, mert nyálcsorgatóan nézett ki, a hatalmas gránátokat belőle Tibi falatozta el. Aztán társasjátékoztunk, ami nagyon jó volt, sőt, megmutattuk TIbi unokaöccsének azt a vicces dobozt. Ez egy műanyag pókot rejt, ami kiugrik a dobozból, ha a kis fedelet elhúzzuk a dobozon...Eddig még mindenki megijedt tőle, Tibi, Zalán és most N. is, ami aztán úgy nevettünk, hogy mindenki a hasát fogta. Egy idő után már azon vihogtunk, hogy a másik majd meg pukkad és ez az egész egész sokáig öngerjesztően hullámzott és áradt, amíg meg nem nyugodtak a kedélyek. Mindenképpen megérte beszerezni a dobozkát, így karácsonyi mulatságnak nem volt rossz. 

Erre a hétre vannak még tervek, mozi, kirándulás, Réka Pestre akar menni (persze nem szülői kísérettel, nem is árulta még el, hogy pontosan hová),aztán meglátjuk, mi valósul meg ebből. Remélem, Tiboromat távol tudom tartani minél többet a melótól, mert a múlt hetet is végigdolgozta, csak Szenteste napján maradt velünk, ami amúgy is szombatra esett....

A Szilveszter és az Új Év pedig még messze van, egyelőre nagyon kajára gondolni sem szeretek, de egyelőre azt tervezem, hogy a Lidl-ben bevásárolunk az év utolsó napjára és kész. A gyerekek már kértek lencsefőzeléket és valami finom virslit is veszek, jóféle mustárt és kovászos kenyeret hozzá...Ez már önmagában elég lehet. Chipszet én nem szoktam venni, de szilveszterkor elropogtatunk egy-egy kisebb csomagot. Tiramisut is készítek, mert az Tibi kedvence. Bízom benne, hogy klassz lesz ez a hét, egy kicsit kiszállunk a mókuskerékből.... 



2022. december 26., hétfő

Karácsonyról

 

Szenteste reggelén nagyjából egy órával később ébredtem, mint ahogy szerettem volna, olyan 8 óra lehetett. Mivel másnap vártuk tesómékat és anyut ebédre, hát voltak előkészületek bőven. Befűszereztem a kacsát, káposztát szeleteltem, krumplit főztem, közben másnapra is bepácoltam az oldalast és a tarját, illetve a kolbászos szűzet, ami elég hülyén hangzott a jelenlevő 12-22 közötti korosztálynak, ők vihogtak is rajta egy sort másnap. 

Nem hiszem el, de megint túltoltam a kaját. Nem tudom megállni. De legalább a sütit nem, megálltam 4 félénél. Ebből egy a mézeskalács és egy másik a bejgli. Finom lett a bejgli egyébként, idén Gabicsek receptjét követtem. Viszont ez nem az, amit 10-15 éve sütöttem, úgyhogy jövőre visszatérek oda, azt fontolgatom. Már ha lesz még jövőre is karácsony, amilyen puskaporos hordó az egész világ....

Szóval Zalán szobája lett a "mosókonyha", oda állítottuk be a két szárítót és a vasalókosarat. 

Ja, azt el is felejtettem, hogy bár már előző nap előkaptam a fagyóból a bio csirkét (legalábbis annak vettük), az csak másnapra olvadt ki, így aztán baromi lassan elkezdtem főzni ezt a csirkét. Először még fel kellett aprítani, ami elég zűrös volt, mert az istennek sem találtam azokat a helyeket, ahol egy csirkét fel lehet aprítani gy késsel és nem kell hozzá láncfűrész. Mindegy, sikerült, bár a sokadik nyiszánál csúnya szavak csúsztak ki a számon. Ezeket megbántam, mert mégiscsak karácsony volt, vagy mi a szösz....Aztán meg váratlanul a csirkéből kicsúsztak a belső szervei, amit a hasába rejtettek szándékosan, nyilvánvalóan, de picit rám hozták a frászt, főleg a lábak.... A lábakat kidobtam, nehogy a gyerekek meglássák a levesben és ne egyék meg...Anyukám mindig belefőzte a levesbe, de aztán a finnyás tesóm elől el kellett rejteni, mert nem bírta a látványát sem. 

Szóval a levest nagyon lassú lángon elkezdtem főzni. Lángot képletesen értem, hiszen indukciós a főzőlap, de lényegtelen.  Olyan lassan, hogy kb. egy óra volt, mire bármilyen habot le lehetett szedni róla, de lehet, hogy kettő is. Mármint óra. És most jön a karácsonyi csoda miniben - eltűnt a levesszűrő kanál. Szőrén, szálán. Egyszerűen nem találtam sehol, pedig az egész konyhát felforgattam. Még Rékához is felmentem a szobájába, hogy izé, nincs nála véletlenül?? Tudom, tudom, hülye kérdés. Nem volt nála. Szóval jobb híjján evőkanállal vadászgattam le a levesről a habot, amit ugye muszáj leszedni. 

Aztán lépésről lépésre megalkottam a káposztát, majd a pürét, gondolva a másnapra, már laktózmentesen.  Valamikor a kacsa is a sütőbe került, a tévében pedig a Dirty Dancinget adták, ami az egyik gyengém. Kamaszkorom kimagasló kedvence volt, annak idején a német sat1-en és rtl-en többször láttam szerintem, mint magyarul, bár ez némi túlzás. Először még az akkor huszaséveiben járó leendő sógornőm fordította nekem kb. szinkronban,  - Niemand stellt Baby in die Ecke - Ez az a film, amit akárhányszor meg tudok nézni valamiért, nem tudom, miért. Nyilván Patrick S. is benne van vastagon. Na amíg ment a film, kivasaltam az abroszt az étkezőasztalra,  plusz még két lepedőt, gumisat, szóval izgalmas volt. Közben kérdeztem magamtól, hogy feltétlenül szükséges tényleg szenteste délutánján lepedőt vasalni, míg a többiek az emeleten egészen mást műveltek (játszottak), de Patrick S. válasz volt mindenre.

Megfőtt a leves és itt történt a második karácsonyi csoda, mert valami hihetetlenül finom lett. Akkor már vagy 3-4 órája főtt olyan lassan, hogy éppen csak gyöngyözött. Kifelejtettem belőle a petrezselymet, mármint a frissebb csokrot, de nem törődtem vele, mivel az ízek magukért beszéltek. Nekem nem erősségem a húsleves, valamiért mindig fura íze van, vagy zavaros lesz vagy érdekes színe, de anyuét meg se közelíti. Na most, most elkaptam valamit (a náthán kívül is) és talán ezentúl képes leszek normális húslevest kotyvasztani. Mert egyébként ez egy mennyei eledel, cérnametélttel, répával, nyomokban csípőspaprikával....

Ahogy Patrick elköszönt a képernyőről, eljött a pancsi ideje. Engedtem egy jókora kádnyi forróvizet, habfürdő, meg minden és beleereszkedtem, hajat mostam. Olyan szoknyát nem találtam hirtelen, amit felvehettem volna, de mindegy, fekete nadrágot húztam, kényelmeset és találtam egy blúzt a gardróbban, amit szerintem még tavaly karácsonyra vettem és még soha nem volt rajtam. 

Szóval húsleves volt a menü, csirkéből, majd kacsasült, párolt lilakáposzta almával, lilahagymával, minden finomsággal. Nagyszerűen sikerült, én a káposztából ettem a legtöbbet, picit betegesen szeretem a lilakáposztát. Lehet, hogy van bennem némi német vér? Nem hinném.

majd még folytatom, nagyon késő van. Hajnali negyed kettő. 


2022. december 23., péntek

Holnap karácsony

 Vagyis lassan végetér az Advent, a várakozás, a készülődés időszaka, el sem hiszem. 

Reggel némileg sokkolt a helyzet, hogy bár a konyha területén egész jól állok, viszont a szennyes és a vasalnivaló egyaránt elszabadult és hegyekben áll, ha mindet egy halomba öntöm a mosógép elé. Persze a vasalnivalót nem öntöttem sehová, legalábbis nem a szennyes közé. Plusz takarók, plédek, Réka ágyneműje, hát szóval ment ma a gép bőven. 

Kipakoltam a fagyasztóból mindazt, amire Szenteste napján szükség lehet, aztán nekiláttam a bejglinek. Szerintem én minden évben máshogy csinálom egy kicsit, de idén ragaszkodtam a recepthez, lesz, ami lesz. Közben Tibiék elmentek Zalánnal egy utolsó kör posta- Aldi körútra, ráadásul Zalán elkezdett nyafogni, hogy kell neki még egy focilabda. Neki. Aki nem szeret focizni, szóval borítékoltam, hogy belevetik magukat a karácsony előtti őrületbe. Én nem mentem velük, mert gondoltam, van elég dolgom otthon, de utólag egy picit megbántam. Viszont így minden ki van mosva, ki van vasalva és kész a bejgli is. 

Réka ma kora reggel elment M.mamához sütit sütni az unokatesójával, N.-nel. Olyan korán, hogy mi észre sem vettük. Annyira ezt nem vettem jó néven, főleg, hogy a város legtávolabbi csücskébe.... legalább üzent volna. Pozitív, hogy legalább mamának segített....Került haza egy tányér süttemény, mama egyik specialitása a habos - almás....de olyan volt, mintha valaki már ült volna rajtuk. 

Mostanában egyre gyakrabban fordul elő, hogy nem tudok egyes dolgairól, szerdán pl. Zalánnak bementek suli után a városba. Gondolom, ajándékokat venni. Zalánnal előző nap egyeztettek, de nekem csak akkor szóltak, amikor már benne voltak a beszerző körútban....Gondolom, a leválás része, hogy egyre több titka marad, az ő ügye....A barátait sem ismerem, egyiket sem. Nem nagy gond, legalább vannak barátai, csak fura.  Az eddigieket ismertem és csak szívták-szívták mohón az energiáit Rékának, mást nem vettem észre....

Vissza a bejglire - először egy órát pihent a négy tekercs, mind mákos, aztán újabb 40 percet. Először tojássárgájával, majd tojásfehérjével kell lekenni, aztán hopsza, be a sütőbe 25 percre. A négyből egy kirepedt, de durván ám, viszont kihűtve, alufóliába csomagolva nem is látszik. Így legalább nem volt kérdés, melyiket kóstoljuk meg először. Így utólag fantasztikus, hogy a többi nem repedt ki, akkor ott a sütőbe kukucskálva is örültem eléggé. Sajnos senki nem volt itthon, mikor elkészült a bejgli, úgyhogy a tévé elég telepedtem egy bejgli csücsökkel és a Csodálatos Pókember 2 végső jeleneteit néztem. Hát nem volt valami szívderítő.

Aztán becsomagoltam azokat az ajándékokat, amiket tegnap találtam a konyhaszekrényben...Majd felhívott anyukám, hogy talált levescsontot a fagyasztóban, szóval mégis lesz elég leves karácsony első napján,ha majd jönnek tesómék hozzánk és találkozunk. Ő oldalasból főzi a levest, mert tesóm nem szereti a csirkét. 

Aztán a nap többi része úgy ... eltelt. Huss. 






Csütörtök

 

Újabb nyugodt, békés, lazulós nap. Klassz lenne, ha sűrűbben telnének a napok így, mint a mai....Zalán is sóhajtozott, hogy mennyire nagyon jó, hogy nem kell házit írni és tanulni. Hát igen. Közben elégedetten tekergette magát a kanapén, mint egy doromboló macska.....Abszolút megértem. 

Délelőtt csoportosítottam az ajándékokat és beraktam egy részüket a fa alá. Igazából már nem tudom, hogy melyikben mi van, többet fel kellett bontani, majd rájuk írni, hogy pontosan kié lesz. Délután még találtam két ajándékot abban a konyhai fiókban, amelyekben a gyerekek uzsonnás dobozait szoktam tárolni. Úgy csodálkoztam rájuk, mintha nem én raktam volna oda őket egy hete vagy kettő....Egy fiókkal lentebb meg azt a finom mandulás kekszet találtam meg, amit az Aldiból vettünk a múltkor. Az élet apró örömei. 

Délután megsütöttem a kozáksapkát is. Igazából egész meglepődtem, milyen könnyedén eljutottam odáig, hogy kikavartam a krémet és sütőbe toltam a tésztát. Mindig elfelejtem, hogy igazából a sütik kiszaggatása majd krémmel megkenése, kókuszreszelékbe hempergetés, illetve a csokicsurgatás a hosszadalmas. Felét pogácsaszaggatóval készítettem, aztán inkább felkockáztam. Ez utóbbit megbántam, mert a kerek süteménynél ugyan van veszteség (bár Dió mellett nincs is), viszont jóval nehezebb a krémezés.....Mindegy, végülis kevesebb, mint egy egész podcast (másfél óra) végighallgatásával kész lett az egész, plusz még a végére Réka is besegített a frissen festett körmeivel együtt. Megcsinált vagy négyet...

Aztán, nehogy túl tökéletesek legyenek, túl híg lett a csoki a tetejére, úgyhogy folyt a csoki mindenfelé. Mindegy, finomnak finom. Sőt, nagyon finom....Pont akkor lett kész az egész, mire Tibi hazajött a sportegyesületes vacsoráról. Sajnáltam, hogy nem mentem el vele, de mivel beteg vagyok, hát nincs mit bánni különösebben.

Holnap még venni kell pár apróságot, posta, ebédbefizetés január első hetére, a legutolsó ajándékok becsomagolása és ha lesz elég idő, akkor jöhet a bejgli. Idén nem sütök 8 rudat, csak négyet, úgyhogy remélem, pikk-pakk meglesz. Viszont, egy kis kókuszhabos csigát úgy ennék, lehet, még azt összedobom a tökéletes tésztájú kakaóscsigám tésztáját felhasználva hozzá. De nem, erős leszek és koncentrálok a karácsonyi menüre, lesz azzal bőven meló. 



sámán, sámán, simogassámán'



2022. december 21., szerda

Szerda

 

Még mindig nem vagyok túl jól, inkább olyan...rozzantan. Estére elkészült a töltött káposzta is, de mire meg kellett volna kóstolni, nem éreztem valahogy az ízeket. Nem tudtam eldönteni, hogy ennyire sótlan a kápim (amúgy általában sótlan, mert annyira be vagyok tojva, hogy elsózom....) 

Amikor még pirítottam le a hagymát és a szalonnát, éreztem az illatokat, de később, semmit. Illetve nem sokat. Vacsorára egy szelet kenyeret ettem sonkával és zöldpaprikával, mert friss kenyér volt a pékségből, abból pedig muszáj enni....De ott is kevésbé éreztem az ízeket, még az erőspaprika sem csípett annyira, azt hiszem. 

Tibi még fullon dolgozik reggeltől estig, beesett valami nagyon sürgős meló, ami múlt hétre kellett volna. 

Az emeleti ablakok már biztos koszosak maradnak, majd megkérem Rékát, hogy ha a saját szobáját sika-mikálja, ne hagyja ki az ablakot sem. Már ha tervezi egyáltalán, hogy karácsony előtt kitakarít...amit remélek. Holnap még becsomagolom az ajándékokat, amit eddig kimaradtak és begyűjtök minden ajándékot a fa alá, nehogy az legyen, hogy még februárban is ide-oda eldugott ajándékokba botlok...

Pár dolog még mindig hiányzik, azt holnap beszerezzük, de semmi életfontosságú. Rendszerezni kellene még a kamrát, mert az a 15 kg krumpli, amit a múltkor rendeltem, egyelőre a bejárati ajtó mellett tátja a száját. Ugyanott, ahol a narancs, az alma, a sütőtök és ilyesmi várja  sorsát. Na ezeknek kellene még a hely a kamrán belül. 

Tesóm kérdezte valamelyik nap, hogy mit vegyen a gyerekeknek, nekünk hoz italt és csokit, ilyesmit (csak hogy ne lepődjünk meg nagyon) Végül H&M utalvány mellett döntött, azt hiszem. Nem volt szívem neki megmondani, hogy a piros pulcsi, amit tavaly vett Rékának a NewYorkerben, egyszer nem volt a kiscsajon....De hátha egyszer lesz, mit lehet tudni? Ő sem akarta meghallani, hogy csak a gyerekek kapjanak ajándékot, szóval valamit mi is kapunk. Remélem, nem pálinkát....mert azt nagyon utálom. Legmélyebb depresszióban vagyok képes csak lehajtani egy felest.

Holnap szerintem pihenő lesz a konyhának, a vaníliás kiflit (hókiflit) egyelőre kihagyjuk, az oldalas meg tud várni egy napot. Majd kap valami finom pácot. Jaj és holnap már csütörtök! Milyen rohan így az idő??


Zserbó


Nagyon örülök, mert finom lett a zserbóm, álomfinom. Egy picit bátrábban bánhattam volna a lekvárral, így az összes, a receptben szereplő dió is belemehetett volna a tészták közé, de nem vagyok elégedetlen. Viszonylag apró, falatkányi kockákra, téglalapokra szoktam vágni tálalás előtt és hát elég nehéz abbahagyni. Persze nálunk csak a fél család szereti, Réka és Tibi nem annyira, de az ünnep része, ezért nem tudom egyelőre nem megsütni. Amíg anyukámnak vihetek belőle, addig mindenképpen....

Ha esetleg valakit érdekelne, leírom a receptet. Az alaprecept Kikocsé, egykori bloggerina, így az igazi érdem az övé illetve ahonnan a receptet ő is kapta. Nem teljesen azonos azonban.




 

1. Először felfuttatunk 2,5 dkg élesztőt fél deci langyos tejben, egy teáskanál cukorral.

2. 50 dkg lisztben elmorzsolunk 20 dkg vajat vagy margarint (én vajjal szoktam készíteni, most 5 dkg margarin volt kimaradva, így ment a vaj mellé.). Jöhet a tésztához 10 dkg porcukor, lehetőleg átszitálva, 1 egész tojás, 1 csomag vaníliáscukor, 1 csipet só, 1 dl tejföl legutoljára, óvatosan adagolva, annyit, amennyitől összeáll frankón a tészta. 

3. Ezt mind összegyúrjuk.

4. 4 egyenlő részre osztjuk a tésztát, nekem pont akkora egy, amennyi elfér a két kezem közé nyomva, mint egy labda, de mérleggel lehet kontrollálni. Ha az egyik egy picit nagyobb, lehet az a legalsó réteg majd a tepsiben. 

5. Kb. 40 dkg lekvár egyneműre keverünk, ha nem teljesen egynemű. A diós réteghez kell 30 dkg darált dió, 20 dkg cukor (szintén átszitált porcukor), fél citrom héja, de ízlés szerint ez lehet több is. Kezeletlen héjú citromot érdemes használni. 

6. Nekem 33x33cm-es tepsim van, valami ilyesmi méretű tepsibe érdemes sütőpapírt rakni és sorra minden tésztagombócot tepsi méretűre nyújtunk.Miután az első réteg a tepsibe került, megkenjük bőven lekvárral és annyi dióval (az adag harmadával amúgy), amiről úgy gondoljuk, hogy majd a lekvár várhatóan át tudja itatni. Ez most furán hangozhat, de ez a cél. Ha majd a kész sütiben szétválnak a rétegek, mert fűrészporszerű a töltelék benne, na akkor a homlokunkra csaphatunk, hogy kevés volt a lekvár vagy sok volt a dió....Szóval nagyon fontos, szinte kulcskérdés a zserbónál a dió-lekvár arány. Szerintem....

7. Ha minden tésztánk elfogyott és remélhetőleg a dió és a lekvár is, akkor körbe lenyomkodjuk a tészta széleit, sűrűn megszurkáljuk a tepsi aljáig hatolóan, majd langyos helyre tesszük az egészet egy órára, kelni. A sütőben szoktam, nincs ugyan kelesztő funkciója sajnos, pedig rohadt drága volt pár éve, de valahogy lehet ügyeskedni, hogy langyos legyen.  Azért kelesztek a sütőben, mert a konyhánk nem kifejezetten meleg (ugye a rezsiköltségek...)

8. 180 fokon sütjük, az én sütőmön 30 perc elég. Szép barna legyen a teteje. Ha teljesen kihűlt, 150 g étcsokoládét olvasztok vízgőz felett némi olajjal, hogy egy kezelhető folyékony massza legyen. Pici vajat a végén lehet bele tenni, attól fényesebb lesz elvileg. Én ezt most el is felejtettem. Az olaj miatt a csoki nem fog gyorsan és váratlanul megdermedni, szóval lehet terelgeni ide-oda egy praktikus hablapáttal, vagy ki mivel szeretné.

Nekem az egyik kedvenc sütim. Az eredeti receptben úgy tudom, hogy jóval több a lekvár aránya, mint a dió, én meg arra törekszem, hogy szinte egyenlő legyen. Szerintem így finomabb, ha nagyon tolakodik a lekvár, az nem előnyös. 

Hálás sütemény, mert szerintem elég nehéz elrontani. Ha megvan a dió, lekvár arány, mégpedig ideális arányban (de ugye ez is ízlés dolga), akkor a siker borítékolt.



2022. december 20., kedd

Kedd

 

Máris kedd van, szerintem repül az idő, de mikor nem? 

Elég rosszul aludtam, áttértem a köhögős fázisra és nem vagyok kirobbanó formában. Mondjuk kifejezetten rosszban sem, de remélem, innen csak felfelé vezet az út, vagyis csak jobban leszek ennél...reggel azért örültem, hogy nem kellett bevonszolni magam dolgozni.

Nem túl lelkesen bár, de nekiláttam a zserbónak 9 körül, aztán megjött a kedvem, amikor kinyitottam az anyukámtól kapott sárgabarack lekvárt....Két éve nem terem az a nyomorult fa a kertjében, de ha terem, akkor csoda kerül az üvegekbe. Ezt vegyítettem M. mama féle dióval....Hogy a végeredmény milyen lesz, még nem tudni, most fogom rácsorgatni a süti tetejére a csokimázt és akkor már meg lehet kóstolni.

A gyerekek sikeresen hazaértek a suliból. Nem volt egyszerű, mert reggel ki kellett vinni autóval Zalánt a futópályára, ahol a dupla tesiket tartják minden héten....mert lekéste a 7:45-ös indulást... Réka valamikor 6 körül keveredett haza a zeneiskolás buli és a karácsonyi falu forró csokija után.

A kutya egész nap alszik szinte, ha túl sokat pattogok körülötte, akkor belefárad és ragaszkodik hozzá, hogy én is a kanapéra heveredjek vele. Addig nyavalyog és nyüszít, míg megkapja, amit akar. Ha viszont a konyhában tevékenykedek, az nem érdekli, csak kéri, hogy takarjam be egy meleg pléddel....Durva dolgok vannak itt. 

Ajándék dolgában kezdem elveszteni a fonalat, de azt hiszem, minden megvan, amit terveztünk. Ma jött egy csomag, amiről fogalmam sem volt, hogy mi lehet és a feladó sem rémlett, aztán kibontáskor rácsodálkoztam Réka egyik ajeszára....

Reggel zserbósütés előtt és Zalán kiterelgetése az ajtón után összebömbölyödtem a kanapén és néztem egy kis Netflixet - hát nem sok szívderítő van rajta, úgyhogy ráfanyalodtam a Harry és Meghan című minisorozatra. Nem mondom, hogy unalmas volt, de majdnem. Fele időben azt bámultam, hogy lehet Meg-nek ennyire csodaszép haja és mit műveltek vele, mire ilyen lett, amilyen - nyilván kivasalták, vagy azt, hogy az a pulcsi kasmír vagy gyapjú vagy micsoda rajta, mert piszok jól nézett ki. Ilyenek. Nagyon nincsenek számomra a figyelem középpontjában, emlékszem, hogy az esküvőjükig nekem fogalmam sem volt, hogy Meghan nem számít fehérembernek. Azt sem gondoltam, hogy ez számít bármit is manapság. Szerintem nem. Remélem, Amerikában boldogabbak. Amit ezért a sorozatért kaptak, abból eltengődnek egy ideig bizonyára. 




2022. december 19., hétfő

Túl a karácsonyi vásáron

 

Az mindig úgy volt az elmúlt 8 évben, hogy ha a karácsonyi vásáron túl voltak a gyerekek (ami a templomi karácsonyi ünnepséget követte), akkor már nagyon a küszöbön érezhettük a vakációt. Idén ugye Réka már nem Rákóczis, de ettől függetlenül nagy fantázia nem kell hozzá, hogy már csak a keddi napot kell túlélni és kitör a téliszünet ezerrel. Zalán nem kötődik annyira a sulihoz ezer szállal, mint Réka, így a karácsonyi vásár sem pörgette fel semennyire, viszont azért a szokásos szendicseket elvitte és elég gyorsan el is adta mindet elmondása szerint. No szóval amit ki akartam nyögni végülis, az az, hogy megvolt a karácsonyi vásár is, már csak a holnapi napot kell kibírni valahogy. Rékának még egy német tz holnap, a kémiát és a fizikát pedig átrakták januárra, rögtön az első hétre....Vidám lesz az iskolakezdés, az biztos. Zalánnak van egy német és egy matek elmaradt dolgozata, de hogy megírja-e holnap, azt kétlem. 




Nem tudok nem írni a tegnap esti VB-döntőről egy kicsit. Valami fantasztikus és hihetetlen izgalmas volt, amikor a franciák felálltak két gólos hátrányból, csak dörzsöltük a szemünket, nem akartuk elhinni. Éppenséggel a franciáknak is drukkolhattunk volna, van több francia ismerősünk, ha nem is közeliek különösebben, viszont valahogy az argentin csapat szimpatikusabb volt és jobban is játszottak, főleg az első félidőben. Hát szóval ilyen izgalmakat......De azért valahogy mégis úgy alakultak a dolgok, hogy az a csapat nyert, amelyik jobban megérdemelte a vb győzelmet. Mert a fociban azért benne van olykor, hogy nem feltétlenül a jobbik csapat nyer, vagy amelyik többet birtokolja a labdát stb....ám itt most a helyére kerültek a dolgok. Messi pedig megérdemelte, ahhoz azt hiszem, nem férhet semmilyen kérdőjel...Nagy élmény volt ez a mérkőzés még úgy is, hogy nem vagyunk argentínok, el tudom képzelni, mekkora eufória lehetett ez nekik....Kérdeztem is Tibitől, hogy szerinted megéljük, hogy világbajnok lesz a magyar csapat? (Rögtön rávágta, hogy nem,) Vagy ami talán valószínűbb, reálisabb, hogy kijutunk a vb-re, bejutunk a 8 közé, 4 közé...Azért az mekkora dolog lenne. Ráadásul kb. nekünk van a legjobb és legmenőbb szurkolótáborunk a világon, úgyhogy nagyon drukkolok a válogatottnak, hogy minél nagyobb sikereket érjenek el.....

Zalán ragaszkodott hozzá, hogy feldíszíti a fát, úgyhogy amíg én összeállítottam a mézeskalács tésztáját, addig ő villámgyorsan cselekedett. Igaz, hogy csak az égősorokat és a gömböket varázsolta  a fára, a sok aprósághoz vagy nem volt türelme vagy nem is volt terve feltenni a fára, nem tudni. A mézeskalácshoz elfelejtettem kivenni a vajat a hűtőből, így időbe telt, mire összeállt a tészta, de végül nem úszta meg. A végén már nem számoltuk, hány tepsi került a sütőbe, de olyan 6-7 biztosan.

Holnap jön a zserbó.....ott csak az a kérdés, eltalálom-e a megfelelő dió-lekvár arányt a lapok között. Ha igen, akkor nem lesz vele gond. :) 




2022. december 18., vasárnap

Vakáció a láthatáron

 Számomra már kitört a téli szünet, bár szinte még fel sem fogtam, a gyerekek nagy bánatára nekik még tolni kell három napot a suliban. Ebből kettőt szerintem viszonylag komolyságban. Örömöm azonban nem felhőtlen, ugyanis lerobbantam, valami, a Zalánéhoz hasonló nyavalyával. És hogy mikor? Mikor máskor, ha nem a legutolsó munkanap délelőttjén!!!!!  Akkor még csak úgy tűnt, hogy valami nem stimmel, de gondoltam, elfáradtam, rosszul aludtam, tudomisén....A hivatalos verzió az volt, hogy pénteken már nem dolgozunk, de persze olyan sűrű volt az utolsó hét és nálunk kizárt a túlóra, hogy maradt ez és az péntekre is. Pl. szétküldtem a "boldogkarácsonyt" üdvözleteket, még a finnekkel is egyeztettünk egyet az utolsó pillanatokban is. Aztán egy óra körül megfőtt a marhapörkölt és nem sokkal később elhajítottunk mindent. Szó szerint...ami azt illeti, én még azt hittem, lesz időm visszamenni az irodába és legalább mindent besöpörni a fiókba, de nem. Na mindegy.

A céges bulinak végül nem tudom, mikor lett vége, de mi 9 órakor távoztunk, mert már akkor elég vacakul éreztem magam. Ráadásul valaki félig töltötte Baileys-zel a kólás poharam, aztán a Főni öntött valami méregdrága fehérbort, majd újra, szóval kavarodtak az események. Plusz azt sem akartam, hogy esetleg lefertőzzek mindenkit az ünnepek előtt, szóval inkább hazajöttünk. Igazán romantikus, karácsonyi hangulat fogadott bennünket odakinn a parkolóban, vidáman zuhogott az eső a sötét decemberi éjszakában. De szó szerint....

Szombat reggelre aztán arra ébredtem hajnalban, hogy gyilkos módon fáj a torkom, de komolyan, szerintem életemben így nem fájt....ehhez jött, mind szinte mindig, hogy hasogatott az arcüregem is, szóval elkezdtem mindenféle pirulákat kapkodni. Hátha valami csoda történik. A hivatalos menetrendemben mézeskalács sütés lett volna a programon, de áh, szó sem lehetett róla. Mondhatom, jól kezdődött a régóta áhított szabadság......

Viszont aztán valahogy mégis összeszedtem magam (vagy hatottak a "drogok" és nem ragadtam az ágyban, hanem arra volt legalább erőm, hogy ajándékokat csomagoljak. Zalán nem túl sok optimizmussal figyelte a különböző színű csomagokat, végigtapogatta őket, majd felháborodva megjegyezte, hogy minden csomag, amelyikre az ő neve van írva, PUHA. Viszont ő - hívta erre fel a figyelmem - a kemény ajándékokat szereti. Ezen jót nevettem, mert arra kívánt utalni, hogy utál ruhaneműkat kapni bármilyen alkalomra is. Nem értem, miért, de neki a ruha és a könyv sem ajándék..... Azért elárulom, hogy fog kapni ezt és azt.... A "kemény" ajándékokat természetesen nem hagyom az orra előtt, mert simán kinézem belőle, hogy óvatosan visszaszedi a csomagolásról a celluxot és a Zalán feliratú csomagokat sorra felnyitja....

Közben megy a világbajnoki döntő a tévében, Argentína-Franciaország. Hajrá, Argentína!- bár úgy látom, alapos fölényben játszanak és ennek megfelelően vezetnek kettő nullra.....Ahogy kezdődött a meccs, a fiúk a homlokukra csaptak és kitalálták, hogy most kell belefaragni a fát a talpba, amit tegnap megvettek nélkülem....Én nem is értettem. Viszont a második félidőre megérkezett a csipet csapat, kezükben a megkötözött fával. Zalán kiszabadította és most.... hát nem mondom, hogy fenyőillat van, de erőteljes erdőillat keverve némi gyantaillattal és füstszaggal. Még várunk, hogy ereszkedjenek egy kicsit az ágak, aztán majd feldíszítjük. 

Amúgy túl nagy ide a fa, azon sopánkodom már egy ideje, hogy nem ér a plafonig, abban nincs hiba, viszont olyan terjedelmes, hogy alig lehet mellette elférni. A szárítót meg sem próbálom ezentúl kinyitni a nappaliban az ablakok alatt. Túl nagy, túl nagy, de tényleg csinoska. Dió is sűrűn kerülgeti, a rémálmom, hogy oldalba pisili, de csak nem az első karácsonya, talán még rémlik neki valami tavalyról....

Közben holnap karácsonyi vásár a suliban, amire mindig szoktam készíteni baglyos szendvicseket. Ilyesmi szokott lenni, persze az olivabogyót nem ennék meg a gyerekek szerintem, úgyhogy inkább ketchuppal vagy "pirosarannyal" szoktam helyettesíteni. Vagy egyébként bármivel, ami bagolyszemként szóba jöhet. 



Ezt nem hiszem el, közben kiegyenlítettek a franciák....Mindössze egyetlen percenbelül.....Te jó Isteeeen!

Na megyek meccset nézni, majd később folytatom. 

Egy korábbi menetrendem az ünnepekre, beillesztem ide:

Készítettem egy menetrendent az ünnepekre, mit főzünk-sütünk. Csak a miheztartás végett. Nem végleges. Szerintem a változtatás jogával élek holnap és dubarry csirkemell lesz, mert kaptam nagyon szép karfiolt. Nyammmm. 

December 19, hétfő - mézeskalács sütés, ebéd sertéspörkölt nokedlival, savanyúság

December 20, kedd - ebéd krumplileves magyarosan, zserbó sütés

December 21, szerda - töltött káposzta paradicsomosan

December 22, csütörtök - oldalas, serpernyős burgonya, zöldsaláta, igény szerint hókifli? 

December 23, péntek - bejgli összeállítása, coleslaw összeállítása

December 24, szombat - bejgli kisütése, kacsasütés káposztával, krumplipürével, csirkemell panírozás, töltött szűz kisütése, hús pácolás, aszaltszilvás-baconos csirkemell összeállítása

December 25, vasárnap - családi vacsora, a tegnap előkészített ételeket készre sütni, mindent laktózmentesen. Gratin-t elkészíteni. Zöldsalátára a tavalyi tapasztalatok alapján nem lesz igény. 

December 26, hétfő - ebéd vendégségben, abszolút pihi (bár tavaly vittem kuglófot, de "Tiszába vizet"téma volt...nem kell túltolni!!

December 27, kedd - szerintem addigra megkívánunk egy kis csirke tikka-masalát rizzsel....

December 28, szerda - gulyásleves, túróstészta vagy ilyesmi

December 29, csütörtök - lazulás - esetleg egy kis aranygaluska, maradt ki dió

December 30, péntek - tiramisu, sajtos rúd elkészítése 

December 31, szombat - ropogós malac sült, virsli, kukorica saláta

Január 1, vasárnap - lencsefőzelék mindenféle körettel


2022. december 15., csütörtök

De durván ám

 Bebuktam ezt a "mindennapPosztolok" történetet....de durván ám.

Igazából ma dolgoztunk utoljára ezen a héten (mármint a kis csipet csapatunk a cégnél). Nem tagadom, hogy könnyebben lépkedtem a héten melóba menet, tudván, hogy nagy visszaszámlálás van, bár én vallom azt, hogy a munkahelyem csak az első műszak és vár itthon a második...ugye. 

A héten sok vendégünk volt, potyogtak az ajándékok is, leginkább repi és valami pia, szóval nem fürödtem a csokoládéban és bonbonban, de nem is baj az alakomat elnézve. 

Mi MINDEN idei nagykeres vevőnknek küldtünk postán ajándékot, egy karácsonyi kártyát (én írtam rá a verset, de pszt! Amúgy csak négysoros, szóval semmi Nobel-díj vagy ilyesmi.) és egy bevásárlókocsi érmét, kulcstartóra tehetőt. Ezen túl a top 10-12-nek megy postán ajándék, vagy ha pont mostanában (ma) meg ki kamion a rendelt áruval, akkor felrakták a fiúk arra. Szóval ma fél nap csak csomagoltuk a cuccokat. Maradtak ki Oriflames illatos mütyűrök, illetve remélem, hogy marad ki.... 

A finnek is ígértek repit - megkérdezték, mi a méretem...Most írtam volna, hogy L-es? Nem égetem magam, általában jó rám az M-es, ritka, hogy nem, szóval azt írtam M-es. Remélem, a finnek így betűzik a ruháikat. Gondolom, küldenek egy pólót. Igazából jobban örülnék pár tucat repi tollnak, a jobbik fajtából, de ajándék lónak ne nézd a tollát, szóval csak szerényen nyomtam. Megírtam neki, hogy küldünk idén is csomagot ajándékba, megköszönve az egész éves kóperésönt, egyből jóváhagyták a Q4-es árakat (vagyis az utolsó negyedéveset) és ugye ekkor kérdezték a méretem. Egyébként mindig ugyanazt küldjük kb. és nekem ez valami csoda, hogy eljut a cucc olyan messzire, fel északra, Finnországba, de meg szokták kapni állítólag. Idén valami nagyon penge vörösbort, házi, prémium minőségű sárgabarack pálinkát, sok-sok szaloncukrot, mézet, céges vackokat...csokimikulást (Szerencsi) és ....kb. ennyit. Főni nem vett Stühmer szaloncukrot, sem Szerencsit, sem semmilyen magyart, hanem sima Milkát. Úgy volt vele, a szaloncukor az hungarikum oszt' kész, a Milka finom, ráadásul nincs minden szaloncukorra ráírva, hogy Milka. Aztán később kiderült, hogy de, magára a szaloncukorra igen, de mindegy. A Hungarikum az Hungarikum. 

Egyébként a finnek nagyon példás partnerek, mindig válaszolnak, ha kérdezünk valamit vagy ajánlatot kérünk.  Ez nem feltétlenül jellemző mindenkire. Ha reklamáció van, nem azt mondják, amit pl. az osztrákok vagy a németek, hogy így jártatok, ebbe a minőségi osztályba ez belefér (akkor is ha marhára nem fér bele), hanem korrektek és akkor is küldenek jóváírást, ha bevallottan úgy gondolják, hogy nem járna. Bírom őket. Ha sürgős a dolog, mert mondjuk templomba kell az ácsnak a fűrészáru, nekik meg Mikulásra át kell adni a munkát, akkor inkézkednek és 2 nap múlva már rakodnak is. További egy hét,mire ideér a kamion, hamarabb nem megy. Akkor sem, ha Pozsonyig vonaton robog a kamion és csak Pozsonytól idáig pöfög. Persze soha nem finnek ülnek a volán mögött, hanem litvánok vagy lengyelek. Esetleg szlovákok. 

Holnap céges bulival és marhapörkölttel fogjuk búcsúztatni az évet, ami egyébként sikeres volt, ahogy az előző és az azt megelőző is....

Közben Réka cica betöltötte a 15. életévét hétfőn....Vasárnap ünnepeltük, mert valamiért azt gondoltuk, akkor majd több idő lesz a megemlékezésre. Az biztos emlékezetes lesz, hogy amikor kivettem a tortát a dobozból és éppen azon voltam, hogy átteszem egy szép tálcára, óvatlanul letéptem róla a ronda karton karimát...minek az oda.....mire 3 szelet torta leszédült a konyhapadlóra abban a minutumban....hát majdnem én is eláááájultam...Végül egy vérfagyasztó sikolyt követően a torta újra egész lett - jó, hát nem sokkal előtte mostunk fel és hát volt otthon tejszínhab. Réka kedvenc tortája nem volt szülinap barát, az biztos. A gyertyákat sem volt hová beletűzni szegény tortába. Mindegy, legalább finom volt. Azok a szeletek is, amelyeket leborítottam. Az ajándékok bejöttek neki, úgy láttam, hogy örült....de igazán jó dolga van, mert most meg jön a karácsony....

15 éves, most mondhatnám, hogy tök durva, meg hihetetlen, meg aztak....va. Igazából mondtam is magamban, azt hiszem. Ilyenek ezek a gyerekek, nőnek és nőnek és egyszer csak majd fogják magukat és huss, kirepülnek. De addig is, még korlátlanul lehet élvezni a kamaszkor szépségét (hukkk). Réka adja is az ívet, törölhetjük szemünk, szánk. Ma például lángost sütöttem vacsorára és vittem neki fel a szobájába egy tányérral, mert még csak levest evett korábban. Azt az unott "mitakaranyámmármegint' arckifejezést, amit vágott, hát rajzolni sem lehetne jobbat, majd amikor meglátta a fokhagymás tejfölös lángost a kezemben, valami egészen másfajta arcot vágott....

Ja, kajával egész jól programozhatóak ezek a gyerekek. Zalán pont reklamált, hogy mi az, hogy már tizenakárhanyadika van és még mindig nincs mézeskalács.... Hát igen, eléggé el vagyok maradva, a hétvégén már a zserbót kellene sütnöm, de én még csak a mézeskekszet fogom (kalácsnak hívjuk, de valójában keksz az, olykor nagyvonalúan kihagyom belőle a mézet és még úgy is nagyon-nagyon finom....) 

Egyébként a takarítással is le vagyok maradva, nem túl meglepő módon. A hétvégén ágyneműt kell cserélni és odafenn legalább a 3 legfontosabb ablakot megpucolni. Zalánnak fodrászhoz kell menni valamikor a jövő héten, ha nagyon akarja, az orra hegyéig le tudja simítani a frufruját...persze oldalra söpri. Mivel Zalán egész héten itthon volt, az elmaradt dolgozatokat is pótolni kell hétfőn és kedden. Szerdán már nem fog nőni a fű ott sem. Remélem, kedden sem...Réka még ír valamiből kedden, asszem német tz-t. 

Most úgy néz ki, hogy szigorú leszek, nem sütök 56 féle sütit, csak mézeset, hólabdát, bejglit és zserbót. Ha nagyon unom magam, akkor egy narancsos kuglóf vagy áfonyás muffin belefér, de mivel nálunk gyűlik össze a család karácsony első napján, szerintem minimum 2 napra így is a konyhába költözöm előtte. Nem baj, majd hallgatok "hajóágyú" podcastokat vagy Kendall Rae sztorikat, nagyon szeretek podcastokra sürögni-forogni a konyhában, remekül kikapcsol.

Ajándékok dolgában egész jól állunk, de nyugtával dicsérem majd a napot, mert még sok minden úton van. Hozzánk már minden DHL-es vagy GLS-es futár vakon idetalál...Dió ajándékát elárulhatom, Foresto nyakörv és kakazsák. Magyarán nem kap semmit, úgyis gyöngyélete van.

Ja majd ha megtervezem a teljes és végleges ünnepi menüt a hétre és azutánra, össze kell írni a hozzávalókat és megvenni itt és ott, pl. sajt nincs is itthon egyáltalán. A bejglihez kell zsír, ami sosincs itthon,illetve nagyon ritkán libazsír vagy kacsazsír, de most az sem. Szóval van még teendő bőőőőven. Nem panaszkodom, így egyszerűbb lesz, hogy a jövő héten már nem dolgozunk. Elvileg Tibi sem, de mivel neki a meló egyben szórakozás is, hát nincs kétségem, hogy ő fog....

Na még lenne miről mesélni, de inkább elmegyek, veszek egy forró zuhanyt, mert valahogy fázom, fáradt is vagyok, kezdek nyűgös lenni. Folytköv majd egyszer még. :) 

Réka tortája és lábai....

 Mikulás is volt




2022. december 10., szombat

Allez...

Anglia is kiesett, ahogy vártuk, de nem is érdemeltek többet ennél. Helyenként azért drukkoltam nekik, aztán egyre kevésbé ...

Főztem húslevest, sütöttem palacsintát...

Délután Lidliztünk, meglepően nem volt tömeg, talán mert odakinn zuhogott a eső....Azért mandarint nem kaptam,ami a gyerekek kedvence. Sebaj, igazából levestésztáért mentünk.

Zalán megvan, nem olyan beteg, mint amilyennek mutatja magát....de ma még volt hőemelkedése.

Azt hittük, a portugálok mennek tovább, de meglepődtünk, Marokkó a négy között...

2022. december 9., péntek

Hihetetlen

 Már csak 4 munkanap választ el a téli szünettől. Ha a céges buli napját is beleszámítjuk, akkor öt. Én beleszámítom. 

Rossz hír, hogy Zalán újra beteg, most is a torka fáj, Tibi szerint piros és a feje is fáj. Tényleg beteg lehet, mert nem is nagyon eszik. Lehet, holnap főzök egy kis húslevest....az jól eshet neki ilyen beteg időkben. Úgyhogy ennyit a terveimről. Egy hetet kellett volna kibírni, megírni még egy matek felmérőt, szerintem németet is, így meg majd rosszul fog esni az utolsó karácsonnyal vastagon átitatott napokon még mondjuk matekozni....Ez van, mindegy.

Réka reggel kitűzte a szobája ajtajára a max pontos földrajz dolgozatát. Azt hittem, nekünk szánja valamilyen üzenetként, de kiderült, hogy csak a jövő heti TZ-re tüzeli fel magát....Azt akartam mondani, azt mondtam volna szívem szerint, hogy inkább az érettségi tárgyakra koncentráljon, plusz nyelvek, plusz biosz, a többi annyira nem fontos, de ráharaptam a nyelvemre. Aztán megdicsértem, hogy tök jó, hogy tud max pontos dogákat is írni. Még a végén megkaptam volna, hogy nekem nem jó semmi. Hogy én nem tudok örülni semminek. Dehogynem.

Olyan esős, enyhe idő volt ma ahhoz képest, hogy december van. Ma akármikor kukkantottam ki az ablakon, mindig vagy csepergett az eső vagy zuhogott. A lengyel kolleganő, aki ugyan szerintem kb. a lányom is lehetne biológiailag, de folyton "my dear"-ként szólít meg, na ő viszont azt írta, hogy náluk mesebeli szép az idő, mert esett a hó és minden olyan, mint a filmekben....Irigykedtem egy kicsit, bevallom. 

Délután meccset néztünk, nagyon drukkoltunk a horvátoknak és váratlan módon legyőzték Brazíliát. Most pedig éppen a tizenegyeseket rúgják az argentínok és a hollandok. Az argentínoknak drukkolunk....a távoli Messinek (ez ócska volt, bocs...)



2022. december 8., csütörtök

December 8., csütörtök

 

Nagyon sokáig úgy volt, hogy terjeszkedik a cégünk újra, mert már egy éve kb. megegyeztek a szomszédokkal az ügyletről.   Főni kapott is a bankjától valami hihetetlenül kedvező hitelt és türelmesen várt, hogy nyélbe üthessék az adásvételt. Várt-várt, mint a mesében, hogy a szakálla is a földig érne, ha növesztené. Egészen kb. októberig, amikor is elfogyott a türelme és határozottabbra váltott. Láss csodát, egyből eltűnt a földhivatali papírról minden csúnyaság, ami a banknak nem tetszett. A kedves Eladó intézkedett. Illett is neki, mert elég pofátlan árat mondott, de legalább maradunk, ahol voltunk, csak egyre elterülünk, mint a nagyalföld. Szóval amikor már pont elvesztettem volna én a reményt, hogy ebből lesz új iroda és új raktár, egyetlen hét alatt minden akadály elhárult és december 1-én máris a mi tulajdonunk volt a fél udvar. 

Ma volt a napja, hogy a főni megmutatta nekem is az új irodákat, amik amúgy csak nekünk újak, mert a felújítás még folyamatban. Igazából nekem nincs kedvem költözni, de ugye ez nem kedv kérdése, ha menni kell, hát menni kell. Kb. 50 méterrel lesz arréb egy ajtó és oda kell bemenni. Sokkal jobb, mintha az ipari parkban zöldberuházott volna a főni....Az új irodánk jóval nagyobb lesz, és nem ketten osztjuk meg a főnivel, hanem jön még a másik főni is.... hát no comment. 

Az a terv, hogy egy halom falat lebontanak, másik falakat húznak fel...nem is tudtam teljesen követni, hogy mit bontanak le és mit húznak fel....szóval egy nagy térben lesz szinte minden, kivéve a tárgyalót és a mi irodánkat (nyilván, a mosdókat is). Nem biztos,hogy ez akkora nagy ötlet a mai energiaszegény világban...de végülis tőlem mehet a dolog, az én asztalom pont az egyik radiátor mellett lesz és az iroda is fix méretű, nem egy hodály. Hogy mikor költözünk át, az persze kérdés, szerintem tavasz, talán nyár is lesz.....

Nagyjából ennyi történt. Ja, beszéltem D. anyukájával, aki korábban Réka osztálytársa volt, és most kéttanos a Vargában (Réka évfolyamtársa) és ugye az nem semmi, mert németes volt 8 éven át és most meg angol kéttanos. Nem gondoltam, hogy ilyen létezhet. Nagyon örültem neki, hogy D. szereti a kéttant, megszokta gyorsan, hogy mondjuk a biosz angolul van, talán a fizika is? Szóval nagyon szereti, élvezi, lubickol. Hát nem fantasztikus? D. megérdemli. 

A mi osztályunkban továbbra sincs SZK-s... az ofő nem tartotta fontosnak a legelső szülőin addig ütni a vasat, amíg valakit ki nem jelöl. Most meg hiába küldi az emaileket és messenger üzeneteket, csak a csönd van, a süketítő csönd.... Osztálypénz sincs. Ezt már mondjuk elengedtem. 

Még valamiről terveztem írni, de hogy mit? Elfelejtettem...

Arra továbbra is várok, hogy megjöjjön a kedvem a süti sütéshez....Elvileg a hétvégén kezdeném a mézeskaláccsal, de nem tudom eljutok-e odáig. Aztán következik a zserbó, majd az aranygaluska, amiből egy adagot lefagyasztok, hogy csak sodót kelljen kanyarintani hozzá karácsony táján. Majd következik a linzer. Vagy a mákos hókifli? Végül a bejgli. És a citromos kuglóf. Ajjjjj...megint túlzásba esek. Muszáj lesz redukálni. Amúgy meg csak a szám jár, mert egyelőre nem is sütöttem semmit.....Hopp, a kozák sapkát, mindenki kedvencét le is hagytam.....

Na. Szóval. Mézaskalács, zserbó, bejgli, kókuszos. Ennyi. Aztán meg sírok-rívok, hogy karácsony másnapjára hulla fáradt leszek.....

De az a baj, hogy a kuglófomat mindenki imádja, még a Dió is. A karácsony pedig nem is karácsony pihe-puha, isteni vaníliás borsodós aranygaluska nélkül.  A hókifli is olyan nagyon finom. A többit elengedem. 

Egyébként olyan könnyű megszokni, hogy minden nap van meccs, több is, hogy fura most ez a két nap szünnap. Ám semmi pánik, holnap folytatódik a katari VB, ó jeeee.... Mi a portugáloknak szurkolunk elsősorban, az angol - francián pedig a franciáknak. Bocs, ködös Albion, ez van! Pelé miatt egy picit a brazilok is a szívem csücskében vannak. Legjobb lenne, ha mi is kinn lehetnénk a VB és eljutnánk a legjobb 8-ig vagy még tovább....Vajon megéljük valaha? Úgy bízom benne, akkora élmény lenne!!!! 


2022. december 7., szerda

Azt találtam ki...

 .... hogy decemberben minden nap posztolok valamit. 

Mivel már hetedike van, ezt eléggé bebuktam, de mindegy...

December elsejére nem emlékszem, mi történt, hacsak nem az, hogy sokkolt, hogy ránknyitott az év utolsó hónapja is..... viszont másodikán, pénteken volt a mini összeomlásom, amikor 2 hét szünet után felléptem újra a Kréta rendszerbe. Soha, soha nem szabad a Krétát megnyitni, ha az ember jó napot akar magának. Zalán jegyei borzalmasak helyenként és Rékáéi is színesek, de ő legalább gimis....Mindegy, legalább Zalán nem hetedikes, amikor már számít a pontokat illetően. Pénteken azért nem rögtön gondoltam ám ezt....

Pénteken voltunk ruhákat venni Zalánnak, mert az utóbbi időben hatalmasat nőtt...gondoltam, jó lesz karácsonyi ajándéknak néhány új gúnya. A mérete 158/164 lett, ami durva, én meg voltam győződve róla, hogy még a 146/152 passzol...szóval vettünk mindkét méretből. Na másnap vihettük vissza a kisebbik méreteket, mert az a felsők ujja már most majdnem kurta volt...Tibi elmondta vagy 10x, hogy ő megmondta....

Hétvégén, szombat reggel 4-5 órai melóval max formába hoztam a konyhát. Ez nálam valahogy az ünnep része, hogy tisztára sikálom a lakást. Illetve a konyhát mindenképpen. Nem azért csinálom, mert vendégek jönnek vagy mert annyira kosz lenne (bár ja, de, az is van), hanem mert ellenállhatatlan a késztetés.....A szekrények rendszerezése gyakorlatilag 5 éve folyamatosan változik. Ma már másmilyen konyhát csináltatnék, mint akkor, persze a költségvetés is más volt....Most jóval több fiókat kérnék bele, alulra csakis fiókot, a felső rendszerezéssel nincs gond. Megszabadultam a csorba, ocsmány bögréktől, a  tálcáktól, a felesleges holmiktől, a műanyag tetőktől, amiknek évek óta nincs meg az alja vagy fordítva. 2 zsák szemét lett.  A konyha hallhatóan fellélegzett.

Szombaton este megvettem a kacsát a karácsonyi vacsorához és nyugtáztam az egész napot letudva, hogy az őrület a boltokban megkezdődött, lehetőleg maradjunk az online vásárlásnál kb. a szilveszteri virsli, malachús és pezsgő beszerzésig....

Vasárnap tanultunk, gondolom, arra nem emlékszem, mit főztem.

Hétfőn hívott bennünket az nyelviskola, hogy Réka kezd-e januárban vagy mi lesz? Nem tudom, miért gondoltam, hogy több időnk van ezen gondolkodni, amikor januárban már kezdenek, hát nem volt. Most úgy néz ki, hogy belevág az angolba, kellene 11.-re vagy ha akkor nem, a végzős évre még egy nyelvvizsga. Abba már belenyugodtam, hogy a németet nem akarja felvinni egyelőre felsőre. Tanul a suliban németet, de az a szint neki csak ismétlés és nem számít, hogy a fél csoport jóval előrébb van, mint a másik fél. Nem érdekel senkit sajnos. Most vették pl. a Präteritumot....Talán hetedikes anyag volt a Rákócziban, de lehet, hogy hatodikos. 

Kedden itthon voltam szabin és kitaláltam, hogy megpucolom az ablakokat, kimosom a függönyöket. Végül csak lenn sika-mikáltam le az ablakokat és közben röhejesnek éreztem magam, mert olyan permetszerű eső esett...de nagyon aztán nem érdekelt, mert végre kilátni az ablakon rendesen. A szúnyoghálókat most engedtem fel, lehet, azért is....Terveztem mézeskalácsot is sütni, ami a hétvégén elmaradt, de nem jutottam oda. Talán majd most pénteken, de az is lehet, hogy csak utána. Megvárom, míg lesz kedvem. 

Délután tanultam Zalánnal,mert ma természetből felmérőt írtak és a Tagundnachtgleiche meg a Wintersonnenwende még nem volt megemésztve teljesen. Magyarul sem, nemhogy németül. Nyelvtanból is írtak, bízom benne, hogy jól sikerült mindkettő....

Netflixen nincs semmi. Hatalmas csalódás volt a The Crown ötödik évada. Még azt sem hevertem ki. Először azt gondoltam, hogy Diana borzalmas benne, azt az elmebeteg szemforgatást, amit ez a nő művelt, nem csinálhatta Diana, de nagylelkű leszek, meg lehetett szokni. Viszont Dominic West mint Charles....hát az több volt mint vicc, egy kapitális hiba. Az előző Charles annyira nagyon jó volt és még nyomokban hasonlított is a hercegre....Hát a középkorú változat nem. Az a baj, hogy már a A Viszonyban sem tetszett, ellenszenveds volt, amikor otthagyta 3 gyerekkel a feleségét....nekem hányinger az a pasi. Abban merül ki a színészete, hogy vagy a nyelvét szopogatja, rágja, vagy a szájában turkál a nyelvével. Orálisan fixált. Közben annyira jóképűnek tartja magát, ahh, idegesítő. Erzsébetet és a többieket meg lehet szokn, de unalmas volt az egész, alaposan elszúrták ezt az évadot....

A gyerekek nézték a Wednesday című sorozatot...hát nem mondom, hogy gyerekeknek való ez az Adams family spin-off féle, de meg lehetett nézni....bár én untam azt is. Most a Firefly Lane új évadát követjük. és a Dead to me, talán ez a címe - ez is tetszett. Na az túlzás. Nézhető. Mindegyikbe bele van építve az érzékenyítés, a szokásos netflix mánia....az egyik kisfiúnak a Wednesday-ben két anyukája van - ("anyukáim"....), hát oké. Zalán szemöldöke jó magasra szaladt, amikor meghallotta. Nagyjából 3 szinten ugrálnak az időben, mármint a Firefly Lane-esek, lehet, olykor még több, amit nem mindig könnyű követni....

Ja, tudom, mi volt még pénteken, Dió kapott veszettség elleni oltást. Szegény kutya, össze volt zárva egy halom macskahordozóba zárt macskával, amíg várakoztak a sorukra. Amióta egyszer benyalta a gyanúnk szerint a kennelköhögést egy rendelőben nyalakodva, kizárólag Tibi ölében ülhet, ami elég vicces látvány és onnan nem is mozdulhat el. 

Végül minden okés volt, kombinált féreghajtót is kapott, amit - ahogy tavaly - idén is kihányt. Szerencsétlen kutya. Hiába rejtjük bármilyen finomságba, megérzi és kiköpi a tablettát. Ha lenyomja a torkán az ember, ami végül megtörtént, akkor meg órákon belül kirókázza....Tibi nem volt boldog. Szerintem egy picit azért vicces volt, mert valahogy mindig kitrükközik bennünket ez a kutya. Szóval így valószínűleg nem hatott a féreghajtó sem, és bár ez a kutya tisztább, mint sok ember, hiszen extrém sok időt tölt a kanapén, azért csak kutya, felnyal egész sok számára gusztusos dolgot az utcán...szóval örültem volna, ha idén lenn marad a féreghajtó. Most mehetünk vissza a dokihoz, bár egyelőre Tibi nem túl nyitott erre....

Dió egyébként helyenként szeparációs szorong, teljesen rám van kattanva. Tibi szerinte csak a hormonjaimat szimatolja meg. Ha leülök valahová, mindenképpen az ölembe akar ülni, vagy legalább mellém. Ez lehet cuki, amíg mellémvackol a kanapén mondjuk, de ha már az étkezőasztalhoz akar ülni, az nem annyira jó, ha pedig kaparja a mosdó ajtaját, mert benn trónolok, vonyít, mint a veszett kutya, az eléggé idegesítő ....egy idő után. De amúgy annyira aranyos és imádnivaló és tele szeretettel, hogy fokozhatatlanul imádnivaló. 

Persze idén is járt nálunk a Mikulás, immáron minden varázslat és tündérpor nélkül, sőt, idén valahogy alig érdekelt a Mikulás. Kedd reggel megkapták a gyerekek a csomagot az ablakba, még cipőt sem kellett hozzá pucolni. Hétvégén anyutól, aztán hétfőn sógornőmtől, a suliból is kaptak csomagot, szóval minden évben elfelejtem, hogy a tervezett csomag is elég lenne.....Igényt tartanak az adventi naptárra is, naná, Zaláné tele van aprósággal, előre feltöltöttem az egészet. Némelyik egy szem cukorka, máshol van 2 keksz vagy nápolyi. Rékáé ellenben drágább holmikat is tartalmaz, befigyel egy körömreszelő, szájfény vagy körömlakk is, esetleg ceruza vagy pici notesz. Nem tudom, miért lepett meg, hogy igényt tart rá, ilyen adventi naptárt én is szeretnék akár, felnőtt fejjel is....

Folytköv holnap....remélhetőleg.