Ez a hét is láblógatósan kezdődött, nem mondom. Hajnali 7 órakor célba vettük Gyulát, annak is a túloldalát, és még azon is túl, Romániában, hogy meglátogassunk egy hordó gyárat. A hordó nem igazán izgat bennünket, bár biztosan gyönyörűeket készítenek, hanem inkább az, amit a "hulladék" fűrészporból készítenek.Megnéztük a gyártást, a terméket, megbeszéltük, milyen legyen a csomagolás, kiderült, hogy van tűzifa is, úgyhogy itt én indultam is volna haza, mint aki jól végezte dolgát. Kaptunk ebédet is, valami leszűrt bableveslébe fűzött tészta volt a leves, a másodikféle pedig babpüré, sült szalonnával és káposztasalátával. Kicsit fura volt, különösen, hogy olyan szépen meg volt a terítve a vadonatúj irodaházban, nem is voltam éhes, de megkóstoltunk mindent. Utána a igyekeztünk haza, majd pontban háromnegyed öt előtt öt perccel landoltam az iskola előtt. Olyan sokat ültem akkorra kocsiban, hogy némileg még szédelegtem is.
Most meg - a nap legvégén - hulla fáradt vagyok és fáj a fejem. Van ez a meccs a tévében, Lettország-Magyarország, remélem, nyerünk!
Réka most mondja, hogy nem találja a német füzetét. Nem remek?
Zalán szerdán kezdi az úszást, most látom, hogy kicsi rá az uszis papucsa. Jellemző!
Nini, Tibi éppen haza pottyant!
Rékának ötös lett a magyar nyelvtan témazárója. Már a román határ előtt értesültem erről, arról azonban már csak itthon, hogy a lesz az neki LESSZ és az ÁLL-t úgy írta, hogy áljon....Pedig ezek olyan bagatell hibák, nem gondoltam, hogy ilyet még be tud nézni. Na mindegy, ötös lett, nem morgok ám! Majd holnap a német. Két hiba, hármas, köszönjük szépen!
Fú, nem érdemes többet írnom, annyira fáj a fejem. Tibi azt mondja, igyak pálinkát, de nem fogok, nagyon tiltakozik a gyomrom.
Mégis, valami jóval kellene zárnom. Lássuk csak! Holnap kedd. Van itthon wasabis mogyoró. És villányi termelői bor. Ez utóbbiból mindjárt legurítok egy pohárral, aztán elteszem magam holnapra. Szép álmokat!
