Tegnap vacsorához hívom a bandát. A szokásosnál korábban, mert közölték, hogy éhesek. Zalánnak el is hiszem, 2 úszás óra és kb. egy óra kerékpározás van az izmaiban, Szépen megterítek neki mellette, érkezik is a konyhába nagy sebességgel, majd megtorpan, furán méregeti a terítéket.
- Valami baj van? - érdeklődöm. - Mégsem vagy éhes?
- Dede....csak nem itt szeretnék ülni.
- Hanem?
- Inkább veled szemben.
- Oké.....
A fiúcska elhelyezkedik.
- Igazad van, jobb így egymással szemben falatozni.....- mondom én.
- Nem az, hanem innen olyan szép a kilátás....Rálátok az egész konyhabútorra, kilátok az ablakon jó messzire...
Ja úgy....
Öt perccel később.
- Idióma.... - motyogja Zalán teli szájjal.
- Tessék?
- Nem azt mondtam, hogy idióta. Nem. Idióma.
- Tudod, az mit jelent? Tudsz rá példát?
- Az..... egyfajta kézitáska.
- Tényleg? Miféle?
- Hát....amivel bevásárolni lehet. - huncut a szeme.
Mondtam neki egy példát idiómára, de nem hitte el. Vannak dolgok, amiben már most sem tudom meggyőzni. Ezek a párbeszédek az úgynevezett "jólvanakkor" párbeszédek. Úgy végződnek, hogy kissé irritáltan ennyit mondok: Jól van akkor....
És ilyesmit is szoktunk.
- Anya, ugye a gepárd az gyorsabb, mint a barnamedve?
- Persze, a gepárd a leggyorsabb szárazföldi állat.
- Tudtam, tudtam! Jajjj, de ezek találkoznak?
- Talán nem....
- (10 másodperc csönd) .....Lehet ám, hogy a medve mégis gyorsabb.
- Nem, rövid távon a gepárd tud a legsebesebben futni.
- Na de ha sokáig kergeti....akkor a medve a gyorsabb.
- Nem hinném, hogy kergetné...
- De ha igen, akkor ha egy csomó ideje üldözi, a medve a gyorsabb. Szóval a medve a gyorsabb. A medve gyorsabb.
- Ha találkoznának és még fogócskáznának is, akkor igazából a gepárd tud gyorsabban futni.
- Egy ideig...
- Igen.
- Meddig?
- Nem tudom, talán fél percig?
- Hú, az nagyon kevés. Akkor lassú az a gepárd.
- ....
- Mégiscsak a medve a gyorsabb....Ugye anya?
Elvan a gyerek....
