Tegnap mese után, elalvás előtt kért Réka néhány kortyot inni. Mire előkaptam az ásványvizes üveget, ami éppen az ágyam fölött állomásozott. Réka kinyerte belőle az utolsó cseppet is, mire gépiesen összelapítottam az üveget. Réka váratlanul, ám annál kétségbeesettebben felkiáltott:
- Anya, neeee...Szegény üveg!
Meglepetten engedtem le az immár lapos cuccot és pislogtam párat.
- Dehát mindig ez a sora. Kiürül, kilapul, megy a suliba a gyűjtésre.
- Deee...vissza tudom csinálni. - ez tmár azok a szemek, a kérlelők, szomorúak mondatták velem.
Azzal jó nagyon fújtam a szemétpalackba, ki is kerekedett szépen, szinte eredeti formájára. Réka újra csupa mosoly lett, majd elégedetten simogatta új barátját.
Negyed órával később mélyen aludt az ágyában. Még a lámpácskát is lekapcsolta a feje fölött, jól elfáradhatott. És mihez bújt hozzá melegen és teli szeretettel? 2 mázsa plüsst és négy raklapnyi pónit feledve? Az üres PET palackhoz....
Ez a drága kis tündér 7 éves lesz holnap. Igazából már hetek óta készülünk erre, mégis csak ma reggel esett le, ahogy a vécén ücsörögtem. Már a nyolcadikba vág bele szombat reggel. Még 11 év és nagykorú lesz.....ÓTejóég!!!
