Minimális és ez jóóó

Hát ma aztán nem sok dolog történt. Dolgoztam is ma, a délelőttöt, illetve nagyjából az egész napot a gép előtt töltöttem, várva, hogyan alakulnak a dolgok. Tetszik nekem ez a home office, de persze nem vállalnám be állandóra. Mondjuk, nem is hiszem, hogy bárki alkalmazna így...

Reggel megnéztem félszemmel fél rész Vészhelyzetet. Nyugtáztam, hogy ezt is más anyai szemmel idegileg feldolgozni. Utcai gengszterek lepuffantottak véletlenül egy kislányt, aki aztán elvérzett, nem akart újraindulni a szíve, aztán amikor az anyukája kvázi elengedte, mégis mutatott némi életjelenséget. Később még összeomlott a liftben és egy ideig nem lehetett tudni, hogy túléli e, de végül igen. Nem sok jó történt soha ebben a Vészhelyzetben, de ha most lennének új évadjai, biztos nem nézném. Mondom én, hogy öregszem.

A gyerekek ma hatalmasat aludtak, öröm volt nézni. Én meg hagytam, mert az alvás gyógyít, mindenki tudja. Ahogy ettek valamit reggelire, nem volt már korán, úgyhogy elmentünk sétálni. Sütött a nap és egész barátságos volt az idő, kellett már egy kis friss levegő, mert vasárnap óta ki sem tudták az orrukat a lakásból. Egészséges. nem mondom. Úgy alakult, hogy az iskola előtt bandukoltunk hazafelé. Egy csapat nyolcadikos áramlott ki a főbejáraton, a combjuk a nyakamig ért, a hajuk derékig, kabátjuk a karjukon...Nagyon tavaszt éreztek. Ahogy hátulról meg-megakadt a szemem rajtuk, arra gondoltam, hogy te jó ég, már csak öt év és az én lányom is nyolcadikos lesz. Az alapítványi bálon keringőt táncol, túl lesz a gimis felvételin és talán neki is olyan hosszú combja és fokhagyma feneke lesz, mint ezeknek a lányoknak....

Ebéd után tanultunk egy kicsit, bár Rékának nem volt kedve. Mikor van annak? Általában ha közben kikacsintottam a munkámra, mindig megállt az élet én nem haladtak a tanulnivaló. Elolvastuk a környezet baromságot a fertőző betegségekről meg az örökletesekről....aztán volt még Zrínyi feladatsor, de Réka totál érdektelen volt, úgyhogy abbahagytuk.  Megírt egy fogalmazást, néhány feladatot nyelvtanból és kész. Németből most gyanúsan penge a lány, kíváncsi vagyok, mit produkál, ha legközelebb írásbeli számonkérés lesz.

Este nem találtuk a tévé távirányítóját, úgyhogy legnagyobb mérgemre nem tudtuk megnézni A Dal középdöntőjét. Később jöttem rá, hogy talán online is lehetett volna nézni, lényegtelen. Végül a távirányító előkerült a komódom egyik fiókjából. Őrület, hogy hogy kerülhetett oda. Annyira nem, biztos én dugtam oda és azon mód el is felejtettem.

A gyerekek meggyógyultak egyébként, hogy a lényegről is írjak. Persze köhögnek még, de ez már csak az utórengés a mélypont után. Most Tibi beteg, pedig én voltam itthon velük.

Jön a hétvége. Hurrráááá! Bár most nem vagyok elcsigázott, stressz szintem minimális. Mindig így kellene élnem. :)