2013. május 29., szerda

Ápdét


A hét igencsak szokatlanul indult. Először is, hétfőn reggel elaludtunk. Az a nyavalyás telefonom valami oknál fogva nem ébresztett. 8 órakor jön be vigyorogva Tibi, hogy halihóóó, mindjárt negyed 9! Még szerencse, hogy aznap éppen nem hajnalban indult dolgozni, akkor talán délig alszunk? :) Kapkodtunk, mint a fejetlen csirkék (vagyis inkább én, a gyerekek a tévé előtt alfában wellness-eztek. Végül 9 előtt két perccel, mellbedobással, az ovi öltözőjében landoltunk. Még láttam futólag, ahogy pedassz és óvónő összenéz....hiába na, SZERETNEK ENGEM  ott. Nagyon! És az érzelmek kölcsönösek. 

Hazaértünk, mondókáztunk, zenéltünk, meséltem, főztünk, nemtomén...éltük a kis hétfő délelőtti életünket. Majd lefektettem Zalánt, leültem a gép elé megírni egy levelet....majd egyszer csak csörrent a telefon. Tibi volt az, nagyon furát kérdezett. Nem hallottam a lövéseket? Mi újság itthon?  Merthogy valahol az utcánkban lelőttek valakit és meg is halt. Micsoda???? Kiléptem az erkélyre, persze a lombos hárs- és gesztenye fáktól semmit nem lehetett látni.....Minden a szokásos volt, a levegőben sem úszott semmi gyanús. Talán fél egyet üthetett az óra. 

Hálanekedinternet, hamar égnek állt a hajam. Egy D. Tibor nevű vállalkozót lőttek le otthonában, felesége az NAV irodába menekült. Még jó, hogy nem a NAV irodában fogtam vérző fejem és előtte volt alkalmam Tibivel beszélni, mert frászt kaptam volna, hogy lelőtték az ártatlant. Az több ismerősnek is eszébe jutott, kaptunk pár telefont, hogy izé....élünk még??

Ahogy utánagondoltam, az egész véres leszámolás akkor történhetett, amikor hazaértünk az oviból. Akár láthattam is, ahogy menekül a gyilkos. Persze az agyam szivacs és hómező egyszerre, tán azt sem veszem észre, ha a Walesi herceg sétál el mellettem díszhintóban....de nem is az az érdekes. A sarokról simán rálátok a házra, ahol az esemény történt. Ezerszer elsétáltunk már mellette... Brrr!

Délután (a vadnyugati körülményekre tekintettel) Rékát nagynénje hozta haza az oviból. Kiderült, hogy nem volt kedve FitKidre battyogni, de azért elment (gondolom, óvónéni noszogatta rendesen). Mire itthon felértünk az emeletre, már azt is sejtettem, hogy lázas. Összegömbölyödött a kanapén és nem is moccant onnan többet, amíg egy nagy adag Nurofen elfogyasztása után elaludt. BETEG lett! 
(egyébként tök fura, hogy több, mint 1 fecskendőnyi az adagja Nurofenileg..én még ott tartok, hogy FÉL. VÁÁÁÁ!) 

Nehezen ment le a láza, nehezen engedett a nurofen hatalmának, 1,5 órával később azonban egy agyon izzadt, de láztalan leánykát simogattam az ágyában. Éjszaka fel-felkeltem hozzá, hogy megnézzem, nem támad megen ez a láz, de nem. Reggel láztalanul és tünetmentesen ébredt! Nem akartam elhinni. Sem takony, sem egy köhhentés, semmi. Ami persze jó, csak meghökkentő. Ilyesmi 1,5 éves kora óta nem fordult velünk elő. 1 napos betegség?? Persze az ovit még hétfő este lemondtam egész hétre, szóval Réci éppen az elő vakációját élvezi. 

Ami Zalánt illeti, pont ma "nyújtogattam a nyakam", hogy vajon lehet e már tudni, melyik csoportba kerül a picinyem......még semmi biztos. A Napraforgó csoport óvónénijei okésak, amiatt nem aggódom, de a Napsugárban változás lesz. Ami egyébként jóóó!  Akik most vezetik a csoportot, biztosan nem kapnak kiscsoportot. A háromból kettő nem. A harmadik marad, L.K., mellé keresnek másik óvónénit pályázat útján. Hurrá.....szóval megint egy sötét ló, akiről nem tudni semmit. Még azt sem, hogy ki lesz a befutó. Most mást nem tehetek, csak várok, mi lesz. Viszont a felvételi papíron elírták Zalán születési dátumát....aszerint ő szeptemberi....Lehet, ez még fontos lesz? 


2013. május 28., kedd

A 3 éves Zalánról

Milyen is ő? 

Pont tegnap este meséltem Tibinek, hogy egyszerűen nem lehet (én nem tudok) betelni vele, olyan aranyos. Egyszerűen imádom! Ahogy hallgatja a mesét, ahogy néz rám szép metszésű szemeivel, ahogy megölel, megsimogat, ahogy toporzékol, ha mérges (mintha esőtáncot járna), ahogy kacag, ahogy elmélyülten játszik....Az én drága kis csodám ő. No de pontokba szedve, kicsit jobban a realitások talaján mozogva és kevésbé elfogultan:



- nagyon szereti az ebéd utáni szundiját (2-3 óra). Ha lemaradásban van alvásilag, akár négy órát is durmol. Cumi, macistakaró alapkövetelmény. 
- sok autómárkát felismer (Opel, Lada, Volvo, Maruti,Toyota, Suzuki, Peugeot, Audi, Renault stb...)
- 20 hibátlan foga van
- ha zavarban van hirtelen elfordítja a fejét
- teljesen ok nélkül is meg tud haragudni az emberre
- tudja melyik a jobb és bal keze/lába. Ezen mindig meglepődöm. Vagy ez pasis képesség?
- 98 centi magas és 14 kilós a cérnahuszár
- van 74-es rövidnadrágja. Na jó, nem esik le róla...
- jetilába 25-ös szandát hord
- Rékával fürdik minden este. Kivéve, ha a szülőkkel fürdenek
- tejet iszik (nem sokat), tápszert sosem fogadta el az anyatej után
- barátságos, alapvetően nem félénk
- jószívű, játékait megosztja Rékával (majdnem mindig)
- folyton belepisil a fürdő vízbe...
- ami azt illeti, bárhol tud pisilni a szemérmetlen. Minap egy pillanatra nem figyeltem és az óvoda kellős közepén slagolt. 
- bár kevésbé válogatós, mint Réka, nem egy nagyétkű fiúcska. Inkább ahogy a nagyapja, sűrűn eszik keveset.
- nagyon jól eljátszanak Rékával, öröm nézni. Olyan elmélyülten, mintha megszűnne körülöttük a világ. Néha az az érzésem, hogy zavarom őket. 
- nem mondom, néha veszekednek is. Az is kell.
- nem a türelemről híres, már egész kiskorában felfigyeltem erre
- egyelőre mindegy, mit adok rá. Nem válogat, de szeret csinosnak lenni. 
- mivel nővére van, továbbra is vonzzák a csajos holmik. 
- nagyon szeret játszóterezni
- itthon és mamánál a bújócska a nagy kedvenc
- leginkább a kellék nélküli vagy minimális kelléket igénylő játékokat szereti (szerepjátékok)
- szeret puzzle-ozni
- logicózni
- imádja a meséket. APG és BB korszak tombol, de mindenevő mese fronton. Sosem unja meg őket. Ebéd után inkább neki való, este inkább Rékára szabott meséket olvasok nekik. Senki nem szokott panaszkodni. (Csak én, ha APG-t kell már megint felolvasni. Neeeee!) 
- szívesen mondókázik, jaj, nagyon
- nagyon szeret nekem segíteni a konyhában. Bármit bízok rá, azt komolyan veszi és ügyesen, fegyelmezetten műveli
- rajzai a fejláb figuráknál tartanak, nem egy szenvedélyes rajzoló a pasas
- festeni jobban szeret, élvezi, ahogy kialakulnak ecsetje alatt a színek. Napocskát, virágot, hóembert már pingált és nagyon büszke volt magára. Konkrétan a rajzával aludt. 
- ruhái 98-104 méretűek
- szobatiszta (március óta), ágytiszta, olyan stabilan kb. mint én. (na jó, majdnem! A játék hevében olykor "elfelejt" pisilni. Én is ilyen voltam kiskoromban. :)
- kis segítséggel le- felveszi a ruháit. Este a pizsamájába mindig ő bújik bele egyedül. Az a gond, hogy nem akar.
- a ceruzát sokszor még magasan fogja - hisz csak 3 éves
- stabilan elszámol 27-ig (apja szerint 40-ig)
- tízig bármit megszámol (ha nem kapkod).Igazából 10 felett is...
- szereti a Mekis kaját - főleg az ajándék miatt. 
- a hamburgerből a zsömle felső részét nem szokta megenni. 
- lépcsőn felfelé és lefelé egyaránt száguldozik
- bicaját maga viszi le a lépcsőn
- ismer 1-2 betűt és számot is (az 1-t és a 6-ot biztosan, a többi még nem stabil)
- érdeklik a közlekedési táblák 
- minden színt ismer, valamint a főbb formákat (trapéz, paralelogramma még idegen neki)
- folyamatosan kérdez
- nem jellemző, hogy Rékán kívül mással is barátkozna. Nem is próbálkozik a játszótéren, bár mások közeledését nem utasítja el
- tudja a teljes nevét, korát, hogy melyik városban lakik. Szülei, testvére nevét.
- kiválóan rúgja, dobja a labdát (feje felett is) ügyesen el is kapja
- bordásfalon fel és le egyaránt jól mászik (a hinta oszlopán félis felmászott a minap)
- Gryllus rajongó
- állatkert rajongó
- jobb kezes lesz (szóval bár Tiborom bal kezes, ezzel a tulajdonságával egyedül marad a családban.)
- több/kevesebb, kisebb/nagyobb fogalmát ismeri 
- nagyon érzékeny és sértődékeny
- cipőjét egyedül felveszi (le is persze)
- a jövő idő és bizonyos szórendek még rejtély számára
- csokiimádó 
- fagyiimádó
- a szemeibe nézni....az valami varázslat
- gyakran eláll a lélegzetem is, hogy milyen szép....
- sokan mondják, hogy elfogadnák őt saját gyereküknek. Pedig nem adjuk! :)
- képes hosszú időn keresztül ugyanarra koncentrálni - ezt főleg meseolvasás és homokozás közben figyeltem meg
- nem bírja, ha nem figyelnek rá társaságban
- ha telefonálok, folyton halaszthatatlan közlendője akad
- múltkor hivatalos ügyben telefonáltam, mire Zalán rákezdett mantrázni
(anya, pisilni kell,anya pisilni kell, ANYAAA, PISILNI KELL!)
- szívesen és könnyen nyilvánít érzelmeket (Szeretlek, anya! Nagyon haragszom rád, anya!
- múlt hét szombaton járt életében először fodrásznál
- haja pindurkát hullámos
- életében egyszer (asszem....) már kapott antibogyót
- imádja a futóbiciklijét
- hatalmas mozgásigénye van
- mindig megköszöni a vacsorát (olykor a reggelit is így)
- hamarosan új autósülést fog kapni
- gyengéje a szupermarketes 100 Ft-tal üzemelő autó/helikopter
- nem jellemző rá a hiszti. Azért előfordul, ha fáradt vagy nagyon éhes
- egyszer már aludt házon kívül, tavaly szilveszter táján
- szereti "vezetni" a Toyotát
- ő is szívesen vesz be gyógyszert. Persze csak ha jóízű
- előfordul, hogy közöttünk alszik, de jobban szeret a saját kuckójában aludni
- nagy állatbolond (cica, kecske, kutya vagy csibe, egyre megy)
- szerinte ő lesz egyszer menyasszony...vagy hercegnő
- imádja az apját. Nagy szerelem az övéké, én mellettük csak kispályás lehetek....
- tudja, hogy a pocakomban növekedett, mielőtt megszületett volna
 - orvos- és védőnő fóbiája van
- tévébolond. Ha belegondolok, hogy Réka 3 éves koráig nem is igen nézett tévét, mert nem érdekelte....(leszámítva a reklámokat), Zalán mindenevő lenne, ha hagynánk
- erős, szívós fiú, különösen az alkatához képest
- nem szereti a szomorú vagy lassú dalokat a rádióban
- megsimogatja a békát, csigát, bodobácsokat szedeget...
- szívesen cserél autósülést Rékával
- testrészeit jól ismeri (kivéve a csukló, az valahogy nem fontos neki)
- összetett mondatokban beszél, melyet idegen is megért (szinte mindig)
- gyöngyöt tud fűzni, vonalat, kört rajzol papírra
- klassz magas tornyot épít kockából
 - verset mond, énekel, táncol
- ősztől óvodás lesz, Pitypang ovis
- Nagyfiú....

2013. május 27., hétfő

Fodrásznál - előtteutána








Most látom, hogy az arckifejezés ugyan az! :)

Hosszú rábeszélés után sikerült Tiboromnak elcsalogatni magával Zalánt a fodrászhoz. Nagyon jó fiú volt, nem kapaszkodott két kézzel az ajtófélfába, nem ordított, hogy az ő hajához aztán nem nyúl senki, csakis anya.....Szépen csendesen hagyta, hogy az olló csattogjon a fülei körül. Sajnos nincsenek fotók, amelyek beszámolnánk a hajkurtítás folyamatáról, csak a végeredményről...de sebaj! Nekem nagyon tetszik. Kicsit megint eltűnt belőle a kisfiú, a kisbaba, a bébike, a háromévalatti....kicsit komolyabb feje lett, öregíti az új séró, dehát ilyen játék ez az élet! :) 

2013. május 25., szombat

Zalánság, Rékaság




Szombat reggel van. Réka nagynénjénél aludt az éjjel, Zalán és Apa pedig fodrászhoz indultak az imént. Drukkolok, hogy kurta fürtökkel érkezzenek haza. Rám vár 3 kosárnyi vasalás, de előbb még hozok egy csokornyi "gyerekszájat". :)


Mint arról már beszámoltam, nemrégiben sajnos kénytelenek voltunk új mosógépet vásárolni. A vadonatúj megérkezett, a régit elvitték...Felmerült a kérdés, hogy mi legyen a mosógép neve?
Samsung! - vágta ki Réka. Mindenki nevetett, mert a masina márkája nem ez. Végül Erzsi lett. LG után szabadon. Én meg biztosan öregszem. Az előző gépnek nem volt neve. Vagyis igen. Mosógép.

***

Új fázishoz értünk "gólyahozzailag". Bár mi sosem említettük a gólyát, ha babáról volt szó. Rékát eddig elsősorban a szülés érdekelte illetve a pocakos hónapok. Valamelyik este azonban tovább lépett.
- Azt tudom, hogy a puncidon bújt ki Zalán...és én is...előtte a pocakodban laktam...de miből lettem??
- APA ÉS ANYA egy-egy sejtecskéjéből. Aztán csak nőttél és nőttél, fejlődtél, majd amikor már elég nagy lettél, megszülettél. - itt szünet jött. 
(...)
- De hogy? És miből? És..és..hogy kerültem ODA?? - kérdezte aztán váratlanul.
- Izé.....Apa hozzátette anya sejtecskéjéhez a magáét. - itt TIbi rámnézett, "nagyon vékony a jég" arckifejezéssel.
- De hogyan????
Erre nem volt teljesen őszinte és egyben igaz válaszom, úgyhogy csak annyit mondtam, hogy "nagyon szerettük egymást" Apa és én. Szerencsére Réka beérte ennyivel. Pont izgalmas rész jött a természetfilmben. Engem pedig az nagyon-nagyon érdekelt. A film témája természetesen nem a humán szaporodás volt.


***

Zalán kedvenc szófordulata mostanság a:

Soha a büdös életbe!

Néhány példa:
- Soha a büdös életbe nem fogod letekerni a kupakot.
- Soha a büdös életbe nem tudok innen lejönni. (biciklivel)
- Soha a büdös életbe nem eszem meg. Soha!
- Soha a büdös életbe nem rakom ki. (puzzle)
És így tovább, és így tovább....


***

Réka átölel:
- Te vagy a kedvenc anyukám!

***

Réka kilép a teraszra:
- Szent málnabokor! Micsoda napsütés!

máskor:

Kilépnénk a Tescoból, de váratlanul szembesülünk azzal, hogy rögtön dézsából öntik odafentről.
- Szent lámpabokor, szakad az eső! - csapja össze a kezeit Réka
Lehet, hogy meteorológus lesz?

***

Zalán:
- Szeretem Apát, Rékát és anyát!
- Réka: én is így vagyok  vele. Szeretem anyát, apát, Zalánt és magamat. Örülök, hogy élek...

***

- Ha a házunk felrobbanna, akkor meghalnánk. - szól Zalán.
- És hajléktalanok lennénk. - mondja Réka.
Akkor már mindegy volna, de nem jó kilátások.

***

Patacsata megy a tévében (egy film). Zalán elmélyülten nézi egy darabig, aztán kiböki. 
- Nézd már, ott a kukija! 
- Az a tehén tőgye, Zalán. - korrigál Réka nevetve.

***

Szikrázó napsütés félbe szakad, amikor a Nap hirtelen egy felhő mögé bújik. 
- Hé, ki kapcsolta le a villanyt? - háborog Zalán.


***

Egy hosszabb beszélgetés része. Hogy hogy jutottunk el a kiinduló kérdésig, itt nem releváns.

- Hogy keletkezik a felhő? - kérdezem én. 
- Én tudom! - pattog Réka. - Hát...mondjuk azt, hogy van a tányérban víz. Meleg van és a víz elpárolog a Nap miatt.....Elpárolog, felszáll, de ott fenn hideg van és felhő lesz belőle. Ennyi! - én csak lestem...
- .... Ki mesélte ezt neked?
- Hát apa! 

Máskor.

- Csak tudnám, mi a különbség a meteor és a meteorit között. - motyogom az orrom alatt  zsémbesen egy tudományos kisfilm alatt, bosszankodván tudásbeli hiányosságomon.
- A meteor az, ami még repül. A meteorit pedig amikor a Földbe csapódik. - csicsereg Réka mellettem. 
- ?????? 
Igaza volt.
Félem azt a napot, amikor a gyerekeim rájönnek, hogy okosabbak nálam. Vagy már azon túl vagyunk? :)






2013. május 24., péntek

Logopédusnál






Zalán az imént csukott szemmel betámolygott, közölte, hogy pisilnie kell, csukott szemmel pisilt, közben a buksija a vállamon nyugodott. Felállt, ráráncigáltam a gatyáját, majd visszatettem óvatosan az ágyába, ahol rezzenéstelenül aludt tovább.... :)


Szóval logopédusnál. Nehéz téma ez most nekem. Általában olyasmikről tudok írni, amin nem kattog ezerrel az agyam, bizonyos értelemben "túl vagyok a "kemény dión", amennyiben kemény dióról van szó. Ha logopédia, ha dadogás, hát csattog az agyam rendesen, szó se' róla. Szóval, nem tudom, ebből milyen bejegyzés lesz. Már csak azért sem, mert nem emlékszem, hogy közzé tettem e korábban a dadogásról szóló bejegyzésem vagy nem....Na mindegy!

Múlt héten már éppen azon voltam, hogy felhívom a Nevelési Tanácsadót időpont dolgában, logopédusilag, amikor a nagy töprengés és vacillálás közepette kaptam egy e-mailt óvónéni ismerősömtől, melyben többek között az állt, hogy ő szívesen kér nekem időpontot az ovi logopédusához. Szerinte ő a városban a legjobb. Belementem. Másnap, vagy valahogy úgy, jött is a hír, hogy csütörtökön két órára van szabad hely a logopédus hölgy naptárában. 2 óra??? Az nekünk masszívan és elkerülhetetlen alvásidő. Abban maradtunk, hogy megpróbáljuk eltolni 3 órára, ha nem megy, akkor valamit bűvészkedem Zalánnal, felkeltem az ártatlant hatkor és lefektetem 11-kor...vagy hasonló rémségek. Végül erre semmi szükség nem volt, mert valóban sikerült 3 órára eltolni az időpontot, ráadásul Zalán, míg én a rántást kavargattam a kapros zöldbablevesen, fél 11-kor fogta magát és elaludt a kanapén. Ó, jeeeeeee! 

Elmondhatom azt, hogy nem vártam semmit ettől a logopédusi konzultációtól. Elsődleges célom az volt, hogy túl a 6 hónapnyi dadogás intervallumon, lássa szakember a pasasom. Felvázoljon valamiféle jövőképet, a rózsásat és a kevésbé rózsásat is. Arra is fel voltam készülve, hogy semmi számomra megnyugtatót vagy kézzel foghatót nem fog tudni mondani nekem. Némi fenntartásim voltak vele szemben, mert azt már tudtam, hogy nincs saját gyereke...azért is adhatott  2 órára időpontot egy 3 éves gyereknek, de a lényeg, hogy jó szakemberrel találkozzunk.

A logopédus hölgy valahol az ötvenes éveiben járhat, nagyon kedves volt és barátságos. Ami elsőre feltűnt, hogy nagyon szépen beszélt, élmény volt hallgatni. Szavainak minden hangját kiejtette, akár egy Kazinczy-díjas. Ami persze elvárható és normális egy logopédusnál, azt hiszem. (Idősebbek talán még emlékeznek Gálvölgyi János egyik paródiájára, amelyben a logopédus hölgy - maga Gálvölgyi - orbitálisan pösze volt. :))) Ez eszembe is jutott, ahogy várakoztunk egy kicsit.)

Amíg Zalán "oldódott" a sok játék közepette, mi beszélgettünk erről-arról. Ami kiderült:
- Apa keveset van itthon, Zalán apás
- trauma, sokk nem érte (nem váltunk el, nem szoktunk veszekedni, tányért hajigálni, nincs a láthatáron új anyuka, apuka, kistestvér, nem halt meg senki a családban, nem harapta meg kutya, nem esett ki az ablakon, nem felejtettük ott sehol, nem ijedt halálra semmitől, tartósan kórházba nem kerültem sem én, sem Tibi)
- dadogása élettani dadogás - egyelőre
- normál beszédben, vers mondáskor, történet meséléskor egyaránt akadozik a beszéde
- hangnál vagy szótagnál is van elakadás
- a családban (tudtommal) nincs beszédhibás
- rángó mozgás, idegrángás nem kíséri az elakadást
- beszédfejlődésben le van maradva (!) Ezen picit meglepődtem, de a logopédus (E.) elmondta, hogy az új irányelvek szerint, ha 2 évesen nem beszél egy csemete (értem azt ezalatt, hogy folyamatosan), az már megkésett beszédfejlődésnek számít. Márpedig Zalán 2 évesen még nem nyomta a sódert....épp hogy összerakott alanyt és állítmányt. 
- mozgásfejlődése rendben, kúszott, mászott, felült és járt, ahogy a nagy könyvben meg van írva, sőt!
- testvérével kapcsolata kiegyensúlyozott, Rékát nem viselte meg mélyebben, amikor testvére született


Egy idő után Zalán elunta a kockákat és a versenyautókat is, így hát átsétáltunk a másik fejlesztő szobába, ahol óriás labdáktól kezdve labdafürdőig minden találtatott és Zalán nagyon jól érezte itt magát. Nem rémlik, hogy fél pillanatnál többet töltött volna egy helyben....Sok tudomást rólunk nem vett, pedig kérdezett tőle ezt azt E. , de Zalán inkább kosárra dobott és hallgatott. Max. hümmögött. Ahogy letelt az egy óra, nehezményezte is, hogy távoznia kell, biztattam a kinti csúszdákkal és finom uzsonnával, így aztán belement, hogy maga mögött hagyja ezt a gyerekparadicsom szerű fejlesztő szobát. 

Mielőtt elköszöntünk volna, E. annyit mondott, hogy az akadozó beszédnek őszre meg kellene szűnnie. Vagy legalább javulnia. Ha nem így lesz, bevonjuk az óvoda pszichológusát is, aki finom módszerekkel és trükkökkel ki tudja deríteni, hogy mi állhat a dadogás hátterében. Áll e egyáltalán lelki tényező? Bevallom, ebben nem sok bizodalmam van, de mivel szükséges lépése a dadogás elleni fellépésnek, ezért elfogadtam ezt is. Nem lepne meg, ha annyit derítene ki, Zalán erősen apás, Apa pedig hétköznap nagyjából sehol, ezért van az egész. Akkor aztán feltalálja a spanyol viaszt, mert ezügyben  nem tehetünk semmit, de semmit. 

A továbbiakat, mi van ha iskolás korban is marad az akadozó beszéd, nem érintettük. E. arra kért, hogy  mindenfaja ellenérzést mellőzzünk, nem szabad rá sem szólni Zalánra, sem ismételtetni vele a nehezen kibújó szavakat. Úgy kell élni, együtt élni ezzel a helyzettel, mintha mi sem történne. Tudja, hogy ez nehéz....(igazából eddig nem volt az)...de még a tekintetünkből is irtsuk ki a rettegést (így mondta), ami arról szólna, hogy "úristen, mi lesz a gyerekkel, ha ez így marad???". Értettem, miről beszélt, meg is érintett, bár hazafelé illetve itthon jöttem rá, hogy én még csak most kezdek el rettegni. Talán ostoba vagyok, eddig nem mérlegeltem komolyan annak az esélyét, hogy Zalán nagyobb korában is dadogni fog. Egyszerűen nem gondoltam erre, pedig nem vagyok egy örök optimista emberke. Úgy gondolkodtam, hogy kinövi, logopédusi segítséggel túl lesz rajta. Ha nem is 100%-ban, de 90-ben....

Különösebb teendő nincs. Minél többet mozogjon Zalán, ússzon, ugráljon, hintázzon, futkározzon, biciklizzen, mert a mozgás fejlődésének köze van a beszéd fejlődéséhez is. Meséljek neki, mondókázzunk, beszélgessünk minél többet, hagy bővüljön a szókincse, hagy fejlődjön a kis koponyájába mindaz, ami a beszédhez feltétlenül szükséges. Ezt már nem mondta E., de olvastam, hogy a kiegyensúlyozott háttér is nagyon fontos, tehát anyuka, apuka lehetőleg máshol veszítse el a türelmét, ne a gyerek előtt, legyen az bármilyen élethelyzet. Azt már meg sem említem, hogy ütni, verni, ordítozni Zalánnal szintén nem tanácsos. :) Aztán ha ilyen téren lesz fejlődés, a beszédének is javulnia kell. Hát hogyaztán......

Mindenesetre reméljük a legjobbakat!



2013. május 23., csütörtök

Gyerekkori morzsák - A fogorvos



Másodikos koromban ért egy kisebb baleset az iskolában. Szünetben megbotlottam, elestem és megsérült az szám, ínyem. Illetve az egyik fogam. A tanítónők (totál pályakezdők) nem foglalkoztak velem, ami történt megtörtént alapon. Túl azon, hogy megkaptam, szünetben a folyosón van a helyem, nem?? Most aztán jól nézek ki. Szó szerint. Majd aztán valahogy mást gondolhattak, mert ebéd közben odajött hozzám az egyik, hogy bár a szám már nem vérzik, inkább mégis menjek szépen haza....Nem értesítettek senkit. 1981-82-t írtunk. 

Hazasomfordáltam hát, teljesen egyedül. A kaput zárva találtam, akkor jutott eszembe, hogy anyu éppen temetésen volt, apu még dolgozott. Hirtelen nem tudtam, mitévő legyek. Élesen sütött a nap, de cidriztem a hidegben, erre nagyon emlékszem. Az ajkam dagadt volt, sérült fogamnak nem tetszett a fagy. Kezeimet zsebeim mélyére fúrtam és csöndben ácsorogtam. Nem volt választásom, meg kellett várnom, míg apu haza tér az üzemből. Amikor megjelent a távolban kék alakja, elé sétáltam, majd röviden vázoltam a helyzetet. Nem tettem zsebre, amit kaptam tőle. 

Anyu este természetesen kimondottan virágos jó kedvében tette be maga mögött a kaput. Érhető, hiszen temetésről érkezett haza, talpig feketében. Akkoriban még a haja is fekete volt, hullámos, csinos. Legalábbis én annak láttam. Apu egy tőmondatban hírt közölt, majd szokásának megfelelően fogta a műhelye kulcsait és belevágott a második műszakba. Krízis helyzetben mindig ez volt a tőle megszokott és elvárt viselkedésforma. 

Este a fogorvosi ügyeleten kötöttünk ki. Egyetlen ismerős várakozott csak előttünk, éppen fogat szeretett volna húzatni. Hatalmas, tömött bajsza volt, alig tudtam róla levenni a szemem. Kedélyesen beszélgetett anyuékkal, akik kevésbé kedélyesen válaszolgattak, ha muszáj volt. Én arra gondoltam, ha nekem is ilyen bajszom lenne, mint a bácsinak (régen meghalt, Isten nyugosztalja) nem látszana a felrepedt szám és rendellenesen izgő-mozgó fogam....

A váróban borzasztó, narancssárga műanyag székek sorakoztak hosszú sorokban a neonfény alatt. Mind le -illetve egymáshoz volt csavarozva. Én még addig soha életemben nem jártam fogorvosnál, mindenre rácsodálkoztam és csöndesen tanulmányoztam. Ha tudtam volna, hogy az ügyeletes azután éveken keresztül a fogorvosom lesz!...

Kezelések hosszú sora várt rám. A fogorvos, nevezzük K.-nak nem volt gyerekbarát ember. Szerintem emberbarát sem volt. Mi több, fogbarátnak sem nevezném. Nem egyszer hangsúlyozta, hogy csak azért küzd az én fogam megmentéséért, mert ilyen kicsi vagyok, a felnőttek esetében egyszerűbb a foghúzás, aztán jöhet a korona és kész. Mindenki boldog.
Anyuék próbáltak orvost váltani, hurcolásztak ide és oda második és harmadik véleményért, de túl azon hogy minden orvos nagyon kedves volt  velem, egyik még a hajam simogatását sem tudta abbahagyni, még annyit sem tudtak tenni értem, mint a "mészáros" helyi fogorvosm K. Így hát maradtunk nála. 

Magas volt, relatíve fiatal (negyvenes?), nagyhangú és csúnya. Olyan lófeje volt, bár ez sértés a lovak felé, hiszen ők csodálatosak. Nagy gülü szemekkel meredt rám, ritkás bajusszal. Fehér köpenye alatt nem igen hordott inget vagy felsőt, így a kivágás nem rejtette ki nem munkált felsőtestének egy részét. Sajnos. Mindig vastag aranylánc illetve arany karkötő lógott rajta. Azóta sem bírom az átlagosnál feltűnőbb ékszert hordó pasikat. Taszítanak. Gyerekként sokkal több véleményt nem formáltam róla. Illetve a lényeg: Féltem tőle. Kezelés közben egyre másra rám förmedt, hogy már megint lecsúsztam a székben, nem fér hozzám, tessék már  rendesen ülni. Máskor, ha elpityeredtem számára váratlanul anyura dörrent rá, hogy mi van ezzel a gyerekkel? Valami baja van? Miért bőg?
- Fél, doktor úr! - mondta olyankor anyu csöndesen.
- Fél, fél....mitől fél? - csattant fel olyankor K. doktor. 

Ha szükséges volt, a magánrendelésén is megjelentünk. Akkoriban saját panellakásának egyik mini szobájában rendezte be privát praxisát. Lelki terrorban élő asszisztensét is oda rendelte. Amíg várakoztunk a fullasztóan szűk folyosón, azt figyeltem, hogyan rágja a kutya a csontot a konyhaasztal alatt. Farkaskutya volt, akkora, hogy alig tudott megfordulni abban az aprócska helyiségben. Nem éppen rózsa illat áradt a konyhából. Már csak azért sem, mert a mosatlan edény általában hegyekben állt a mosogatóban. Nekem ez nem tűnt fel, anyu mesélte otthon apunak. Kezelés közben olykor K. diplomáit és változatos, cirkalmas betűkkel díszített okleveleit bámultam, melyek keretbe foglalva díszelegtek a falon. Máskor a doki korombeli gyerekei is ott sündörögtek a lábamnál, kíváncsiskodtak, mit művel az apjuk velem....ami számomra külön tortúra volt. 

Azonban inkább elviseltem a barátságtalan kutyát, bennem gyönyörködő kölköket, mint a sima, körzetes rendelőt. Ott K. ugyanis időről-időre kirontott a rendelőből, hogy felmérje, az újonnan érkezett páciensek miféle nyűggel és panasszal fordultak hozzá. Talán, hogy belője, hány órára ér haza az aznapi rendelésből. Megállt előttünk is, nem úszhattam meg:
- Mi van a gyerekkel? - kérdezte katonásan anyutól, mire ő elregélte - számomra a fél város előtt, hogy mi járatban vagyunk. Kiskamasz koromban el tudtam volna kaparni magam a puszta 10 körmömmel a föld alá szégyenemben. Bár nem volt igazából mit szégyellnem, csak arra még akkor nem jöttem rá. 

Ahogy fogam sikeresen megmentette, a kezelés (átmenetileg, de lényegében) befejeződött. Akkor egyszer K. a térdére ültetett és kedves volt hozzám. Legalábbis igyekezett. Túl sokat nem tudott rajtam olvasztani, akkorra régen megfagytam irányában. Csak figyeltem pislogva, ahogy tele szájjal vigyorog, nem tudtam hová tenne ezt a másfajta stílust, a normálisat....és vártam, hogy mehessünk végre már haza. Csak onnan el!

Utoljára elsős gimis koromban fordultam meg a rendelőjében. Akkorra családi házba költözött, hatalmasba, ahol a félemeletben kaptak helyett a betegek. Olyan hangon beszélt velünk, hogy távoztunk után eldöntöttem, soha többet nem akarom látni ezt az embert, az hagyján, hogy a székében sem fogok ülni az életben. Anyu nem mondta, hogy dehogynem. 

A K. doki ma is rendel, az egyik körzetes fogorvos abban a városban, ahol felnőttem. Hogy mely boldogtalanok járnak hozzá, kényszerből vagy mazochizmusból, nem tudom, de maximális részvétem nekik innen is. A történet végül is happy end-del ér véget, bár nem úgy, mint a filmekben. A következő fogorvosom sem volt egészen normális. Ennek ellenére a következő csaknem 15 évben hozzá jártam rendszeresen. Aztán belőle is elegem lett és 30 éves koromra eljutottam abba a boldog állapotba, hogy nooormális fogorvosom lett, akiben bízom, aki előtt nem szégyenkezem, akitől nem félek, akiben nem is látom az orvost..... De legalább találtam ilyet. 

2013. május 22., szerda

Pitypang újra?





Nem mondhatnám, hogy Zalán ovis felvételével kapcsolatos várakozást túlizgultam volna. A nagy szülinapi zűrzavarban tegnap jutott eszembe először, hogy hopppááá...a héten jönnie kell a határozatnak, hogy akkor Pitypang vagy Manóvár. Mivel kötelező három ovit beírni, ezért fogcsikorgatva Réka régi oviját is bevéstem a papírra....de oda csak akkor vinném, ha az összes ovi (mint a 21) bezárna a városban. Drukkoltam persze Pitypangnak, bár Réka óvónénijeiből kiindulva, inkább mérsékelten. A kiszemelt óvónénit tekintve viszont eléggé....

Az is csak csak tegnap jutott eszembe, hogy válaszborítékot nem csatoltam a jelentkezési laphoz, anélkül pedig bajosan postázzák ki a választ...úgyhogy még borítékot is vittem az oviba, gyanítva, hogy némiképpen elkéstem....de mindegy, rend a lelke mindennek. 

Ma ebéd után Zalán elaludt, megírtam egy hivatalos levelet, frissítettem a leveles ládám, hát nem e-mail-t kaptam az "óvodáktól"? De!



"Tisztelt Szülő!
Kérésére értesítem Önt, hogy gyermeke óvodai felvételi kérelmét az alábbi módon fogadtam el:

A felvétel helye Pitypang tagóvoda.

A felvételi határozat postázása folyamatban van, várhatóan 2013.05.24-ig kézbesítésre kerül.

Üdvözlettel!

XYZ 
igazgató"



Szóval mire izgalomba jöhettem volna, már ki is derült, hogy Zalánt (is) felvették a Pitypang oviba.  Higgadtan nyugtáztam a hírt. Örülni majd akkor fogok, ha a Napraforgó csoportba is felveszik. Csalódás lesz és sóhajtozás, ha nem.

Az utóbbi időben rendszeresen szoktam találkozni "Kiszemelt óvónénivel"...Még kedvesen köszön is nekem illetve én neki, amióta az Ovikukucskán találkoztunk és váltottunk pár szót. Pénteken mellettünk sétált el, ahogy kifelé tartottunk az oviból, picit játékosan meg is kergette Zalánt, aki persze vette a lapot és futott előle.
- Szaladhatsz, de el nem menekülhetsz, várunk az oviban! - szólt Zali után.
- Remélem konkrétan te is! - mormogtam, persze csak magamban.

Álmodom még mindig egy jó óvónőről! Nem adom fel, még nem! :)

Mindenesetre, igen, Pitypang újra. 



A jobb felső sarokban az a három ablak a lombok között...Na az Réka csoportjáé. És ha szerencsénk lesz, az alatt levő három a földszinten pedig Zaláné....Hhhhhhh....Legkésőbb június 20-án kiderül, mivel van ismerősöm az oviban, talán hamarabb is.


2013. május 18., szombat

3 éves lett a pasas....

Click to play this Smilebox slideshow
Create your own slideshow - Powered by Smilebox
Customize your own slideshow

Szülinapos






Ajándékbontás



Aminek a legjobban örült....


....VillámMekkvín mellett persze.....



Állj a torta mellé és mosolyogj apára, Zalánka! Csíííííz!
....Na persze....


Amit én sütöttem neki.....


...........és a tűzoltós torta....


Nagyon boldog szülinapot, Zalán!! Isten éltessen sokáig, füled érjen bokáig!!! 



                                                          ......

2013. május 17., péntek

Zalán státusz



Nem nagyon volt időm írni a héten, Tibi úszik a munkában (vagy inkább fuldoklik?), ráadásul holnap Zalán szülinap és a lakás egész egyszerűen kész katasztrófa. Tegnap rázártuk a kuplerájra az ajtót, de amikor este 10 után haza estünk...hát nem megvárt??? 
Azért a tegnapi státusz vizsgálatról írok egy kicsit, amíg Zalán alszik. Muszáj, mert aztán a részleteket el fogom felejteni.

Előző nap, azaz szerdán masszíroztam Zalánt, próbáltam felkészíteni, hogy holnap megyünk ám a védőnénihez, meg fogja mérni a súlyod, hogy milyen nagyra nőttél az elmúlt egy évben és egyéb atyalapatyalák....Ehhez képest, amikor Á. betessékelt bennünket a "rendelőjébe", azon kaptam magam, hogy táska megvan, bicaj pipa, innivaló a kezemben....de izé...hol a gyerek??? Őfelsége lecsücsült odakinn a padra és kérdésemre közölt, hogy ő ugyan be nem megy. Kész, passz, foregone conclusion, eldöntött ügy. Persze kézben sikerült transzferálni kicsit beljebb, úgy markolta a nyakam, mint egy kismajom.

Abszolút együttnemműködő volt. Amolyan agresszív kismalac, csak éppen inkább MérgesKismalac. Érdekes, hogy nekem ez nem volt annyira fura, bár ha belegondolok, talán külsős számára némileg szemöldökemelő viselkedést produkált a majdnemhároméves. 

Hogy ráálljon a mérlegre, az szóba sem jöhetett, bár előtte elköltött pár kellemes percet a játékos polc előtt. Végül azzal győztem meg, hogy csak ketten leszünk a mérleg közelében, Zalán és én, Á. néni nem látja az eredményt. Végül, amikor már majdnem feladtuk és bediktáltam volna az itthon mért értéket (azért készültem :)), méltóztatott Zalán felszökkenni ama mérlegre. 14,4 kg- ot mutatott, ugyanannyit, amennyit itthon. 14-re lett kerekítve, merthogy volt rajta egy farmer kertészgatyó + cipő. 

A magasság mérést mártír arccal bár, de tűrte, 98 centi a huszár. Állítólag ez inkább 4 éves méret és Réka valóban 101 centi volt mindössze 4 évesen. 

Minden rendben Zalicsekkel, bár fütyi témában még lesz egy körünk a doktornőnél. Hogy azzal mi lesz, kell e műteni, mikor műtenék, használhat e a szteroidos kenős, érdemes e húzigatni, na ezt mind nem tudom. Pedig jó lenne, mert ősszel itt az ovi. Egy biztos, így hosszú távon nem maradhat. 

Érdekes volt, mert amíg benn voltunk a védőnőnél, egy darab dadogás nem jelentkezett Zalánnál...úgyhogy ezt nem tudtam megmutatni neki, de mindegy is, már eldöntöttem, hogy kikérem egy logopédus véleményét a Nevelési Tanácsadóban. Talán már hamarabb is megtehettem volna.

Itthon vettem észre, hogy a kiskönyvében az értékelésnél a "könnyen lehet vele kapcsolatot teremteni" pont nincs kipipálva. Kicsit megütköztem rajta, bár igazából a védőnéninek ezt tényleg nem sikerült és Zalán tényleg elég szégyellőske. Bár hazafelé simán ráköszönt egy vadidegen nénire, aki éppen kinn kertészkedett. Az sincs bekarikázva, hogy "egyre szívesebben játszik másokkal". Gondolom, mert elmondtam, hogy ő inkább csak Rékával szokott játszani vagy jól elvan egyedül mondjuk a homokozóban.....Nem igazán keresi más gyerekek társaságát, de nem is egyke, mint Réka volt 2,5 éves koráig. Na mindegy, nem oszt, nem szoroz. Csak újdonság, hogy valamit nem teljesítettek a kölkök az értékelésnél, amit illett volna. 

Kapott azért dicséretet is bőven, pl. hogy milyen szép kisfiú (ezt nagyon sokan mondják, olyannyira, hogy már Réka is megjegyezte, hogy azt bezzeg nem mondja senki, hogy ő milyen szép: )) Naggyon fontosak az ilyen dolgok ám! :) Aztán megdicsérték Zalánomat azért is, mert ágytiszta és már csak régi, megkopó emlék a pelenkás korszak szerencsére. 
Majdnem egyedül öltözik, cipőt húz (elsőre többnyire kacsalábra), imádja a meséket, rajzol is fej-láb emberkéket, szuperügyesen mászik, függeszkedik, fut, bicajozik, mászol, színeket felismer és  versel. 

Zalánom a benn töltött kb. 30-40 perc végére sem olvad fel, inkább elkezdett rángatni, hogy "menjünk már!"....."de MOST menjünk". Majd mire nyafi és könnyek és egyhelybentoporzékolás lett volna belőle, távoztunk gyorsan. Ennyi volt. És most irány a háztartás!

2013. május 14., kedd

A mai nap vicce



Bár nem nevettem. 

Így hangzik. 

Azért nem volt Rékáéknak műsoros anyáknapja az oviban idén, mert az óvónénik nem akarják túlterhelni a gyerekeket. Így is annyi mindent tanultak már és még fognak is....

Hivatalos álláspont. 

Na most Rékát vagy szerződteti a titkosszolgálat rögtön a 8 általános után, amiért 007-eseket megszégyenítően tud titkot tartani, vagy valakit itt nagyon hülyének néznek....

Közben Zalánom...



Előző bejegyzést simán folytathatnám, hiszen jó csapáson vagyok: repül az idő. Nem kell messzire menni, Zalán napokon belül betölti a hármat. Észrevettem, hogy nekem már két darab gyerek is elég volt ahhoz, amit más szerencsésebb lélek három-négy után sem él meg: a másodikkal jóval lezserebb, hanyagabb és felejtősebb vagyok. Ez akkor esett le, amikor ma rájöttem, hogy Zalánnak hiányzik a két éves státusz vizsgálata. A védőnői oké, de a doktornénis lap olyan tiszta és szűz, mint egy ma született bárányka. És fel sem tűnt nekem. A hajam égnek áll!!!

Bezzeg addig még futott agysejtből, hogy Réka öt éves státuszát meg kell csinálni legkésőbb nyárig, mert aztán majd csak 6 éves kora tájt lesz megint beteg, vagyis doktornéninek színét sem látjuk egy darabig. De hogy Ketteskének nincs meg a 2 éves ....azzal már nem bírt az agyam. 

Pedig nem arról van szó, hogy nem szeretném Zalánt annyira, mint Rékát, nem törődnék vele annyit. Dehogy is. Persze máshogy szeretem, de ugyanannyira. Ezt bátran és szilárdan állíthatom. Csak valahogy...könnyebben felejtődnek el dolgok, kisebb feneket kerítek ennek és annak. Most például nincsenek hónapok óta glédában sorakozó ajándék hegyek szülinap közeledtével.  Igazából két hete sok fogalmam sem volt róla, hogy mit fog kapni majd a születésnapjára. A torta milyenségét sem tervezem az elmúlt 11 hónapban és 3 hét 6 napban. Alapvetően nincs szüksége semmire. Najó, egy vadiúj autósülés az ráférne és meg is kapja hamarosan, de arra gondoltam, talán nem ugrana a plafonig örömében, ha kék masnival átkötve egy új ülés lenne a fő ajándéka. Egy kis kosárkának is örvendene a futó bicaján és pár kiló csokoládét sem dobna ki az ablakon. Azonban szigorúan nézve istenigazából nem hiányzik semmi a játékos polcairól. Ezt gondoltam, amíg játékboltba nem tettem a lábam illetve nem szörföltem legalább 10 virtuális játékbolt kínálatában. Utána meg azon füstölögtem, hogy milyen mérhetetlen, átláthatatlan nagy a kínálat és vajon hogyan válasszak olyasmit, ami két nap után nem végzi az ágya alatt, az "elhanyagolt játékok" feliratú dobozban.....

Merthogy sok tehetséges anyukával ellentétben, én szoktam mellé lőni ajándékilag. Itt van például az a fa kisvonat, amit a legény tavaly kapott a születésnapjára. Aznap eltologatta, aztán soha többé. Pedig úgy elképzeltem, hogy majd édesen rakosgatja rá a kockákat, ilyen olyan formájú rakományokat. De nem. Illetve tegnap elővette. Hoppá! Negyed órát játszott vele, szóval nem volt teljesen hiábavaló az ajándék, nem panaszkodhatom.

Hasonló végzetet élt meg nálunk a tesóméktól karácsonyra kapott Lego Duplo állatkórház is, ami ár-érték arányban nagyon nincs a helyén az én szememben, de lényegtelen. Tesóm kérdezte, szerintem örülni fognak e neki a kölkök. Szerintem oda-vissza lesznek az örömtől. -feleltem én, mire tesóm már ballagott is a pénztárhoz ama pesti játékboltban. Egyetlen egyszer játszottak vele állatkórházosat. Akkor is nyögve-nyelősen. Azután a kórház darabjai beolvadtak a többi DUPLO készletbe és beteg állatot még véletlenül sem látni egyetlen építkezés során sem. Nem tetszett nekik a torokfájós zsiráf sem a sánta elefánt, de még a sztetoszkópos doktorbácsi sem. Nem akartak gyógyítósat játszani. A vécészagtól, bármilyen kellemetlen szagtól élénken öklendező Réka biztosan nem lesz doktornéni, úgy jövendölöm, ami persze egyáltalán nem baj. 

Aztán olyan is van, hogy én beleszeretek egy játékba valamilyen okból és a rózsaszín ködben nem látom, hogy x és y játék egyszerűen nem való még a gyerekeknek. Itt van pl. a szintén karácsonyra kapott MARBUSHKA társasjáték, aminek belseje eddig kétszer látott napfényt, mindkétszer azért kukkantottam bele, hogy ugyan meg vannak e még az elemek teljen létszámban vagy elnyelte őket az enyészet. Hogy 7+ van a dobozra biggyesztve, Réka pedig alig 5 volt a télen, az valahogy elkerülte a figyelmem. Gyerekkorom torpedó játékára emlékeztető cuccosnak még várnia kell egy kicsit, hogy a gyerekek is beleszeressenek. Mindennek el jön az ideje. Legfeljebb majd Tibi papa és én, bőven túl a nyugdíjas koron, ezzel a játékkal ütjük el az időt téli estéken a kandalló mellett, amikor éppen nem féltucatnyi unokánk cibálja a fülünk....

Visszakanyarodva Zalán ajándékaihoz. Leghamarabb egy távirányítós autó ötlete ragadt meg az agyamban. Egy közepes árkategóriájú VillámMCQueen mellett döntöttem. Logico lapokat majdnem vettem, míg rá nem jöttem, hogy Réka füzetei teljesen jók már neki, hiába 4 éves kortól ajánlottak. Emlékszem, mire a 4 éves Rékának megvettem őket, csak konstatálhattam, hogy 2 hónap alatt kivégezte az összes paksamétát, megette reggelire őket....

Az egyik játékboltban megakadt a szemem egy amolyan szerelhető fa járgányon. HEROS márkájú. Összeállítható belőle mentő, tűzoltóautó és rendőrautó egyaránt. Ahogy közeledik a szülinap, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez az ajándék egy csöppet korai egy három évesnek, bőven ráért volna karácsonyra vagy egy egészen másik szülinapra....de mindegy, mert bár a játékboltban következő héten már nem volt készleten belőle, megrendeltem a neten a csodát. Már látom is, milyen jókat fognak szerelni, csavarhúzózni ezek ketten Tibivel. Előbb-utóbb, na!

A többi ajándékra kevésbé emlékszem, a csomagolás során biztosan rá fogok csodálkozni néhányra,  de van köztük társasjáték, puzzle, világító gumilabda (mert ez kell!), készségfejlesztő játék, homokozó játék és ruhanemű is, ha a teljes rokonság Zalán felé áramló ajándék tengerét nézem. 

Szombaton meglátjuk, mi fogja a legnagyobb sikert aratni. Kérésével ellentétben cumit nem fog kapni, remélem, kicsit sem lesz csalódott. 

Csatos aranyos






Ma reggel, oviba induláskor előkaptam a fényképezőgépet és lőttem pár felvételt a bejárai ajtó előtt, a lépcsőn. Muszáj volt megörökíteni a mostani legfrissebb Réka-Frizura trendet. Jelentem, újból divatba jöttek a csatok, a hajgumi, a kissé túl hosszúra burjánzott frufru változatos eszközökkel történő elterelése a homlokból. Tegnap, életében először, egész délután a hajában volt a leánykának egy hajráf. Ilyen még sosem volt! Amióta találtam olcsó hajcsat beszerzési forrást, már azt sem bánom, hogy a csatok valahogy önálló életet élnek és csak úgy maguktól elmászkálnak a kosarukból. Olykor soha többé nem látjuk őket. Azon sem rebben szemem sem, hogy időnként idegen csatok érkeznek haza az oviból ("nekem adta a Kata/Kati/Emese/Kamilla....). Múlt héten tíz darabot csempésztem vissza PaffKata anyukájának, Réka nagy bánatára az átmenetileg nálunk állomásozott csat készlet nem maradhatott.

Ma reggel tornaórával kezdtek a Manók, mivel kedd van. Ilyenkor egyből torna ruhába kell őket burkolni, már abban is tízóraiznak (fél 9-kor). Ahogy Réka könnyed szökellésekkel eltűnt a csoport forgatagában, az jutott eszembe, hogy TEJÓÉG, már megint milyen nagy! Tudom, hogy teljesen közhely és 20 éves koráig (vagy 30?) még vagy kismilliószor el fogom ez sütni, de mit tegyek, ha rendre ez jut a tottyadt agyamba? Muszáj erről írnom. Olyan hosszú keze, lába. Igazi középsős...majdnem nagycsoportos kinézete van. Ha pedig arra gondolok, hogy jövő ilyenkor elballag az óvodából....Hát....nem áll az idő, az biztos.














2013. május 10., péntek

A nőstény oroszlán




- Anya, megtakarítom a teherautómat! - szólt Zalán büszkén miközben egy fehér, popsitörlőnek látszó anyaggal maszatolt valamit a jármű nyitott platóján. 

Engem várt a konyha és a tarhonya. Isten bizony nem láttam, hogy a takarításhoz szükséges folyadékszükségletet a tengervizes orrspray aznap felbontott példánya biztosította. Ha láttam volna, biztosan nem dicsérem meg fiacskámat és nem dagad egy méretet a mellbőségem, hogy lám...milyen derék, tisztaságszerető fiam van is van nekem! 

Zalán gyűlöli a Sterimar-t, szívből, zsigerből. A soron következő orrszívás során gyanútlanul felkaptam az orrsray-t, hogy adjak egyet a sűrű, zöld takonynak (bocsánat!). Mire Zalán közölte, hogy az biza már üres..... Csend lett, sötét, vihar előtti. Édes cicalányként, ám csikorgó fogakkal a legrosszabbat sejtve a részleteket követeltem, mire Réka egyszerűen rámutatott a piros teherautóra a kanapé mellett. Voáááááááááááááááá! Az oroszlán, a nőstény elbődült. Én nem is tudom, mikor voltam utoljára ilyen mérges rájuk (1). Zalánra azért, amit tett, Rékára, hogy könnyedén hagyta. Holott minden csipp-csupp ügyért képes beárulni az öccsét, ha az érdekei úgy kívánják. Aztamindenit, annyira pipa voltam, hogy a vécébe kellett elvonulnom lehiggadni. 1800 forintos játékótó mosás...Vittem volna némi málna pálinkát is, de elfogyott.....

(1) Vagyis de. Amikor Zalán a lábacskájával sunyin addig feszegette a szúnyogháló ajtó szúnyogháló ajtaját, hogy az kilyukadt, kiszakadt, annyi neki...és nekünk szúnyogilag, amíg Tibi átlátszó fóliával orvosolni nem fogja a kárt.


2013. május 8., szerda

Beírattatott



Valójában csak "jelentkezési lap beadatott", de folyton az jön a nyelvemre, hogy konkrétan BEÍRATTAM Zalánt az oviba. Milyen jó is lenne!


- És.....Melyik csoportra gondolt, édesanya? - igazgatónő.
- A Napraforgót választottuk. - én.
- Rendben, akkor Zalán szeptember 1-től Napraforgó csoportos. Szeretettel köszöntjük! 
- Nagyszerű, köszönöm.
- Kérem! 

Nem egészen így működik a dolog, az azonban mindenképpen biztató, hogy az igazgatónő búcsúzáskor megjegyezte, nyugodt lehetek, Zalánt biztosan fel fogják venni, hiszen Réka már ebbe az oviba jár. Egyébként nem voltak kígyózó sorok az igazgatói iroda előtt, sem tülekedés és vita, hogy kinek milyen sorszáma van. Igazából, a kutya nem volt ott éppen. Mi a 32.-ek vagyunk sorszámilag. Megnyugodtam.....(nem mintha különösképpen ideges lettem volna eddig....) Már csak az a kérdés, melyik csoport lesz a miénk. Napraforgó vagy Napsugár?

Kifelé jövet találkoztam azzal az anyukával, akit a játszótérről ismerek. Éppen terepszemlét tartott a kislányával együtt a gyerek zsivalyos udvaron. Azt mondta, minden óvodában megnézte a mosdókat/wc-ket (is), ebben az óvodában kifogástalan állapotban találta őket, úgyhogy ide szeretné járatni a leánykáját. Hát....ez is egy szempont, ha nem is feltétlenül az egyetlen....



Más: Hoztam egy Zalános videót is. Kb. a közepétől érdekes. Nekem éppen a felvétel környékén nem volt hangom vagy éppen alig és rémesen éreztem magam. Ahhoz képest....Zalán gyöngyöző kacaja sokat javított a közérzetemen. Azon nevet, hogy grimaszokat vágok. Jellemző, hogy már nem emlékszem, pontosan milyet. Mindegy is. 

2013. május 7., kedd

A tündér köszöntője



Ahogy hazafelé tartottunk az oviból tegnap délután, Rékának ellenállhatatlan szereplési kényszere támadt. Talán valami rejtett módon neki is hiányzott az elmaradt műsor? :) Előkaptam hát a táskámból a kamerát, amit az oviban nem használtam (hogy is használtam volna? Esetleg, ha Tibi beépül könyvespolcnak vagy elbújik a bábok között...talán úgy) és megnyomtam a "Felvétel" gombot. Nem bántam meg. :) Kicsi vicces, nagyon szórakoztató és nagyon RÉKÁS! :) Szerintetek? 

Osváth Erzsébet: Meséltél és meséltél