Végül elkészült a gardrób. Ott tartottunk, hogy szidta a falat az asztalos, úgy szolidan, hogy van benne négy cm….emiatt vissza kellett vinnie a már leszabott lapokat a lapszabászatra és hát plusz x és y óra munka volt vele. Hozzáteszem, hogy ő maga mérte fel a helyszínt és asztalos legalább 25 éve, szóval úgy gondoltam, hogy nem a mi hibánk az ügy. Mondtam is neki, hogy akkor most szépen magára hagyom, szóljon, ha kell neki valami, hagy szerelgessen kedvére. Még utánam szólt, hogy egy pohár üdítőt vigyek már neki, bitte. Kapott egy üveg ásványvizet és egy Apentát, ez utóbbit legurította a torkán, szinte az egészet. Erről rögtön eszembejutott anyukám, aki annak idején ebédre is meghívta a szerelőket, amikor a gázt legelőször, még az őskorban bevezették a házunkba kisiskolás koromban. Három fogás is volt. Hát messze esett az alma a fájától ilyen szempontból.
Kapott inni emberünk, lenyugodott, gondolom és aztán estére valamikor készen lett az egész gardrób. Hát nem voltam tőle elájulva a gyönyörűségtől, de végülis hatalmas, azt nem mondanám, hogy nem tetszik és rengeteg mindent elnyel. Valami nem stimmelt, de nem jöttem rá ott rögtön, hogy mi , csak amikor már az asztalos elment – egy korábbi terv alapján hajtotta végre a kivitelezést – pedig a legfrissebb verzió szerint szerettem volna – nyilván. Semmi gond, írtam neki, hogy ne legyen ideges, de 3 polc hiányzik a rendszerből. Messanger nem továbbít érzelmeket különösebben, úgyhogy csak annyit írt, hogy pótolja, mondjak egy számot, hány polcot szeretnék. Azt csak 2 nappal később vettem észre, hogy van pár sérülés a gardrób frontján, hurrá! Gondolom, a huza-vona eredménye vagy a lapszabászok nem bántak kesztyűs kézzel a bútorlapokkal mindegy. Attól viszont elment a kedvem, hogy asztalossal (ezzel vagy másikkal) gardróbot készíttessünk, inkább veszünk egyet készen, egészben. Most legalábbis inkább erre hajlok….
Hétvégén tartottuk a Bálint napot ,amit ugye soha nem ünneplünk, főleg mert március 8 amúgy is az évfordulónk. Node maradt még egy üveg isteni fehérborom karácsonyról, a kedvencem és jött a Demeter féle csokoládé. Olyan mohók voltunk…voltam , hogy szombat este mi már megtartottuk a Bálint napot, csak másnap reggel esett le, hogy Bálint nap tulajdonképpen vasárnap van….hopszika! A csoki elfogyasztásában a gyerekek is segédkeztek, nekik a robbantócukorkás jött be, a mogyorós golyó is eléggé gyorsan apadt, a sós karamellás szívek pedig az én személyes kedvenceim voltak.
Szombaton meglátogattuk anyukámat a névnapja alkalmából. Vittünk neki mandarint, mert azt kért, csokit (Stühmer) és sok-sok olvasnivalót, mert mostanában azzal üti el az idejét. Reggel felhívott, hogy úgy enne egy kis KFC-t, egyszer már kóstolta nálunk és most úgy megkívánta, nem vinnék neki? Naná, hogy vittünk. Estig elütöttük nála az időt, közben Zalán szülinapi buliban tombolt, úgyhogy rendben volt ez a hétvége, főleg hogy hétfőn szabin voltam. Merthogy a vasárnapot azt kb. végigtanultuk, déltől-hatig biztos tanultam valamelyik gyerekkel.
Hétfőn tettem-vettem itthon, aztán amikor délben hazajött Réka a suliból (mert 3 órájáról elkértem), elbattyogtunk szemüvegkeretet vásárolni. Gondoltam, hagyok neki időt, bejárunk pár optikát, hagy válogasson, ha már első szemüveg lesz…..Erre kb. 10 db megtekintése után rábökött egyre, hogy az tetszik neki és közölte, hogy mehetünk ,mert ő még be akar ugrani a DM-be és a Plázába is. Olyan közönyös volt.....de nem firtattam különösebben, benéztünk még ide-oda, sok izgalmasat nem láttunk, így 3 órára itthon voltunk. Ráadásul a hazafelé vezető úton találkoztunk először az osztályfőnökkel, majd az iskolából, hetedik óra után kiáramló osztálytársakkal is. Réka próbált elbújni a hátam mögé a járdán masírozva, de azért csak hetedikesek, már felismerik a gyerekek egymás őseit. Szóval jövő héten kb lesz egy elkészült szemüvege a kiscsajnak. Remélem, a fejfájása megszűnik. (Egyből feldobott a facebook egy lézeres látásjavító műtétes linket, sicccc innen, not today!
Villámgyors szállítással megérkezett a Kőszívű ember fiai könyv butítása Nógrádi Gergelytől. Hát szerintem ezt bűn a gyerekek kezébe adni, akkor inkább hagynák ki a Kőszívűt és adnák fel gimiben, ha a nyelvezetén fennakadnak, de most komolyan a sztori miatt inkább a Nógrádi féle a kötelező?
Most este pedig megsütöttem Limara fonott kalácsát, egy hatalmas nagy kalács lett fél kg lisztből és egyszerűen csodás lett, foszlós, illatos, mennyei. Első igazán finom kalácsom. Remélem, húsvétkor is hasonlóan fog sikerülni.
