Ahogy válogattam a fotókat ehhez a bejegyzéshez, tisztára meghatódtam. Annyi emlék jött elő, annyi apró öröm. Sokszor a hétköznapok nyűgjében el is feledkezem erről, mekkora kincs nekünk ez a két csöpp (no már nem is annyira) csemete. Kimondhatatlan, leírhatatlan. Nagy feladat a gyermeknevelés, sokszor hatalmasabb, mint amekkorával én el tudok bánni, idegeskedés és stressz is van benne rendesen, mégis ők azok, akikért minden terhet érdemes felvállalnunk. Imádom őket, imádom Rékát, aki immáron hét éve a szemünk fénye. Na jó, pont hét éve, ,még csak a magzatvíz folyt el, de ne legyünk szőrszárhasogatóak!)
Friss képeket is hozok majd a holnapi buliról, addig is válogatás a régiekből.
