Tegnap délután megint remekül hoztam a
Jött rögtön Réka, hogy bár nincs is kedden matek órájuk, azért az egyik rajzóra mégis Sakkpalotás matekká alakult, a szorzásokkal foglalkoztak. Persze semmi matekos cucc nem volt nála, ahogy a legtöbb gyereknél sem. Igaz, hogy az a módi, hogy a matek felszerelés MINDIG a táskában kell hogy legyen, ez tavaly is így volt, viszont a hat magyar könyvvel olyan nehéz Réka táskája, hogy inkább mást gondoltam. Ez volt a bökkenő, merthogy az ofő még házit is adott Sakkpalotás matekból, amit csak nagy nehezen tudtam kiszedni Rékából illetve annak a tudadallatijából, hogy mi is volt....És még mire kész is lett....Az a gond a Sakkpalotával, hogy a magam fajta jámbor negyvenen éppenhogy túli embelánya nem ért hozzá, vagyis csak les, mint Rozi a moziban, ha valami háziról van szó....Mindegy, végül kész lett. Réka elmagyarázta nekem is.
Később rám írt a facebook-on egy anyatársam, hogy szerdán újra matek dolgozat, annyira rossz lett a hétfői. Ugyanez volt magyar szövegértéssel is múlt héten vagy azelőtt....szóval nem is értem. Így sikerült, írják be a jegyet (százalékot) és kész. Mit kell ezen annyit vacillálni? Ezentúl minden dolgozatot duplán írnak? És ha Rékának jó lett, minek újra írni? Vagy mindenképpen a jobb számít? Gyűjtöm a kérdéseimet a fogadóórára. Milyen jó volt tavaly, amikor semmi kérdőjel nem lebegett a fejem felett....el nem tudom mondani!
Még később Rékának eszébe jutott, hogy holnap furulya óra és ha furulya óra, akkor van egy új dal, amit tanultak, hoppá! Nekiesett, amíg főztem (bár megkért volna, hogy tartsam a kottát, de hát akkor éhen veszünk....) ....Mint mondjak, elég sok türelem kell hozzá, az egy jó dolog, hogy én nem lettem zenetanár. Tuti idegösszeroppanás elvitt volna, a sokadik. Elsőre szerintem tiszta hang nem hagyta el a furulyát, aztán huszadjára egész hallgatható lett a dal. Már nem volt sírhatnékom, ahogy hallgattam és a bagzó macskák sem villantak be. Már három likat kell tudni lefogni. Melegszik a helyzet. :) Hétfőn sor került az első szolfézsra is, tetszett Rékának, ennyi maradt meg emlékeimben. Hogy konkrétan mit csináltak...azt nem tudom.
Később vesztemre belelapoztam Réka üzenőfüzetébe, melynek állapotán alaposan sikerült felhúznom magam. Mert hagyján, hogy Réka rajzfüzetnek nézi és a helyesírása hemzseg a hibáktól, nem tétel, még csak épphogy másodikos. De az, hogy az Erkölcstan házit is az üzenőbe véste fel, majd hibájára ráébredve a körömollómmal esett neki, hogy kivágja azt (családfa a téma)....azon már erősen csodálkoztam. Ezek után a magyar füzetébe már csak villanyoltás után vetettem egy pillantást...1-1 hiba per feladat, rossz passzban voltam, mert ez sem tetszett, pedig azért új anyagnál még belefér. Nehéz anyagot is vesznek, rendhagyó példák "i" és "í" használatára. IRIGY, MINDIG, TÍZES, ÍGÉR....és kedves kis barátai....Gyorsan be is csuktam és még a házit sem néztem át, ami nem szokott előfordulni.
Ahogy Tibi hazaért immáron alaposan lestrapálva hangosan eltűnődtem a kanapén mély levegőket véve, hogy valamit kezdenem kell magammal. Vagy újra kell kezdenem a futást/tornát , bármit vagy tényleg rendelnem kell pár tonna türelmet, mert megint úgy állnak a dolgok, hogy az nem tetszik nekem. Valamin változtatni kell. Elsősorban nekem, szerintem, én vagyok az, aki lassan minden nap kiakadok valamin . Nem így kellene, tényleg....
Na és akkor eltelt egy nap, de ma sem olvastunk Rékával, banki ügyeket nem intéztem, a múlt héten rendelt 3 könyvemet még fel sem ütöttem, csak reggel pakoltam el a ruhákat a vasalás után (a kosárba egyelőre, mert a szekrényig nem jutottam), az eladásra szánt ruhákkal sem csináltam semmit, nem számláltam PET palackot, nem vittem le a szemetet, nem porszívoztam, nem raktam rendet a lépcsőházban, sem a gardróbban, nem sütöttem kekszet, sem semmi finomságot....és még sorolhatnám.
Ja, tegnap felhívtam a Nevtant Zalán ügyében, hogy időpontot egyeztessek a pszichomókus csajjal. Ahogy megbeszéltük a nyáron (igaz, a szeptember ELEJÉT említette időpont kérésre)Nem volt benn, kérték, hogy keressem majd 15 óra után. Rendben. Ez volt reggel. Egész nap figyeltem az időt, hogy mikor telefonálhatok. Szinte egész nap. Mert aztán 15:45-kor a homlokomra csaptam, hogy elfelejtettem telefonálni....de már késő volt. Nagyszerű!
De hogy valami jóval fejezzem be, Zalánt nagyon dícsérik az oviban, hogy kinyílt és beszél és cuki és imádják. Gyanakodtam, hogy a dolog összefügg azzal, hogy Tibi tervezte az őszköszöntő bulira a plakátot az ovinak és még ki is nyomtatta x példányban őket....de aztán ezt elhessegettem. Tegnap büszkén jelentette is, hogy tudta a választ a találóskérdésre. Valami ilyesmi volt, hogy melyik várban lakik ennivaló? "Hát a lekvárban, és én tudtam, anya, jelentkeztem, óvónéni felszólított és azt mondtam: LEKVÁÁÁR!" - na csak hogy érezzem, történnek jó dolgok is.
