Azt hiszem, rajtam tegnap délután jött ki a fáradtság. Már kedd délre el tudtam volna dőlni, még ott a kórházi ágy mellett, mint egy zsák, de persze nem lehetett. Tegnap aztán munkaidő után hazaestem és olyan szinten kimerült voltam, hogy még feküdni is fárasztó volt. Meg is ijedtem, hogy hinnye....mi lesz itt még....Végül egy forró és nagyon hosszú, de pszt! zuhany úgy tűnt, megoldott a dolgokat....
Hétfőn írtam a tantónéninek (annak amelyik nem szintén beteg), hogy elkérhetném a házi feladatokat? Nem tudom, milyen kialakult rendszere van a hiányzások pótlására. Erre visszaírt, hogy természetesen elkérhetem. Pont. Ennyi. Hogy mi a házi, azt nem írta meg, ebből gondolom, hogy személyes találkára várt volna...De olyan nem lesz, mert reggel 7-kor kilövök otthonról és 5-re érek haza, előtte és utána tantónéni aligha állna rendelkezésemre. Közben megkérdeztem Réka padtársát (illetve annak anyukáját), hogy melyik könyvben hol tartanak....harmadik nekifutásra neki is volt ideje facebook-on a pótolandókat megadni szerencsére. Pénteken majd Tibi kikéri a füzeteket az iskolából, az abban "előrajzoltakat" hétvégén muszáj lesz pótolni.
Közben elintéztük a felmentéseket, igazolásokat...azaz természtesen Tiborom, mert mire én a rendelőbe érnék vagy még, vagy már senki nem lenne ott. Jövő hét csütörtökön már úszhat a csajszi, 4 hétig nem tornázhat órán és holnap lejön neki a kötés a kezéről. Ezeket már írtam. Kicsit gyanakvóan nézett rám, hogy ÉN fogom leszedni a gézt a kezéről? ÉN?? Megemlítettem neki, hogy szívesen beviszem a kórházba a doktorbácsihoz (persze neeem), mire rögtön beérte velem boldogan.
Tegnap és ma mamával pihenget otthon, pótolgatja a pótolni valókat, szépen halad.
Holnap őszköszöntő buli lesz Zalán ovijában. Ez már a negyedik a mi történelmünkben. Ha már Zalán. Két féle tornára is felírtam őkelmét ebben a tanévben. Az egyik a Pelikán Egyesület féle torna, semmi különös, de mégiscsak mozgás. Nagyon fura volt ám hétfőn úgy menni érte, hogy vártam, ahogy felhozzák őket a tornateremből. Ugyanúgy, ahogy korábban Rékát. Még Ildi néni sem változott semmit. Torna utána szaladgáltak egy kört Mátéval és Letivel az udvaron, pirospozsgás arccal és nagy boldogan.
Egyébként szégyen mennyire nem vagyok képben Zalánnal kapcsolatban. Oviilag. El van szegény hanyagolva. Tornacipőt pl. hétfő délután vettem neki, az első órán még a váltócipőben volt kénytelen ugrabugrálni. Igaz, az csak vasárnap derült ki, hogy a régit, bár méretben jó, nem hajlandó felvenni, mert RONDA. Futólag olvasom a faliújságot, legszívesebben egyetlen ovis rendezvényre sem mennék el (dehát muszáj....), nagyon az óvónők sem érdekelnek már, illetve hogy mi folyik az oviban. Nagyjából rendben van minden, szeretem az óvónéniket (bár ezek sem tanítanak neki verset vagy mondókát....) és kész.
Visszatérve a tornára, a másik elfoglaltság valami önbizalomépítő, nemtudoménmilyen torna, az csütörtökön indul, azaz ma. Mivel azonban T. pszichológus ma ér rá csak, hát ma torna helyett még oda megy. Majd jövő héttől bevésem a memóriámba, hogy hétfő-csütörtök Zalántorna, szerda Réka rajziskola...Ezeken a napokon 5-re járok a csemetéimért. És még akkor sem szeretnének haza jönni.....
Na ezt most gyorsan gépbe vertem, mielőtt elfelejtem....Az ebéd szünetemet áldoztam fel eme bejegyzés érdekében. :)
