Csütörtökön úsztunk utoljára Zalánnal a múlt héten. Vicces volt, mert arra estünk be az uszodába, hogy egyetlen fodor vagy hullám sem zavarja a tanmedence vizét, szinte kihalt a terep. Fél öt után, amikor megérkezett az oktató, na akkor sem volt sok változás, egy felnőtt tanítvány és Zalán lubickolt mindössze a tanmedencében. Rögtön a mélyvízben kezdtek Gyurival, a második lépcsőig tempózott most Zalán. Még mindig nem mertem közelebb menni, na majd legközelebb, de úgy láttam, hogy a tempói felgyorsultak a hideg víz hatására (hehe), azok a hosszú, elnyújtott siklások most sehol sem voltak. Visszafelé szerintem a kartempója is széteshetett, mert kievickélt a medence szélére és további instrukciókat kapva onnan úszta le a táv maradékát. Ügyes volt azért, büszke voltam emelkedő és süllyedő kobakjára. És úgy általában az egész gyerekre. :) Mindössze annyi baja van a mély vízzel, hogy hideg a vize....Ami azt illeti, a tanmedence sem éppen gyógyfürdő hőmérsékletű (talán nem is baj, mert így nem ázik benne senki feleslegesen, van arra a célra másik dagonya), de amíg a sátor fenn lesz (május), addig ez már csak így lesz.
Csütörtök este, lámpaoltás után (mármint a gyerekek szempontjából) átnéztük a Kenguru feladatsort Tibivel. Sajnos Rékában "maradt" legalább 4 feladat, de inkább öt...viszont megoldott két olyan öt pontosat, amit nem vártam tőle. Szerintem nehezebb volt, mint az elmúlt években, ott simán végigment a 3 és 4 pontos szinten. Szóval az összesítést még a végeredmény megszületése előtt meg lehet tenni: fejlődött Réka, tanult is sok mindent, elkezdett feladatot vázolni, rajzolni, úgyhogy összességében elégedett lehetek (lehetnék....) az elértekkel. Azért kíváncsian várom, hogyan teljesített a mi sulinkból a második évfolyam. Úgy látom, minden évben van valaki, aki az élmezőnyben végez megyei szinten, szerintem idén is várható ilyen, bár nem Réka és még csak nem is az ő osztályából. Sajnáltam egy kicsit azt az 5 feladatot, de már elengedtem őket. :)
Pénteken kihagytuk az úszást, a heti kettő megvolt és egyébként is általában aznapra nagyobb létszámú csoport verődik össze, én meg már megszoktam a kb. 5 főset...Réka rajziskolában múlatta az időt, Zalánt pedig hazahoztam az oviból ebéd után. Roppant jól érezte magát, párszor megvert abban a nyuszis társasjátékban, amit úgy szeret, aztán segített nekem túrógombócot főzni. Kevert és kavart, nagyon lelkes volt. Az evésben nem kevésbé, bár tényleg pont jóra sikerültek a kis gombóckák.
Öt után újabb vevőjelölt érkezett lakás ügyben...Kicsit már unom, hogy szinte folyamatosan haptákban kell állni a lakásnak, mert betéved valami kóbor emberke lakás nézőbe...de hát ez van, nem fogadhatom mosatlannal a mosogatóban, rogyadozó szárítóval a nappaliban (utálom, de majd csak lehet már teregetni a teraszon...) még akkor sem, ha azok úgy sem maradnak költözés után sem. :)
Zalán egy tündérbogár volt, amíg lementem kaput nyitni, kiszedte a fürdőszoba polcról a vasalt törölközőket és szétdobálta őket a nappaliban (na jó, csak kettőt), majd míg a kliens a szobákat mustrálta, bemászott a kádba és ott vécépapírdarabokat dobált random módon jobbra és balra (kádon belül, még szép). Tisztára, mint aki valami enyhébb vagy közepesen súlyos szellemi sérülésben szenved. Nagyon jól adta ,meg kell hagyni. Értem én, hogy nem akar költözni, ennek érdekében mindent meg is tesz, de én igen. Szoktam tőle érdeklődni, hogy mégis hova tegyük a majdani íróasztalát, ha iskolás lesz, mert annak már végképp nincs helye kis lakunkban, de a kérdés egyáltalán nem foglalkoztatja....
Szombaton tanultunk a tagozatos dogára egy kört. Igyekeztem, hogy ne látszon rajtam, de nem volt kedvem. Igazából nem nagyon találtam fogást Rékán, bár a tagozatos dogának biztos sikerülni fog. Betűrendben és j/ly-ben már nagyon jó...a toldalékok nem olyan nehezek, a "másképp írjuk, másképp ejtjük" szintén frankón beépült az ismeretei közé. Legalábbis szerintem. Ezeket még lehet, ma átnézzük. Mindig azt mondom neki, hogy FIGYELD A SZÓTŐT, figyeld a szótőt, az sokszor segít!Matekból ugyanez a helyzet, bár a maradékos osztást nem vágja olyan huszárosan, mint a "maradéktalant". Sorozatok, mértékegység váltások biztosan lesznek, szöveges feladat, szorzás, osztás. A német szavakat általában még a suliban megtanulják órán (hatalmas a tempó, mondom....)
Szombat délután családi Ikeázásra is vállalkoztunk, este hatra értünk kb. oda és fél 9-ig maradtunk. Benyomtam este, a megrakott bevásárlókocsi mellett tanyázva 3 hot dog-ot csípős ketchup-pal....sajnos ez a gyengém. A gyerekek is betoltak egy kis tejpor ízű fagyit...nekik ízlett. Ők is imádják az Ikeát és roppantul fel voltak háborodva, hogy a gyerekek Ikeája átmenetileg csak a pénztárnál elérhető. Azért amiért mentünk, beszereztük, polcok és tároló dobozok Zalánnak, evőeszköz készlet, poharak és még néhány apróság. Konyharuha nélkül soha nem fordulok ki az Ikea ajtaján. :)
A gyerekek nyüszítésbe fogtak épp a pénztárnál. Réka meglátott egy ennivaló nyulat (mármint nem konyhakészet, csak tényleg élethű volt a mancsa), amihez ragaszkodott. Erre Zalán is kapcsolt és megragadott egy fehér egeret. Persze mindkettőt megvettük (nem volt drága, mi az az Ikeában?? :))) úgyhogy nagy volt a boldogság. Úgy sem sokáig vehetek már nekik plüsst, jön majd a drágább korszakuk...addig meg hagy élvezzem ezt.
Vasárnap megint tanultunk egy kicsit, talán két órát összesen a három tantárgyra szétdobva. Utána vásároltunk , mert kiszimatoltam, hogy az Interspar nyitva van. Beszereztünk minden süti alapanyagot (talán többet is, mint kellett volna....) és csokit is vettünk bőven....ott hagytunk egy vagyont, egy kisebb félét. Úgy, hogy a sonka már a múlt héten is a hűtőben figyelt, dupla adag.
Délután már nem tanultunk semmit, meglátogattuk mamát és jót játszottak a gyerekek. Este csak 10 körül aludtak el, mint mindig, pipa is voltam rájuk, hogy mit piszmognak annyit a mesével...Persze a táskába én pakoltam be, tornacuccot és úszó szettet én szedtem össze, a ceruzákat is én hegyeztem ki, olyan későn értünk haza. Ma reggel azzal ébresztettem Rékát újból bekövetkezett álmából a kanapén (elalszik simán felöltözés után is), hogy nem találtam az olvasókönyvét, izé...majd keresse már meg, ha nem gond. Erre felpattant, mint akit bolha csípett meg, mert az nagyon kell, hű, az fontos, az mindenképpen alapvető a magyar órához. Meg is találtuk az egyik fiókban.
Hát erre a tagozatos dogára nem tanultuk szét magunkat, remélem, jól fog sikerülni és nem üldöz a bűntudat legalább egy hónapon át a következő felmérőkig....Az biztos, hogy este fél 9 kor villanyoltást rendelek el, aztán a sötétben azt csinálnak, amit akarnak, leginkább abban bízom, hogy aludni fognak....Mélyen és édesen. Mint a kisbabák. Mármint a jól alvók....
Csütörtök este, lámpaoltás után (mármint a gyerekek szempontjából) átnéztük a Kenguru feladatsort Tibivel. Sajnos Rékában "maradt" legalább 4 feladat, de inkább öt...viszont megoldott két olyan öt pontosat, amit nem vártam tőle. Szerintem nehezebb volt, mint az elmúlt években, ott simán végigment a 3 és 4 pontos szinten. Szóval az összesítést még a végeredmény megszületése előtt meg lehet tenni: fejlődött Réka, tanult is sok mindent, elkezdett feladatot vázolni, rajzolni, úgyhogy összességében elégedett lehetek (lehetnék....) az elértekkel. Azért kíváncsian várom, hogyan teljesített a mi sulinkból a második évfolyam. Úgy látom, minden évben van valaki, aki az élmezőnyben végez megyei szinten, szerintem idén is várható ilyen, bár nem Réka és még csak nem is az ő osztályából. Sajnáltam egy kicsit azt az 5 feladatot, de már elengedtem őket. :)
Pénteken kihagytuk az úszást, a heti kettő megvolt és egyébként is általában aznapra nagyobb létszámú csoport verődik össze, én meg már megszoktam a kb. 5 főset...Réka rajziskolában múlatta az időt, Zalánt pedig hazahoztam az oviból ebéd után. Roppant jól érezte magát, párszor megvert abban a nyuszis társasjátékban, amit úgy szeret, aztán segített nekem túrógombócot főzni. Kevert és kavart, nagyon lelkes volt. Az evésben nem kevésbé, bár tényleg pont jóra sikerültek a kis gombóckák.
Öt után újabb vevőjelölt érkezett lakás ügyben...Kicsit már unom, hogy szinte folyamatosan haptákban kell állni a lakásnak, mert betéved valami kóbor emberke lakás nézőbe...de hát ez van, nem fogadhatom mosatlannal a mosogatóban, rogyadozó szárítóval a nappaliban (utálom, de majd csak lehet már teregetni a teraszon...) még akkor sem, ha azok úgy sem maradnak költözés után sem. :)
Zalán egy tündérbogár volt, amíg lementem kaput nyitni, kiszedte a fürdőszoba polcról a vasalt törölközőket és szétdobálta őket a nappaliban (na jó, csak kettőt), majd míg a kliens a szobákat mustrálta, bemászott a kádba és ott vécépapírdarabokat dobált random módon jobbra és balra (kádon belül, még szép). Tisztára, mint aki valami enyhébb vagy közepesen súlyos szellemi sérülésben szenved. Nagyon jól adta ,meg kell hagyni. Értem én, hogy nem akar költözni, ennek érdekében mindent meg is tesz, de én igen. Szoktam tőle érdeklődni, hogy mégis hova tegyük a majdani íróasztalát, ha iskolás lesz, mert annak már végképp nincs helye kis lakunkban, de a kérdés egyáltalán nem foglalkoztatja....
Szombaton tanultunk a tagozatos dogára egy kört. Igyekeztem, hogy ne látszon rajtam, de nem volt kedvem. Igazából nem nagyon találtam fogást Rékán, bár a tagozatos dogának biztos sikerülni fog. Betűrendben és j/ly-ben már nagyon jó...a toldalékok nem olyan nehezek, a "másképp írjuk, másképp ejtjük" szintén frankón beépült az ismeretei közé. Legalábbis szerintem. Ezeket még lehet, ma átnézzük. Mindig azt mondom neki, hogy FIGYELD A SZÓTŐT, figyeld a szótőt, az sokszor segít!Matekból ugyanez a helyzet, bár a maradékos osztást nem vágja olyan huszárosan, mint a "maradéktalant". Sorozatok, mértékegység váltások biztosan lesznek, szöveges feladat, szorzás, osztás. A német szavakat általában még a suliban megtanulják órán (hatalmas a tempó, mondom....)
Szombat délután családi Ikeázásra is vállalkoztunk, este hatra értünk kb. oda és fél 9-ig maradtunk. Benyomtam este, a megrakott bevásárlókocsi mellett tanyázva 3 hot dog-ot csípős ketchup-pal....sajnos ez a gyengém. A gyerekek is betoltak egy kis tejpor ízű fagyit...nekik ízlett. Ők is imádják az Ikeát és roppantul fel voltak háborodva, hogy a gyerekek Ikeája átmenetileg csak a pénztárnál elérhető. Azért amiért mentünk, beszereztük, polcok és tároló dobozok Zalánnak, evőeszköz készlet, poharak és még néhány apróság. Konyharuha nélkül soha nem fordulok ki az Ikea ajtaján. :)
A gyerekek nyüszítésbe fogtak épp a pénztárnál. Réka meglátott egy ennivaló nyulat (mármint nem konyhakészet, csak tényleg élethű volt a mancsa), amihez ragaszkodott. Erre Zalán is kapcsolt és megragadott egy fehér egeret. Persze mindkettőt megvettük (nem volt drága, mi az az Ikeában?? :))) úgyhogy nagy volt a boldogság. Úgy sem sokáig vehetek már nekik plüsst, jön majd a drágább korszakuk...addig meg hagy élvezzem ezt.
Vasárnap megint tanultunk egy kicsit, talán két órát összesen a három tantárgyra szétdobva. Utána vásároltunk , mert kiszimatoltam, hogy az Interspar nyitva van. Beszereztünk minden süti alapanyagot (talán többet is, mint kellett volna....) és csokit is vettünk bőven....ott hagytunk egy vagyont, egy kisebb félét. Úgy, hogy a sonka már a múlt héten is a hűtőben figyelt, dupla adag.
Délután már nem tanultunk semmit, meglátogattuk mamát és jót játszottak a gyerekek. Este csak 10 körül aludtak el, mint mindig, pipa is voltam rájuk, hogy mit piszmognak annyit a mesével...Persze a táskába én pakoltam be, tornacuccot és úszó szettet én szedtem össze, a ceruzákat is én hegyeztem ki, olyan későn értünk haza. Ma reggel azzal ébresztettem Rékát újból bekövetkezett álmából a kanapén (elalszik simán felöltözés után is), hogy nem találtam az olvasókönyvét, izé...majd keresse már meg, ha nem gond. Erre felpattant, mint akit bolha csípett meg, mert az nagyon kell, hű, az fontos, az mindenképpen alapvető a magyar órához. Meg is találtuk az egyik fiókban.
Hát erre a tagozatos dogára nem tanultuk szét magunkat, remélem, jól fog sikerülni és nem üldöz a bűntudat legalább egy hónapon át a következő felmérőkig....Az biztos, hogy este fél 9 kor villanyoltást rendelek el, aztán a sötétben azt csinálnak, amit akarnak, leginkább abban bízom, hogy aludni fognak....Mélyen és édesen. Mint a kisbabák. Mármint a jól alvók....
