Őszintén rácsodálkoztam az imént ezer éve írt előző posztomra.
Azóta sem jutottam sokra a karácsonyi ajándékokat illetően, mondanám, hogy kisebb bajom is nagyobb volt annál és még talán igaz is lenne. Sok klassz dolgot láttam, amiket olykor még a virtuális kosárba is beleraktam, majd ottfelejtettem. Amit meg is vettem, na olyan is volt, pl. a H&M online-ban nagyon szép hímzett hófehér ágyneműt, amolyan lyukhímzettet, amire régen fájt a fogam és pont akciós volt. De hogy ezt kinek adom?! Azt nem tudom. Nekem nagyon tetszik, az biztos. Vettem egy doboz finomságot, ilyesmit , hogy borok, sajtok, mézek, lekvárok, majd jó lesz valamire bárkinek, vagy megesszük mi. Réka szülinapi és névnapi ajándéka kipipálva, elvileg, Tibi vett neki egy marha drága kerékpárt. Majd ahelyett, hogy eldugtuk volna, valahogy majd megoldottunk volna, rögtön átadta neki. Mr Romantika és Mr Meglepetés egy személyben. Az én férjem egy zseni. Na mindegy, eső után köpönyeg! Most így legalább ült már rajta szegény lány, mielőtt eltesszük a bicót tavaszig. Egyéb apróságokat vettem neki, mint karkötő – ezüstöt szeretnék, mert a bizsuk hamar befeketednek sapka, pulcsi, illatos ezaz, de sok kreatív ötletem még nem volt. Tibi szülinapi ajándéka is formálódik.
Nem sokat írtam mostanában, egyszerűen semmi időm nincs, a munkahelyemen is sok volt a meló. Otthon meg aztán hol az egyik gyerek leckéje hullik elém, hol a másik. Az őszi szünetben volt egy kis pihi, de inkább csak azt történt, hogy mérhetetlenül felhalmozódtak a feladatok Réka esetében…..
Nem számoltam be egy nagyon klassz egri kirándulásról és egy hétvégéről a Mecsekben, ami nagyon nagyon tuti volt. Minden nap honvágyam van oda vissza, őrület.
A sikondai szállást még akkor lefoglaltam, mikor nyár végén minden hétvégén meglátogattunk egy várat és olyan éhesek voltunk, hogy Siklósra is a szemünket vetettük, ám úgy ítéltük, hogy túl messze van egy egy napos kiránduláshoz, ide több idő kell, minőségi idő. Találtam gyorsan kutyabarát szállást a vár viszonylagos környezetében és mivel akciós volt és annyira nagyon vágytunk oda, gyorsan lefoglaltam, mielőtt meggondoltam volna magam. Illetve először visszaírtak, hogy bocs, de nincs szállás, végül kiderült, hogy mégis van, mi foglaltuk le az utolsó szobát arra a hétvégére.
Úgy volt, hogy pénteken délben indulunk, az őszi szünet előtt. A gyerekek majd csak délig lesznek suliban, Tibi délig dolgozik, anya, azaz én délig dolgozunk, de végül nem dolgozott és tanult senki már utolsó nap a szünet előtt, hanem Zalán amúgy is beteg volt elvileg, Rékát kikértem aznapra, én meg vettem ki szabit. Így sem tudtunk időben elindulni, mint általában, és Tibi ilyenekkel tépkedte az idegeimet, hogy a legkisebb bőröndöt hozta le a padlásról négyőnknek, azt , amelyikkel Réka szokott osztálykirándulásra menni. Majd sipítozásomra csak a vállát vonogatta, hogy neki ne pakoljak csak alsóneműt és cserepólót….meg hogy nekem soha nem jó semmi. Na persze!
Párszor eltévedtünk az úton a célállomás felé, mert nem Pestnek indultunk, hanem toronyiránt , Kecskemét – Dunaföldvár- Pécs útvonalon, ahol elég rossz volt kezdetben az út, mit ne mondjak. Odafelé azonban senki nem panaszkodik vagy nyavalyog, dehogy. Kecskemétnél, amikor már úgy éreztem, legalább 2 órája robogunk, pedig nem, leintett minket egy hamvas arcú rendőrlány. Először azt hittük, hogy mingránst keres az autó utasterében, de aztán rájöttünk, hogy csak az öveket ellenőrzi. Viszont ő rájött arra is, hogy nem rendeltetésszerűen szállítjuk a kutyát, azaz nincs ketrecben….Tibi tökéletes alibit rebegett, mi szerint egy vizsla nem marad meg a ketrecben. Punktum. Ez kérem, egy VIZSLA. Hát nem fakadt sírva a meghatottságóla csaj, de intett, hogy tovább, tovább, menjünk a fenébe.
Az út Sikonda- Komlóig eseménytelen volt ezután, felfaltuk gyorsan a szendvicseket, almát és kekszet ropogtattunk , 3,5 óra múlva célba értünk. Tibinek kisebbségi érzése van a szállodákban, amióta kutyával utazunk, így vagy ötször megkérdezte, hogy ugye biztos kutyabarát e a szálloda, mert ő nem akar a kocsiban éjszakázni a kutyával. A bejáratnál a bazi nagy vizslafej poszter sem győzte meg igazából. Villámgyorsan becsekkoltunk, semmit ki sem kellett tölteni semmit, viszont 10méterenként állt egy kézfertőtlenítő. A kutya teljesen meg volt őrülve, hogy 3,5 óra után kiengedtük a csomagtartóból, 5 centis pórázon kellett tartani, különben mindenkit megcsókolt a szállodában válogatás nélkül. Itt picit féltem, hogy mindketten a kocsiban alszunk a kutyával, de nem volt gond. Ezet tényleg kutyabarátok voltak!!!! Bentebb a lobbyban ücsörgött egy gyönyörű fekete labrador, tök meglepve méregette a mi kutyánkat, hogy ide más eb is beteheti a lábát.
A szobánk várakozáson felüli volt, kényelmes, puha, isteni ággyal, tágas, tiszta, a medencékre néző….ami nyáron klassz lehet. Tényleg tök boldog voltam, hogy kutyásként ilyen szép szobát kaptunk, általában fapados, lebutított jár az ebekkel itt tartozkodóknak.
Ha a szállodát értékelni kell, tényleg csak jót tudok mondani, tiszta, csöndes, barátságos személyzet is. Valahogy olyan volt, leszámítva az étkezéseket , mintha csak mi lettünk volna jelen vendégként. Ha már kaja - a szálloda étterme elbukott a kancsóvíz- kalács – tükörtojás tesztemen, vagyis a késői reggelizőknek soha nem jutott kalács vagy friss croissant, ha volt egyáltalán. Mondjuk, nekem nem hiányzott, de feltűnt. Tükörtojást nem készítettek, de volt két fajta omlett - rántotta. A vacsoránál nem lehetett kancsó csapvizet kérni, az túl pór és átlag 500 Ft volt egy pohár üdítő – 2,5 dl. Egyik este kértem egy 0,7 dl-es sima vizet, mire a pincér megvetően nézett rám. Pedig csak sokat akartam inni és lehetőleg vizet. Viszont rendes volt, mert csak 0,3 dl-t blokkolt, ez távozáskor derült ki. A gyerekek minden este rántott csirkét faltak valami körettel és minden desszertet kipróbáltak. A vacsora csak 10/8 volt, de a desszertek az átlag szállodai uncsi desszerteknél finomabbak voltak. Egy nap volt pl. grízestészta, azon meglepődtem egy kicsit.
A fiúknak nagyon tetszett a wellness, én is megbántam, hogy én nem pakoltam magamnak fürdőruhát, mert üres volt délután 6 után….. Amióta hájas vagyok és kövér, nem mutatkozom fürdőruhában, pedig ezzel csak magamat fosztom meg az élvezetektől, mert a kutyát nem érdkeli, hogy hány kg vagyok éppen. Rékára nehéz vérzivataros napok köszöntettek rögtön másnap reggel, így ő is kihagyta némi szenvedés után a wellnesst kompletten.
Másnap reggel tettünk egy kis túrát a kutyával az erdőben valami ismeretlen túraútvonalon. Előző napokban esett , sőt előző este is, így volt némi félelmem, hogy a sárban dagonya lesz, de vigyáztunk. A gyerekek a szobában maradtak, mivel Tibi odaadta nekik a telefonokat, amiket hajnalban ravasz módon eldugtam, így nem voltunk képesek kirángatni őket a napfényre. No comment….. Csodás séta volt pedig, a kutya imádta minden percét. Annyira szereti a drága az erdőt, hogy az kimondhatatlna, látszik rajta, hogy szinte lubickol. Vagy inkább futkározik szüntelenül és szimatol.
Séta után átrobogtunk Siklósra, immáron kikényszerítve a levegőre a kölköket is. A cuki kis régi belvárosban Tibinek némi fegyelmezési gondjai voltak ismét a kutyával, aki nem tudja magáról még mindig, hogy kutya, és pórázon kell vezetni. Tibi végül azt találta ki, hogy ő kinn fog várakozni mit Hund, mi nézzük meg a várat hármasban. Megvettem a jegyeket, mint aki semmit sem hallott ebből 4 főre és egy kutyára. Némi érdeklődés után kiderült, hogy a kutyákat a kiállítótermekbe is be lehet vinni Siklóson, konkrétan mindenhová, szóval Tibi így mégis várlátogató lett, főleg, hogy már volt jegye is.
A vár szuper , bár Zalán csalódott volt hogy túl jó állapotban van, így nem igazi….csak az a klassz vár, ami romos? Nemár.... Kb. 4-ig maradtunk, pont távozóban találkoztunk egy hatalmas nyugdíjas csapattal, aki még befelé tartott, szóval jókorra időzítettük a látogatást. Nekem Kanizsai Dorottya története tetszett és a .... kínzókamra. Bevallom, na, az nagyon klassz volt, kicsit olvasni a korabeli börtön viszonyokról. Hazafelé azt terveztük, hogy beülünk egy csárdába, viszont pont akkor ment az ünnepi beszéd október 23-a alkalmából, így Pécsig azt hallgattuk az autóban, vagy majdnem, mert egyszer csak csődöt mondott a telóm, lemerült. Itt Zalán elkezdett óbégatni, hogy a helyi otthoni Meki felújítása miatt ezer éve nem ehette a kedvenc szendvicsét ,szóval ő a pécsi Mekire is kíváncsi. Éppen senki nem volt a drive-in-ban, így Tibi gyorsan döntött, végül ott ebédeltünk, bár már elég késő volt ebédnek, de mindegy.
Este jött még egy kör wellness és Zalán egész este a PS-ért állt volna sorban a játszószobában, de esélytelen volt. A vacsora finom volt, semmi különös, de jól esett, ízletes volt, nem volt semmi dolgom, csak belibbenni és kilibbenni, ez is nagy dolog olykor, főleg, ha pihenne az ember. Ez volt péntek és szombat egyben és most már 10 óra elmúlt, szóval folytköv később.
