Réka másnap már kisebb lelkesedéssel indult úszni, mint első nap. Nem mondta, hogy nem megy, ami nála jó jel, de nem is égett lázban. Zalán elaludt a kocsiban úton a Liget felé, így aztán kettecskén nyomtuk le ezt az úszóedzést.
Valahol az óra közepe táján kiszaladt hozzám, orrot fújni, azt hiszem. Nekem ez nem tűnt kivételes alkalomnak, máskor is láttam már, hogy egyik-másik gyerkőc elszalad, pisilni, inni, nem gondoltam, hogy súlyos bűn. Csak éppen nem sokkal az után történt, hogy Réka hisztit csapott a háton lebegésből, nem volt hajlandó ráfeküdni a vízre, mint a többiek, helyette inkább sírdogált, halkan, hangosabban, mikor hogy, de semmiképpen nem próbálkozott. Első látásra nagyon csodálkoztam, ilyen még soha nem fordult elő, hogy "idegen kezekben" elsírja magát, valamit ne akart volna megcsinálni. Nagyon nem is volt időm rágódni ezen, Réka elém penderült, hogy folyik az orra és hogy nyifinyafi....Ekkor hirtelen ráordított az edző, hogy "RÉKAAA!" - az összes anyuka, apuka és csemete egy emberként kapta fel a fejét. Bizony, bizony Réka engedély nélkül hagyta el a medencét. Ott hirtelen rögtön az jutott eszembe, hogy ezt nem kellett volna. Réka nem az a fajta gyerkőc, akinél hat a katonás szigor és a fegyelem. Nem vigyázba vágja magát (képletesen), inkább kitolat az egészből és feladásba megy át.
A hátúszásból nem lett is semmi, sem aznap, sem másnap. Sőt, harmadik nap már a sima mellúszás kartempó gyakorlásánál elsírta magát, hogy ezt ő nem tudja, neki ez túl nehéz, neki ez nem megy. Anyaaa, anya.....Elképzeltem, hogy iskolában is ezt csinálja majd matek órán...aztán gyorsan elkergettem ezt a rémálmot, addig azért van még bő 1 évünk....Peregtek a percek, de csak nem akarta abbahagyni a sírdogálást, obégatást. Már éppen elegem lett az egészből, minek járunk úszni, ha nem akar, mi az értelme az egésznek? Hiszen nem célom nekem erőszakot csinálni ebből, ha nem élvezi, kár az egészért, energiáért, időért, pénzért egyaránt. Éppen összepakoltam minden cuccunk, hogy távozunk, óra végéig meghúzzuk magunkat egy másik medencében, utána pedig majd beszélek "Gyuri bácsival", amikor csend lett. Mondta Kata anyukája, hogy maradjak a fenekemen, hová megyek? Réka azért olyan hisztis, mert látja, hogy eredménye van nálam. Most úszni járunk, amit ő szeret, igazi kishal, egyedül a hisztitől kellene megszabadulni. Ezzel nem értettem egészen egyet, viszont amíg ezt így elmondta, megszűnt az ordítás, könnytenger és a hiszti.
Óra után megközelítettem "Gyuri bácsit". Kérdezte, hogy mindenkivel ilyen hisztis a Réka vagy csak őt tiszteli meg ezzel? Az igaz válasz az lett volna, hogy csak őt, mármint a szülőkön kívül, de ott csak annyit habogtam, hogy hát igen, hajlamos a hisztire őkelme. Volt egy olyan gondolatom, hogy eltanácsol bennünket az úszástól, bár anyagi érdeke nem ezt kívánja, persze nem is mondott ilyet. Annyit kért, hogy úszás óra alatt maradjunk távol a medencétől....hagyjuk ott...aztán majd ő ellesz vele. Háááát....elfogadtam, amit mondott, bár eddig sem toporogtunk a medence szélén össz- és nagycsaládi szinten, Zalán Tibivel pancsolt a bébi medencében, jómagam felügyeltem tekintetemmel az úszás órát.
A héten szünet van úszásilag, mert "Gyuri bácsi" szabadságra megy. Jól is jött ez, Réka szusszan egyet, van idő átgondolni, mit tegyünk. Tibi - szokás szerint - rám bízza a döntést, bár látom rajta, hogy ő kész feladni az egészet, ha Réka így sír. Edzőváltásról is kérdezte, mit gondolok. Akárkit kérdeztem még, mindenki Gyuri bácsit ajánlotta, hogy ő a legjobb. Persze nem feltétlenül Rékának a legjobb....
Közben szombaton strandon voltunk Martfűn. Csak ámultam és bámultam. Réka hihetetlen ügyes lett 3 úszásóra alatt. Ő nem az az ösztönös vízi lény, mint Zalán, (aki most Sümegen elleste a nagyoktól a bukás művészetét és nagy levegőt véve ugrál a medence széléről a vízbe, mindegy milyen mélybe vég nélkül és már fejest is ugrik spontán a partról) de jól fejleszthető. Simán bukik le a víz alá, úszik 3-4 tempót, éppen hogy levegőért nem jön fel, mert azt még nem tanulták. Saját elmondása szerint neki nincs is szüksége levegőre. Na persze....Nem is értem, miről beszél, amikor panaszkodik, hogy ő nem tud semmit, egyáltalán semmit és hogy soha nem fog megtanulni úszni. Talán először van ilyen az életben, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a hozzáállásával....Meneküljünk, hagyjuk az egészet? De amikor úgy élvezi....majdnem az egészet.... Fütyüljek a hisztikre és nyomassam végig a nyarat az úszással? Még nem tudom, hogy lesz. Jövő héten folytköv. úszás, az biztos, addig is biztatom, dicsérem és magyarázok, hátha érek vele valamit....
Rékával nem egyszerű. Csak egy példa erre:
- Úgy szeretnék FitKid-re járni, olyan kár, hogy nyáron nincsen torna! (Mikor mondta? Szerda este)
- Útálom a FidKid-et, soha többé nem járok, mert délután van, ovi után (Mikor mondta? Csütörtök reggel)
