Réka klassz bukfenceket hány az ágyunkon. Ám egyszer rosszul méri fel az ágy adta lehetőségeket és legurul róla. Szerencsére pont talpra érkezik, akár egy macska. Egy pillanatig megszeppen, de hamar összekapja magát.
- Hú, de nagy mákom volt!
***
Film megy a tévében. A főhős éppen az mondja "Szó sem lehet róla".
- Anya, mit jelent az, hogy "szó sem lehet róla"? - kérdezi Réka.
- Hátttőőő....az annyit jelent, hogy izé....NEM. - felelem.
Eddig nagyjából csak pár ezerszer hangzott el a számból a "szó sem lehet róla" fordulat...És Réka nem értette volna?! :)
- Hú, de nagy mákom volt!
***
Film megy a tévében. A főhős éppen az mondja "Szó sem lehet róla".
- Anya, mit jelent az, hogy "szó sem lehet róla"? - kérdezi Réka.
- Hátttőőő....az annyit jelent, hogy izé....NEM. - felelem.
Eddig nagyjából csak pár ezerszer hangzott el a számból a "szó sem lehet róla" fordulat...És Réka nem értette volna?! :)
***
- Réka, kérlek szépen, ne piszkáld az orrod! - dorgálom meg törődötten a lányt. Hónapok óta hiába próbálom leszoktatni rossz szokásáról...
Réka rám néz, mutató ujja csaknem eltűnik bal orrlikában....majd annyit mond:
- Nem baj, anya, ne szomorkodj, maaaajd kinövöm!
***
Én: - Réka, ideje lefeküdnöd, késő van.
Réka: - Igen, bevacakolok az ágyacskámba.
Mármint bevackol. :)
***
Réka: - Kistestvért szeretnék, másikat! Dórának is kettő van.
- nem olyan régen ez nem volt probléma, sőt.
***
Az utcán közlekedve sokszor úgy viselkedik Réka mint egy neveletlen kölyökkutya. Ha motoron ül, akkor különösen. Messze előre száguld, kikerül a kontrollom alól. Ilyenkor iszonyúan féltem őt, aggódom miatta, egyben mérges vagyok rá, de nagyon. A héten újra előfordult, hogy egy úton nélkülem és az engedélyem nélkül kelt át. Nem forgalmason, de akkor is. Nem találom a fegyvert a viselkedése ellen, sem a fogást Rékán, nem tudom, mivel szoktathatnám rá, hogy független kis lénye több irányítást tűrjön.
- Rékaaaa, megint nem vártál meg, átkeltél az úton nélkülem....- süvöltöm, amikor a kihalt játszótéren végre elkapom a grabancát.
- .... - hintázott ő vidáman.
- Mi lett volna, hogy ha jön egy autó?????
- Hát akkor meghalok. - válaszolja vállát rántva.
***
Sokat emlegeti mostanában a "meghalt, elpusztult, megdöglött szavakat. Talán izgatja a téma a fantáziáját. A minap mondta is, hogy mi (szülei) nem fogunk megöregedni és meghalni sem fogunk soha. Édes, hogy ebben milyen komolyan hisz...
***
Meseolvasás közben szirénázó mentőt/tűzoltót hallunk.
- Biztos meghalt valaki.... - jegyzi meg Réka
***
Kisomfordál hozzám a konyhába:
- Anya, láttad valahol a kisbékákat? Szőrén-szálán eltűntek...
***
Ülünk az utcán, egy padon, lábunkat lógatjuk.
- Nézd csak, Réka, nekünk is olyan babakocsink van. - mutatok diszkréten egy felénk közeledő babakocsira. Réka nem szól semmit. Aztán ahogy elhagy bennünket kocsistul az anyuka, Réka elordítja magát.
- Neeeem, nem is tőlünk lopták azt a kocsit! - nem mertem fel sem nézni.
***
***
Apa szívességet tesz Rékának.
- Mit kell ilyenkor mondani? - kérdezi Apa.
- .....
- Mit kell ilyenkor mondani???
- .....
- Réka....mit kell ilyenkor mondani?
- Szívesen! - nevet Réka és elszalad.
Én: - Réka, ideje lefeküdnöd, késő van.
Réka: - Igen, bevacakolok az ágyacskámba.
Mármint bevackol. :)
***
Réka: - Kistestvért szeretnék, másikat! Dórának is kettő van.
- nem olyan régen ez nem volt probléma, sőt.
***
Az utcán közlekedve sokszor úgy viselkedik Réka mint egy neveletlen kölyökkutya. Ha motoron ül, akkor különösen. Messze előre száguld, kikerül a kontrollom alól. Ilyenkor iszonyúan féltem őt, aggódom miatta, egyben mérges vagyok rá, de nagyon. A héten újra előfordult, hogy egy úton nélkülem és az engedélyem nélkül kelt át. Nem forgalmason, de akkor is. Nem találom a fegyvert a viselkedése ellen, sem a fogást Rékán, nem tudom, mivel szoktathatnám rá, hogy független kis lénye több irányítást tűrjön.
- Rékaaaa, megint nem vártál meg, átkeltél az úton nélkülem....- süvöltöm, amikor a kihalt játszótéren végre elkapom a grabancát.
- .... - hintázott ő vidáman.
- Mi lett volna, hogy ha jön egy autó?????
- Hát akkor meghalok. - válaszolja vállát rántva.
***
Sokat emlegeti mostanában a "meghalt, elpusztult, megdöglött szavakat. Talán izgatja a téma a fantáziáját. A minap mondta is, hogy mi (szülei) nem fogunk megöregedni és meghalni sem fogunk soha. Édes, hogy ebben milyen komolyan hisz...
***
Meseolvasás közben szirénázó mentőt/tűzoltót hallunk.
- Biztos meghalt valaki.... - jegyzi meg Réka
***
Kisomfordál hozzám a konyhába:
- Anya, láttad valahol a kisbékákat? Szőrén-szálán eltűntek...
***
Ülünk az utcán, egy padon, lábunkat lógatjuk.
- Nézd csak, Réka, nekünk is olyan babakocsink van. - mutatok diszkréten egy felénk közeledő babakocsira. Réka nem szól semmit. Aztán ahogy elhagy bennünket kocsistul az anyuka, Réka elordítja magát.
- Neeeem, nem is tőlünk lopták azt a kocsit! - nem mertem fel sem nézni.
***
Körte leves Réka módra:
- Először veszünk néhány körtét...megpucoljuk őket, a héjjat beletesszük a levesbe, a többit megesszük, mert a belseje finom.
Apa szívességet tesz Rékának.
- Mit kell ilyenkor mondani? - kérdezi Apa.
- .....
- Mit kell ilyenkor mondani???
- .....
- Réka....mit kell ilyenkor mondani?
- Szívesen! - nevet Réka és elszalad.
